Mária, a Mennyország Kapuja

A Szűzanya üzenete, 2013 augusztus 15

Kedves gyermekeim,

Nagy örömmel áldalak meg ma titeket! Ez a nap az új emberiség diadalmát jelöli. Általam megnyílt egy út a mennybe: Megnyitottam az utat az új emberiség számára az új teremtés felé.

Gyermekek, én nem haltam meg! Mennybevételemkor nem a halál állapotában voltam, hanem egy mélységes extázisban.[1] Ebben az extázisban lettem felvive a mennybe, a Mindenható dicsőségének ujjongásában. Mély extázisban voltam és az egész lényem – mely szellemből, lélekből és testből áll – felemelkedett az angyalok által kísérve, akik megnyitották az utat, úgy ahogy mindannyiótoknak meg fogják majd nyitni, amikor beléptek az új teremtésbe. A hét nagy Arkangyal és angyalok milliói által körülvéve lettem felvéve a mennybe.

Az extázis nem személyes, vagy érzelmi állapot: Isten tiszta ajándéka. A valódi extázis sosem önkívület; hanem a mennybéli dolgok valódi ismerete. Egy ilyen mértékű ismeret olyannyira nagy, hogy elkábítja a teremtményt. Ha a személyek nem esnének extázisba amikor a mennybéli dolgokat látják, akkor fizikailag rosszul lennének: nem bírnák elviselni azokat a nagyon magas rezgéseket, melyek a látás és a hallás pillanatában áthaladnak rajtuk.

Mondok egy példát, hogy segítsek nektek megérteni: A földi jelenéseim során a látnokok extázisba esnek; a fizikai jelenlétem pillanatában hirtelen egy olyan dimenzióval kerülnek kapcsolatba, mely más és magasabb annál, amiben általában élnek. A tiszta szellem dimenziója, amiben a fizikai és a természeti törvények egészen mások. Az emberi test nem tudná elviselni a súlyos következményeket. Az extázis állapotában azonban a fizikai és természeti törvények fel vannak függesztve és a személy képes megélni egy ilyen tapasztalást. Megérthetitek, hogy mennyire fontos volt, hogy extázisba essek, mivel közvetlenül, a testemmel együtt emelkedtem fel a mennybe, keresztül haladva a menny Nagy Fénysorompóján és beléptem a tiszta szellem dimenziójába. Az extázisom olyannyira mély volt, hogy össze lett tévesztve a halállal, de nem voltam halott, sőt képes voltam megérteni és részt venni Isten cselekedetében.

Sok teológiai vita van a mennybevételem körül.  Sokan elkerülhetetlennek tartották, hogy megtapasztaljam a halált, mivel a Fiam – aki Isten – meghalt a kereszten: ha az Isten-Ember alá vetette magát halálnak, akkor az Anyjának – aki teremtmény – miért is ne kellett volna meghalnia? Ez nyilvánvaló lenne, amennyiben Jézus nem támadt volna fel és ment volna a mennybe. A feltámadásával és a mennybemenetelével azonban a Fiam megnyitotta az utat az új teremtés felé és én voltam az első új teremtmény, aki testtel együtt lépett be a tiszta szellem dimenziójába, a Nagy Fénysorompón túl.

Ne feledjétek, hogy én a fogantatásomtól kezdve Szeplőtelen vagyok. Mit jelent ez? El lett nektek magyarázva, hogy amikor Isten megteremt benneteket, szembesít titeket Luciferrel és választanotok kell Isten és Lucifer között, a Legfőbb Jó és a Gonosz között. Velem ez nem így történt: abban a pillanatban Isten megkérdezte tőlem, hogy elfogadom- e a küldetésemet, hogy a Megváltó Anyja legyek. Az istenanyai kiváltságnak több vonatkozása is volt: a teljes részvétel Jézus papságában; a részvétel az ő Megváltói áldozatában, a hajlandóság, hogy az emberiség édesanyja is legyek és támogassam Isten népét az új teremtés felé vezető úton. Egy pillanatig sem haboztam igent mondani. Teljes mértékben Isten felé irányultam, elemésztve a fénye és a szentsége által. Attól a pillanattól kezdve elszakíthatatlan kötelék köt Jézushoz, a Szentháromság Második Személyéhez, örök egységben voltam Vele az élete során, és a fájdalmas és dicsőséges sorsában osztoztam. Jóval hamarabb üdvözöltem Jézust a szellememben, mint a méhemben. A fogantatás pillanatában kimondott igenem megelőzte azt, amit Gábriel arkangyalnak mondtam: a bejelentés pillanatában újra előjött bennem első igenem emléke.

Már a fogantatás pillanatában megismertette velem Isten, hogy nem leszek egyedül: Jézus igazából egy családban kellett megszülessen és felnőjön, és ez a család nem csak a többi család számára, hanem az egész Egyház számára is példa. Isten egy igaz és hűséges férfit helyezett mellém, egy szilárd és konkrét segítséget a küldetésemmel való szembenézéshez. Örömmel fogadtam el József jelenlétét az én és a Fiam életében. A szemeimben József igaz, és szent volt, Isten Fiának valódi imádója. Utánam ő volt az első, aki karjaiba vette az éppen megszületett kis Jézust; méltó volt rá. Jézus után József volt a szívem öröme, a támaszom, a legjobb barátom. Nem kötődtünk egymáshoz emberileg, nem volt semmi érzelmes az egységünkben: Isten tiszta szeretete egyesített minket a tisztaságban és az isteni tervhez való hűségben. József nem volt szeplőtelen, ahogy én, de képes volt tisztelni engem és teljes mértékben részt venni a szeplőtelenségemben; a szüzesség és a tisztaság egy virága volt. Meg tudta őrizni az isteni csöndet és abban a csöndben mindent megértett.

A korai halála egy volt a földi életem nagy fájdalmai közül, egy fájdalom, melyet Istennek ajánlottam. Mindazonáltal József szelleme mindig mellettem volt, éreztem a szerető jelenlétét a Szenvedés sötét napjai alatt, velem együtt járta végig a keresztutat és ott volt velem a kereszt alatt; nem is lehetett volna másképp: nagyon szerette Jézust és az egész földi életét neki szentelte. Fiatal volt és rövid volt az élete. A Szívem szenved látván, hogy az alakja mennyire el lett hanyagolva, – szinte figyelmen kívül hagyva – és torzítva a századok során; pedig nagyon sokkal tartoztok neki!

Attól a pillanattól kezdve, amikor elfogadtam a küldetésemet, Lucifer semmilyen módon sem közelíthetett meg vagy kísérthetett meg. A teljes földi életem során még csak meg sem érintett a Gonosz. Megfigyeltem és megértettem Lucifer borzalmas akcióját, sok megpróbáltatáson mentem keresztül, megtapasztaltam a fájdalmat, de a kísértést és bűnt nem. Emiatt gyűlöl ennyire Lucifer! A szeplőtelenségem tiszta kegyelem volt, melyet Isten a küldetésem végett adott meg és amely egyedüli és megismételhetetlen az emberiség megmentésében és történelmében.

Számotokra ez nem így van: még ha igent is mondtatok a fogantatás pillanatában, akkor is kísértve és támadva vagytok Lucifer által a földi életek során. Még az Istenhez hűséges emberiségek is – akik nem követték el az eredendő bűnt – elszenvedik a démon kísértő cselekvését. Azonban ez feleslegesnek bizonyul irányukban, mert ezek a testvérek erősek a szellemben és bennük nem működik a korrupció úgy, ahogy bennetek, földiekben. Isten megengedi, hogy kísértve legyetek, hogy a hitetek növekedjen és az létezésetek kezdetén kimondott igen erősödjön.

A szeplőtelenségem egy minden szinten sajátos kiváltság, mely az isteni anyaságomhoz kapcsolódik; mindazonáltal mindannyian a szeplőtelenségre vagytok hívva. A teljes szellemi utatok a bűntől és a korrupciótól való fokozatos megtisztulás irányába kell haladjon, míg el nem éritek a szeplőtelenség állapotát, mely az isteni kegyelem résztvevőivé tesz benneteket és méltóvá, hogy az új emberiséghez tartozzatok. Az egész emberi faj a világegyetemben el kell érje ezt az állapotot, hogy beléphessen az új teremtésbe: az új teremtmény szeplőtelen lesz, ahogy az új emberiség is.

Én szeplőtelen vagyok, kiválóságból az új teremtmény. Emiatt lettem felvéve a mennybe: hogy részt vegyek a Teremtő dicsőségében, – akinél közbenjárok mindannyiótokért – és hogy megnyissam az utat nektek az új teremtés felé, ahogy Jézus megnyitotta nekem. Jézus egy új utat nyitott meg, mindannyiótok számára: a Szellem útját; szükség volt azonban arra, hogy egy teremtmény elsőként haladjon keresztül a Nagy Fénysorompón Jézus után, szellemben, lélekben és testben az egész emberiség nevében. Egy tiszta és hűséges teremtmény. Isten azt akarta, hogy én legyek ez a teremtmény, mert szeplőtelen vagyok és mert Isten és az emberiség Édesanyja vagyok. Szeretetből és szeretetért nyitottam meg számotokra az utat; az engedelmességemmel előre kijavítottam sok hűtlenséget, különösen Isten népének a hűtlenségét. Ha nem fogadtam volna el az anyaságomat felétek és a mennybe való bemenetemet, sokkal nehezebb lenne nektek végigjárni Jézus útját: A garanciátok voltam és vagyok Isten előtt, hogy egy nap velem legyetek a Nagy Fénysorompón túl.

Amikor felemelkedtem a mennybe, keresztül haladtam a Nagy Fénysorompón, amely fény. Körbevett Fiam mindenhatóságának fénye, aki a karjaiba vett. Áthaladva a Nagy Fénysorompón Királynővé váltam. Szeplőtelen teremtményként emelkedtem a menny felé és Királynőként léptem be a tiszta szellem dimenziójába. Így lesz ez Isten népével is: új népként fog felemelkedni és a Nagy fénysorompón áthaladva királyi néppé fog válni, és mindörökké az Istenével fog uralkodni.

Kedves gyermekek, azért mondtam el ezeket a dolgokat, hogy segítsek nektek megérteni a jelenlétemet és a szerepemet az életetekben. Egy átalakulási utat várok tőletek. Minden Isten gondolatából indul, abból, hogy hagyjuk, hogy Isten az ő gondolata szerint formáljon minket. Engedjétek, hogy Isten átformálja a gondolataitokat, a látás és a hallásmódotokat. Ez tesz benneteket új teremtménnyé. Gyermekek, nem akkor váltok új teremtményekké, mikor szuperember erőtök lesz, vagy amikor szépek, dinamikusak, divatosak vagytok; akkor váltok új teremtményekké, mikor új módon kezditek el látni a dolgokat.

Anyaként imádkozom és felajánlom magam Istennek értetek. Kérlek titeket, hogy ne töltsétek meg a fejeteket sok kérdéssel, sok tervvel, ne tegyétek! Emlékezzetek, hogy teremtmények vagytok és egyedül, Isten nélkül semmire sem vagytok képesek (Jn 15,5). A földi életem során sosem gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, tudtam, hogy minden Isten kezeiben van és ez elég volt nekem. Legyetek bizalommal teliek, mint a gyermekek. Ha rábízzátok magatokat Istenre, akkor ott lesztek, ahol lennetek kell és azt fogjátok tenni, ami helyes. Istennek szüksége van rátok tervei megvalósításához és ezt minél hamarabb meg szeretné tenni. Kérlek, hogy egy nagyon egyszerű életet éljetek: legyenek egyszerű gondolataitok, ne elemezzétek túlzottan a dolgokat; legyetek egyszerűek a beszédben, mindent egyszerűséggel csináljatok.

A fatimai jelenéseim során az angyal megtanította nektek ezt a nagyon mély imát:

„Ó, Istenem

Hiszek benned,

imádlak téged,

Benned remélek és szeretlek…”[2]

Legyen tehát ez az ima az életetek programja: higgyetek, imádjatok, reméljetek és szeressetek; ajánljátok fel magatokat Istennek mindazokért, akik nem tudnak hinni, imádni, remélni és szeretni. Ez minden olyan gyermekem életprogramja, akik hozzám szeretnének tartozni. Higgyetek, imádjatok, reméljetek és szeressetek; nincs más kérve tőletek.

Ha így fogtok élni, akkor az Úrhoz, a Fiamhoz fogtok tartozni és a Szentlélek szüntelenül cselekedni fog bennetek és át fog formálni titeket. Akkor majd ti is készen fogtok állni a Nagy Fénysorompón való áthaladásra: akkor haladhattok át rajta, amikor fénnyé váltok. Csak egy módon lehet fénnyé válni: A Fiamat követve, aki a „Világ Fénye” (Jn 8,12); megfigyelve a törvényeit, az ő kívánságaival rendelkezve, a szeretetével és az életével eltelve, követve a példáját.

Kedves gyermekek, mindez ilyen egyszerű, de a földi emberiségnek nagyon nehéz! Legalább ti, – akik Istent szeretnétek szolgálni és erre lettetek hívva – éljetek így. Szeressétek Krisztust úgy, ahogy senki sem szereti. Mondjátok, ahogy Péter: „Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek!” (Jn 21, 17) Ha egységben lesztek a Szívemmel, jobban fogjátok szeretni Jézust, mint a többiek, mert senki sem szereti Őt úgy, ahogy én, aki az Édesanyja vagyok, de ugyanakkor a szolgája és a tanítványa is.

Tegyetek róla, hogy az emberek Krisztus és az Ő Anyja valódi barátait lássák bennetek, a szentek barátait.

Megáldalak benneteket ma a mennyből, ebből az abszolút tisztaság dimenziójából. Ti a Menny Kapujának hívtok engem és valóban az vagyok, mert megnyitottam számotokra az utat a teljes öröm, az Isten népére váró dicsőséges jövő felé.

Megáldalak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

[1] Etimológiailag az extázis szó azt jelenti, hogy „kilépni önmagából”. A keresztény misztikában az extázis egy olyan állapotot jelez, mely során az ember kilép önmagából és a kegyelem által elmerül az isteni valóságban

[2] A Mária Szeplőtelen Szívén keresztül önmagukat áldozatként Istennek ajánló lelkek spirituális útján, a Szűzanya megtanított minket a „Békében feláldozott szeretet Rózsafűzérét” imádkozni, melyet az üzenet végén találtok. Szűzanya elmagyarázta, hogy ez a Rózsafűzér összekapcsolja a Fatima-i jelenéseket a Medjugorjeiekkel. A Rózsafűzérbe igazából több ima van befűzve, közöttük olyanok, amiket az angyal a látnokoknak nyilatkoztatott ki Fatimában, valamint az ima a jóság, a szeretet és az irgalom Édesanyjának, melyet maga a Szűzanya nyilatkoztatott ki Medjugorje-ban.