Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.22 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Olvasmányok: 1 Sám 1, 24-28; 1 Sám 2; Lk 1, 46-55

A megtestesülést megelőző három napban vagyunk és ha megnézzük, ez a három nap egységben van a Húsvétival, magukba foglalják Isten szeretetének teljes misztériumát: egy Isten hússá lesz, egy Isten, aki meghal, hogy megmentse az embert.

Az elmúlt napok olvasmányaiban láttuk Szentséges Szűz Mária, Szent József és Keresztelő Szent János magatartását; bemutatták nekünk Erzsébetet és Zakariást. Ma Annát, Sámuel édesanyját és Sámson édesanyját is hallottuk. Be lettek nekünk mutatva a Jézus születését megelőző hónapok. Mindezekben a személyekben egy a közös minden szinten: a fókuszuk, az életük központja Isten akarata. Minden körülményben, melyet megélnek, Isten akaratát hallgatják és azonnal elengedik a gondolatukat, mindazt, amit megéltek, hogy Isten akaratába helyezzék magukat, mindabba, amit Isten betervezett. IV. Adventi hét – csütörtök → Tovább olvasása

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.24 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: 2 Sám 7, 1-5.8-11.16; Zsolt 88; Lk 1, 67-79

Tudjuk, hogy minden ünnep, minden ünnepség sajátos kegyelmeket hordoz magában, különleges kegyelmeket. Azt gondolom, hogy ma, ahhoz, hogy teljes mértékben meg tudjuk élni ezeket a kegyelmeket, még sajátosabban kell egyesüljünk Szentséges Máriával, Szent Józseffel és azt mondom, hogy még a pásztorokkal is.

Gondoljatok bele, hogy milyen lesz Máriának, Szentséges Szűzanyának és Szent Józsefnek visszaemlékezni erre a pillanatra. Én szívesen képzelem el, hogy ők még most is, a Mennyben  el tudják mesélni, hogy milyen volt számukra az a lépés, mit jelentett Isten Fiát fogadni. Mit jelentett a pásztoroknak látni az Arkangyalokat és aztán jel alapján megtalálni egy gyermeket. Így tehát mi is, ha azt akarjuk, hogy ezek a sajátos kegyelmek belénk vésődjenek és nagy munkát végezzenek bennünk, próbáljunk meg egyesülni velük, meghallgatva őket, ahogy elmesélik, hogy milyen volt ez számunkra. IV. Adventi hét – Szombat, december 24 → Tovább olvasása

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.17 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Olvasmányok: Iz 7, 10-14; Zsolt 23; Róm 1, 1-7; Mt 1, 18-24

Advent negyedik vasárnapjának olvasmányaival belépünk az utolsó hétbe, melyet a Karácsony követ. Az elmúlt napok olvasmányaiban többször is megjelenik Keresztelő Szent János alakja.[1] Ezen vasárnap olvasmányaiban Szent József és Szent Pál alakja, illetve az ő magatartásuk és viselkedésük jelenik meg.

Ahogy azt tudjuk, Jézus így jellemezte Keresztelő Szent Jánost: „Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.[2]” Keresztelő Szent János már az anyaméhből felismeri Jézust: amikor Erzsébet találkozik Szentséges Szűz Máriával és ő felujjong. Ezzel az ujjongással Keresztelő Szent János már az Anyaméhben is próféta, hirdet, mert Erzsébet azt mondja: „A gyermek felujjongott a méhemben. De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?” Bejelentette az Anyjának Jézus jelenlétét, és aztán a következő hangzik el: „Erzsébet eltelt a Szentlélekkel”[3]. Látni lehet egy ember, egy lélek nagyságát, mert már az anyaméhtől kezdve az Istennek adott válaszában marad, az ő igenében és aztán abban a pillanatban elindul a Szentlélek cselekedete, főszereplővé válik. Szentséges Szűz Mária, Jézus, Erzsébet, Keresztelő Szent János és a Szentlélek a főszereplő. Mária „Magasztalással”[4] kezdi, Erzsébet azokkal a szavakkal, melyeket mondtam. Konkrétan tanúsítva van, hogy: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”[5]. És ez most is így van. Amikor ketten vagy hárman ugyanabban a szellemben vannak és abban az Istennek adott válaszban élnek, akkor a Szentlélek közbe kell avatkozzon, főszereplővé válik és minden férfit és nőt ő mozgat.

Van még egy lépés a heti olvasmányban, János elküldi a tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az Eljövendő?[6] Ne essünk abba a tévedésbe, hogy azt gondoljuk, hogy valószínűleg nem tudta; ő már az anyaméhtől kezdve tudta. Ebben a magatartásában is Isten akaratában volt, elküldte a tanítványait, mert fel kell ismerjék Jézust. Nekik kell felismerni Isten Fiát. Megérti, hogy a legjobb módja ennek, ha elküldi őket, mert neki vissza kell vonulnia, míg Jézusnak növekednie kell. Ezért ezt mondja: „Menjetek megkérdezni”. Itt is szép látni, hogy már megvolt az a közösség Jézus és János között. Jézus azt mondja: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok.”[7] De nem úgy térnek vissza, mint korábban, megértették, hogy ki Jézus. Mindez azért volt szükséges, mert a próféták esetében is – mint János – emberi szinten meg volt a kockázata annak, hogy hozzá kezdenek el kötődni és nem ahhoz, amit hirdetett, amit hordozott. János Isten Fiának eljövetelét hirdette. Emberileg kötődtek hozzá. Advent IV. vasárnapja → Tovább olvasása