Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.03.04 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: 5Móz 26, 16-19; Zsolt 118 (119); Mt 5, 43-48

Az elmúlt napok olvasmányaiban, és a holnapiakban is – ahogy tegnap mondtam – újra be van mutatva az Isten által választott nép. Világosan le van írva, hogy hogyan viselkedik az, aki azt választotta, hogy Istent kövesse, aki azt választotta; hogy Isten legyen az Ura, az élete Ura; legyen a jutalma, vagy a szeretete, tegyetek ide, amit akartok. Már az Ószövetségben is így volt: választott nép, kiválasztott nép, azonban nézzük meg, milyen utat tett meg Isten az emberekkel, hogyan egyszerűsítette le a dolgokat.

Mózes azt mondta: „Ma azt parancsolom neked, hogy helyezd gyakorlatba ezeket a törvényeket és akkor az Úr lesz a te Istened.”[1] A Jézus Krisztus által beteljesített megváltás után már nem arról van szó, hogy hogyan helyezzük gyakorlatba ezeket a törvényeket, hogy akkor Ő legyen a mi Istenünk, hanem csak arról, hogy ezeket a törvényeket válasszuk. Hogyan változnak meg a dolgok. Ő fizet, Ő tette meg, nekünk csak választanunk kell. Akarnunk kell Őt követni, akarnunk kell, hogy Ő legyen az Istenünk.

Világos, hogy Ő a Legfőbb Jó. Ha Őt válasszuk, akkor csak jót adhat nekünk. Magától értetődik, hogy ha azonban nem Őt válasszuk, akkor a cselekedeteink nem lesznek jók, nem leszünk segítve, hogy jót tegyünk. Ez egy belső döntés, ami nem hagyható figyelmen kívül. Két nappal ezelőtt ezt mondta az Evangéliumban: „Kérjetek és adnak nektek. Zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.[2] Mind a mai, mind a tegnapi Evangéliumból[3] jól érthető, hogy mit kell kérnünk, hogy melyik ajtón kell zörgetnünk, hogy kinyissák nekünk. Egyetlen ember sem képes a saját erejéből szeretni az ellenségeit, imádkozni az üldözőiért, életet adni a jókért és a rosszakért. Egyedül senki sem tudja felülmúlni – ahogy tegnap mondva lett – a farizeusok igazságát[4], de ha hittel kérjük az Úr Jézustól, akkor ez a folyamat, ezek a keresztények, ez a felszentelt nép, az Istennek felszentelt nép; felszentelt Szentséges Szűz Márián keresztül, mert immár tudjuk, hogy Szentséges Szűz Mária segítsége nélkül semmire sem vagyunk képesek.

Nézzétek, hogy amikor a Szellem törvényeiről beszélünk, akkor azok pont ezek. A Szellem törvényei nem bizonyos titkok ismeretéből vagy nem ismeretéből állnak, hogy bizonyos formulákkal rendelkezzünk vagy különösen szentek legyünk: hanem ennek a bennünk lévő dimenziónak a megértéséből, mely különbséget tesz aközött, hogy Isten válasszuk-e, – az első helyre helyezve Őt és segítséget kérve tőle, hogy  úgy éljünk, hogy meghaljunk önmagunknak és fejlődjünk – vagy sem. Az út világos. Segítséget kérni, hogy szeressük az ellenségeinket. Ez mit eredményez? Azt, amit tegnap próbáltam mondani[5], elindít egy energiát bennünk, amit elsődleges energiának hívnak, amely eltaszít mindent, ami ezzel szemben romboló energiát termel ebben a világban.[6]

Ez átalakítja a gondolkodásunkat, de ezek a lépések nélkül – megbocsátani: először magunknak, aztán a többieknek; majd a következő lépés: szeretni, először magunkat, aztán a többieket. Kihagytam azt, hogy szeretni Istent, elnézést, de azt egyértelműnek vettem – ezek nélkül a lépések nélkül nem változik meg a gondolkodásunk, mert olyan romboló energia által van bombázva, hogy lehetetlen. Nem arról van szó, hogy ki jó, ki ügyes, ki gonosz vagy kevésbé gonosz: a hozott döntés kérdése, és annak, hogy mit akarunk, aztán azonban ez egy folyamat. Egy folyamat Jézust követve.

A holnapi olvasmányban nagyon világos ez a folyamat.[7] Ábrahámmal kezdődik: „Hagyd el a földed és menj.” Mindannyian el kell hagyjuk a földünket. Mit jelent ez? Kilépni önmagunkból, kilépni a bizonyosságainkból, az ismereteinkből. Kilépni mindabból, ami helyesnek, szentnek tűnik és belépni abba a folyamatba, ahová Isten küld, és haladni.

Szent Pál ezt mondja majd nekünk holnap: „Hová mész? Szenvedj Jézussal. Szenvedj te is az Evangéliumért.” Haszontalan magunk körül forogni, ez a folyamat: „Hová mész?” „Krisztussal, megyek utána”. „Vedd a kereszted és kövesd.”[8] Hagyd el a földed, hogy Krisztust kövesd”, ami hová vezet? Az Új Teremtésbe. Íme, a holnapi Evangélium Jézus színeváltozása. Hová vezet? Hogy át legyünk változva. De mindezeknek a lépéseknek van egy kezdetük, az elindulás, aztán hűséget, fáradozást és átalakulást követelnek meg.

Nézzétek, hogy ez a folyamat, így az elején, ahogy mondom, az a folyamat, mely életet ad minden csodának, minden gyógyulásnak. Ha nem gyógyulunk meg magunktól, az önmagunknak és a másoknak való megbocsátástól, az ellenségekért való imától, míg el nem érkezünk oda, hogy az ellenségeket keresve: „hol vannak ezek az ellenségek? ki végül is ez az ellenség?” Ezek illúziók, melyeket mi alkotunk, ezek az ellenségek. Természetesen vannak, ha a világ mércéje szerint nézed, a világ szelleme szerint minden egy ellenfél, minden egy csata, minden egy háború, aminek szüksége van törvényekre, bírókra, ügyvédekre, azonban Istenben, Isten törvényeiben eltűnnek mindezek az ellenállások.

Ez a folyamat egy gyógyuláshoz vezet. Én azt mondom, hogy még ennél is többhöz: egy feltámadáshoz vezet, így mi is társmegváltókká, felszentelteké, felkentekké, a megváltás eszközeivé válunk, mint Jézus Krisztus. Ez nem egy fantázia. Ez a keresztények elhívása. A zsidó, választott nép elhívása volt. Nekik is ezt mondta: „az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy.[9]” Nem hallottátok, ahogy nekünk is mondta? De érvényes minden keresztény számára, mindazok számára, akik követik Őt. Érvényes minden keresztény felekezet számára is: különleges nép. Akkor azonban azt mondta: „az, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát.”[10] Ma ezt mondta: „csak akkor, azonban, ha egyeségbe lépsz vele, ha követed Őt, Vele együtt örülsz, mindent Vele együtt”. És mindig ezt mondta: „s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.”[11] Nem ez-e az ígéret, amit mindig mond nekünk?

Tehát mindig ide térünk vissza. Bocsánat, megint ismétlem magam. Minden egy választástól függ, mert mindannyian hívva vagyunk, mindannyian! Isten senkit sem mulaszt el hívni és nem csak egyszer, folyamatosan: „Itt vagyok az ajtóban és zörgetek” folyamatosan „Ha valaki kinyitja nekem…”[12] – Itt van a válasz – és elkezdesz Velem együtt élni, Bennem bízni. És szépen lassan felszentelődsz. Az egész egy folyamat: meggyógyít, feltámaszt, átalakít. Egy átalakult nép aztán hatással van a teremtésre, fel tudja építeni Vele együtt az Új Teremtést. Ha azonban nincs átalakítva, akkor nem képes ezt megtenni.

Ha megnézitek azt is, hogy hogyan épül fel manapság a Föld, nézzétek meg egy kicsit globálisan, hogyan vagyunk ebbe is beletaszítva… mindezek a fiatalok, akik külföldre mennek dolgozni. Nem azt mondom, hogy rosszul teszik, rákényszerülnek, ilyen a Föld. Az egész egy valami, ami mit tesz, mit termel? Rombol, eltávolít, problémákat, olyan helyzeteket okoz, amelyek később megismétlődnek, mert ha elmegyünk, akkor elhagyunk valakit. Minden megoszt, és mi ezzel szemben hívva vagyunk, hogy egy olyan energiát hordozzunk, ami egyesít, nem patologikus értelemben – mind együtt kell maradjunk, mind – hanem ami egy új világot teremt, mely a testvéri segítség által áll a lábán; ami világos, hogy csak olyan személyekben valósul meg, akik ugyanabban a szellemben vannak, máskülönben lehetetlen. És visszatérünk oda.

Ez a háború – ami a végéhez közeledik, a rossz és a jó, Lucifer és Jézus között – nagyon régóta tart és látjuk, hogy egyre agyafúrtabb módon haladt előre, ennek a világnak a hercege sokat dolgozott. Tudomásul kell venni. Lucifer a saját képmására és hasonlatosságára alkotott – próbálkozik – egy világot. Minden értéket eltöröl, eltörli az élet értelmét. Ami a legborzasztóbb, amit most tönkre kell tegyen az a kereszt és Szentséges Szűz Mária, ha megnézitek. Mindezek a törvények is, ha valaki szenved, akkor jobb, ha meghal, nem? Eutanázia, eltörölni mindent, ami rossz – úgy értem szenvedés –csak az örömben, az ünnepségekben, a hajókázásban, az éttermekben támogatni a jót. Csak ott van a jó. Nézzétek, hogy a világ elérkezett ehhez. Egy új világ megteremtése onnan indul – ezért vannak ezek az olvasmányok a Nagyböjtben – a döntéstől, amit meghozunk. A Nagyböjti időszak minden évben az elmélkedés időszaka: megújítom az igenemet, hogy teljes mértékben Krisztussal éljek?

Még egyszer rábízom mindannyiótokat Szentséges Szűz Máriára és Szent Józsefre, hogy elvezessenek benneteket az élet teljes mértékben való megéléséhez, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] 5Móz 26,16

[2] Mt 7, 7-12

[3] Mt 5, 20-26

[4] Mt 5, 20

[5]

[6] Az elsődleges és a romboló energia témájának elmélyítéséhez a „Újraírni a történelmet – II. kötet – Az Univerzum és lakói” c. könyv Első Rész, 3. fejezetét javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó.

[7] Nagyböjt 2. hetének olvasmányai – A Év: Ter 12, 1-4a; Zsolt 32 (33); 2Tm 1, 8b-10; Mt 17, 1-9

[8] Mt 16, 24; Mk 8, 34; Lk 9, 23

[9] 5Móz 26, 18

[10] lásd 9. lábjegyzet

[11] 5Móz 26, 19

[12] Jel 3, 20