Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.12.26 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: ApCsel 6,8-12;7,54-60; Zsolt 30; Mt 10, 17-22

A tegnap ünnepeltük Karácsonyt, ünnepeltük az örömöt, kaptunk egy Fiút, a megtestesülés ezen misztériumát, és, ha együtt akarjuk nézni, azonnal, mindezek az olvasmányok, ezek a szentek behelyezve a Karácsonyi időszakba már mutatnak egy utat.

Egy nappal utána már megvan az első mártír. Nem véletlen. Az első mártír után János Apostol[1]. János Apostol volt az egyetlen Apostol, akit nem tudtak megölni, mert hitt a feltámadásban. Olyan erő sugárzott belőle, ami megakadályozta a zaklatóknak, hogy megöljék őt. János Apostol, aki mutat nekünk egy utat a Máriának való átadáshoz, különösen a Máriához való közelséghez. Ő lett a kereszt alatt Máriára bízva és Mária rá[2]. Ez sem véletlen Karácsony után. Majd az aprószentek, a Szent Család, Mária Isten Anyja (gyorsan haladok), Vízkereszt és az Úr megkeresztelése, ezek mind egy út, egészen a mondanivalóig: „Kaptatok egy Fiút, megvan a kegyelmetek, hogy végig csináljátok ezt a folyamatot”.

A mártírságban is ma Szent Istvánt ünnepeljük, azonban pár nap múlva mindazokat a kisgyerekeket, akikkel kapcsolatosan azt hiszem sokaknak az jut eszébe, hogy miért, mi hibájuk volt. Legalább Szent István beszélt, mondhatott valamit, amivel másokat zavart, de a gyerekek épp semmit. Azonban ennek is megvan a maga jelentősége: erővel akarja jelezni, hogy ami számít az a mennyei valóság, Isten valósága. Ami számít, az az örök élet és az ártatlanok előtt sokkal fontosabb az örök élet dimenziója, hogy nem veszítettek semmit azért, mert korán haltak meg. Krisztusért meghalni az élni. Ez a jelentés azonnal bevésődik.

Reflektáltam Szent Istvánnal kapcsolatosan, ezt a fajta tanúságtételt Istenről – és a mai Evangéliumban is elmondja, nem? »Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért«[3] – igazat kell mondani, a hit igazságát hirdetni kell és ezért meghalni, ez a klasszikus mártírság. Azonban van egy másik mártírság is, amit azt hiszem egy kicsit mind megéljük, ami az, hogy amikor Isten szeretetéről van szó, hajlandó vagy mindig veszíteni, emberileg veszíteni. Kérdeztem magamtól: mikor érted meg, hogy helyes hallgatni, mikor helyes csendben maradni, kinek van igaza amikor talán mindkettő azt hiszi, hogy Isten igazságát hordozza? Az a válasz érkezett nekem, hogy annak van igaza, aki emberileg veszít. Szent István az életét veszítette. Mi nem veszítjük az életünket, de amikor egy vitában azt mondom, hogy: „Igazam van, én így gondolom, de Jézus azt mondta, a Szűzanya ezt mondta, de abban az üzenetben…”. Amikor valaki szeretettel hajlandó emberileg veszíteni, vagyis azt mondani, hogy az egy lépés a mártírság felé, egészséges, helyes, kötelező. És minden mártírsági lépés gyümölcsözik. Szent Istvánnak ott volt Szent Pál. És így van ez mindannyiunknak.

Mi fel vagyunk ajánlva egymásért. Ha valóban fel vagyunk ajánlva egyik a másikért, az első dolog, amire szükségünk van, az az egymás iránti szeretetből fakadó mártíromság. Nem annyira meggyőzni a másikat, hogy nekem van igazam, ezek mind emberi dolgok. Ha fel vagyok ajánlva érted, örömmel viselem el a meghaló gondolatom mártírságát, hogy megszülessen Isten gondolata benned és bennem is, mert talán még csak nincs is igazam. Egyszerű! Ez egy valami, amit meg lehet élni minden nap, többször is, és akkor valóban igen, a mindennapi mártírság felé vezető úton vagyunk, hogy napi szinten meghaljunk önmagunknak. És gondoljatok bele, hogy hány felesleges vita mégcsak nem is történne meg. Megállítani a háborúkat, ez az egyetlen módja, elkezdeni megállítani a mi háborúinkat. És akkor fogjuk majd tudni megállítani a háborút Ukrajnában, a világban.

Ismétlem: az út világos és még egyszer el kell mondanunk, hogy: „Valóban az Egyházban, még a katolikusban is minden megvan”. Azért van meg minden, mert ez a tény is, hogy minden szentet így elhelyezni, ezeket az olvasmányokat ebben a sorrendben, ez minden. A lényeg azonban megélni azt. Nem tölthetjük meg a szánkat azzal, hogy mit mondott Jézus, mit mond az üzenet és nem megélni utána. Az, amikor Jézus azt mondja: »Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket«[4]. Ha tehát te olyan jól megértetted az Olvasmányokat, éld meg őket, maradj csöndben, hadd, hogy helyezzenek téged a keresztre. Az a legjobb módja a beszédnek, mert minden szó azt tanúsítja, hogy nem értetted meg azt, amit mondasz.

Kívánom tehát magamnak, kívánom mindannyitoknak, hogy ez a Karácsonyi idő léptessen be Isten nagybetűs Szeretetének a misztériumába és valóban indítson el ezen az új úton, mert minden alkalommal új, mert már mostantól a feltámadásba vezet, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] December 27-én János Apostol ünnepe van

[2] Ján 19, 25-27

[3] Mt 10, 22

[4] Lk 11, 46