Isten népének a tagjai és őrzői vagytok

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

Mauro (hanganyag átirat)

 

2021.12.26

Ma a Szent Családot ünnepeljük és szeretném áttekinteni, ezeknek a részleteknek a fényében a világos útmutatásokat, amiket az olvasmányok javasolnak nekünk.[1]

Szent János apostol[2] világosan elmagyarázza, mi az a magatartás, amiről Tomislav Atya szombaton beszélt[3], de már beszélgetünk róla pár napja: Jézus dimenziója bennünk – ami a Szentlélekben lévő – átalakít, felébreszti az identitásunkat, felébreszti az igent és felébreszti a küldetésünket. A vége felé azt mondja: «Aki megtartja parancsait, Istenben marad, és az Isten is őbenne. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.» Ez Jézus élő jelenlétének az alapja bennünk, majd még beszélünk róla.

Úgy az első olvasmányban, mint az Evangéliumban is – talán nem a maiban, hanem mondjuk a B éviben – ugyanez van, ki van emelve egy családi dimenzió: egy apa, egy anya, akik felajánlják fiúkat és nem egy elméleti felajánlásban. Egy nagyon konkrét felajánlásban. Anna elviszi Sámuelt a templomba, de csak akkor megy, amikor készen áll rá. Olvasom: »Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon[4]

Azt gondolom, hogy anya csak jót akarhat a gyermekének. Egy anya nem tehet semmit a fia ellen. Ugyanezt tette Anna és Joachim a Szűzanyával és ugyanezt tette Mária és József Jézussal: bemutatták a templomban, majd ott hagyták a templomban. És érdekes azt is látni, hogy az ókori felfogás szerint úgy tűnik, hogy amikor viszel valamit Istennek, ajándékot is vinned kell neki, hogy elfogadja: egy üszőt, galambokat, mintha nem lenne elég Istennek a te fiad, hanem ajándékot is adnod kell, hogy kérd: „Fogadd el”.

Azt gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy Szent Anna, Szent Joachim, Sámuel anyja, Anna, Szűz Mária, Szent József szerették a gyermekeiket, így mondhatjuk, hogy ezek a családok megértették, hogy az Úrnak adni, az Úrnak felajánlani, az a legfőbb jó. Megértették, hogy mit akar jelenteni a mi Földi átmenetünk, mit akar jelenteni, hogy Isten legyen az első helyen. Nem a világi szemlélet szerint gondolkodtak, nem a világi szemlélet szerint szerették a gyermekeiket. Nem akarták, hogy a gyermekük egy jó mérnök legyen és hogy unokákat nemzzen nekik, vagy egy szenvedélyesen együtt élő gyönyörű családjuk legyen, hanem azt, hogy bemutassák gyermeküknek az Úr Arcát és, hogy az Úrnál hagyják örökre, aztán legyen, amit az Úr szeretne. Nézzétek, hogy ez az az attitűd, amit egy családon keresztül mutatunk be, ma a Szent Családon, de ami érvényes mindannyiunkra. Minden lépés örökre van, és utána, abban a szívvel, örökre megtett lépésben Isten megnyitja az újdonságot.

Vagyis az alap, a középpont: legyen meg Isten akarata. Ha Szűz Máriát nézzük, de Sámuelt is, akiket örökre a templomban hagytak…Sámuel prófétává válik, és méghozzá milyenné! Isten Sámuelen keresztül vezette Izraelt éveken keresztül, egészen addig, amíg megkente Dávidot és hogyan vezette azt az időt, amikor visszautasították a Bírákat[5]?!. Mária, háromévesen a templomban lett hagyva, majd Isten Anyjává és a mi Anyánkká vált. Kilépett a templomból, de ők odaajándékozták. Bocsássatok meg, ha kiemelem, de ez az ajándékozás, anélkül, hogy meg akarnám tartani, számítani, gondolkodni. Anna és Joachim biztosan nem gondoltak arra, hogy a lányuk Isten Anyja lesz.

Szent János, az első levelében azt mondja: «Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk[6] És emlékeztet arra a lépésre, amit az előbb mondtam: «ha megtartjuk a parancsait», és meg is mondja, hogy mi az: az egyetlen parancs. Fontos ezt is megérteni. Ő mondja: « És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.» A parancs tehát ez: hinni az ő Fiában, Jézus Krisztusban és szeretni egymást. Jézus, amikor  elmondta a parancsot, hozzátette: «szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért[7]

Tehát, ha visszatérünk Szent János leveléhez, mondja: «Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez»[8]. Nézzük meg, hogy a szívünk nem vádol-e minket, de ennek a parancsolatnak a fényében vizsgáljuk meg, hogy hiszünk-e az ő Fiában és szeretjük-e egymást. Anna és Joachim, Anna és Elkana, Mária és József, hogy lássák, hogy szeretik-e gyermeküket, felajánlották őket a templomban. Így az ő szívük nem vádolta őket semmivel.

Lássuk, hogy valóban megvan-e ez a szeretet bennünk, nemcsak a gyermekeink, testvéreink iránt. Valóban szeretem őket, vagy mindegyre elindul ez a gondolat bennem: „nem helyes; ha; de; ezt csinálta; ezt mondta; nem jól csinálja; rosszul csinálja”. Ha ilyen típusú gondolatok jönnek fel, amiket Isten nem egyszer zúgolódásnak nevezett, akkor a szívünk vádolni fog, és amikor a szívünk vádol, nem érezzük jól magunkat. Amikor a szívünk vádol, nincs békénk, nem vagyunk harmóniában. Amikor a szívünk vádol, nem tudjuk megélni azt a dimenziót, hogy: «Isten lakik benne és Ő bennünk». Nem mondhatjuk azt, hogy Istenben lakunk, ha a szívünk vádol. Ha nem lakunk Istenben, Isten nem lakik bennünk. Ha Isten nem lakik bennünk, nem adja nekünk a Szentlélek ajándékát. Ha nem adja nekünk a Szentlelket, nem mondhatjuk azt, hogy vannak sugallataink, melyek átalakítanak, sugallatok Jézustól, nem mondhatjuk azt, hogy Jézus kezei, szemei, fülei, igéje vagyunk. Ilyen egyszerű.

És még egyszerűbb leülni és megnézni a tízparancsolatot, látni, hogy betartod-e mindet, mert már előre mondom: nem, nem vagyunk képesek mind betartani őket. Emlékeztek, hogy mit mondott Szent Pál Szent Péternek: «Ne erőltessétek Mózes törvényeit azokra, akik a Szentlélek kegyelmében lesznek megkeresztelve, törvények, melyeket még senki sem volt képes betartani a népünkből, hagyjátok őket a kegyelem törvénye alatt»[9]. Ezt mondta Szent Pál Szent Péternek. Legyen az a kegyelem törvénye, azonban a kegyelem törvénye feltételezi, hogy: szeressétek egymást és higgyétek, hogy Jézus az a szeretet ajándék, amit az Atya ad. Akkor fogadjátok el azt a Szeretetet, fogadjátok el azt a megbocsátást, azt az irgalmasságot, ami érkezik. Azonban, mikor fogadjátok el és nem éltek vissza vele? Akkor, amikor elfogadjátok azt, hogy mindent megbocsát nektek, hogy túllép a korlátaitokon, hogy nem emlékszik a bűneitekre, hogy megbocsátja még mielőtt elkövettétek volna és ugyanezt teszitek egymással. Akkor a mi szívünk nem fog vádolni semmivel. Ellenkező esetben kettős mércét alkalmazunk: befogadjuk a megbocsátást, de nem tudunk megbocsátani. Vagy megbocsátunk, de nem tudjuk elfogadni, és ez világos, hogy nem Isteni megbocsátás, hanem emberi.

Az egyetlen parancsolat, még egyszer, Isten követésének az egyszerűsége, annak az Isteni cselekménynek, ami valóban mindenre gondolt. Tegnap kiemeltem azt, hogy csak a hitre van szükségünk. Ma hozzáteszem a hithez a szeretetet is, hogy hagyjuk magunkat szeretni és szeressünk.

Vannak az olvasmányok, melyek a családnak szánt napra lettek kiválasztva, a Szent Családéra. Szülők, akik felajánlják a gyermekeiket. Azt hiszem, hogy szép lenne ma elmélkedni Szent József üzenetén is, amit pár évvel ezelőtt adott, amikor a családról beszélt[10]. Belépni ebbe a nyitottságba. Nézzétek, ezek egyszerű dolgok, de egy olyan dimenziót nyitnak meg, ahova aztán nem tudunk semmit sem bekeretezni, ahol a Szentlélek vezetni fog és egy lépéssel beljebb kerülünk az új teremtésbe.

A Szent Család, Mária, József és Jézus, akik ebben a pillanatban annyira közel vannak, annyira cselekvésben vannak, kísérjenek minket, hogy be tudjunk lépni ezeknek a szavaknak a mélységébe, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] A Szent Család vasárnapja, C év olvasmányai: 1Sám 1, 20-22.24-28; második olvasmány: 1Jn 3, 1-2.21-24; Evangélium: Lk 2, 41-52

[2] Második olvasmány: 1Jn 3, 1-2.21-24

[3] Tomislav Atya 2021 december 24-i „Boldog Karácsonyt“elmélkedése, a www.azujeteremtesfele.com honlapon közzétéve

[4] Lásd az első olvasmányt

[5] 1Sám

[6] Lásd 2. lábjegyzet

[7] Jn 13, 34. 15, 12-13

[8] Lásd 2. lábjegyzet

[9] Apcsel 16, 1-35

[10] Szent József 2016 december 16-i üzenete „Legyetek Isten népének tagjai és örzői“, megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s