A Szentlélek 1999. május 18-i üzenete

“Olvastátok az evangéliumban Jézus ezen szavait: „én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” (Jn 17, 19-20). Jézus arról a felajánlásról beszélt, amit minden kereszténynek meg kéne tennie a saját életével és ami minden keresztényt egy autentikus felszenteltté tesz. Sajnos nem minden keresztény van felszentelve, és nem mindazok, akik azt mondják, hogy fel vannak szentelve, vannak felszentelve az igazságban. Ez sérti Istent, mert az ő felajánlásuk nem tiszta. A tisztátalan felajánlás rosszabb, mint a hazugság. Aki azt mondja, hogy felajánlja magát Istennek és utána nem az igazságban, hanem a sötétségben él, rosszabb, mint aki a sötétséget válassza. Júdás is így tett és sokan mások is úgy tesznek, mint ő.

Az életfelajánlás felszentel Istennek, ennek az igazságban kell bekövetkeznie. Azonban nem a ti igazságotokban, az egotokéban, vagy az elmétekben lévőben, hanem Isten igazságában. Vagyis, egy Isten igazsága szerinti felajánlás kell legyen, aszerint, amit mindannyitoknak előírt. Valójában sokan azt szeretnék elérni, ami nem lett nekik előírva, bizonyos karizmákat szeretnének birtokolni, sőt, Istent is birtokolni szeretnék. Ez az igazságon kívülre helyezi őket, mert Isten mindenkinek a kegyelme szerint ad, mindenki képességének és lehetőségeinek megfelelően és mindent szeretettel és szeretetből tesz, odafigyelve minden lélekre. Isten igazsága abból áll, amit mindannyitoknak előírt. Ebben az igazságban autentikusan tudjátok felajánlani magatokat és Isten rendelkezésére bocsátani az életetek, hogy ő megvalósítsa az isteni tervét bennetek. Ha azonban az ambícióitokat helyezitek a középpontba, az emberi vágyakat, Isten akaratának a személyes értelmezését, a felajánlásotok kívül lesz az igazságon, csak egy eszköz lesz arra, hogy megvalósítsátok a saját elvárásaitokat, még akkor is, ha úgy fog tűnni, hogy egy hatalmas hit ösztönöz. Sokakban – akik felszenteltnek tartják magukat -vannak beteges ambíciók, mert a saját módjukon szentelődnek fel, hogy ezáltal nyerjenek valamit Istentől, és ez ambíció.

Ha Isten igazságában éltek, akkor lesztek igazi felszenteltek. A gonosz sem fog tudni ártani nektek, mert nem fog fogást találni rajtatok. Valójában a Sátán megpróbál kivezetni az igazságból, ki Isten tervéből, igyekszik eltéríteni az Isteni akarattól, az ambícióitokat táplálni és a gyengeségeiteket kihasználni, hogy kirángasson az igazságból. De ha ti teljes lelketekkel szeretnétek, hogy csak Isten igazsága valósuljon meg bennetek, akkor a Sátán nem tud megérinteni.

Meghívlak, hogy gondolkodjatok el azon, hogy bennetek minden az igazságban van-e, ha minden lépés, minden vágy, minden ima Isten igazságában van, Isten veletek kapcsolatos tervében, ami a ti igazságotok, a lényetek igazsága.

Az igazságban felszentelve lenni, azt jelenti, hogy mindent elengedni. Jézus meghívott, hogy engedjetek el mindent (Mk 10, 17-27 és Mk 10, 28-31). Sajnos ez a meghívás sokak által úgy van értelmezve, mint egy csupán anyagi terv, mintha Jézus egyszerűen megparancsolta volna, hogy menjetek és adjátok el a javaitokat, egyfajta alkudozásban, hogy rendbetegyétek az ügyleteiteket, majd kövessétek őt. Nem, nem erről van szó! A mindent elhagyniban az van benne, hogy mindent, ami bennetek van, az emberi biztonságaitokat, a kényelmi választásokat, a kompromisszumokat, amikhez gyakran fordultok, amikor Isten igazsága nem egyezik a ti igazságotokkal, amikor Isten kívánságai ellentétesek a tieitekkel, amikor veszélyben érzitek a hírnevetek. Mindez sokkal veszélyesebb, mint az anyagi gazdagság.

Sokan azt gondolják, hogy fel vannak szentelve Istennek, mivel elhagytak bizonyos anyagi javakat, de becsapják magukat, mert nem hagyták el a belső világukat, ami arra vezeti őket, hogy jobban bízzanak a földi emberekben és dolgokban, mint Istenben. A világ szelleme néha még a kolostorokban élő vallásosokat is követi, vírusként szűrődik be a keresztények közé és megrontja Isten népét. Innen ered sok rossz a hívők számára: az ima, a hit hiánya, az Istenben való elengedésé, a túl sok racionalitás, az üres szavak, a haszontalan prédikációk.

Krisztus tanítványaiként  különösen arra vagytok kérve, hogy engedjetek el mindent. Aki felajánlja magát az Atyának a Fiú által a Szentlélekben, semmit sem birtokolhat, mert átadva a saját életét, mindent odaadott Istennek. Aki azonban olyan biztonságot birtokol, ami nem csak Istenre alapszik, birtokol valamit, ami azt jelenti, hogy nem engedett el mindent. Aki nem engedett el mindent, nem tud odaadni mindent.

Az igazi felszentelődés útján haladnak azok, akik valóban elengedtek mindent és hajlandók reménykedni, nem valami, az emberi szem számára látható dologban, hanem olyan valamiben, amit csak a hit szemeivel lehet befogadni. Itt vagytok meghívva arra, hogy bedobjátok a hálótok (Lk 5, 5), hogy az ismeretlen felé haladjatok. Hogy ez sikerüljön, csak Istenre számíthattok. Ne feledjétek, hogy csak a Gondviselés által vagytok életben tartva, ami az a szál, ami Istenhez köt, ezért ne szakítsátok el soha, mert, ha megteszitek, az ürességbe zuhantok. Bátorítani szeretnélek ebben, mert, mint ahogy Jézus biztosított, aki mindent elhagy, annak a százszorosát kapja vissza és az örökkévalóságot.

A fény, az erő és a béke áldásával áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.