Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.04.06 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Kiv 12,1-8.11-14; Zsolt 114; 1Kor 11, 23-26; Jn 13, 1-15

Ennek a Triduumnak a kezdetén vagyunk és Jézus pont azért jött a Földre, hogy ezt a Triduumot végig csinálja. A Szentháromság Második személye, aki mindöröktől szeretett minket hogy mindvégig szerethessen minket megtestesül, és a megtestesülése pillanatától kezdve, amint megérinti ezt a Földet tudja, hogy ezért a Triduumért jött a Földre, hogy végrehajtsa az Atya akaratát. Nyilvános életének három éve ide vezette Őt és az azt megelőző harminc év erre készítette fel. Ezért jött.

A nyilvános élete során elmagyarázta a Szentírásokat, melyek róla beszéltek, az összes prófétáét. Megmutatta, hogy minden róla beszélt és Neki be kellett teljesítenie. Abban a három évben megpróbálta megmutatni az Atya Arcát és beteljesíteni a törvényt, megnyitotta az utat mindannyiunk számára, minden embernek, mert legyőzte az összes korlátot, melyek elválasztottak minket Istentől és egymástól is. Aztán ahogy a mai Evangéliumban hallottuk[1], megmutatta, hogy mit kell tennünk: szeressétek egymást[2]. Új parancsolatot adott, mely magába foglalja az egész törvényt. Példát mutatott az életét adva, példát mutatott azáltal, hogy ott maradt az Eukarisztiában. Megmutatta, hogy mi a nagybetűs Szeretet, amit mi „Tiszta Szeretetnek” hívunk[3].

Nézzétek, hogy ebben az új parancsolatban „Szeressétek egymást”[4] megtalálható az egész dimenziója annak, amikor azt mondja: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”[5], mert szeretni egymást az egyetlen út, de az egyetlen megerősítése is annak, hogy lássuk, az igazságban vagyunk-e. Az egyetlen megerősítése annak, hogy valóban Krisztust követjük-e, vagy a mi ötleteinket, egy vallást, egy törvényt követünk-e. Az Egyetlen út. A mi keresztényi létünknek, az Isten gyermeki létünknek az igazsága. Nézzétek, hogy ebben a parancsolatban ott van az élet. Ha valaki nem képes belépni ebbe a parancsolatba, akkor élni sem fog tudni. A teljes életről beszélek az Életről… valaki tud haladni és közben halott lenni. Mindent csakis ennek a parancsolatnak a végrehajtásában találhatunk meg: Szeressétek egymást”.

Tudva azonban, hogy Nélküle semmire sem vagyunk képesek, mert igaz az, hogy ezen a három napon keresztül megvált minket, fizet értünk, megadja a lehetőséget, hogy felülkerekedjünk az áteredő bűnön, de az ember egyedül nem képes rá. Nem képes rá, mert a romboló energia túl erős a Földön, nem képes rá, mert a hús gyenge, ahogy mondja – holnap hallani fogjuk – az apostoloknak: „A szellem ugyan kész, de a test erőtlen.”[6] Nem vagyunk rá képesek, íme, ezért mondja tehát: „Nélkülem semmit sem tehettek”[7], és aztán ott marad az Eukarisztiában, pont azért, hogy velünk maradjon, hogy bennünk lehessen, hogy jelen lehessen. Nézzétek, hogy enni az Ő húsát és inni az Ő vérét az a lépés ahhoz, hogy egy dologgá váljunk Vele, Ő lesz élővé, jelenlévővé bennünk. Ma az Eukarisztia bevezetésével kiegészíti azt, amit Kafarnaumban mondott: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.”[8]

Mi tudjuk, hogy ezekben az időkben – pont az erős dinamikák miatt, mert ezek az utolsó idők – az Úr Jézus sajátos módon, szellemben visszatért ide, a Földre, és ez egy különleges ajándék.[9] Azt hiszem, hogy helyes azt mondani – azon a napon, amikor majd megértjük – hogy egy lépés, amit gyakran megteszünk, hogy mi is az Eukarisztia, mit jelent a húsát enni, mit jelent a Részévé válni, elfogadni a bocsánatát, üdvözölni Őt, ez mind egy egy-egész, csak itt kezdődik az élet. Ha nem értjük meg ezt és nem tudunk élő kapcsolatba lépni Jézussal, akkor nem tudunk élni.

Az életnek Vele van kezdete, mert Nélküle és Rajta kívül nincs élet. Valószínűleg pont ezért tette meg ezt a nagy, alázatos, szeretetbeli cselekedetet, hogy a kenyérben maradt, a legegyszerűbb dolgot, pont azért, hogy belénk lépjen, hogy el legyen fogyasztva, hogy egy dologgá váljon velünk; üdvözölni az Áldozatát, amikor azt mondja Péternek: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.”[10] Szükséges megtenni ezt a lépést, elfogadni, hogy Isten Fia ÉRTEM áldozta fel magát, az én lábaimat mosta meg, nem a foglyokét, az én életem része. Ha nem vagyok képes ezt felfogni, akkor nem lesz közöm Hozzá. Őt befogadva nem maradhatok rajta kívül álló, egy barát, egy ismerős. Egy dolog kell legyek Vele egy… Ő a Jegyesem. Ez mindenkire érvényes, nemcsak azokra, akik felszenteltnek mondják magukat, hanem minden keresztényre: a Jegyesem, azért jött, hogy visszaadja az életem. Aztán az életemet sokféleképpen kibontakoztathatom, de ha nem ebből az egységből indulok el, akkor semmit sem fogok tenni. Ott vannak Péter szavai. A lábmosás nem lehet egy gesztus, üdvözölnünk kell Krisztust és aztán úgy tenni a többiekkel, ahogy Krisztus tette velünk, velem; megmosni a lábat; és nem egy évi egyszeri, nagyszerű gesztusra korlátozni. Minden nap megtenni. Hogy mi is készen álljunk az életünket adni ezért az emberiségért, az utolsókért, a kicsikért, egyesülni az Áldozatával.

Ez a lépés egy okból kötelező: mert a feltámadásra lettünk előre látva. Nem lehet a halálnak az utolsó szava felettünk, de csak Vele egyesülve tudjuk legyőzni a halált. Az összes többi módszer a halál, vagy az élet gonoszságainak legyőzésére, ami a Földön létezhet, nem létezik Nélküle. Az örök életre lettünk tervezve, de csak akkor, ha befogadjuk azt. Kiindulva Belőle az élet aztán gyakorlati dolgokból is áll, munkából, családból. De, bocsánat, ha megismétlem magam, Nélküle semmit sem tehetünk. Nem tehetjük be a lábunkat egy szép családba, nem gondolhatunk arra, hogy szép és hasznos dolgokat tegyünk; sok mindent tehetünk, de nem szolgálnak semmire, nem hagynak nyomot.

Nélküle nincs élet. Egyesülni Vele, felismerni, hogy Bennünk van, Ő belénk szeretne lépni, azért, mert a képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Azért, mert már minden ott van bennünk, de annak a mindennek a megnyitásához a kulcs Krisztus befogadása és én mondom, hogy az Eukarisztia is, mert étel nélkül nem tudunk előre haladni. Részt venni az Áldozatában, hinni, imádkozni, vágyni az akaratának teljesítésére… ha nem veszünk részt az Ő testének, Vérének a befogadásával is, tudva, hogy a testet esszük és a Vért isszuk, akkor nem tudjuk megtenni. Így látta előre Jézus.

Az alapvető lépés tehát Jézus üdvözlése, az életünk Uraként fogadva, és aztán utánozva Őt és nézzétek, hogy az Eukarisztia, melyet minden Vasárnap celebrálunk pont ezt jelzi: befogadni a bocsánatot, a Szentírásban felismerni, hogy Ő az Atya Arca, az Atyától küldve, felajánlani az életet és aztán megengedni, hogy az ereje belénk lépjen az Eukarisztián keresztül, elindulva aztán a Szentmise után, hogy elvigyük a többieknek: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Ez a Szentmise. Egy megemlékezés. Ő a kenyérben marad, de pont azért, mert belénk szeretne lépni; a kenyérben marad, mert belénk lépve segíteni szeretne nekünk behatolni a misztériumba, ebben az értelemben megemlékezés.

Ma azt mondom tehát magamnak, de azt hiszem, hogy mindenki számára érvényes, hogy meg kell legyen a tudatosságunk, hogy amikor magunkhoz vesszük az áldozati ostyát, akkor Jézus Szívét esszük, mert az ostyában ott van a Szíve. Ez egy kötelező lépés. Nem elég a személyét befogadni, csak mert igaz dolgokat mond. Így csak a prófétát fogadjuk be, de nem Őt teljes egészében. Nem elég egy nagy emberként felismerni, aki megjelölte a történelmet, ezt mindenki látja. Nekünk tudatában kell lennünk, hogy a Szívét esszük, hogy mindenben befogadjuk. Máskülönben mi is megmaradunk annál, hogy egy prófétának lássuk, valami nagynak, de nem Annak, aki az életét adta értünk, Annak, aki szeretne belénk lépni, aki szeretne misztikusan egyesülni velünk, hogy elkezdhessünk élni, mert az élet csak ott kezdődik. Aztán mindenkinek lesz egy sajátos, különböző küldetése, de mindig és csak ott kezdődik.

A vér, az Ő Vére, lemossa az áteredő bűnt, de nézzétek, hogy a Vére felébreszti bennünk Isten képmását, – ahogy korábban mondtam – az Istennel való hasonlatosságot. Nem elég elolvasni az egész Bibliát, fejből tudni az összes Zsoltárt, Szent Pált. Ha Ő belülről nem magyarázza el nekünk a Bibliát, nem mutatja meg nekünk és nem élteti meg velünk, akkor a Biblia egy könyv marad, mely egyes részeiben még egy kicsit furcsa is. Egyes oldalak a többi ellentéteinek tűnnek. Csak bennünk való élő jelenlétét kell gondozni, kívánni, táplálni. Ő megteszi a részét, minden nap rendelkezésre bocsájtja magát. Nézzétek, hogy számunkra, – akik az Egyházaként határozzuk meg magunkat ebben az időben, azaz Ő határozott meg így minket, az új népként, mely Vele együtt mindenkit el szeretne érni – ha nem tudjuk ezt megtenni, akkor egy nagy semmit fogunk tenni. Ha nem tudunk egyesülni Vele és megengedni, hogy Ő szabad legyen bennünk, akkor hová szeretnénk menni?

Amikor befogadjuk a halálát, az Ő teljes lényének az átadását, akkor belépünk a feltámadásba, mert ez volt az ő átmenete. Így már mostantól elkezdhetünk feltámadottakként élni. Minden Szentmisén, Szentmiséről Szentmisére megújulunk, megújul a gondolatunk, a látásmódunk, a cselekvésmódunk. Egy feltámadási folyamat, mely el fog minket vezetni, hogy az idők végén tényleg feltámadjunk. Azonban a lépés az ez a három nap: Ő, aki adja magát, aki a végletekig szerette az övéit; a kereszten.

Nekem úgy tűnik azonban, hogy az Eukarisztiában való ott maradás nem kis áldozat volt részéről: egy tabernákulumba bezárva lenni, Neki, aki a világegyetemet teremtette, bedobozolva. Mindazok, akik elhaladnak előtte üdvözölhetik, vagy káromolhatják. Néhány évvel ezelőttig – most már tudjuk, hogy többé nem engedi meg – elrabolták az ostyákat és tudjátok, hogy mit tettek velük. Ez is szeretet, és értünk tette.

Ha tehát be szeretnénk lépni az örök életbe már itt, a Földön – és meg kell tennünk magunkért és az egész emberiségért – akkor a lépés az a ma esti lépés: szeressétek egymást és ehhez teljes mértékben Jézus részeivé kell válnunk; üdvözölni Őt, üdvözölni a tényt, hogy az életét adta értem, értünk, hogy lemosta a lábainkat, hogy a nyomorúságaink mélyére ment, hogy nem undorodott a bűneinkbe, korlátainkba hatolni, hogy aztán Vele együtt kijöhessünk onnan. Megtenni ezt az egész emberiség érdekében.

Van egy másik lépés, – elnézést, ha hosszasan beszélek – ami engem megérint: Ő emberként tudta, hogy mi várt rá ezekben az utolsó napokban és azt hiszem, hogy emberként – jól látható, amikor a Getszemáni kertben vért izzad[11] – nem volt egyszerű neki. Szentséges Szűz Máriától kér segítséget, hogy meg tudja tenni ezt a lépést. Az apostoloktól is kért, de ők elaludtak.[12] Szentséges Szűz Mária imádkozik, imádkozik és imádkozik, hogy Jézus meg tudja tenni ezt a lépést. Mindannyian arra vagyunk hívva, hogy bizonyos értelemben megéljük ezt a dimenziót, azonban azzal a különbséggel, hogy mi nem tudjuk, hogy mikor és hogy. Meg vagyok róla győződve, hogy ha tudnánk – ahogy Ő tudta – hogy az ő életét teljes mértékben befogadva csak üldöztetés, csak betegség … vár ránk, akkor nem lennénk rá képesek. Ezért van az, hogy Nélküle semmire sem vagyunk képesek. Azonban Vele együtt végig tudunk haladni, bárhol, a poklokban is, Vele együtt haladva valóban mindent átalakítunk, a rosszat jóvá alakítjuk, ahogy Ő egy darab kenyérré alakul.

Kérem Szentséges Szűz Máriát, hogy segítsen nekünk ezekben a napokban egyre jobban belépni ebbe a misztériumba, ahogy Ő is belépett, ahogy Neki sikerült elkísérni Társmegváltóként a Fiút, Jézust, az egész emberiségért. Kérem Szentséges Szűz Máriát, hogy az Eukarisztiának lehessen olyan hatása bennünk, amilyen benne is volt, amikor megkapta azt az Utolsó Vacsorán. Ő is megkapta az erőt, hogy erőt adhasson Jézusnak, ez a közösség kettejük között, hogy egy szív voltak és az élet áramlott közöttük, mindannyiunk javára. Mária, segíts nekünk megérteni ezt a szeretet misztériumot, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

[1] Jn 13, 1-15

[2] Jn 13, 34

[3] Szent Ferenc üzenete, 2012.09.17 „Isten tiszta szeretete”

[4] Jn 13, 34-35

[5] Jn 14,6

[6] Mt 26,36-46

[7] Jn 15, 1-8

[8] Jn 6, 45-58

[9] Jézus Krisztus KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉRE utal itt, a Földön, melyről első alkalommal Szentséges Szűz Mária beszélt a 2020.12.07, „A Messiás idő” c. üzenetében, mely a www.azujteremtesfele.com weboldalon lett közzétéve

[10] Jn 13, 1-15

[11] Lk 22,39-44

[12] Mt 26, 36-46; Mk 14, 32-42; Lk 22, 39-46