Advent IV. vasárnapja

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.17 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Olvasmányok: Iz 7, 10-14; Zsolt 23; Róm 1, 1-7; Mt 1, 18-24

Advent negyedik vasárnapjának olvasmányaival belépünk az utolsó hétbe, melyet a Karácsony követ. Az elmúlt napok olvasmányaiban többször is megjelenik Keresztelő Szent János alakja.[1] Ezen vasárnap olvasmányaiban Szent József és Szent Pál alakja, illetve az ő magatartásuk és viselkedésük jelenik meg.

Ahogy azt tudjuk, Jézus így jellemezte Keresztelő Szent Jánost: „Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.[2]Keresztelő Szent János már az anyaméhből felismeri Jézust: amikor Erzsébet találkozik Szentséges Szűz Máriával és ő felujjong. Ezzel az ujjongással Keresztelő Szent János már az Anyaméhben is próféta, hirdet, mert Erzsébet azt mondja: „A gyermek felujjongott a méhemben. De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?” Bejelentette az Anyjának Jézus jelenlétét, és aztán a következő hangzik el: „Erzsébet eltelt a Szentlélekkel”[3]. Látni lehet egy ember, egy lélek nagyságát, mert már az anyaméhtől kezdve az Istennek adott válaszában marad, az ő igenében és aztán abban a pillanatban elindul a Szentlélek cselekedete, főszereplővé válik. Szentséges Szűz Mária, Jézus, Erzsébet, Keresztelő Szent János és a Szentlélek a főszereplő. Mária „Magasztalással[4] kezdi, Erzsébet azokkal a szavakkal, melyeket mondtam. Konkrétan tanúsítva van, hogy: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”[5]. És ez most is így van. Amikor ketten vagy hárman ugyanabban a szellemben vannak és abban az Istennek adott válaszban élnek, akkor a Szentlélek közbe kell avatkozzon, főszereplővé válik és minden férfit és nőt ő mozgat.

Van még egy lépés a heti olvasmányban, János elküldi a tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az Eljövendő?[6] Ne essünk abba a tévedésbe, hogy azt gondoljuk, hogy valószínűleg nem tudta; ő már az anyaméhtől kezdve tudta. Ebben a magatartásában is Isten akaratában volt, elküldte a tanítványait, mert fel kell ismerjék Jézust. Nekik kell felismerni Isten Fiát. Megérti, hogy a legjobb módja ennek, ha elküldi őket, mert neki vissza kell vonulnia, míg Jézusnak növekednie kell. Ezért ezt mondja: „Menjetek megkérdezni”. Itt is szép látni, hogy már megvolt az a közösség Jézus és János között. Jézus azt mondja: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok.”[7] De nem úgy térnek vissza, mint korábban, megértették, hogy ki Jézus. Mindez azért volt szükséges, mert a próféták esetében is – mint János – emberi szinten meg volt a kockázata annak, hogy hozzá kezdenek el kötődni és nem ahhoz, amit hirdetett, amit hordozott. János Isten Fiának eljövetelét hirdette. Emberileg kötődtek hozzá.

Ma az olvasmányban – Ézsaiás könyvében – Ézsaiás azt mondja Acháznak, hogy kérjen egy jelet, de nem az történik, ami János és a tanítványai között történt. Acház ezt mondja: „nem, nem, nem kérek. Nem szeretném Istenemet kísérteni.”[8] Itt is abba a tévedésbe eshetünk, hogy azt mondjuk: „Nézd, milyen ügyes! Nem akarja Istent kísérteni”. Míg ezzel szemben az a válasz sajnos egy olyan válasz, amit mi is gyakran adunk, legalábbis a Föld nagy része, azért, mert Acház nem akar jeleket, mert látva és felismerve a jeleket meg kell változtassa az életét. Meg kéne változtassa az elképzelését, a javaslatait, melyek már ott vannak a fejében. Azonban felismerve egy jelet, melyet Isten adna – „Kérj akár fentről, a magasból…”[9] – meg kéne változnia.

Sajnos ez a jeleket fel nem ismerő magatartást rengeteg jelenés kapcsán használva lett, – én megint megnevezem – leginkább Medjugorje esetében.  Nem akarják üdvözölni a Szűzanyát, mert ha üdvözlik, akkor meg kell változtassák az életüket. Nem azzal van a baj, amit mond. Nem arról van szó, hogy olyannyira elemezni akarnák, hogy technikailag helyes-e vagy sem az, amit mond. A baj, az az, hogy ha üdvözlik a Szűzanyát, akkor meg kell változtassák az életüket és nincs hozzá kedvük. Egyszerűbb azt mondani, hogy „nem igaz.” Egyszerűbb elkezdeni elemezni és folytatni negyvenegy éven keresztül – és folytatni fogják további negyven évig. Már vissza lesz térve az Úr és ők még mindig elmélkedni és elemezni fognak, mert nem akarják.

És ez így történ az összes Szenttel. Míg élnek és Isten életét hordozzák, tanúságot tesznek Istenről, nem ismerik fel őket. Később teszik ezt meg, mikor már nem kötelesek megváltoztatni az életüket, mert többé nincs jelen a kegyelem, amely erre kényszerítené őket. Ha valakiről felismerjük, hogy szent, akkor követnünk kell, meg kell hallgatnunk, játékba kell helyeznünk magunkat érte. Ha nem ismerjük fel: – „Nem akarom Istenemet kísérteni” – mi is ezt mondjuk, mint Acház és nem változtatjuk meg az életünket.

Ugyanezt élte meg Jézus, amikor egy jelet kértek Tőle és Ő azt mondta: „Kérdezek tőletek valamit, ha válaszoltok, akkor én is válaszolok nektek, másképp nem. Ki volt Keresztelő Szent János?” És itt is azt mondják: – „ha azt mondjuk egy próféta, akkor azt fogja mondani: „Miért nem követitek?” Ha azt mondjuk, hogy nem volt próféta, akkor a tömeg lesz ellenünk. – „Nem tudjuk.”[10] Miért mondom ezt? Mert ez egy olyan kísértés, – hívjuk így – melynek mindannyian ki vagyunk téve. Mennyi jelet kaptunk – játékba helyezem magam? Az Evangélium hoz példát erre: Szent József. Neki meg volt a gondolata, egy Igaz ember gondolata, de az ővé, nem? Nem akarta elűzni Máriát, titokban akarta elhagyni. Az ő gondolata. Van elképzelése, de megjelenik neki egy angyal, aki jelet ad neki és Szent József teljes mértékben válaszol arra a jelre: felkel és megteszi mindazt, amit az angyal mondott neki. Ez az Isten jeleiben való részvétel, ezt jelenti az egész életünket játékba helyezni, Isten jelét, Isten jelenlétét felismerve. Felismerjük, hogy Isten jelen van az életünkben, Ő az élet.

Szent Pál a mai levelében Jézus kegyelemből mindannyiunkat apostollá tett, mindannyiunkat, mert hirdetjük mindazt, amit Jézus tett értünk. Mind apostolok vagyunk, nem csak ő. De Szent Pál egy másik példa azok közül, akik fel tudták ismerni a jeleket. Tudjátok, hogy ki volt, mit tett. Leesett a lóról, a jel az volt, hogy megvakult: Ki vagy te, Uram?”[11], az a hang… Ő megváltoztatja az életét, teljesen megváltoztatja a magatartását. Ez a kegyelemben való részvétel.

Ebből a szemszögből szerettem volna ma megnézni Keresztelő Szent Jánost, Szent Józsefet, Szent Pált, de azért, hogy magunkra vonatkoztassam. Jelekből nincs hiányunk. Egy olyan időszakban élünk, amikor bőven vannak jelek, kegyelmek. De mennyire engedjük magunkat bevonódni? Milyen mértékben változtatjuk meg az életünket? Nézzük meg, hogy rendelkezünk- e ugyanazzal a hajlandósággal, hogy készen állunk-e elhagyni a régi embert? Elhagyni a régi embert, hogy új emberekké váljunk. Készen állunk e mindig elébe menni az újdonságnak? Nézzétek meg, hogy ez a Karácsony. Nem az ajándékok, az ünnepek, az énekek, Karácsony szelleme az, ahol mind egy kicsit jobbak vagyunk. Karácsony az az újdonság elébe menés, mert az újdonságnak csak egy neve van: Jézus Krisztus.

Felkészülni a Karácsonyra az az élet összegzése – szerintem – ezen a héten, hogy lássam, hogy milyen mértékben válaszolok erre, mennyire állok készen üdvözölni a jeleket. Látni, hogy mennyire kész a kegyelemre adott válaszunk. Elébe menni Jézusnak, az újdonságnak, felébresztve a reményt bennünk, a reményt az ő ígéreteiben, mindabban, amit ő mondott, és már megtett. Egy Megemlékezés, mely fel kell ébressze bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. A bennünk való újraindítása mindennek, mindannak, ami el lett vetve a fogantatáskor. Ez a Karácsony, ez az újdonság.

Egy öröm, mely meg kell szülessen és fel kell robbanjon, hogy emlékeztessen minket – de nem a fejünkkel, hanem belülről – mindarra, amit Isten értünk tett. Egy Fiút adott nekünk. Emlékeztessen minket, hogy ez a Fiú megment minket, szeretetért jön, anélkül, hogy bárkit is vádolna, elítélne, hanem mindannyiunkat a nagybetűs Életre hív. Így egy jel. Hogyan válaszolok arra a jelre? Az életem egyesül az övével? Kész vagyok elengedni a régi embert? A Karácsony a hit, mely felébreszt, az élet, mely újraindul. Miért indul újra? Mert egy Fiút kaptunk és ez a Fiú Isten Fia.

Én szeretnék már most Boldog Karácsonyt kívánni nektek, de egy olyan Karácsonyt, mely ebben az örömben élve hozza el nekünk a következő vasárnapot. A régi ember meghalásának örömében, hogy feltámadhassunk Krisztussal, az életre.

És Mária kísérjen el minket Szent Józseffel együtt, és áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Mt 11, 2-19; 17, 10-13; 21, 23-27; Lk 7, 19-31; Jn 5, 33-36

[2] Lk 7,21; Mt 11,11

[3] Lk 1, 29-55

[4] Lk 1, 46-44

[5] Mt 18, 20

[6] Lk 7, 19

[7] Lk 7,22

[8] Iz 7,12

[9] Iz 7, 11

[10] Mt 21, 23-27

[11] Apcsel 9, 1-22

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s