Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.03.31 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Olvasmányok: Jer 20, 10-13; Zsol 17(18); Ján 10, 31-42

Vasárnap elkezdődik a Szent Hét. Ez egy olyan hét, melyben pár nap alatt megpróbálunk belépni, megérteni, megélni mindazt, ami az Atyaisten – és Vele együtt Jézus, a Szentlélekben, a Szentháromság – kigondolt, akart és kívánt Lucifer árulása, majd az emberek által elkövetett eredendő bűn óta. Ez egy olyan misztérium, ami pár nap alatt foglalódik össze, még ha meg is éljük minden Szentmisében. Azonban, ha belegondoltok, a pillanatban, amikor Lucifer elárulta, a Szentháromság már kigondolta, hogyan mentse meg az embert, és ennek az egyetlen módja az volt, hogy a Fiú felajánlja magát, hogy egy Isten fizessen a teremtményekért. A Fiú igent mondott az Atyának, hogy felajánlja magát.

Az is misztérium, hogy Jézus,-  az emberré lett, Isten emberré lett Fia – harminc évig készült arra, hogy megélje ezt a Triduumot. Harminc évig itt a Földön Isten Fia volt, igazi ember. Tudta, hogy ennek az időnek el kell jönnie, hogy beteljesítse küldetését. Világos volt számára, és tudjuk, hogy ezt a Szűzanyával és Szent Józseffel[1] is megosztotta, és mindenki fel lett készítve erre a pillanatra. Innen kezdődött Szentséges Mária társmegváltása. Aztán Neki is a beteljesedése a Kereszt alatt volt, de ő is onnan indult el, eszmecserét folytatva Jézussal, hallgatva, megosztva.

Jézus többször, nyíltan beszélt Kínszenvedéséről: az Evangéliumban többször is megjelenik, de soha nem értették meg[2]. Ezekben az utolsó napokban, Áldozócsütörtök előtt, Nagypéntek előtt nagyon is hirdeti az Atyát, beszél az Atyáról, az Atyával való kapcsolatáról, arról, aki az Atyában van, az Atyáról, aki Őbenne van, az Atyáról, aki küldi őt[3]. Megpróbálja mindenféle módon az emberiséget az Atya elé vinni, de ezt sem értik meg. Igazából ez volt az egyik oka annak, hogy úgy döntöttek, hogy megölik őt: “Te, aki Istenné teszed magad. Ember vagy, és Istenné teszed magad.[4]“

A szenvedés misztériuma bezár, bezárja az embert, bezárja a lelket. Az apostolok nem akarták hallani, témát váltottak. Az Úr előtt, aki eléd tárja, hogy mi lesz az utad, inkább bedugod a füled, és elfordítod a tekintetedet. És nézzétek, minden időben ez a helyzet, még most is minden ember ezt teszi. Ez normális, de felülkerekedhetünk rajta. Miért normális ez? Maga Jézus, igazi ember, azzal szemben, amit tudott, ahová mennie kellett, ha megnézitek – közvetlenül azelőtt van a Lázárral kapcsolatos rész, Lázár halála[5] – Ő is sír. Valószínűleg látja magát abban a pillanatban, az Édesanyádra gondol, mindarra, amin a Boldogságos Szűz Máriának abban a pillanatban keresztül kell mennie. Getszemáni kertjében vért izzad[6]. Tehát Neki sem, – bár Isten Fia, igazi Isten, az örökkévalóság óta felkészülve – volt könnyű ez a misztérium előtt, de lehetséges volt.

A szenvedés rejtély. Tudjuk, hogy a halálát nem Isten akarta, mint ahogy a halált sem akarja Isten. A szenvedés és a halál Lucifer fegyverei és a halálfélelem, a szenvedés és mindezek által uralja az emberiséget, rabszolgákká tesz minket[7]. A kiút nem a szenvedés, egyáltalán nem az! A kiút az a Jézus Krisztusba vetett hit, aki szenvedett értünk és Általa, Vele egyesülve átvezet minket is a szenvedésen, a halálon, hogy feltámadjunk. Lehetetlenné válik a szenvedést és a halált nézni, ha elfordítjuk a tekintetünket a következményről, ha elveszítjük a reményt a következményben, ha elveszítjük a hitet, hogy minden Isten kezében van, hogy Isten nem helyez ránk nagyobb súlyt, mint amit el tudunk viselni, mindig a saját méretünkre van szabva. És, hogy minden, amit Ő megenged, még a nagy megpróbáltatások is, egy új életre való kilátásban vannak. Enélkül a kilátás nélkül senki sem tudja megtenni.

A hit tehát Istenben, aki fizetett, a hit Istenben, aki vezet, a hit az ő élő jelenlétében, a Szentséges Szűz Máriában vetett hit, hogy ő kísér minket, megengedi, hogy túllépjünk mindenen, másképp maga a szenvedés, ezek nélkül csak szorongást, félelmet szül. Enélkül a kitekintés nélkül mire vezet minden megpróbáltatás? Mi az, ami azonnal elindul bennünk ezzel a kitekintéssel? Egy megváltó cselekedet, megváltóvá válik. És mi a megváltás? Felszabadít, felszabadít attól is, amitől egyedül nem tudunk megszabadulni. Felszabadít minden kötődéstől, minden téves magatartástól, minden spirituális eredetű betegségtől, mely az egész létezésünket korlátozza, mely nem engedik meg, hogy Krisztus felé haladjunk, hogy a feltámadás felé haladjunk.

Minden típusú fájdalomról beszélek, nem csak a fizikairól. A szenvedést nem csak a fizikai fájdalom okozza. Van eléggé sok szenvedésfajta, nem tudjuk rangsorolni őket nagyság szerint: spirituális típusú szenvedés, erkölcsi is, mindenféle szenvedés van. És mindezekben, hitben, általunk is, Jézus keresztülhalad, hogy feltámadjunk. Ez mindig egy lépés az élet felé. Ez a hit: tudni azt, hogy az élet mindig győzedelmeskedik, még akkor is, amikor épp a sírba készülnek helyezni minket. HINNI, HOGY AZ ÉLET MINDIG GYŐZ. Hogyan? Isten tudja és vele együtt mi is látni fogjuk, hogy mindent csak a saját erőnk szerint enged meg számunkra. Ezzel nem azt mondom, hogy keresni kell a szenvedést, azonban, ha így élitek meg, be tudjátok fogadni. Így élve, megértve, hogy Isten csak a javunk miatt engedi meg, az átalakulás eszközévé válik, egy lépéssé válik.

Mondok egy kemény, de igaz dolgot: a szenvedésben benne van a szentség, van benne valami szent. A szenvedés királyi méltóságot hordoz, olyan királyi magatartásra késztet minket, mint Krisztusé volt. A jövő héten Jézust, Máriát szemlélve, ahogy elhaladnak előttünk, láthatjuk ezt a szentséget, királyi méltóságot minden lépésükben, amikor imádkoznak, amikor sírnak: «Vedd el tőlem ezt a kelyhet![8]», amikor azt kéri a tanítványaitól: «Segítsetek» és azok alszanak[9]. Amikor leköpik és megütik, azt kérdi tőlük: «miért ütsz engem?[10]». Mindig ott van ez a királyi méltóság, ez a szentség.

Szentséges Mária soha nem keresett semmit, nem kérte, hogy Isten anyja legyen, soha nem kért semmit magának, mindig elfogadta és kísérte Isten cselekvését. Én azt gondolom, hogy ezt a hozzáállást kell felvennünk: nem kérni, nem keresni, hanem mindent elfogadni és szemlélve kísérni mindazt, amit Isten tenni fog. Hittel szemlélni. Ennél többet nem lehet tenni. Ő, így téve, Társmegváltóvá vált. Így téve megvolt az ereje, hogy a Kereszt alatt tudjon maradni. Nem mintha szupernő lett volna, dehogy. Szenvedett, mint bármelyikünk. Istentől kapott erőt, hogy hordozni és befogadni tudja.

Mindenkinek kívánom a jövő hétre, elsősorban magamnak, hogy így éljük meg ezt a misztériumot, hogy ne úgy lépjünk be ezekbe a nagy ünnepségekbe…örömmel, mert…természetesen van egy öröm, de enélkül, hogy behatolhatnánk abba az élet misztériumába, a győzedelmes életébe, mert nézzétek, az üzenet, amit Krisztus hoz, az pont ez. Nem A Kereszt, hanem az élet, ami kereszten áthaladva győz. De az élet nem tud győzni, ha nem onnan indul el. Ezért, ez a világ, aki minden módon menekül a szenvedés elől, menekül a kereszttől, menekül…de végül lemond az életről, mert sosem fog behatolni az élet misztériumába.

Befogadni mindent, ami érkezik, szemlélni, királyi méltósággal lépkedni, szentséggel felajánlani, és belépni az életbe, mert Isten megígérte, hogy az életbe fog vezetni. Ő megnyitotta nekünk az utat. Ezt fogjuk szemlélni a jövő héten és megéljük a Húsvétot. Aztán lesz negyven napunk, én azt mondom örökkévalóság -a liturgia negyven napot javasol, ahol a Húsvétot éljük meg, ahol elengedjük a halált és belépünk az élet eme dimenziójába -. Ha nem onnan indulunk el, a kereszttől, nem is tudunk belépni az életbe. Nem tudsz átugrani a Nagyböjtön, hogy megéld a Feltámadást, nem lehetséges.

Próbáljuk meg tehát ezt tenni egész életünk során, a jövő hetet szemlélni, Isten cselekvését kísérni, kísérni magunkban, magunk körül és mindenben, ami mozog, amit megérint.

És Szentséges Szűz Mária segítsen minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

[1] Szent József 2020. március 19-i üzenete „Őrizni, hogy megélhesd“ közzétéve a www.azujteremtesfele.com honlapon

[2] Mt 16, 21-23; Mt 17, 22-23; Mt 20, 17-19; Mk 8, 31-33; Mk 9, 30-32; Lk 9, 22; Lk 9, 43b-45;Lk 18, 31-34

[3] Jn 14, 1-24

[4] Jn 5, 19-47; Jn 10, 22-39

[5] Jn 11, 1-44

[6] Lk 22, 39-46

[7] Ennek a résznek az elmélyítésére „A nagy fénysorompón túl“ c. könyv „A halál“ fejezetét javasoljuk elolvasni

[8] Mt 26, 39; Mk 14, 36; Lk 22, 42

[9] Mt 26, 38-46; Mk 14, 37-41; Lk 22, 45-46

[10] Jn 18, 19-23