Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.22 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Olvasmányok: 1 Sám 1, 24-28; 1 Sám 2; Lk 1, 46-55

A megtestesülést megelőző három napban vagyunk és ha megnézzük, ez a három nap egységben van a Húsvétival, magukba foglalják Isten szeretetének teljes misztériumát: egy Isten hússá lesz, egy Isten, aki meghal, hogy megmentse az embert.

Az elmúlt napok olvasmányaiban láttuk Szentséges Szűz Mária, Szent József és Keresztelő Szent János magatartását; bemutatták nekünk Erzsébetet és Zakariást. Ma Annát, Sámuel édesanyját és Sámson édesanyját is hallottuk. Be lettek nekünk mutatva a Jézus születését megelőző hónapok. Mindezekben a személyekben egy a közös minden szinten: a fókuszuk, az életük központja Isten akarata. Minden körülményben, melyet megélnek, Isten akaratát hallgatják és azonnal elengedik a gondolatukat, mindazt, amit megéltek, hogy Isten akaratába helyezzék magukat, mindabba, amit Isten betervezett.

Ha gyorsan átnézitek az olvasmányokat, akkor láthatjátok, hogy ez így van. Ma este Anna van bemutatva, aki imádkozott egy gyermekért, akit mindörökre az Úrnak ad. Tudjátok, hogy nem csak elméletben tette ezt meg. Sámuel hároméves korában el lett vive a Templomba és ott lett hagyva. És így tettek mindannyian: Így tett Erzsébet Jánossal, Mária Jézussal.

Ezekben a napokban elmélkedtem mindarról, amit ebben a karácsonyi időben meg fogunk élni. Mindezt egy karácsonyi betlehemet nézve tettem. Próbáljátok meg elképzelni. A karácsonyi betlehemben általában van egy barlang, egy ökör, egy szamár, pásztorok, bárányok, Szent Mihály, az angyalok. Sokban ott vannak a Napkeleti bölcsek is. Középen Mária, Jézus és Szent József van. Ha jól megnézzük, akkor mit is jelent ez, mi van a középpontban? Középen az Egyház van. Középen a Teremtő van, a Teremtő Édesanyja és együtt alkotják az Egyházat. Szent József a népet képviseli és mindenki más körülöttük forog. Ha megnézitek egy másik dolog is képviselve van: ott vannak ezeknek az időknek a rendkívüli eszközök is: az Angyalok, a hűséges testvérek és a Napkeleti Bölcsek személyeiben, a Központi Magcsoportot pedig az emberek, a pásztorok alkotják, akik csatlakoznak, az angyalokkal és az Arkangyalokkal közöségben. És együtt mit alkotnak? Az Új Teremtés kezdetét. Karácsony pont ezt képviseli: Karácsonnyal, Jézus születésével elkezdődött az Új Teremtés, az az új teremtés, melyre mi most várunk és Jézussal együtt próbáljuk felépíteni. De akkor kezdődött el. Az Egyház feladata, – melyet Jézus akart, az első sejt, melyet Ő és Mária képzett – az pont ez volt: elindítani az új teremtést.

Mi uralkodott sajátosan abban a pillanatban? A csönd. Alkalmanként be van mutatva a tény, hogy Jézus egy barlangban született, mert a világ nem fogadta be azonnal és ez igaz. Azonban ez a dimenzió azt is bemutatja, hogy mi az, ami valóban számít, mi az, ami fontos: egy ház, egy szállás, ahol üdvözölve lehetett volna, vagy ez a dimenzió, melyben körbeveszik az Angyalok, Arkangyalok, az imádó pásztorok, a teremtés is szolgálatba lép, mert az ökör és a szamár melegítette őt. Mindaz, ami hozzájárul Isten Fiának imádásához, szeretetéhez, segítéséhez sokkal többet ér, mint az emberi, anyagi és konkrét fogadtatás. Én azt hiszem, hogy Mária és Jézus pont azzal a szeretettel teltek el, melyet a teremtmények, a pásztorok, ezek az egyszerű dolgok közvetítettek feléjük. Ez is egy jel.

A csenden túl az ámulat volt jelen. A pásztorok elámultak, vonzotta őket Mária és Jézus alakja, pedig egyszerűek voltak, egy nő és egy gyermek. Hallották az Arkangyalokat, akik énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek”[1] és ez megérintette őket, anélkül, hogy tudták volna, hogy mi az. Nézzétek, hogy Szent József is szemlélt. Bizonyos értelemben nem értett semmit sem abból, ami történt. A feleségének egyszer csak ott egy gyermek a karjában, ki tudja, hogy honnan jött, mert Mária nem úgy szült, ahogy a többi nő. Valtorta Mária[2] egy hatalmas, színekből álló fénynek írja le, és József egy Gyermeket lát. Kezébe helyezik Isten Fiát. El volt képedve, nem tudta, hogy mit tegyen. Szent József – megismétlem – a népet képviseli.

Nekünk is abban a dimenzióban kéne élnünk: szemlélni ezekben a napokban ezt az eseményt, pont úgy, ahogy Szent József tette, ugyanazzal az ámulattal.  Nézzétek, hogy az angyalok és a később érkező Napkeleti bölcsek, a hűséges testvérek tudták, hogy ki volt Jézus, de számukra is egy misztérium volt Istennek ez a megtestesülő szeretete. Számukra is újdonság volt megérteni azt, amit Isten az ember iránti szeretetéből tett, amit elindított ezzel a megtestesüléssel. Még az Arkangyalok és a hűséges testvérek számára sem volt teljes mértékben világos Isten cselekedete. Egy misztérium, azonban egy olyan misztérium melyben szeretettel próbálnak részt venni, követve, önmagukat rendelkezésre bocsátva. Attól a naptól kezdve elkísérték Jézust az imával. Attól a naptól kezdve az Angyalok és az Arkangyalok szolgálták Jézust a földi tevékenységeiben. Csak Nagycsütörtükön távolodtak el Tőle, mert Nagycsütörtöktől Húsvét vasárnapjáig még az Angyalok is elváltak tőle.

Tehát ők is szemlélik és megismétlem, ezt kell nekünk is tennünk. Ezt kell tennünk a megtestesüléssel kapcsolatban, a programokkal kapcsolatban, melyeket ismerünk, Isten szeretetével kapcsolatban, aki újra elküldte a rendkívüli eszközeit, aki megengedte Jézus Krisztus második eljövetelét. Szemlélnünk kell és aztán meg kell értenünk és rendelkezésre kell bocsájtanunk magunkat, úgy, ahogy Szent József, az Angyalok és a hűséges testvérek is tették.

Én azt szeretném mindannyiunk számára, hogy ezen a Karácsonyon próbáljunk meg belépni ebbe a csöndbe, a belső csöndbe, amely szemlél. Hogy mi is próbáljunk meg behatolni ebbe a szeretetbe, ne vegyük magától értetődőnek. Nem volt köteles az Úr megszületni a Földön, nem volt köteles visszatérni sem három éve ebben a második eljövetelében. Nem volt köteles nekünk adni a Központi Magcsoportot, elmagyarázni mindazt, amit elmagyarázott nekünk. Szeretetből tette. Próbáljuk meg szemlélni ezt a szeretetet. Úgy értem szemlélni, mielőtt azt mondanánk, hogy „Itt vagyok a szolgálatodra…” próbáljunk meg egyszerűen megmaradni ebben a csöndben és nézni. Aztán majd ő fogja sugallani, hogy mit kell tennünk.

A csönd szükséges, mert abban a csöndben el kell szakadnunk mindattól, amiről úgy hisszük, hogy tudjuk. El kell szakadnunk minden elképzelésünktől. Még mindazoktól is, amikről úgy gondoljuk, hogy Isten szeretné, hogy Isten kéri tőlünk. Ez a csönd valóban ki kell ürítsen belül, hogy betölthessen, belénk hatolhasson az a szeretet. El kell hallgatnunk. A misztérium előtt – többször is mondtuk – csak hallgatni lehet. Szegények kell legyünk, Jahvé szegényei. Hogy ne legyen semmink, mindenben rá számítsunk. Ezt jelenti, amikor azt mondjuk, hogy meghalni önmagunknak, amikor azt mondjuk, hogy el kell érkeznünk ahhoz, hogy engedjük, hogy minden meghaljon bennünk, hogy feltámadhassunk. Erről a csöndről van szó. Az Úr ehhez a csendhez vezet az élet eseményei által. Az élet eseményein keresztül, – melyekben meg is vagyunk próbálva – megérinteti velünk ezt a szeretetet. ahol csak csöndben kell lennünk. Még a hálaadás is túl sok. Az első lépés az az elhallgatás, aztán minden elindul. De először csak figyelünk.

És mit szemlélünk abban a pillanatban, abban a csöndben, ha azt szeretnénk, hogy valóban elinduljon a feltámadás bennünk? A nagybetűs Életet kell szemlélnünk. Abban a csöndben látjuk valóban, hogy Jézus az Élet. Most, amikor a megtestesülést ünnepeljük megértjük, hogy ez a megtestesülés Isten, aki visszaadja nekünk az életet, aki visszaadja az élés lehetőségét, mert Jézus nélkül nincs élet. A mélyben való találkozás nélkül ezzel a szeretettel nem élünk, csak túlélünk. Még ha azt is hisszük, hogy élünk, végül csak túlélők vagyunk. Azonban ehhez elérkezve meglátjuk azt, hogy mi az élet, találkozunk az élet értelmével és minden elindul.

Ha ezen a Karácsonyon, ebben a csendben elérkezünk ehhez, akkor Isten építkezhet bennünk. Hallani fogjuk karácsonykor János Evangéliumának prológusát: Az Ige Isten volt, az Ige Istennél volt. A világba jött, de a világ nem ismerte fel őt.[3] Nézzétek, hogy erről beszélek. Csak akkor tudjuk teljes mértékben befogadni Istent, ha innen indulunk, a kilétének megértéséből.

Amit el kell engednünk, néha azt mondjuk: „El kell engednünk”, végülis csak azt kell elengednünk, amit a világ szelleme tévesen mutatott be nekünk és amit mi így fogadtunk. Elengedhetetlen valóságként mutatta be azt, ami azonban nem az. A világ szelleme a szeretetet – az emberi szeretetet – valami fenségesnek mutatta be. Sikerült zavart keltenie és elrejtenie a mély igazságokat. Ha megnézitek, pont ez a világ szellemének a feladata – mindenekelőtt a Hamis Prófétának – hogy elhomályosítsa a valóságot, – ami Jézus Krisztus – hogy mi is az valójában. Mi tudjuk, hogy mi az élet: az élet megismerni az Atyát és azt, akit az Atya elküldött.[4] Értitek, hogy ezek nem üres szavak, vagy véletlenek, ezek a szavak minden magukba foglalnak.

Tehát én imádkozom és kérem Máriát, hogy kísérjen el minket ebben a három napban, hogy szombat este, szombat éjjel valóban találkozhassunk az Élettel, és Karácsony napjával Jézus megszülethessen bennünk, ami azt jelenti, hogy mi is megszületünk új teremtményként. Isten áldjon minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Lk 2, 8-14

[2] Valtorta Mária: Mária élete

[3] Jn 1, 1-11

[4] Jn17, 3