Tomislav Vlašić Atya (hanganyag átirat)

2021.12.24

Kedves fivéreim, kedves nővéreim! Szent Karácsony felé haladunk és itt vannak mindezek az ünnepek, melyek egy elég hosszú ciklust zárnak le számunkra mindazokon a felszenteléseken keresztül, melyek ránk várnak[1], melyeket ünnepélyes módon megújítunk egészen az Úr felmutatása ünnepéig, mely számunkra mindig egy olyan magatartást jelzett, melyet az Úrral szemben kell felvennünk, egy teljes, karácsonyi ünnepi magatartást.

Mit ünneplünk ma? Az Úr Születését. És hogy értjük ezt? Nagy része az emberiségnek egy dátumként érti, december 25, megszületett az Úr egy barlangban egy szamár és egy ökör között, stb. Az, amit az emberiség várt ott jelent meg és ott állt meg, egy statikus kép, mely napjainkban Télapóval van tarkítva, annyira, hogy még idézik is, hogy jöjjön és oldja meg a járvány gondját, hogy vezessen vissza a normális életbe. Tehát, egy misztériumba lett burkolva, amit az emberiség legendának hív. Mert mit mondanak? Az emberiségnek szüksége van legendákra, minden legenda, azok is, amikben a Világegyetembeli emberekről beszélnek, mind legendák, melyek az idők során képződtek: ilyen Mózes legendája például, de legenda az is, ami Betlehemben történt.

Az emberiség nagy része, de nemcsak az emberiségé, hanem a keresztényeké is, bezárta Karácsonyt egy nosztalgikus képbe, ami egy kis reményt adott, azonban nincs megvalósulása. Rítusokat ismételgetnek, ugyanazokat a prédikációkat, ugyanazokat a koncepciókat … ez statikus. És mit ünneplünk mi? Mi ma az Emléket ünnepeljük. Azt, ami több mint kétezer évvel ezelőtt történt és most is élő közöttünk. Jobban, mint akkor. Mi a messiási eseményeket ünnepeljük. Mit akar jelenteni ’messiási események’? Azt jelenti, hogy minden úgy van felelevenítve, mint ahogy Istenben van, hogy a mi életünk a beteljesülés felé halad a kárhozattal vagy az üdvözüléssel, az új teremtésbe való belépéssel; az egyén, mi, az egész nép teljes megvalósulásával vagy a kárhozattal. És ezek az idők egy erős dinamizmust jeleznek, amivel Jézus bevonja az Egyházát, a népét. Minden szent érdemei, minden Ádám utáni igaz ember érdeme ennek a gazdagságnak a dinamizmusát fejezi ki mindannyiunk érdekében. Az, ami az Atya gondolatában fogant – Jézus Krisztus Fiú, aki által mind teremtve lettünk, minden teremtve lett – most visszaveszi az egész, általa megvilágított történelmet és véglegesen a beteljesedés felé vezeti.

Ez ezeknek az időknek a dinamizmusa, mely nem hagy menekülést senkinek: aki ellen akar állni Istennek, aki közömbös akar maradni vagy aki haladni akar, tesz egy lépést, majd megáll. Senki sem tud már megállni, mert a dinamizmus nagyon, nagyon erős.

Számunkra, keresztények számára; számunkra, akik Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházához tartozunk; akik csatlakoznak ehhez, a felemelkedés pillanata van. Mint, ahogy az mondva lett nekünk, Jézus Krisztus eljövetele előtt a várakozási idő volt. Majd, a Szentlélek leereszkedése utántól a felemelkedés ideje van, de egy felemelkedésé, melyre nem várhatunk passzívan, egy felemelkedésé, amiben nekünk is részt kell vennünk.

Van egy kép, amit arra használok, hogy magunk elé vetítsem: egy fiatal, egy élettel teli fiatal. Hiányoznak a tapasztalatai, hiányzik az idősek tudása, de teljesen vibráló. Egy annyira, a Szentlélek által, a Szentlélekben Jézus Krisztus, a Pásztor, a Világegyetem Királya által  vezetett vibráló személy, vibrál és egyesül Isten Fiának a vibrálásával, a Szentlélek vibrálásával és mozog, kezdeményez, ihletve van, mint ahogy a pásztorok is ihletve voltak. Később hallottuk, hogy az Apostolok ihletve voltak. Nem prédikáltak, hanem csodákat tettek. A csodák azért történtek meg, mert annyira erősek voltak a hitben. Olyan harmóniában voltak a Pásztorral és úgy haladtak, hogy nem féltek a haláltól, mindent maguk mögött hagytak.

Ezek a mi celebrációnk idői. Szent Pál a Titusznak írt levélben azt mondja: «Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára»[2]. Mi mindent megkaptunk, megkaptuk a kegyelmeket, az út meg van nyitva. Az, amit Isten ebben az időben akar tenni bennünk az, hogy felébreszteni ezt a belső dinamizmust, hogy mi mind, mint egy bimbó kinyíljunk, mint egy virág, kivirágozzunk, illatot, szépséget, gyümölcsöt hozzunk és megnyilvánítsuk azt, amit az Úr tett bennünk.

Tehát egy bizonyos értelemben ebben az évben megálltak Jézus, a Szűzanya, a próféták szavai, hogy helyet hagyjanak ennek a dinamizmusnak bennünk. A szellemünk dinamizmusa az egyetlen módja a feltámadásunknak, az egyetlen módja, hogy a teljes lényünk újjá váljon Krisztusban és a véglegesség fele haladjon. Eljutunk? Igen. Jézus eljött a KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉBEN[3] épp azért, hogy kezesként közöttünk legyen, akin keresztül minden beteljesül, mert látta a Földi Egyház gyengeségét, a Földi emberiségét, azonban segíteni fogja azokat, akik részt vesznek ezen az úton.

Ez az év a messiási idők kezdete[4], de, ha valaki nem kezdte el, igyekezzen és kezdje el, mert aki nem kezdte el ebben az évben, nem tudja megérteni, nem tud fényt kapni, ezáltal nem tud átalakulni, mert nem vesz részt. Jézus idejében az, aki nem követte őt, nem értette meg, nem vett részt az életében. Ugyanezt tehette volna Saul is, amikor megjelent neki az Úr[5], visszautasíthatta volna. Furcsának tűnik nektek? Az én sokévi tapasztalatom, a sokévi papságom során rengeteg lelket láttam, akik be voltak vonva a kegyelembe, erős kegyelmekbe és megálltak.

Tehát, egy erős dinamizmusban vagyunk, mint ahogy a Szűzanya meghatározta[6], a Világegyetem Jézus Krisztusban való újraegyesítése idejének az utolsó részében vagyunk. Az Úr nem beszél hozzánk. Miért nem beszél hozzánk? Azért nem beszél hozzánk, mert szeretné, ha belépnénk a szűzi csöndbe, hogy a teljes szellemünk együtt tudjon mozogni bennünk a Szentlélekkel, hogy mindent megvizsgáljon bennünk. Miért? Mert ott a veszélye, hogy bezárkózunk a szavakba, az eszmékbe, az előadásokba, abba, amit emberileg meg tudunk érteni: festeni, külső formákkal díszíteni. Ezek eltűnnek ebben az időben, nem részesülnek már előnyben. Mintha a természet tavasszal megállna egy bizonyos helyzetben, esik az eső, egy kis nap, elindul minden és utána kiszárad.

Az Úr most az emberiséget a véglegesség felé vezeti. Ezek a messiási idők: rendbe tenni mindent, rendet téve mindannyiunkban, összehangolva a mi szellemünket az ő Szellemével, és ez a folyamat átalakítja a lelkünket, átalakítja a testünket. Mindezért mi egy kontrasztot fogunk megélni. Az emberiség, ahogy látjátok, most rengeteg dologgal van elfoglalva és nincs ideje Istenre, el van aludva. Sokan már halottak és nem éreznek. Az Úr fogja azokat, akik hagyják magukat felébreszteni és viszi őket előre.

Így, az előttünk lévő nap, napok Isten kegyelmével teljes napok, melyek felébresztik az emlékezetünket úgy, mint a többi esemény is az emberiség kezdete óta, mert az új teremtés távlatában vannak nekünk bemutatva. Kaptuk. Minden meg fog elevenedni bennünk, hogy bevonjon és Életre keltsen mindannyiunkat. És minden, amit tennünk kell, hogy ebben a harmóniában legyünk, óvjunk és megnyilvánítsunk. Ennek a megnyilvánításának van az ideje. Szükségünk van arra, hogy kilépjünk önmagunkból és kommunikáljuk másoknak, de ez nem egy hierarchián keresztül adott utasítás, hanem az Életnek egy dinamikus következménye, hogy mások láthassák bennünk a reményt. Azt mondja a próféta: «a békének nem lesz vége»[7], végtelen, és ezen a Földön végtelen háború van. Kövessétek a híreket. Háború van, nemcsak a háború, a fegyverekkel vívott háború, hanem a szellemek háborúja. És ezt a békét, ezt a reményt, amit bennünk látnak mi hordozhatjuk és közvetíthetjük az embereknek. A jóakaratú emberek hajlandók lesznek  befogadni, de nekünk meg kell tennünk.

Elemezhetjük a prédikációkat, melyeket ezekben az időkben adnak. Mind laposak: a munka szintjén, a Földi élet szintjén, azon a szinten, hogy enni adni másoknak, de adják a Mennyből alászálló Mannát? Már szinte észrevétlen, hogy Jézust nem nevezik meg. Tegnap beszéltek I. János Pál pápáról, Lucianiról, II. János Pálról, de kerülték Jézust. Beszélnek a vallások közötti dialógusról, a pápák politikai lépéseiről. Ennek az Egyháznak reményt kell adni. A remény az Jézus Krisztus, és közvetítjük Jézus Krisztust annak, akivel találkozunk. A gondolataink, a vágyaink kommunikálják Őt, átöleljük a Világegyetemet és az, aki jóakaratú felébred és referenciapontokat fog találni.

Reflektáljuk, újraolvassuk az olvasmányokat: «Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek […] Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket»[8]. Minden gonoszságtól, ami a Földön van, ami úgy tűnik, hogy dominál. Senki nem tud felszabadítani, ez egy zárt kör. Az orvosok elmondják, hogy hogyan viselkedjünk. A szegény egészségügyi személyzetnek nincs ideje a mosdóba kimenni, nincs ideje enni, aludni. Minden be van zárva. Azt mondják, hogy szükséges táplálni az embereket, orvosságot adni, de amikor valaki elkezd megmozdulni, minden zárva van, minden helyben áll. És az Úr eljött, hogy megmentsen, de nekünk el kell hinnünk. Mindenekelőtt, hogy közülünk senki ne maradjon magába zárva, a saját ötleteibe, a saját eszméibe rögződve.

«A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát».[9] Az őszinte szívű nép arra van szánva, hogy lássa ezt a fényt. Nem kell aggódnunk. Az Úr az, aki megnyilvánítja ezt a fényt, mint ahogy a pásztoroknak is. Megnyilvánította Szűzanyának, Szent Józsefnek, Keresztelő Szent Jánosnak, Zakariásnak, Szent Ferencnek, mindenkinek a történelem során. Most továbbra is meg fogja nyilvánítani az ő Egyházán keresztül, aki úgy döntött, hogy megéli ezt a Misztériumot.

Karácsony vonatkozásában az örömről és a békéről beszélnek. Az Úrral élni a Szentlélekben azt jelenti, hogy megsokszorozzuk az önmagunkban lévő örömöt, megsokszorozzuk a békét, a nyugalmat és a biztonságot. Jézusnak a Szentlélekben való cselekedete az, hogy átalakítsa lényünket, kibontakoztassa, gyümölcsöztesse. Van bennünk egy vágy, de egyedül nem tudunk semmit sem tenni. Tőle jön, befogadva Őt, mint Mária. Mint ahogy Mária sem tudott volna magától megfoganni, úgy mi sem. Az Úr az, aki meg fogja tenni, ha mi az övéi szeretnénk lenni, és a beteljesedéshez fogja vezetni sebesen, gyorsan, mivel az idők előrehaladottak, hogy a gonoszt el lehessen venni az emberiségtől és az emberiség be lehessen vezetve az új életbe.

Látjátok, ez a mi magatartásunk az Emlék ünneplésében. És akkor mindezek a szavakat: «Örvendezzetek, örüljetek, töltődjetek fel békével, közvetítsétek az örömötöket»[10] érezni fogjátok magatokban vibrálni, érezni fogjátok, hogy ez a vibráció egy pozitív dinamizmusba vezet be. És a mi, és az egész emberiség múltbéli eseményei és a jövője ebbe az irányba fognak mozogni és mi örömmel fogjuk az új mennyeket és új Földet várni, de egy olyan örömmel, ami nem utópia. Azt hiszem, hogy mi, jelenlévők megéltük ezt ebben az évben, egy bizonyosságot magunkban, egy kezdeti bizonyosságot, mondhatjuk, mivel Szent Ferencnek is az élete vége volt a kezdet, de egy határozott lendület a véglegesség felé.

A következő évben egyéb kegyelmek és megoldandó események várnak ránk. Ezzel az magatartással – amit elmagyaráztam – tudunk egyre jobban belépni abba a mély, szűzi csöndbe, a csöndbe, amit ez a világ nem ismer, nem akar ismerni, menekül tőle. És az Úr fogja előrevinni ezt a fejlődést. Látni fogjuk az eseményeket kibontakozni a Földön, drámai eseményeket is, de mi úgy fogjuk tudni megfigyelni, mintha egy magas hegyről, messziről néznénk, mert az események másak, különbözőek lesznek bennünk: a megmentés eseménye uralkodik bennünk.

Fogadjuk tehát be a Világegyetem Királyát, minden ember Megmentőjét, fogadjuk be ezeknek az időknek a kegyelmeit és éljük meg őket. Betlehem egy átjáró, de most van az átjáró az eszkatológikus idők felé, a Fiú felé, aki az Ő dicsőségében nyilvánul meg, hogy körbevegyen minket ezzel a dicsőséggel.

Bátran előre. Boldog Karácsonyt és Boldog Karácsonyi Ünnepeket.

[1] Lásd a felajánló imákat a www.azujteremtesfele.com honlapon az Imák, felajánlások oldalon

[2] Titusznak írt levél Tit 2, 11-14

[3] A Szűzanya 2020 december 7-i „A messiási idő“ üzenetétől kezdve (a www.azujteremtesfele.com honlapon megjelenítve) az üzenetek beszélnek Jézus Krisztus KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉRŐL

[4] A Szűzanya 2020 december 7-i üzenete: „A messiási idő“ (a www.azujteremtesfele.com honlapon megjelenítve)

[5] ApCsel 9

[6] A Szűzanya 2019 december 31-i üzenete „Ünnepélyes felajánlás“ (a www.azujteremtesfele.com honlapon megjelenítve)

[7] Iz 9, 1-6

[8] Lásd 2. lábjegyzet

[9] Lásd 7. lábjegyzet

[10] Jn 13, 34. 15, 12-13