Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.03.11. – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: Mik 7,14-15, 18-20; Zsolt 102 (103); Lk 15, 1-3, 11-32

Szeretném veletek együtt megnézni a tegnapi, a második nagyböjti hét péntekének olvasmányait, illetve a mait is, mert ezeken az olvasmányokon keresztül is nagyon sok minden, nagyon sok valóság, amiről már beszéltünk megerősítésre kerül.

Mindenekelőtt a tegnapi első olvasmány József[1] eladásáról szól, és az világos mindenki számára, hogy Isten használta egyiptomi Józsefet. Egy tanúságtétel volt az élete, mivel azzal indult, hogy eladták rabszolgának, majd rabszolgaként élt, Egyiptom legmagasabb rangú emberének, a fáraónak a szolgálatába lépett, és Isten Izrael népének megmentésére használta őt; Izrael népének, mely aztán megsokasodik Egyiptomban és Mózesen keresztül Isten kihívja Egyiptomból az ígéret földje felé. Tehát nagy eszköze volt Istennek és bizonyosan már a fogantatás pillanatától kezdve az volt.

Azonban nézzétek meg, hogy hogyan cselekszik mindig a gonosz Isten cselekedete ellen. Valószínűleg nem lett előre látva, hogy rabszolgaként kelljen végezze, hogy meg kell kockáztassa a halált – és ha megölték volna Józsefet? – Ezt azért mondom, hogy lássátok, hogy hogyan termelődik a romboló energia.[2] Isten aztán természetesen helyre hozza a dolgokat, jóvá alakítja a rosszat, de azt hiszem, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy azt mondjuk, jobb lenne elkerülni a rosszat és csak jóval rendelkezni, hogy ne kelljen mindig jóvá alakítani a rosszat. Isten mindig szeret, de mennyi fájdalmat okoz az ember! Azt mondom, hogy mindig szeret, mert végül is a többi testvér is Izrael leszármazottainak, Jákob fiainak élén áll. Isten mindig helyre tudja hozni a dolgokat, de megismétlem, a rossz energia így is termelődik.

A tegnapi Evangélium végén[3], – amikor, tudjátok a birtokos, aki egy tornyot épít egy szőlészetben majd rábízza a szőlészekre, és ezek mindenkit megölnek, mígnem a fiát is megölik – így fejezi be: „El lesz véve tőletek Isten országa és egy olyan népé lesz, aki gyümölcsözteti.” Ez a nép már onnantól kezdve az új nép. Többször hallottuk az eszközöktől és Atyaistentől is, hogy az Egyház mindig is volt, Jézus Krisztus Egyháza mindig is egy volt és mindig a katakombákban élt, mert mindig üldözve volt és egy magát Egyháznak hívó struktúra helyettesítette, de a nép, aki gyümölcsözteti, az már akkor is volt, mindig is volt.

Visszatérek a romboló energiához, melyet vagy termelünk vagy sem, de kétségen kívül a gonosz cselekedetek által termelődik. Azonban mindennek az alapja az az Isten gondolatába való belépésünk nehézségében áll. A mai Evangéliumban – a jó apáról és a két fiúról beszél[4] – azt hiszem világosan látszik, hogy az Isten gondolatába való belépés az nem csak a cselekedeteinktől függ. Romboló energiát – vagy még jobb – elsődleges energiát[5] termelni nem csak a cselekedetektől függ, melyek gonosznak tűnhetnek, mert világos, hogy a két fiú közül a nagyobbik az, aki romboló energiát termel, az, aki otthon marad, megtesz mindent, amire az apja utasítja, az, amelyik mindig engedelmes, aki mindig a szolgálatában áll. Ő termel romboló energiát, mert nem tudja befogadni az apa gondolatát. Engedelmeskedik, de nem lép szellemben egységbe az apával. Engedelmeskedik, de nem érti meg az apa jóságát, az apa lényegét. Mondhatnánk azt, hogy érdekből engedelmeskedik, engedelmeskedik, mert ezt tanulta. Engedelmeskedik, de egyébként világos, hogy romboló energiát termel. Nem akar bemenni az ünnepségre, ellenáll, kritizál, ítélkezik. Elítéli az apát is: „Te, aki így teszel…” Ez romboló energia!

A fiatalabbik fiú, persze, ő sem cselekedett helyesen: fogta magát és elment a prostituáltakhoz, elköltve mindent, azonban világos, hogy a szívében, a szíve mélyén megismerte az apát. Amikor azt mondja: „Apám házában mindenki jobban van, mint én” megértette az apa lényegét. Nézzétek, hogy ez a befogadás, ahogy ő tette, ez pont az a lépés, hogy: „nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”[6] Megragadni az apának ezt a szeretetét, aki akkor is jön érted, ha tévedtél, amikor mindenfélét elkövettél, ahol nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy az apa szeressen, ahogy azt az időseb fiú hitte. Az idősebb fiú engedelmeskedett, de nem fogadta be. A fiatalabb ezzel szemben ezt mondja: Megértettem, ezt a szeretetet ismerem, biztos vagyok benne, hogy ha visszatérek hozzá, akkor ő rendbe fog tenni. Nem követelem, hogy fiúnak hívjon, elég nekem az is, ha a szolgája lehetek egy ilyen jó apának, elég nekem, ha az utolsó inasa lehetek egy ilyen jó apának”. Nem követel meg semmit és az apa felülmúlja.

Nézzétek, hogy ez Isten kifejeződése, amit mindannyiunknak meg kell érinteni és ismerni. Mi tudjuk, hogy az örök élet az megismerni az Atyát és azt, Akit az Atya küldött[7]. Megismerni az Atyát az ez! Nem tökéletesnek lenni. Megtehetsz te mindenfélét, de ha ismered az Atyát, akkor felállsz és visszatérsz Hozzá. Itt van a különbség a farizeusok és Isten fiai között, a szeretet és a vallásosság között. Olyan lelkeknek lenni, akik az igazságot keresik, akik szenvednek és minden módon próbálnak oda eljutni, és azok között, akik valamilyen módon bizonyos szabályokat, rítusokat követnek, de nem ismerik sem az Atyát, sem a Fiút.

Emberileg jónak lenni bizonyos értelemben semmit sem ér, csak Isten jó. Nézzétek meg, hogy az Evangéliumban valóban minden ott van. Amikor az a gazdagnak azt mondja Jézus: „Miért hívsz jónak? Csak Isten jó”[8]. A Jóságot, és a jóság alatt Istenét értem, csak Isten tudja nemzeni bennünk, mert Ő helyezte belénk, a fogantatáskor. Belénk helyezte a pecsétjével, azáltal, hogy az Ő képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Lehetünk jók. Isten szerint mindannyian jók vagyunk belül, azonban fel kell ébredjen az a pecsét, mely nem a művektől függ, hanem attól a Vele való bensőséges kapcsolattól, ami ebből az ismeretből jön: megismerni az Atyát, megismerni azt a szeretetet.

Bocsássatok meg, hogy ezt mondom: egyértelműen nem arról beszélek, hogy ne cselekedjetek jót, remélem, hogy érthető, hogy mit akarok mondani, de nem a jótetteken, hanem a lényünk átalakulásán keresztül válunk Isten gyermekeivé, nagybetűs Jókká.

Tudjuk, hogy az Egyház az egy úton lévő nép, egy nép, mely emberekből, teremtményekből áll és mint teremtmények, korlátoltak. Ha már ezt a részletet elfelejtjük, akkor belül elveszítjük a nagy részét annak, hogy ebben a kapcsolatban legyünk az Atyával az Ő megismeréséért való folyamatban. Mert, ha azt gondoljuk, hogy nem vagyunk korlátoltak, akkor következésképpen a többieket is olyan szemmel fogjuk nézni, mely nem akarja korlátoltnak látni őket, tehát nem akarja látni, amikor tévednek, nem akarja látni, hogy korlátoltak, teremtmények. Mi is olyanokká válunk, mint a nagyobbik fiú, azt gondolva, hogy elérhetjük Isten jóságát mindössze azáltal, hogy jól viselkedünk. Ehelyett ő többször is ezt mondja az evangéliumban: „Azért jöttem, hogy a bűnösöket hívjam”.[9]

Ki kell azonban mondanom, hogy szőrnyű azokat hallani, akik ezt állítják: az egyház a bűnösök népe, tehát előre, bűnözzünk és kész; mert ez egyesek hozzáállása. Igen, bűnösök, de úton, bűnösök, akik felkelnek és ezt mondják: „Visszatérek az atyámhoz”[10]. Igen, bűnösök, akik azonban meg akarnak változni. Egy nép, aki Isten hívására ezt mondja: „Itt vagyok!” Nem a korábbi életet folytatni. Isten hívására elkezdődik egy folyamat, egy folyamat a Szentlélek által ösztönözve és a Szentléleknek az az ösztönzése kényszerít minket, hogy folyamatosan igent mondjunk az életünkre, a helyzetekre, melyekkel találkozunk, és kapcsolódom egyiptomi Józsefhez. Akkor Isten jóvá tudja tenni a rosszat, át tudja formálni az életünket, át tud formálni mindent körülöttünk és egy ajándékká tenni az életünket az emberiség számára, ahogy az egyiptomi Józseffel is megtörtént. Az otthon maradt nagyobbik fiúra is ez a folyamat várt, megvolt ez az ismerete az apa szeretetéről, amikor az apa ezt mondja neki: „Ami az enyém, az a tied.”[11]

Akinek megvan az a kegyelme, hogy mindig engedelmesen éljen – Szent János Apostol ezt mondja egy levélben:  „Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez”[12] – én azt mondanám: szeress és tedd azt, amit akarsz, ha ebben az állapotban vagy, de egyébként mindig egy átalakulási folyamatról van szó. Egy folyamat, mely nem engedi meg neked, hogy egy helyben állj, akkor sem, ha „ügyes” vagy, mert azonnal elesel, ha azt gondolod, hogy megszerezheted az Atya szeretetét, tehát az ő ismeretét csak azért, mert jó vagy.

Az örök élet megismerni az Atyát,[13] megismerni a szeretetét. Ezek az olvasmányok tehát beszélnek hozzánk, azt a szeretetet pont akkor kéne megtalálnunk, amikor a sötét lyukban vagyunk, miközben hibázunk, akkor is, amikor bűnt követünk el. Mert mit jelent megtalálni azt a szeretetet – néha kérdik tőlem, hogy hogyan csináljam? – A hit. Hinni, hogy az a szeretet Jézus Krisztus a Kereszten, aki beszél hozzánk, pont azért ment oda, hogy kiszabadítson minket. De meg kell tennünk azt a HITBÉLI lépést: „tudom, hiszem, hogy meghaltál értem”. Hiszem, ahogy Kis Szent Teréz is énekli, hogy „tengernyi bűnöm olyan neked, mint egyetlen csepp víz egy izzó tűzhelyen.” Hiszek. Ezáltal elindul az átalakulási folyamat, mindig egy hitbéli cselekedetből, egy igenből indul. Jézus minden helyzetben előttünk van, hogy azt mondja: „Hiszed, hogy megtudom ezt tenni?” Minden csoda így született, a megváltás csodája is. Higgyünk. Az Ő megismerése is innen indul.

Nézzétek, hogy nehéz üdvözölni Jézust a Kereszten, mert ott egy olyan szeretet megismerése indul el, melyet még csak érzékelni sem tudunk, mert a szeretet szót sok olyan dologgal „fűszerezzük” meg, ami valójában nem a szeretet. A szeretet szó és a szeretet ismerete innen indul: hiszek. És akkor indul el a megismerés útja.

Amikor elindítjuk ezt a kapcsolatot Vele, másképp fogalmazva Ő az, aki megfog, az Atya kezeibe vesz minket és az Atya kezeiből senki sem tud kiragadni. Ott aztán az élet elszenvedhet mindent, amit csak akartok: megpróbáltatásokat, betegségeket, mindenféle szerencsétlenséget, de az Atya kezeiből senki sem tud többé kiragadni minket. Ebben a hitben már itt beléphetünk az Új Teremtésbe, mert elkezd bennünk hatni az elsődleges energia és többé nem áll fenn az a kérdés, hogy: „elsődleges energiát termelek, vagy rombolót…” hanem csak az elsődleges energia lesz az, ami hajt minket és messze fog terelni mindentől, ami ezzel szemben romboló, néha nehézségek árán is.

De ez Isten gyermekeinek az útja. Igen, egy olyan út, melyet az igazságban kell végig járni. Nem használhatunk semmiféle mentegetőzést az igazságban. Nem mentegethetjük azt, amit tettünk, amit gondoltunk, őszintének kell lennünk. Nem enged megfutamodni. Mi mindig menekülő utakat keresünk, mindig. Azonban, ha határozottak vagyunk az úton, akkor Ő nem engedi meg. Nem engedi meg a kompromisszumokat.

Egy másik dolog, ami nagyon tetszik nekem, hogy egy olyan út, amely nem engedi meg, hogy emberi eszményeink legyenek. Minden emberi eszmény elmorzsolódik, elmorzsolódik a kereszt előtt, ez előtt a folyamat előtt. Nem egy olyan út, melyet emberi erőkkel fel tudsz építeni más ügyes emberekkel együtt, akiknek szép, egészséges ötleteik vannak. Ha nincs a középpontban Krisztus a Keresztjével, akkor minden elmorzsolódik, minden végetér, minden összeomlik. És én hálát adok Istennek, hogy ez így van. Csak a kereszt vezet a feltámadáshoz és kész. Ez vonatkozik minden egyénre és egy egész népre, egy nép számára, aki az Új Teremtés felé halad.

Egy út, ahol nem te döntöd el, hogy hol legyél, mit tegyél. Idézem újból az Evangéliumot, melyet ezekben a napokban hallottunk: János Evangélista és Jakab Apostol anyja, aki ezt mondja: „Egyik gyermek a jobbodra, a másik a balodra” és Ő ezt válaszolja: „Tudjátok, hogy mit kértek?”[14] Csak ott kell legyél, ahol Isten szeretné, ahol előre lett látva mindöröktől fogva és az igazság keresése során azt a helyet is megfogod találni. A hitben tudod, hogy van helyed, aztán hogy a szolgák között vagy Hozzá közel… elég, hogy legyen egy hely, hogy beléphessünk az Új Teremtésbe, aztán, hogy fent vagy lent, a jobb oldalon vagy a balon, majd Ő eldönti. Az biztos, hogy Ő a számomra megfelelőt gondolta ki. Ez az út az Istennel való képmás és hasonlatosság felébresztéséhez: Isten gyermekeinek útja.

Hálát adunk az Úrnak minden ajándékért, amit adott nekünk, a legnagyobb ajándék Szentséges Szűz Mária! Hálát adunk a példáért, melyet Mária adott nekünk! Hálát adunk minden szóért, amit ránk hagyott, mert ezekben az Evangéliumokban, ezekben az olvasmányokban, az Ószövetségben is, láthatjátok, ahogy Krisztus tekintetével valóban Isten Igéi, melyek megnyitnak! És az Úr áldása nyisson meg minden szükséges teret bennünk, hogy befogadjuk a Szellemét, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

 

[1] Ter 37, 3-4. 12-13. 17b-28

[2] A romboló energia témájának elmélyítéséhez a „Újraírni a történelmet – II. kötet – Az Univerzum és lakói „c. könyv Első rész, 3. fejezetét javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó

[3] Mt 21, 33-43.45-46

[4] Lk 15, 1-3. 11-32

[5] Az elsődleges energiával kapcsolatban a „Újraírni a történelmet – II. kötet – Az Univerzum és lakói „c. könyv Első rész, 3. fejezetét javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó

[6] Mt 9, 13; Mk 2, 17; Lk 5, 32

[7] Jn 17,3

[8] Mk 10, 17-18; Lk 18, 18-19

[9] lásd 6. lábjegyzet

[10] Lk 15, 18-20

[11] Lk 15, 31

[12] 1Jn 3, 18-24

[13] lásd 7, lábjegyzet

[14] Mt 20, 20-23; Mk 10, 35-45