Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.30 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

 

Olvasmányok: Sir 3, 3-7.14-17; Zsolt.127; Kol 3,12-21; Mt 2,13-15.19-23 (A év)                                                                                                          Szent József 2021. március 18-i üzenete “Mária, az új Asszony”

Boldog ünnepet mindenkinek! Ma a názáreti Szent Családot ünnepeljük. Tudjuk róluk, hogy ők voltak az Egyház első sejtje, Szent József szavai ezt nagyon jól elmagyarázzák, később meghallgatjuk őket.

Nagyon jó látni,  az Egyház első sejtjeként, ahogy Isten keze, az Arkangyalok által közvetlenül vezette őket. Szentséges Mária és Szent József lépésről lépésre vezetve voltak, felkészítve a saját feladatukra, a feladatra, melyre már fogantatásuk pillanatában igent mondtak, úgy Szűz Mária, mint Szent József, de aminek fel kellett ébrednie bennük, és lépésről lépésre vezetve fel is ébredt bennük. Az Úr álmokkal, az Arkangyalok és a hűséges testvérek jelenlétével vezette őket. Később Jézus maga tanította őket.

Azonban ne felejtsétek el, hogy Isten mindannyiunkat vezet. Ne hagyjátok a kételyt eluralkodni magatok felett, hogy az egyetlen mód, amivel Isten vezethet bennünket, az az álom. Isten tudja, hogy hogyan vezessen mindannyiunkat, és a feladataink függvényében vezet minket. Amit mindig használ, az első módszer, az általa kedvelt módszer, amely garantálja, hogy soha nem hibázol, az a közösség. És ezt Szent Pál nagyon jól elmagyarázza a Kolosszeieknek[1].

Mária és József nem tudta megélni a közösség eme dimenzióját, ők úttörők voltak, ők voltak az első kettő. Közösség csak kettőjük között lehetett, és Isten egyesítette őket, az Arkangyalokkal vezettetve. De, mint az első sejt, mely más sejteket nemz, a közösség elsődleges eszközzé válik, azonban egy igazi közösség, mint ahogy Szent Pál a kolosszeieknek mondta: »Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen!« Így élve Isten vezet, így élve Isten beszél hozzád, így élve átalakít.

Pontosítani szeretnék: így élve, de nem ahogy a farizeusok tették, szavakkal, nem próbálva emberi erőfeszítést tenni, hogy jó legyél, megjátszani a megbocsátást, mert nagyon egyszerű leellenőrizni, hogy elfogadod a másikat vagy nem. Nagyon egyszerű. Ha mindig mondanod kell valamit a másiknak, mindig vissza kell szólnod, mindig pontosítanod kell, ez a lelked furfangossága, amely szavakkal azt mondja, hogy fel vagy ajánlva a másikért, de nem vagy hajlandó meghalni a másikért, meghalni a gondolatodnak. Még, amikor igazad is van, hagyd meghalni. Ez az igazolás.

Folytatom: »Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke!  S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak!« Hálásnak miért? Hálásnak, amikor a testvéretek vitába száll, amikor megkérdőjelezi a hamis békét. Akkor tud majd Isten vezetni, mert mindennek ki kell jönnie belőletek, mindennek! És minden át kell legyen adva, ha azt akarjuk, hogy át legyünk alakítva. Hallani fogjuk később. Épp azért élt Szent József abban az időben a názáreti házban, hogy hagyja magát átalakítani. A kiválóságból igaz! Ha valaki közülünk azt gondolja, hogy nem kell hagyja magát átalakítani a közösség által, legyen óvatos.

 «Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek.« Megismétli még: «és adjatok hálát az Atyaistennek általa!« Adjatok hálát, hogy figyelmeztetnek, adjatok hálát, ha rámutatnak, hogy mi nem működik.

 Kérek tehát tőletek egy dolgot, és tanácsolom is: ha meg akarjátok élni ezt az átalakulási utat/folyamatot, amin már keresztül haladtatok, ahol már egy magas szintre eljutottatok, de túl akartok lépni, most valóban be kell lépnetek ebbe az erős dinamikába, hogy meghaljatok önmagatoknak, és azt úgy, hogy hagyjátok magatokat Szűzanya és Szent József – fenséges eszközök – által vezetni és hittel naponta felajánlani magatokat nekik. Mit ajánlani fel? Mindent. Ajánljátok fel a gondolataitokat, az érzéseiteket, hogy helyesen tudjatok hallgatni, hogy helyesen tudjatok beszélni, hogy helyesen tudjatok nézni. Ajánljátok fel a vágyaitokat. Ajánljátok fel az egész életetek, ami a fájdalmakat és az örömöket jelenti. Ajánljátok fel magatokat és legyen bátorságotok, hogy minden szeretettel felajánljatok másokat. Ajánljátok fel az ellenségeitek. Ajánljátok fel a múltatok és a jövőtök, a kormányzókat, a mindennapos mártírokat – és vannak minden nap – minden jót, amit a Földön elkövetnek – azt is, amit nem látunk, és azt is, aki cselekszi, amit nem látunk-. Szenteljétek fel a gyerekeket, az időseket, de tegyétek hittel és látni fogjátok átalakulni a világot. Felajánlani azt jelenti, hogy Szűz Mária és Szent József – azokban a valóságokban, amiket felajánlottatok – dicsőítik Istent – önmagukból kiindulva majd másokkal együtt.

Szent József szavaival hagylak.

 

Szent József 2021. március 18-i üzenetéből „Mária, az új Asszony”[2]

„Kedves gyermekeim,

szerető apaként fordulok hozzátok. Jézus és Mária gyermekei mind az én gyermekeim. Én vigyázok rátok és az egész Világegyetembeli Egyházra, ahogyan a Názáreti családra is vigyáztam.

Épp a Názáreti család kell legyen az Istenben való autentikus kommunió példája és mintája. Ez volt a Világegyetembeli Egyház első sejtje. Jézusra való tekintettel alakult ki, Jézusért élt és az ő életének a szakaszait követte; Jézus által volt előkészítve és képezve mindenben. Ezt tanúsíthatom, mert az én életem és a küldetésem elválaszthatatlanul kötődnek Mária és Jézus életéhez és küldetéséhez. Még az én korai halálom sem tudott elválasztani tőlük, a szellemem továbbra is Máriával és Jézussal együtt cselekedett és cselekszik az örökkévalóságig.

[…]Isten sosem kéri, hogy olyan feladatot teljesítsünk, melyhez a fogantatásunkkor nem kaptuk meg a kegyelmet. Minél nagyobb a küldetés, annál erősebb a kegyelem. Én igent mondtam a küldetésemre még mielőtt a világra jöttem volna és Isten kegyelme felébresztette ez igenem, mint ahogy azt mindenkivel megteszi, aki fogantatásakor eldöntötte, hogy szeretni és szolgálni fogja Istent.[…]

Miközben Jézus növekedett, az Arkangyalok folyamatosan látogatták házunkat, hogy imádják Isten Fiát és látogassák az ő Egyházának az első sejtjét. Ugyanezt tették az Istenhez hűséges testvérek is, akik nagyon nagy szeretettel, sokszor meglátogattak. A Názáreti kis és szerény ház egy igazi Mennyei szentély volt. Azonban a mi életünk nem volt könnyű: Isten nem kímélt meg minket a megpróbáltatásoktól és az üldöztetésektől, sem a szegénység által okozott nehézségektől. Azonban sosem engedte, hogy hiányozzon a Gondviselése, mert Isten nem hagyja el azokat, akik bíznak benne.

Mi Máriával tudtuk, hogy el fog jönni a nap, amikor Jézus el kell induljon az ő nyilvános küldetésébe és azt is tudtuk, hogy mi vár rá. A velünk töltött évek alatt Jézus beszélt nekünk arról, hogy mennyit kell majd szenvednie, többször is előrevetítette a halálát és feltámadását. Az én szívem remegett és szenvedett a fájdalom gondolatára, mely mindkettőnket megérintett volna, de mindenekelőtt annak a fiúnak a fájdalmának a gondolatára, akit a mi életünknél is jobban szerettünk.[…]

Mint ahogy már mondtam, a Názáreti család volt Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházának az első sejtje. Jézus, Királyként, Megmentőként és Főpapként az új Szövetség középpontjában volt. Mária volt az Anya és a Királynő, a Társmegváltó, aki arra volt rendeltetve, hogy teljes mértékben részt vegyen a Fiú Áldozatában. Én voltam az ő népük és magamban hordoztam Izrael hitét és az új nép hitét, aki a Keresztáldozatból kellett megszülessen. Napról napra halt meg bennem a régi Izraelita, hogy helyet adjon a feltámadt Kereszténynek.

Isten formált engem. Minden, bennem és körülöttem, egy nagy misztérium volt: az én nevelt fiam az Istenem és a Megmentőm is volt. A földi jegyesem egy napon Anyámmá, Királynőmmé és Társmegváltóvá vált volna, mint ahogy az egész emberiség számára, melynek én is tagja voltam. Én megnyitottam nektek az utat, mert teljes mértékben befogadtam Jézus Megváltását és Mária Társmegváltását. Ezért Isten meghívott, hogy legyek az egész Világegyetembeli Egyház Őrzője, mint ahogy a Szent Család és a kis Názáreti Egyház őrzője is voltam.

Ha új teremtménnyé szeretnétek válni, először Jézussal és Máriával kell egyesülnötök, mint ahogy azt én is tettem. Jézus nem tudott volna megszületni Mária nélkül, de meghalni sem tudott volna Nélküle. Szüksége volt egy olyan szeplőtelen teremtmény részvételére – az egész emberiség nevében -, a Kereszten való szenvedésben és a feltámadás dicsőségében és, hogy megnyissa az utat egy új emberiséghez. Senki más nem tudta volna ezt megtenni Rajta kívül, aki mindent neki adott és teljes mértékben hozzá tartozott.

Mária részvétele a Kereszt Áldozatában olyan intenzitású volt, hogy örökre feloldhatatlanná tette a köteléket az Anya és a Fiú között, a Király és a Királynő között, a Megváltó és a Társmegváltó között. Ez a kötelék nemcsak érzelmi, vagyis a természet rendjében való, hanem spirituális és misztikus is egyben, a kegyelem rendjében való. A szeplőtelen és finom szeretet, mely Jézust és Máriát egyesíti, folyamatosan nemzi Isten gyermekeit, akik befogadják és imádják Máriát és elismerik az ő Anyai, Királynői és Társmegváltói előjogait. […]

Kedves gyermekeim, maradjatok mindig Mária Szívével egyesülve és biztos lesz az utatok. Az idő, amiben éltek JÉZUS KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉNEK az ideje. Egy nagyon értékes idő, mert Jézus közöttetek van, erővel hat, hogy támogassa és megerősítse népét és felkészítse a dicsőséges visszatértére az idők végén. […]

Legyetek mindig harmóniában Isten akaratával és hagyjátok magatokat édesen hordani Mária által a Szentháromság ölelésében. Szemléljétek magatokban Jézus és Mária művét, mint ahogy azt én is tettem. Most már a ti házatok sokkal nagyobb, mint a Názáreti ház: a Világegyetem a családotok és Isten hatalmas népe lakik benne. Mária már nem az alázatos Izraeli asszony, aki a mindennapi életet élte, hanem az emberiség Édesanyja, aki szeretettel fogad be. Ő a Társmegváltó, aki megállás nélkül közbenjár értetek és irgalmasságot és békét ér el nektek, annak köszönhetően, hogy megosztotta a Fiúval a Kínszenvedést. Ő a Világegyetem Királynője, aki az ő dicsőségének a résztvevőivé szeretne tenni. Mindenekfelett az új Asszony, aki azért nemz, hogy egy új emberiség fiai lehessetek.

Mindig mellettetek vagyok és megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

 

[1] Kol 3, 12-21

[2] Közzétéve a www.azujteremtesfele.com honlapon