Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023 március 3 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Ez 18, 21-28; Sal 129(130); Mt 5, 20-26

A mai, pénteki olvasmányok még egyszer világosan bemutatják Isten igéjének az útját, az egész folyamatot, melyet Isten, az események, az általa küldött eszközök által mai napig is próbál megvalósíttatni az emberekkel. Ha úgy nézzük az olvasmányokat, mint Isten minden törvényét, mint előírások, szabályok, kötelezettségek összességét, máris összeszorul a lelkünk.

Annak idején zsidónak lenni, most meg mi kereszténynek…ezeken már túlléptünk, nem egy valláshoz tartozásról van szó: ez egy életmód, egy létezési mód, Krisztusé lenni. Ez egy másfajta gondolkodási mód, látásmód. Egy másnak lenni, mint azok, akik a világból valók. Nem azt mondom, hogy jobbak vagy rosszabbak: másak, kereszténynek lenni, Krisztusé lenni. És ismétlem, ilyennek lenni, nem attól függ, hogy hány parancsot tartok be, mennyi bűnt követek el, mennyit meg nem, mennyit imádkozom vagy mennyit nem. Ez egy döntés, mely a fogantatástól indul, ahol eldöntöd, hogy szolgáld vagy nem a Szellem Törvényeit, amivel teremtve voltál. A jót vagy a rosszat választani[1], de amikor a „jót” és a „rosszat” mondja, az a legfőbb Jó és Rossz, ez pont egy életforma, különböző.

Ez a választás elvezet majd egy rövid, hosszú vagy nagyon hosszú átalakulási élethez, mert ott van a Tisztítótűz is, hogy beléphessünk Isten gondolatába, hogy Isten gondolata – több lépésben – sajátunkká váljon. Az Evangélium, a parancsolatok – mert vannak a Mózes parancsolatai és a Jézuséi – nem szabályok: ők az az út, azok a tétek, amelyek segítenek így élni. A szentségek, ugyanaz a helyzet, kegyelmek, melyek segítenek megélni ezt az átalakulást.

Ha megnézzük ma Ezékielt, aki azt mondja: »Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.«[2] Azt hiszem ezt most normális megérteni. Nem arról van szó, hogy azért hal meg, mert bűnt követett el, hanem mert megszakította az átalakulási folyamatát és hátrafele halad, ahelyett, hogy előre menne. Ha valaki egy bizonyos ponton lemond róla, akkor nem lépett be teljesen az átalakulási folyamatába. Mondhatjuk, hogy hitbeli válságba került, elkezdett kételkedni. Így akarok beszélni, hogy mindannyian nézzünk magunkba, mert bárki eljuthat egy olyan pillanatba, amikor elkezd kételkedni, és ott elakad az átalakulási folyamata. Az az a betegség, ami fájdalmat okoz. Ez jelenti azt, hogy nem lépni túl és magunkhoz venni a keresztet minden nap, és nem….»Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.«[3] „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt“[4]

Ez mind az Evangélium: megállsz, elesel. Nem torpansz meg ki tudja miben: a gondolat által, elkezdesz a világ szerint élni. Mi azonban a világban vagyunk, de nem világiak[5]. Mindannyiunknak van egy kis világi gondolkodásunk és meg kell halnunk önmagunknak, hogy feltámadjunk Krisztus gondolatában. Mindig ez a kör. Az élet ez. Amikor valóban, teljes lényünkkel, mindennel, mindennel, mindennel, testünk minden sejtjével megértjük, hogy az ÉLET EZ, akkor kezdődik a megtérés. Különben mindig egy alkudozás van az Úrral: „Én adok neked, te adsz nekem. Én csinálok neked, te csinálsz nekem.” Soha nem fogok belefáradni abba, hogy kimondom, ti azonban belefáradhattatok már hallgatni, de a katekizmus első fejezete azt mondja: arra lettünk teremtve, hogy megismerjük Istent, szeressük és örökké élvezzük. Vagy, ha jobban tetszik, János az utolsó vacsorán azt mondta: »Az örök élet megismerni az Atyát«[6]. Pont. Minden más, nem mondom, hogy nem kell megtennünk, de ebből kiindulva kell megtennünk.

Mindig az egyik feladat, amivel sajátos módon Szentséges Szűz Máriát bízta meg: megtérni; az, amit Jézus, vagyis Isten a Földre hozott az ez volt, nem? »Térjetek meg!« Megkezdtük a Nagyböjtöt: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”[7]. A megtérés az a gyógyulás. Nem létezik gyógyulás megtérés nélkül. Mert épp abból a beteg gondolatból gyógyulsz ki. Megtérni azt jelenti, hogy megváltozni, megváltoztatni a gondolatot, megváltoztatni az életet. Azt jelenti, hogy életet adni annak a gyógyulási folyamatnak, – bármely típusú betegségből, azonban a legsúlyosabb betegség az az élet betegsége, annak a betegségnek, hogy elvesztettük: »Az örök élet megismerni Krisztust«-. Arra lettem teremtve, hogy megismerjem Istent, semmi másért. Az a betegség, hogy hajlandó vagyok ennél kevesebbet megélni.

Megértettétek hát, és ott kezdődik a megtérés, az egyetlen út Krisztushoz tartozni – a mostani keresztényekről beszélek, nem az Ótestamentumról – az ő gondolatához tartozni, minden részünkkel szabad utat engedni Istennek, hogy a mi gondolatunk az övévé váljon. Jézus azt mondta: »az igazság szabaddá tesz titeket«[8]. Nézzétek, a szabadság az ez! A szabadság az belépni az ő gondolatába. Amíg nem lépünk be és az ő gondolata nem lesz a mienk, nem leszünk szabadok, soha. Erről beszél ma az Evangélium, de az összes többi oldalon is.

Azt mondja: »Ne ölj«[9]. Most meg egyenesen azt mondja: »Ne gondolj rosszat«. Sose gondolj rosszat. És nézzétek, amíg nem jutunk el oda, nem leszünk szabadok. Minden negatív gondolat, minden gondolat, ami a másikban egy kis keserűséget is okoz, árt nekünk is, túl azon, hogy a másiknak árt, az egész emberiségnek is árt. Nem vagy szabad, mert elindul benned egy romboló energia áradat és ehelyett, ha ÁLDANÁNK, JÓT gondolnánk, mindig támogatnánk, mindig lehetőséget adnánk a másiknak, mindig figyelembe vennénk, támogatnánk, felemelnénk, az egy elsődleges energia áradatot indítana el[10]. Az felszabadít.

Ugyancsak az Evangéliumban írja: «Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan«[11]. Mit akar ez jelenteni? Azt jelenti, hogy ha elhagyjuk ezt a világ szerinti értelmezést, gondolkodást, nincs több ellenfelünk. Ő nem az emberi igazságosság szerint mér, nem méri, hogy nyer vagy veszít. Krisztus gondolata szerint – és mondom nektek, ha magunkévá tesszük, jobb lesz nekünk – nem nyersz vagy veszítesz, ha valakinek igazat adsz, akkor is, ha neked van igazad. Azzal, hogy igazat adsz neki, te szabad vagy. Mit tudsz tenni az igazaddal, ha bezár téged? Vagy egy joggal, ami rabszolgává tesz? Jobb elveszteni a jogot, de szabadnak lenni.

Istenre hagyni minden igazságszolgáltatást azt jelenti, hogy szabadnak lenni, azt jelenti, hogy a hitben tudjuk, hogy Ő Védelmezőnk, Ő ad meg nekünk mindent, amire szükségünk van. Azonban »igazságom az Úrnál van«[12] nem elméletileg. Nézzétek, hogy ez az egyetlen út a szabadság felé, másképp sosem leszünk azok. Ellenkező esetben szükségünk lesz ügyvédekre, bírókra, hogy bebizonyítsuk a saját igazunkat, meggyőzzünk másokat arról, hogy nekünk van igazunk, bebizonyítsuk, hogy a másik téved, akkor is, ha igaz!

Nem érünk semmit vele. Szent Ferenc, aki nem volt teljesen eszement, lemondott minden tulajdonról és mindennek a tulajdonlásáról, de nem azért, mert szegény akart lenni, hanem mert megértette, hogy az egy lépés itt. Meg kell óvnod, védened mindened, amid van, az Isten szerelmére, védened kell! Odaadom az alsóm is, nincs többé semmim, amit védenem kellene. Csak a bennem lévő Isteni élet elég nekem! Ezért tette ezt, nem azért, mert a szegénység ki tudja milyen lenne…amikor éhes vagy, éhes vagy és kész.

Kereszténynek lenni, tehát, Jézus Krisztus Egyházának lenni az azt jelenti, hogy egy ilyen gondolkodásmódba lépnünk be. Egy kis csoport, aki így indul el és ezt éli meg, megváltoztatja a Földet, újraírja a történelmet. Jézus megígérte, hogy »ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük«[13]. Most meg már itt is van a Földön[14], hamarabb ideér, azonban akkor lesz itt, ha mi így haladunk előre és nem fogja elmulasztani, hogy beszéljen hozzánk, azonban az Evangéliumban és a többi olvasmányunkban gyakorlatilag már minden ott van. Az ő jelenléte – kérjük azt – szükségessé, nélkülözhetetlenné válik ebben az időben, ebben a romboló energiával szembeni harcban, de azon a szinten, hogy mit kell tennünk, tudjuk. Olyan, mint egy ujjunk mögé bújni, amikor azt kérjük: „Mondd el Uram a te akaratod”. Nem tudja elmondani, mert már elmondta, de ha el kellene mondja és te nem teszed meg, jobb, ha nem mondja el, nem? Egy bűnnel kevesebb.

Így tehát az Olvasmányok egy ajándékot képeznek. Valóban Isten igéje gyógyulás, de akkor gyógyulás, ha hagyjuk, hogy szabadon cselekedjen bennünk, mint a mai is. Megtette velünk, nem? Nincs sok elemezni való. Isten igéje felszabadít az igazságban. Így akkor minden, ami még teher, pesszimizmus, feketén látás, önmagunkba fordulás megköt, leblokkolja az életünket. Mit kell tennünk? Természetesen segítséget kérünk az Úrtól, de már akkor el szeretnénk kezdeni, amikor el vagyunk nehezedve azt mondva, hogy: „Isten létezik. Az élet szép”. Pont, amikor sötétben vagyunk: „Az élet szép” és elindulunk, elindul az elsődleges energia, elindul a feltámadási folyamat. És akkor válunk reményhordozóvá. Hirdethetjük Krisztust, hirdethetjük az életet. Máskülönben, szabályokat, parancsolatokat, elméleteket hordozunk. Ha szeretnénk, hogy az árnyékunk gyógyítson[15], és meg fog történni, mert bennünk van a gyógyulási folyamat és akkor, amerre elhaladunk, az a folyamat rezgéseket bocsát ki, de ha bennünk állóvíz van, akkor mások előtt elhaladva azok befogják az orrukat és azt gondolják: „Ez biztosan összecsinálta magát”. Ez a különbség a keresztények és a nem keresztények között, máskülönben nincs különbség. Ha világ szelleme szerint mérjük magukat, egyformák vagyunk.

Hallva tehát azt mondani, hogy: „Ez egy keresztény” nem azért, mert a vasárnapi misére jár, vagy mert be tudja tartani a parancsolatokat, hanem azért, mert sikerül mindig mosolyognia. Keresztény, mert mindig nyugodt, derűs. Minden rosszul jön ki szegénynek, de ő nyugodt. Meghal a macskája, meghalnak mind körülötte, de ő nyugodt, ez a keresztény. Azt kérem tehát tőletek, szeretném, kérlek titeket, hogy imádkozzunk együtt, hogy legyen sok Isten gyermeke és a Szűzanya gyűjtse össze őket mind, hogy együtt mind hirdetni tudják Krisztust.

És az Ő áldása szálljon le ránk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] 5Móz 30, 15-20

[2] Ez 18, 25-26

[3] Mt 10, 38; Lk 14, 27

[4] Mt 16, 25; Mk 8, 35; Lk 9, 24; Jn 12, 25

[5] Jn 17, 16

[6] Mt 17, 3

[7] Hamvazószerda alkalmából használt szavak, amikor a szentelt hamuból keresztet rajzolnak a hívők homlokára.

[8] Jn 8, 32

[9] Mt 5, 21

[10] A romboló energiáról és az elsődleges energiáról az „Újraírni a történelmet – II. kötet – Az univerzum és lakói”, Első rész, 3. fejezet, Ludi dell’Esodo-ban írtunk

[11] Mt 5, 25

[12] Iz 49, 4

[13] Mt 18, 20

[14] Jézus KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉT a Szűzanya jelentette be a 2020 december 7-i üzenetében „A messiási idő”, közzétéve a www.azujteremtesfele.com honlapon

[15] ApCsel 5, 12-15