Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.19 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átirat)

Az Atyaisten üzenete – Megújítom veletek a szövetséget

Az Atyaisten három évvel ezelőtt hozzánk intézett szavai[1] – ahogy Ő maga mondja – beteljesedést és egyben egy új kezdetet is adnak, mert egy keretet adnak mindarról, ami eddig történt, ahová elérkeztünk (és ahogy sajnos a keresztények elérkeztek – a képviselőjükön keresztül -) a keresztényi lét jelentősége meg nem értésének csúcsához. Ugyanakkor azonban ezek a szavak egy nagy reményt, bizonyosságot és erőt adnak. Erőt és bizonyosságot, mely csak a hitből jön – ahogy lennie kéne – a Jézus Krisztusban való hitből, aki az egyetlen Megmentő és aki megnyitja a nagybetűs Igazságnak az ajtót, Ő az Út, az Igazság és az Élet[2]. Nincsen más, az összes többi csak a szavak, az emberi helyzetek, az emberi gesztusok. Minden elmúlik, csak Isten marad.

A felszentelés a Szentháromságnak az az Atya, a Fiú és a Szentlélek cselekedetének való teljes rendelkezésre állást jelenti.  Azt jelenti, hogy felszentelem magam a Szentháromságnak, mert elkezdtem megérteni, megsejteni, hogy ki az Atya; elkezdtem megismerni a Fiút és látom a Szentlélek cselekedetét. A Szentháromság cselekedete nem valami mágikus vagy furcsa számomra és ezért rendelkezésre bocsátom magam, átadom magam, mert be szeretnék lépni ebbe a misztériumba. Tudom, hogy a saját erőmmel nem tudom ezt megtenni, tudom, hogy nem tőlem függ, de tudom azt is, hogy a Szentháromság jobban szeretné ezt nálam, ha megengedem neki, hogy cselekedjen. Ez a felszentelés.

Istent szabadon hagyni cselekedni magunkban a felszentelés, szabadon hagyni, hogy átalakítson. Neki adjuk a szabadságunkat, engedélyt adunk neki, hogy megszabadítson minket mindattól, amire nincs szükség – bennünk és körülöttünk-. Mindattól, ami nem segít minket az Új Teremtéshez való megérkezésben, nem segít minket felfedezni, hogy milyen egy Isten gyermeke, hogy én Isten gyermeke vagyok. Mindig Isten műve, a Szentháromság műve. Ő szabadít meg minket. Néha azt gondoljuk, hogy „hagynunk kell”. Megismétlem: meg kell engednünk Istennek, hogy cselekedjen, de Ő az, aki felszabadít, aki elválaszt minket mindattól, amire nincs szükség. És az Atya mindig a Fiún keresztül cselekszik a Szentlélekben. Mindig és csak a Szentháromság műve.

Így haladva a döntő képességünk a jó és a rossz között egyre nagyobb lesz, egyre jobban fogjuk érteni. Természetes módon tesszük a mi részünket, azáltal, hogy elszakadunk a rossztól pont ebben a képességben, amely növekszik, de mindig és csak Jézus az, aki elválaszt és megoszt és egyre inkább így fog tenni ebben az időben. Szent Mihály kinyilatkoztatta 2009-ben[3] és többször meg lett ismételve – én mondom megint most, ennek az évnek a kezdetén – Jézus egyre inkább meg fog osztani, szét fog választani.

Az Atyaisten ezt mondja: „Ne feledjétek, hogy a Szentháromság abszolút tulajdona vagytok”. Ha jól megnézzük Szentséges Szűz Mária magától megtette ezt a lépést Szent Gábriel Arkangyal előtt: „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”[4]. A szolgálóleány, az Úr tulajdona, az Úr rendelkezésére állva. Ezt is mondja az Atyaisten: „Hinnetek kell” – íme a hit – „és gyakorlatba kell helyezzétek mindazt, amit hallottatok, megértettetek és felismertetek.” Én hiszem és azt tanácsolom, hogy ha mi belülről felismerjük, hogy „A Szentháromság tulajdona vagyunk”, úgy ahogy Mária szolgálóleány, de tényleg, ha a Szentháromság tulajdonai vagyunk, akkor többé nem magunkhoz tartozunk, ha szolgálók vagyunk, akkor szolgálók vagyunk.

Tehát, ha valóban ilyenek vagyunk, akkor bizonyos értelemben kötelességünk megtenni mindazt, amit Isten elénk helyez, kötelesek vagyunk követni. Kötelesek vagyunk üdvözölni a hitben minden művet, amit bennünk és körülöttünk fog tenni. Ez a szolga lét ez egy további lépés, az „igen, követni szeretnélek Téged”. Mária azzal az „íme” szóval túlment az Istent követni akaráson, már követte Őt: fel lett szentelve Neki a Templomban, de azzal „az Úr szolgálóleánya” frázissal elfogadta mindazt, amit az Úr meg akart nyitni előtte az élete során.

Ez ránk is érvényes, túlmegy egy igenen. Az egyik alappillérünk elmélyítése: Az életfelajánlás túl megy. Tulajdonok vagyunk, el is adhat, ha akar, nem? A tulajdonai vagyunk. Azt tehet velünk, amit csak akar és mi nem ellenkezhetünk, semmi jogunk sincs ellenkezni. Semmi jogunk sincs a saját akaratunkat, ötleteinket, gondolatainkat… oda helyezni. A teljes lényünk a Szentháromság rendelkezésére áll.

Ha megnézitek ez – amire mondhatnánk, hogy „ó, milyen borzalmas” – egy olyan dolog, ami nagyon sokat segít nekünk már, a szabad lét. Szabadok vagyunk, azt tesszük, amit mondanak nekünk és nem kell aggodalmaskodnunk. Az Isten kezeiben lenni ki tud kiszakítani minket onnan? Persze, azt kell tennünk, amit mond nekünk, de már az elejétől fogva tudjuk, hogy mindaz, amit mond az a mi jólétünkért van, a mi örömünkért, a mi teljességünkért. Egy lépés a SZABADSÁG felé.

Ha valóban ezzel a tudatossággal indulunk el az életben, ha mi és mindaz, ami hozzánk tartozik, mindaz, akik vagyunk többé nem a miénk, hanem a Szentháromság tulajdona vagyunk, akkor nézzétek, hogy minden döntés megváltozik. Többé semmit sem fogunk úgy tenni az életünkben, ahogy korábban, legyen szó kicsi vagy nagy dologról. Ez egy átalakulási lépés. Minden át kell alakuljon. Az elején emlékeztetnünk kell magunkat, aztán természetesen fog jönni, de egy lépés.

Így haladva egyre jobban meg fogjuk érteni az időt, amelyben élünk, mert fontos megérteni. Egyre jobban látni fogjuk Isten cselekedetét, de a gonoszét is. Lesz mit látni ott azt hiszem. Nem leszünk egyszer kétségbeesettek, másszor pedig a fellegekben, meglesz bennünk az az alapvető béke, – még a rosszat elnézve is – tudva, hogy Isten felette van, Isten több, Isten MINDENHATÓ. Világosan fel fogjuk tudni ismerni Isten és az eszközeinek cselekedetét. Nem fog megtéveszteni minket a Hamis Próféta, az antikrisztusok, a pletykák, bárhonnan is származzanak, hanem fel fogjuk ismerni a szellem hangját. A Szentháromság tulajdonai vagyunk.

Így téve el fog indulni a tanúságtételünk, a tanúságtétel, mely Isten cselekedete lesz bennünk, az életben, az egyszerűségben, a normalitásban, mindenben, amit tenni fogunk, legyenek egyszerűek, vagy kevésbé egyszerűek. Így az életünk áradni fog, tudva, hogy gyermekek vagyunk, még ha türelmetlenül látni akarjuk is, hogy mi lesz az Új teremtés, hogy mik leszünk, amikor látni fogjuk; de az a türelmetlenség élőkké, vágyakozókká tesz minket és nem laposokká. Látni fogjuk a korlátainkat, korlátoltak leszünk, ennek tudatában leszünk, de bizonyosággal tudni fogjuk azt is, hogy Isten szeretete mindig túl vezet minket a korlátainkon, hogy számára nem jelentenek problémát, még a bűneink sem. Tudni fogjuk, hogy kicsik vagy semmik vagyunk, azonban teremtmények, akiknek szükségük van a Teremtőjükre, de biztosak vagyunk abban, hogy a Teremtőnk szeret minket és a korlátainkon, a semminken keresztül rendkívüli dolgokat tud tenni, mert Ő Isten.

Ez a hit átalakít. Nem mi alakulunk át. Ez a hit át fogja alakítani a cselekedeteinket tanúságtétellé, át fogja alakítani minden gondolatunkat. Egyre nagyobb célokat fog adni és meg fogja adni a bátorságot is, hogy kivételes dolgokra vágyjunk, ahogy Szent Pál mondja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra.”[5] Isten szolgáiként fogunk élni, lehetővé téve így Isten cselekedetének, hogy csodákat tegyen és megdicsőüljön, mert ahogy mondta továbbra is az Atyaisten: „Isten színpada az Ő népe, Isten dicsősége az Ő népe”. Isten meg akar DICSŐÜLNI a népében és ezt csak akkor tudja megtenni, ha az ő tulajdona vagyunk. Íme, ez a felszentelés, nem egy idézet felolvasása.

És kérem Szentséges Szűz Máriától, hogy segítsen mindannyiunkat, ezt a népet, hogy így élje meg ezt a felszentelést, hogy azzá az eszközzé válhasson Isten kezeiben, mellyel hatni tud és át tud alakítani minket, mindent körülöttünk és a teremtést is, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Az Atyaisten üzenete, 2020.01.19 „Megújítom veletek a szövetségem”, mely ezen a honlapon lett közzétéve

[2] Jn 14,6

[3] „2012 – Az emberiség döntő választása” c. könyv első fejezete „Isten cselekedete ebben az időben”; Szent Mihály Arkangyal üzenete, 2009.09.29 „A Központi Magcsoport”

[4] Lk 1, 26-38

[5] 1Kor 12,31