Legyőzni a halált

2015.04.28 – Elmélkedés

Stefania Caterina és Tomislav Vlasic (videó szövege)

Kedves testvérek,

Remélem, hogy nem kavart fel benneteket, amikor bemutattuk nektek a démon cselekvését[1] az életben, meg kellett ismernetek. Sajnos a mai ember nem ismeri – a keresztények sem – ezt a valóságot, vagy keverik ezeket a dolgokat. Be kellett illesszük a párbeszédbe, hogy le tudjuk győzni a halált, – ahogy mondtam – ha nem győzzük le a halált, nem győzzük le a démont; ha nem győzzük le a gonosz szellemének befolyását, nem tudjuk legyőzni a halált. Ez a két dolog kapcsolatban áll.

Ez alkalommal szeretnénk folytatni a „halál legyőzése” témánkat, a „A Nagy Fénysorompón túl” könyv 268. oldalán vagyunk, „az első halál” szakasznál és azt javaslom, hogy készüljetek fel minden elmélkedésre, röviden felajánlva magatokat Mária Szeplőtelen Szívének és Szent József égő szívének, hogy a gondolataitok és az érzékeitek felemelkedhessenek Krisztushoz; idézzétek Isten szent angyalait, akik segítenek nektek megnyílni Istenre Isten akarata szerint és megvédenek a hamis látomásoktól, a hamis érzékeléstől és a szellemi zavartól, melyek a mai világban vannak. És én megáldalak benneteket, hogy érezhessétek, hogy mi megáldunk és kísérünk benneteket minden elmélkedésetekben és a mindennapjaitokban.  Tehát hallgassunk meg egy rövid részt ma, majd egy elmélkedéssel zárunk.

Az első halál

Létezik az első halál, melyen az embernek át kell haladnia, hogy beléphessen a megváltásba. Ez az önmagának való meghalás, a saját önzésről való lemondás. Minden birtokolt dolog eladása Jézus Krisztus követéséért.

Az Evangélium beszél a gazdag ifjúról, aki szomorúan távozott, mert nagy gazdagsága volt, amitől nem tudott elszakadni.[2] A meghívás, hogy elszakadjunk a gazdagságtól nemcsak az anyagi javakra vonatkozik. Létezik az emberben egy önteltség a szellem dolgai tekintetében. Az ember ragaszkodik a saját spiritualizmusához, az imádkozásmódjához, a szentség megértéséhez. Ezek „javak”, melyeket az ember megtart magának. Sokan vannak azok, akik igaznak tartják magukat Isten előtt, akik szenteknek és a törvény mestereinek tartják magukat. Ez is a javakhoz való ragaszkodás. Az Úr azt kéri, hogy vetkőzzétek le a szellemi gazdagságaitokat is, melyekbe oly nagyon bíztok.

Az ember számára létfontosságú, hogy elfogadja az első halált. Csak így nem fogja megismerni a második halált, mikor Isten ítélete elé áll. Aki azonban visszautasítja, hogy meghaljon önmagának, elkerülhetetlenül meg fogja ismerni a második halált, mert egy önző ember nem léphet be Isten békéjébe és a teljességbe. Aki azt hiszi, hogy beléphet Isten országába, magával hurcolva a javait, az téved. Isten országába a szegények lépnek be, azok, akik minden ragaszkodást levetkőztek.

A ragaszkodás minden félelem oka. A félelem megszüntetéséhez és a tisztaságba való belépéshez szükséges önmagunk levetkőzése. A félelem még azt sem engedi meg az embernek, hogy megélje a tisztaságot. Mindent el kell hagyni. Ez egy létfontosságú állomása az utatoknak. Mikor ragaszkodást észleltek magatokban, szabaduljatok meg tőle felajánlva mindent és magatokat Istennek. Ez lehetővé fogja tenni számotokra, hogy legyőzzétek a halált. Ha elfogadjátok, hogy meghaljatok önmagatoknak, már legyőztétek a halált.” (Szent Rafael arkangyal, 2001.02.26)

Az elmélkedésünkben létfontosságúak az első sorok, melyeket hallottunk: „Létezik az első halál, melyen az embernek át kell haladnia, hogy beléphessen a megváltásba. Ez az önmagának való meghalás, a saját önzésről való lemondás.” Mit akar ez jelenteni? Az ember kisajátította az életét, halandóvá, romlandóvá és korrupttá vált. Kisajátítva az életét önzővé, hamis emberré vált, téves identitást adott magának. Ha nem hal meg önmagának nem lehet új. Nem arról van szó, hogy Isten örömét leli abban, hogy elveszi az életünket, és nem is kér haszontalan áldozatokat, hanem új, boldog, megvalósult embereket szeretne teremteni belőlünk. Ha nem halunk meg az első halállal, bennünk marad a halál, nem érkezünk el a feltámadáshoz és akkor nem győzzük le a halált. Nagyon fontos megérteni, hogy semmilyen áldozat, semmilyen megpróbáltatás sem – amit Isten megenged- azért van, hogy rosszat tegyen nekünk. Ha nem értitek meg ezt a lépést, a betegségben maradtok, mert azt gondoljátok, hogy Isten azért teszi, hogy szenvedést okozzon, hogy Isten nem kormányozza az életünket, pedig Isten tökéletesen irányítja az életünket Jézus Krisztusban, ha meghalunk magunknak és azért az életért élünk, ami Istenben van, az élet, mely a fogantatásunk pillanatában kezdődött, melyet nekünk adott, az élet, mely ki fog virágozni a teljességében.

Van egy másik lépés: Isten azt kéri tőlünk, hogy adjuk el mindazt, amink van, hogy Jézust kövessük. Mit jelent az, hogy eladni? Az önzésünk kiterjed másokra is, magához vonzza és szolgává teszi a személyeket. Vegyük például egy férj birtoklási vágyát, aki birtokolja a feleségét és fordítva, szolgává válnak mindketten. Vegyétek a birtokló szülők példáját. Manapság gyakran tapasztalható, hogy a szülők maguknak szülnek gyerekeket, vagy olyanra formálják a gyermekeket, ami nekik tetszik és így tönkreteszik a gyerekeket, valódi gazdái lesznek a gyermekeknek, nem szülők. Így történik mindennel, amit birtokolni szeretnénk, az életünkkel is. Jézus azt mondja: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” [3] Isten ajándékai is – melyeket ingyen ad nekünk – ha birtokolni akarjuk őket, akkor egy ítéletté válnak számunkra. Beszéltünk róla, hogy abban az időben vagyunk, ahol Isten elveszi az ingyen adott ajándékokat és nem engedi meg többé, hogy az Egyház képviselői is megrontsák a népet, még a kormányzók sem fogják tudni megrontani a népet.

Tehát, ha szeretnétek folytatni a Krisztusban való újra összefoglalás útját, ha szeretnétek az utat követni, mely közvetlenül az új teremtésbe vezet, akkor elengedhetetlen meghalni önmagunknak. Újra megismétlem: ez nem valami patológiai, negatív dolog. Ez az önzésben való meghalás megnyit Istenre, aki megment, hogy Isten szabadon tudjon cselekedni bennünk és elvezetni az új teremtésbe, a teljes megváltásba, és ez már a Földön is így van, ahogy Szent János mondta, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy gyermekeivé tegyen és most valóban a gyermekei vagyunk. Ezt minden keresztény valóban meg tudja tapasztalni önmagában és ez olyannyira erős bennünk, amikor megvan a tapasztalásunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és amikor megvan az Isten gyermekekénti identitásunk, hogy a gonosz nem érint meg minket, nem támad meg minket. A gyermekek olyanok, mint egy egészséges növény, mely növekszik és gyümölcsöt hoz. Tehát nagyon fontos, hogy mindannyian meditáljuk, elmélkedjünk, imádkozzunk és magunkba nézzünk, mint egy tükörbe és mindazt, amit a halál nemz bennünk azt meghalasztjuk, mert az önzésünkből jön és a Sátán, aki kívülről cselekszik, felfújja az önzésünket. Fohászkodjatok a Szentséges Szűzanyához, fohászkodjatok Szent Józsefhez, fohászkodjatok a szent angyalokhoz, akik Isten akaratát követik és segítenek az életetekben. Kérlek titeket, hogy ne ugorjatok bele a látomásokba, a látomások kivetítésébe; még a látomások is, – melyeket Isten jelekként megenged – el kell tűnjenek és el kell vezessenek minket az intellektuális látomáshoz, a közvetlen látomáshoz. A lelkünk, a szellemünk, az egész lényünk megnyílik, hogy Isten igazságát szemlélje és belépünk a fénybe, ahol nincsenek többé misztériumok, belépünk Isten valóságába úgy, ahogy van.

Ma megáldalak benneteket Jézus Krisztus nevében, hogy be tudjátok fogadni Isten félelemtől megszabadító fényét, hogy be tudjatok tekinteni teljes lényetekbe és lehetővé tenni Jézus számára, hogy elvegye minden betegségeteket, minden félelmeteket, minden téves érzékeléseteket, minden hamis impulzust, hogy megmetszen benneteket, ahogy Szent János mondja, hogy megszabadítson benneteket mindattól, ami nem hoz gyümölcsöt. Megáldalak benneteket, hogy haladni tudjatok ezen az úton elkerülve a világ zavarát, a szellemi világét is; manapság a szellemi világ nagy zűrzavarral vesz körül minket. Megáldalak, hogy belépjetek az érzékelés, az akarat és a cselekvés szeplőtelenségébe, mert ez az, amit Isten akar, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

[1] A 2015 április 21-i és 24-i elmélkedésekre utal „Lucifer köteles megmutatkozni”

[2] Mt 10,17-27

[3] Mt 16,25

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s