Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.04.08 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Ezekben a napokban újra végig haladtunk az Ószövetség összes prófétájának olvasmányain[1] és újra láthattuk, hogy Jézus jelenléte élő volt minden prófétában, az ókoriakban is. Újra felismerhettük, hogy Isten mindöröktől fogva, az áteredő bűn után azonnal, minden módon próbálta felemelni az embert, az embert, aki elesett. És az ő végtelen szeretetéből végig csinált egy folyamatot, hogy megmentse az embert; hogy megmentse minden értelemben, legyen az tisztán emberi szinten, hogy aztán azonban megmenthesse a szellem szintjén, ami fontosabb. És az ennek érdekében tett legnagyobb dolog Jézus megváltása volt, amit ezekben a napokban megéltünk.

Isten újjá építette az embert és azért tette ezt, mert a tervét, miszerint az embernek Vele együtt kellett volna kormányoznia a Világegyetemet, Isten nemcsak, hogy nem felejtette el, hanem be akarja teljesíteni, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Mindannak ellenére, amit megélünk, amit látunk, a zavar, a problémák ellenére arra lettünk rendeltetve, hogy Istennel együtt irányítsuk a világegyetemet. Ez bennünk van, az identitásunk része. Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Jézus Krisztus megváltása pont ez: újra Isten gyermekeinek lenni, rendelkezni Isten gyermekeinek a tulajdonságaival. Egy folyamat, mely az Új Teremtésben fog kicsúcsosodni – hallottuk ma is Szent Páltól[2] – egy olyan életben fog tetőzni, mely örök, azonban egy folyamat, ami már itt a Földön is békét, teljességet és örömöt ad annak, aki belekezd, a nehézségek, a megpróbáltatások közepette is. Értelmet ad – én azt mondom – az életnek, mert szerintem a valódi teljesség, a valódi béke, a valódi… amikor az életnek értelme van, amikor mindannak, amit teszünk van értéke, van egy miértje. Nem azért van, hogy teljen az idő.

Jézus keresztje által a szenvedés, melyről elmélkedtünk, melyet imádtunk tegnap a kereszttel, azt hiszem lehetetlen nem megérteni Isten szeretetét, nem megérteni a szeretetet, melyet Jézus irántuk érez. Azt hiszem könnyű behatolni abba, amit tegnap próbáltam mondani[3], hogy egy olyan emberré lett Istennel van dolgunk, akit csak szerethetünk. Viszont amikor szeretjük és közel kerülünk Hozzá, ő bevon minket és ez gyakran félelmet kelt bennünk: olyannyira nagy ez a szeretet, hogy félünk tőle. Ezért szeretnénk mellette lenni, talán néha imádkozni Hozzá, vagy ami rosszabb, azt mondjuk, hogy nem létezik. Azonban, hogy hagyjuk magunkat teljes mértékben átölelni általa, az megijeszt minket, mondjuk ki az igazságot.

Azt hiszem, hogy elérkezett az idő, legalábbis számunkra, és én mindannyiótok számára és magam számára is szeretném, hogy belépjünk a feltámadásba, és a feltámadásba lépve teljes mértékben megéljük ezt a szeretetét Istennek, hogy Krisztus jegyeseiként éljünk, ami nem azt jelenti, amilyen módon sajnos mindig be lett mutatva, hogy találkozni Krisztussal azt jelenti, hogy le kell mondanunk valamiről, hogy bűnbánokként, szolgákként kell élnünk. Az életet jelenti, de Isten gyermekeiként élni, értelemmel élni, átölelni az életet, hogy az az életet elköltsük, de komolyan, akár el is veszítsük, de miközben VELE EGYÜTT teszünk valamit. Nem az eredmények számítanak, az számít, hogy hogyan élünk. Nem számít, hogy emlékezni fognak ránk vagy sem, hogy elhagytunk-e valamit, vagy sem, hanem az, hogy hogyan éltünk, az igen is számít.

Mondtam tegnap: üdvözölni Isten szeretetét és biztosnak lenni abban, hogy a korlátaink és mindannak ellenére, amit csak akartok, minden csúnya dolgunk ellenére, amik számunkra csúnyák, de nem azok az Ő számára, együttműködhetünk Vele. De a legnagyobb dolog az az, hogy Ő semmit sem tesz nélkülünk. Isten úgy döntött, hogy együtt működjön az emberrel, és ha az ember nincs, akkor bizonyos értelemben hiányzik. Nem arról van szó, hogy Isten nem tehetné, azonban azt választotta, hogy együtt működjön velünk és ha mi nem működünk együtt, akkor Ő megáll.

Nézzétek, hogy egy nagy misztérium ez. Ő szeretné, hogy részt vegyünk a történelem újraírásában, egy új világ felépítésben. Aktív, élő, konkrét személyeket szeretne; akik természetesen Tőle indulnak el, akik készek lemondani a saját gondolatukról, önzőségükről, azonban tesznek valamit, nem csak ülnek, az ujjaikat mozgatva.

A ma esti lépéssel a legerősebb fegyverrel látott el minket: legyőzte a halált. Ha teljes mértékben megragadjuk ezt a tényt, akkor nézzétek, hogy minden félelem eltűnik. Lucifer a halálfélelmen keresztül irányít és tart szolgaként minket, mert a világ az ő szolgája.[4]De, ha biztosak vagyunk benne, hogy Krisztus feltámadt – mondjuk egymásnak, hogy „Kellemes Húsvétot! Kellemes így, kellemes úgy…” – KRISZTUS FELTÁMADT,  legyőzte a halált és értem tette. Mi történhet velem? Mi kéne megijesszen? Nem halhatok meg. Még ha tévedek is, ő megment, ha bűnözök megbocsájt. Mit ronthatok el? Csak egy dolgot: ha elmenekülök előle, nem helyezve magam játékba Érte. Akkor igen, sajnos nehéz lesz az élet, komplikált, problémákkal teli.

Íme, én mondom magamnak, de mondom nektek is, tényleg, népként, mégha kevesen is vagyunk: itt az idő találkozni az élettel, de feltámadottakként. Néha, ha a keresztényekre gondolok, úgy tűnik, mintha szerencsétleneket látnék, akik a rózsafűzérért cserébe kérnek valamit, mind meghajolva. De Isten gyermekei vagyunk! Feltámadottakként találkozzunk az élettel, Isten gyermekeiként, ami nem azt jelenti: Isten gyermekei vagyunk, csodákat teszünk.” Azt is teszünk, de a legbanálisabb dolog csodát tenni. Megyünk találkozni az élettel, hogy éljünk, hogy Jézussal együtt legyőzzük a halált. Hittel kell mennünk, természetesen. Egy dolgot kér tőlünk: hogy legyen hitünk. Ha még a hitet sem kéne oda tennünk, akkor elnézést, de kicsit monoton lenne ez az élet. Legalább a hitet! Hogy Ő megteszi, hogy képes rá, hogy akarja, legalább a hitet. Csak ezt kéri tőlünk. Így Isten erejével, a hittel, a kegyelmével látni fogjuk megvalósulni minden ígéretét és azt hiszem, hogy egyesek közülünk mondhatják, hogy már sokat láttak.

Az ÉPÍTÉS ideje van, a Vele való cselekvésé, de megismétlem, feltámadottakként, Vele a középpontban. Ha megértettük, hogy mi az élet, hogy nincsen élet Nélküle, hogy az életnek nincs értelme Nélküle, de ha ezt valóban megértettük, akkor kezdjünk el cselekedni, költsük el ezt az életet. Ne várjuk meg, hogy elérkezzünk a nyugdíjhoz, hogy felépítsünk későbbre valami nyugodtabb életet. Cselekedjünk azonnal! Különösen ti, fiatalok! Ne veszítsetek időt, ne várjatok ötven évet, mint én. Cselekedjetek hamarabb, ha élni akartok.

Azt mondtam, hogy a hit. Ebben a három napban Jézus a sírban van, de már a Gecsemáné kerttől kezdve az egyetlen a Földön, aki nem szűnt meg hinni, az Szentséges Szűz Mária volt. Nem lehetett könnyű hinni, hogy megfogja menteni mindazokat az embereket is, akik abban a pillanatban megölték a Fiút, akik abban a pillanatban azt tették, amit tettek. És Ő hitt. Az egyetlen a Földön, az egyetlen.

Miért mondom ezt? Mert szép így nézni és hálát adni, azonban ostobák lennénk most nem egyesülni Máriával. Mi most rendelkezünk az ő hitével, az egész korábbi Egyház hitével, minden szentével, minden igazéval, minden idők hitével, mindazokéval, akik hittek. Egyesüljünk azzal a hittel, lehetséges. Amikor csökken a hitetek kérjétek, kérjétek tőlük, kérjetek erőt. Ott van az őrangyalotok, a szentek, kérjétek tőlük. Szentséges Szűz Mária EGYEDÜL volt és örült, hogy hihetett értünk, azonban, ha megkérjük, akkor meg fogja adni nekünk ezt az ajándékot.

Sajnos, mikor kérünk, – azt hiszem, hogy nem tévedek és nem sértek meg senkit – meg van az a hibánk, hogy sok mindent kérünk, de azt, hogy Isten gyermekeiként élhessünk, azt nem tudom, hogy hányan kérjük. Kérik talán, hogy egy probléma kerüljön megoldásra, vagy az egészséget, kérik: „Segíts itt, segíts ott”. Miközben, ha mindössze ezt kérnénk, csak ezt, akkor minden egyebet bőségesen megkapnánk: Isten gyermekeiként élni. „Segíts megérteni”, bárhol is lehetünk, lehet kevés vagy sok évünk az életben, kevés vagy sok problémánk, bármit is teszünk, ha őszintén azt mondjuk: „Segíts Isten gyermekeként élni” és én garantálom nektek, hogy megfogjuk kapni a segítséget, mindazt, ami szükséges. Utána el kell indulnunk.

Ez az új élet. Amikor Szent Pál egy új életről beszél[5], amikor Jézus hív minket a történelem újra írására, ez mindenekelőtt a mi történelmünk. Aztán egy nép, mely újraírja a történelmet, mindenki számára újraírja. Tizenkét apostol indult el! Nem kétmilliárd: tizenkét apostol újraírta a történelmet, de maguktól indultak el. Mindannyiunk el kell kezdje mondani: „Isten gyermekeként szeretnék élni. Segíts”, feltámadottként. „Segíts!”. Garantálom nektek, hogy ezek az imák mind meghallgatásra kerülnek, mind. Természetesen együtt kell működnünk.

Nézzétek, hogy a világ, a társadalom – hívjuk világnak – beteg, elveszítette az élet értelmét. Nincs már senki sem, aki egy utat mutatna. Miért? Mert Jézus Krisztus félre lett téve. Nem mondhatjuk, hogy mi, keresztények jobbak lennénk a többieknél. Úgy élünk, mint a többiek, nincs sarkcsillagunk, Krisztus vezet minket, Krisztus világít meg minket. Imádkozunk Hozzá, megyünk a Szentmisére, de, hogy Ő lenne az életünk…, valakinek igen, szerencsére, ha nem így lenne, akkor már vége lenne a világnak, de én egy népről beszélek, mely megtudja változtatni a történelmet.

A világ nem fogadja többé az igazságot, nem látja, nem akarja látni. Így nem látja, nem érti a most is működésben lévő Isten cselekedetét, aki most is épít. Nem látja. Nem látja, mert amikor elveszítjük Jézust, elveszítjük a fényt. Ő az Út, az Igazság és az Élet[6], a világ világossága[7]. Tudom, hogy banálisak lehetnek ezek a dolgok, amiket mondok, de alapvető fontosságúak. Néha a legbanálisabb dolgok többet érnek ezer diskurzusnál.

Ezt nem azért mondom, hogy elveszítsük a reményt, hanem hogy adjon egy kis lövést az életről. Mi, akik megértettük, cselekedjünk! Azt halljuk valakiről, hogy a szegényekben keresi Istent. Nézzétek, hogy ez nem helyes. Az lenne helyes: Találkoztam Jézussal és Jézussal megyek a szegényekhez, Jézussal megyek találkozni minden szegénységgel”. Mert a szegénység az nem csak a szegényeket jelenti. Sok típusú szegénység van ezen a világon, nem csak a szegényeké, minden szegénység, amire csak egy válasz van: Jézus Krisztus. Nincs más válasz.

Nézzétek, hogy ennek a világnak egyik hatalmasa sem fogja megoldani a válságot, ami most van, sem Xi Jinping, sem Putyin, sem Biden, senki. Csak Jézus Krisztus oldhatja meg és mi, ha Krisztust helyezzük a középpontba. Ez a hit, hogy feltámadottakként élhessünk, máskülönben mi is csak át fogunk haladni, anélkül, hogy hatnánk, hogy bármit is tennénk. Ne feledjétek, hogy Krisztus LEGYŐZTE A VILÁGOT. Az Evangélium így ér véget: „én legyőztem a világot.”[8] Legyőzte a halált és ne feledjétek, hogy VELE legyőzhetünk minden halált, de kezdjünk el cselekedni, mert sok mindent kell csinálni. Hallottuk az olvasmányban: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható” Ne várjatok.

[1] Iz 42, 1-7; 49, 1-6; 50, 4-9a; 52, 13-53, 12; Ez 12, 1-8.11-14

[2] Róm 6, 3-11

[3] Lásd Mauro tegnapi elméledése, 2023.04.07 „Nagypéntek”, mely megtalálható a honlapon

[4] A halálfélelem témájának elmélyítéséhez a „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 14. fejezetét „A halál” javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó

[5] Róm 6,4

[6] Jn 14,6

[7] Jn 8,12; 9,5

[8] Jn 16, 29-33