Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.23 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Mal 3, 1-4.23-24; Zsolt 24; Lk 1, 57-66

Eljutottunk immár a megtestesülés misztériuma előestéjének az előestéjéhez. Közénk jön az Élet Szerzője[1], emberi formát vesz fel, Aki mindig is létezett. Olyan emberré válik, mint mi Ő, aki mindent megteremtett. Akiért mindaz, ami létrejött, az ő szavából jött létre és minden létező, minden élő általa él, neki köszönhetően. Ez egy nagy rejtély.

Az éjszaka folyamán érkezik. Nem véletlenül ünneplik éjfélkor. Az éjszaka az emberiség sötétjét jelképezi, a nem ismeretet, azt az emberiséget, aki visszaesett, már nem tudja magáról, hogy kicsoda. Tehát, az éjszaka közepén megérkezik a Fény. Az éjszaka közepén megszületik az Élet és bárkinek – aki üdvözli Őt, aki hisz Benne, aki eldönti, hogy elhagyja a saját életét, a saját gondolatait az Ő kezébe adja – megadja a hatalmat, hogy Isten gyermekévé váljon[2]. Nézzétek, hogy ez a folyamat egy örök és folyamatos folyamat, Ő az idők teljességében tette meg, de van egy folyamat, ami mindannyiunkban megvan az örökkévalóság óta. Az éj sötétjében, Istenre bízva magunkat, megérkezik az élet: ez a szellem egy törvénye.

A történelem minden pillanatában, különösen Jézus történetének legsötétebb pillanataiban még láthatóbbá válik, a kegyelmek növekednek, a fény növekszik, épp azért, mert Isten Fia, Isten bármikor, amikor az ember veszélyben van, még több erővel jön. A legnagyobb jel a máriás jelenések. Nekünk még megvannak nagy jelként a különleges eszközök is[3].

Ez egy lehetséges folyamat, mivel Ő minden alkalommal jön, hogy megmutassa nekünk az utat: felajánlani neki az életet, bízni benne Szentséges Mária Szívén keresztül. Minden alkalommal jön, hogy elmondja: „Hagyjatok szabadon, adjatok nekem mindent. Sötétben vagytok, éjszakában vagytok. Adjatok nekem mindent, mindent, ami terhes, mindent, ami elnyom, minden bűnötöket, minden korlátotok. Hagyjátok, hogy vegyem őket magamra. Így téve, elkezdődik bennetek egy átalakulási folyamat”. Ő az, aki kicsiként jelenik meg, hogy ne ijesszen meg, de aki könyörög nekünk, még így is mondanám: „Hagyjátok magatokat átalakítani, hagyjátok, hogy csináljak belőletek Isten fiait”.

Ha megfigyeljük azt a pillanatot, amiben élünk, egy nagy sötétség pillanata ez, azonban mi, új népként, aki ezeket a dolgokat tudja, megértettük, hogy a mi feladatunk az, hogy örömmel hirdessük az egyetlen utat és az egyetlen út Jézus Krisztus. A mi feladatunk, hogy hirdessük, hogy nincs megmentés Krisztus nélkül, hogy nem emberi kapcsolatok, emberi erő, emberi hatalom kérdése. Csak Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet[4]. A mi feladatunk, hogy most hirdessük az ő jelenlétét a második eljövetelében és, hogy örömmel várjuk a dicsőséges visszatértét. Hogyan kell hirdetnünk? Az élettel, egyszerűen és nemcsak az embereknek kell hirdetnünk, hanem az egész teremtésnek. Tegnap mondtuk[5], hogy a karácsonyi betlehemben az egész teremtés részt vett. Nekünk a teremtésnek is hirdetnünk kell, hogy örömmel vegyen részt, mert a teremtés is újraegyesítve lesz Krisztusban.

Egy nép képződött ezért. Olyan nép vagyunk, amely a Béke Királynőjének és a Béke Királyának a gyermekei, tehát a Békét kell hordoznunk. Egy máriás és ferences nép vagyunk, egy eukarisztikus nép. Éljük az Eukarusztiát. Egy nép, aki közösségben él Isten minden gyermekével, bárhol is legyenek a Világegyetemben. Ez az üzenet, amit hordozunk. Egyszerű.

Legyen tehát, hogy ezekben a napokban, népként ünnepeljük a megtestesülés emlékét a dicsőséges eljövetelére való várakozásban. Minden alkalommal, amikor ünnepeljük ezeket az emlékeket, a mi ünnepeinken sajátos kegyelmek vannak, hogy felgyorsítsák a mi átalakulási folyamatunkat, sajátos kegyelmek, hogy eljussunk Isten gondolatának egy jobb megértéséhez, hogy lépéseket tegyünk az Atya megismerése felé. Mondhatjuk, ahogy Jézus mondta az apostoloknak a feltámadás után: megnyitotta az elméjüket. Így az apostoloknak abban a pillanatban világossá vált minden. Ezekben a napokban ezek a kegyelmek vannak. Megnyitja az elménket, megújítja a gondolatunkat.

Olvasok egy részt az „Újraírni a történelmet” könyvből:

„Az átalakulás egy folyamat, mely magába foglalja egyrészt a Szentlélek művét, másrészt a mi közreműködésünket a kegyelem cselekvésében. Az isteni kezdeményezés és az emberi válasz összefonódnak és az Istennel egyesült, Krisztusban új ember szöveteit képezik, aki képes megkülönböztetni és felismerni az isteni impulzusokat; a Szentlélek és mi. Szent Pál minden hívőben látta az új embert, aki teljes mértékben üdvözölte Jézus Krisztust; beszélt a Szentlélektől születő belső emberről, aki napról napra megújul. […] Egy új ember, aki szabad, önazonos, harmonikus, aggodalom mentes, félelem és külső nyomásmentes, képes közvetíteni mindenkinek az életet és kormányozni a teremtést az Urával, egyszóval egy feltámadott ember.”

Legyen tehát, hogy ez a Karácsony felgyorsítsa ezt a folyamatot mindannyiunkban és Isten áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] 1Ján 1, 1-3

[2] Isten különleges eszközeiről a honlapunkon olvashatnak, a https://azujteremtesfele.com/isten-kulonleges-eszkozei/

[3] Isten különleges eszközeiről a honlapunkon olvashatnak, a https://azujteremtesfele.com/isten-kulonleges-eszkozei/

[4] Ján 14, 6

[5] Mauro 2022. december 22-i elmélkedése „IV. Adventi hét – Csütörtök“, közzétéve a mi honlapunkon