Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.03.18 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átírat)

Olvasmányok: Oz 6,1-6; Zsolt 50 (51); Lk 18, 9-14

Holnap Szent József ünnepe van, akkor is, ha hétfőn fogjuk ünnepelni, mivel holnap vasárnap lesz.

Én újra elolvastam – ahogy azt hiszem közületek is sokan, – Szent József hozzánk idézett szavait ezekben az években[1]. Keveset beszélt hozzánk, de azért beszélt. És ami a legnyilvánvalóbb Szent József szavaiban, az az, hogy ahelyett, hogy magáról beszélne, mindig Szentséges Szűz Máriáról beszél. Mindig Szentséges Szűz Mária alakját mutatja be, aki azon túl, hogy felesége volt, útmutatás, vezetés, segítség volt számára, mégha az ő, Szent József alakja nem volt elhanyagolható az Egyházban és továbbra sem az.

Bennem Szent József felébresztett egy dolgot, amit meg akartam osztani veletek: a szentség egyszerűségét. Szent József, aki kiválóságból igaz, nincs még egy olyan igaz, mint ő, szerintem a legegyszerűbb ember, aki valaha is létezett a Földön. A szentsége a normalitásból fakad, a feladata elvégzéséből a fogantatásától – amikor Isten kigondolta őt – kezdve a rábízott feladatokon keresztül. Isten kigondolta Szent Józsefet, hogy rábízza a Názáreti családot; kigondolta Szent Józsefet, hogy rábízhassa Máriát, Isten és Jézus Krisztus Anyját. És ő úgy élte az életét, hogy teljesen felébresztette magában az Istennel való képmást és hasonlatosságot, azt a képmást és hasonlatosságot, mely minden emberbe, minden megkereszteltbe bele van pecsételve.

Így azt mondom mindannyiunknak, hogy a saját utunkat végigjárva az életben, a normalitásban, Istennel a középpontban, a normalitásban, de Istent keresve, Istent helyezve az első helyre – Szent József Isten helyezte az első helyre – Isten mindannyiunkban fel fogja ébreszteni azt a képmást és hasonlatosságot, amit belénk helyezett és mindannyiunkat Isten gyermekeivé fog tenni, és ez a szentség. A szentség belénk van pecsételve: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!”[2]

A szentségre lettünk teremtve. Szent Pál ír az Efezusi[3] szenteknek, a Korintusi szenteknek[4], mindegyiküket szentnek hívja. Én azt hiszem, hogy itt is újból szükséges megélni egy kicsit a gondolat átalakulását. Tévesnek tartom a Katolikus Egyház azon elképzelését is, hogy a szentté váláshoz csodát kell tenni. Erőltetni azt, hogy a szentté váláshoz csodát kell tenni, véleményem szerint megváltoztatja Isten misztériumának valódi szemléletét, a szentség valódi megítélését. Tévesen alakítja át a gondolatot. Mindannyian a szentségre vagyunk hívva.

Nyilvánvalóan, ha a szentségről alkotott elképzelésünk az, hogy le kell mondani mindenről, hogy lehetetlen dolgokat kell megtenni, hősies erényekkel rendelkezni; hogy minden hősies, minden nehéz, le kell mondani, böjtölni kell, önmagunkat korbácsolni, akkor világos, hogy még az is halogatni fogja, aki szeretne szentté válni, azt mondva: „majd később foglalkozok vele, amikor halott leszek”. Azonban más lenne, ha a szentség útján az embert boldognak, örömtelinek látnánk, egy normális élet keretei között, Isten által segítve a hitben, olyannak, aki találkozik a saját, Istennel való képmásával és hasonlatosságával, mert találkozik Istennel. A normális élet keretei között látja a jelenlévő Istent, aki érte dolgozik, aki vele dolgozik, segíti átalakulni, segíti új teremtménnyé válni. Megismétlem, hogy a középpontban azonban ott kell legyen: „Hogy az élet az megismerni az Atyát, megismerni Jézus Krisztust”[5] Az élet az nem az, amit teszünk, amit véghez viszünk. Az csak egy részlete az életnek, mindaz, amit megélünk, a küldetésünk, azonban az igazi élet az megismerni az Atyát. Így aztán elindul belül az a dinamika, mely Szent Józsefet is vezette, mely mindenkit vezetett.

Egy hitbéli folyamat, azonban, ha keresztények vagyunk és nincs hitünk, akkor nem vagyunk keresztények sem. Ha keresztények vagyunk, akkor azonban hinnünk kell abban, hogy van egy Atyánk, egy Atyánk, aki megteremtett minket; legalább egy pillanatra meg kéne ismernünk az Atyának ezt a szeretetét, aki olyannyira szeret minket, hogy nekünk adja a Fiát és meghalasztja a Kereszten értünk, hogy Jézus fizessen helyettünk. Az ilyen mértékű hitben a szentség többé nem attól függ, amit teszünk, hanem attól ahogy tesszük, hogy miért tesszük. Így minden gesztus egy csodává válik, minden gesztus elsődleges energiává válik[6], a cselekedetünk miért-je ad pozitivitást, nem a mértéke.

Visszatérek Szent Józsefhez, az igazhoz az igazak között. Az Evangéliumban nem olvassuk, hogy prédikált volna, nem nyitott meg korházakat, nem nyitott meg árvaházakat és nem ment megmenteni az egyiptomiakat, amikor Egyiptomba menekült; asztalos volt. Szent József abban a küldetésben haladt előre, amit Isten rábízott: megőrizni a Názáreti családot. Ezért lett előre látva. Nem volt egyszerű élete. Annak ellenére, hogy Isten Fia a házában volt, Szentséges Szűz Mária a házában volt, sokat fáradozott! Mindent el kellett hagynia, amije valaha is volt: elindult Názáretből, hogy Betlehembe menjen és három évig ott maradt. Valószínűleg azt gondolta: „Előbb vagy utóbb vissza fogok térni”, ezzel szemben Egyiptomba kellett mennie. Aztán, amikor talán már berendezkedett egy kicsit Egyiptomban, újra el kellett induljon, vissza kellett forduljon.

Tudjuk Emmerich[7] írásaiból, hogy az Egyiptomba vezető út nem volt olyan egyszerű. Mind a hárman az éhen, szomjan halást kockáztatták meg, megtámadták őket a tolvajok. Többek között az a gyermek, akit megmentettek a tolvajoktól, az az, akinek majd azt mondja Jézus a kereszten: Velem leszel ma a Mennyországban”[8]. Nem volt egyszerű élete, de ment előre. Még csak végtelen csodákból álló élete sem volt. A csoda a hit volt, hallgatni azt a gyermeket és Isten Fiaként felismerni őt. Alakítva lenni a gyermek által, átformálva lenni a gyermek által. A csoda az volt, hogy ilyen egyszerű, becsületes, igaz maradt, üdvözölve a gondolat átalakulását és nézzétek, hogy nem lehetett egyszerű keresztény gondolkodásúvá válni az izraelita gondolkodásból. Az első esete ennek az volt, amikor titokban el akarta bocsátani Máriát, mert igaz volt. Itt is: ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.”[9]

Mindezzel azt akarom mondani, hogy mindannyiunknak Isten ajándékaként kéne fogadnia az életét. Ajándékként, de mihez? Nem azért, hogy itt tegyünk valamit, hanem ajándékként, ahogy mindent, ami velünk történik, hogy megismerhessük az Atyát, hogy beléphessünk abba, ami mindöröktől fogva előre lett látva számunkra, attól a pillanattól kezdve, hogy az Úr kigondolt minket. A gondolatában, már a gyermekeként gondolt ki minket és vissza kell térnünk, hogy felfedezzük, mit is jelent Isten gyermekének lenni. Így fogadva mindent, üdvözölve az örömöket, de a betegségeket is, arra gondolva a hitben, hogy minden azért van, hogy megismerhessük a küldetésünket. Minden azért szükséges, hogy aktívan részt vehessünk az Atya megismerésében, mert tudjuk, hogy minden a jóért van, ahogy Szent Pál mondta[10], minden. Banális dolgoknak tűnhetnek, de nézzétek, hogy fontosak. És ezekben a kis dolgokban válunk szentekké, nem a rendkívüli dolgokban; rendkívüli módon megélve a hétköznapi dolgokat és akkor éljük meg őket rendkívüli módon, amikor az Isten Fiában való hit szerint éljük meg őket.

Így élve nem lesznek többé menekülőutak az életünkben a problémáktól, mindattól, amiket kereszteknek hívunk, hanem maximum egy ima lesz az Atyához, hogy segítsen minket keresztül haladni minden lépésen, minden megpróbáltatáson, minden nehézségen, keresztül haladni, mert tudjuk, hogy ez alakít át minket, tudjuk, hogy előre lett látva, hogy számítva lett.

Az első olvasmánnyal ellentétben[11] – az izraeliek így gondolkodtak, és akkoriban ez már nagy dolog volt: Isten büntet, Isten vígasztal. Isten nem büntet. Isten megenged bizonyos helyzeteket, de ezek mindig a mi fejlődésünkért, a mi átalakulásunkért, a mi változásunkért vannak. Ő nem büntet senkit, a büntetés abból jön, amit mi alkotunk, a világból, amit mi készítettünk. A büntetés akkor jön, amikor elmenekülünk Istentől, ha elmenekülünk azoktól a megpróbáltatásoktól, akkor lépünk be a büntetésbe.

A hitben tudom, hogy minden a javamra van. „Mindenre képes vagyok Abban, aki erőt ad nekem”[12], megpróbálni így élni, megpróbálni mindig ezzel a pozitív látásmóddal élni, bizonyosan abban, hogy Isten csak a jót szeretné, a Legfőbb jót, számomra és a többiek számára. Minden a jóért van. Így élt Szent József. Nem volt mindig könnyű az élet, ahogy mondtam, de egy teljes élet volt.

Mi gyakran gondolunk a szentekre, azokra is, akiket közelebbről ismerünk, többé kevésbé mindegyikük üldöztetve volt, mindannyian fáradoztak. De én mondom nektek, hogy ha azok a nehézségek nem lettek volna az életükben, akkor nem váltak volna azokká, akikké lettek. Azokban a nehézségekben megélték a teljességet, megélték a teljes életet. Az élet, ahogy Teréz Anya mondta, egy ajándék, éld meg, töltsd el, ami nem azt jelenti, hogy menekülj el a nehézségektől, a keresztektől. Haladj keresztül rajtuk. Így üdvözölni egy betegséget. Nem azt mondva: Oh, hogy minden velem történik, hogyan tudnék javítani ezen, meggyógyulni? hanem megkérdezve: Mit szeretne Isten? Hova vezet? Mit alakít át bennem ez a betegség? Így egy ajándékká válik.

Elmenekülni tehát az úttól és mindattól, ami előttünk van, bármi legyen is az, az a szentségtől való elmenekülést jelenti, és ha valaki menekül, az az idők végeztéig menekül, aztán ott van a Tisztítótűz. Ha valaki menekül itt, az menekül a tisztítótűzben is. Isten majd ítél az idők végeztén, hagyjuk Rá.

József azonban, igaz, az igazak között, – Isten családjának a feje, az Egyház feje még ma is – azért az, aki, mert így élt a Földön és továbbra is megéli mindazt, amit megélt a Földön: az őrző, imádkozik, közbenjár.

Istenre bízzuk magunkat, Rá bízzuk az egész Egyházat, rábízunk minden jóakaratú embert. Rábízzuk mindazokat, akik egy választás előtt állnak ma, akiknek dönteniük kell, hogy legyen, vagy sem egy gyermekük, hogy elvetéljenek vagy sem. Rábízzuk a haldoklókat, mindazokat, akik hirtelen halált haltak ezen a napon. Rábízzuk mindazokat a kormányzókat, akik a döntéseikkel sok ember sorsát meghatározzák. Hogy Szent József ebben a pillanatban a fény lehessen mindannyiuk számára, akkor is, ha nem ismerik, ha sosem imádkoztak hozzá, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Szent József üzenete, 2020.03.19 „Őrizni, hogy megélhesd”; Szent József üzenete, 2021.03.18 „Mária, az új Asszony” melyek megtalálhatóak a honlapon

[2] Lev 19,2

[3] Ef 1,1

[4] 1Kor 1, 1-2

[5] Jn 17, 3

[6] Az elsődleges energia témájának elmélyítéséhez, az „Újraírni a történelme – I. kötet – Az Univerzum és lakói” c. könyv első rész, 3. fejezetét javasoljuk

[7] Emmerich Anna Katalin egy német keresztény apáca, misztikus és látnok volt

[8] Lk 23, 43

[9] Mt 1, 18-25

[10] Róm 8, 28

[11] Oz 6, 1-6

[12] Fil 4, 13