Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.02.01 – Elmélkedés

Mauro (Hanganyag átírat)

Olvasmányok: Zsid 12, 4-7, 11-15; Zsolt 102; Mk 6, 1-6

A Zsidókhoz írt levéllel egy hitbéli folyamatot járunk végig és a mai két olvasmány is, – az első és az Evangélium is – pont a hit aspektusairól beszél nekünk. A hit – ha valódi – nyitott Isten újdonságára. A hit az az, amikor az Istennek való átengedés, az Istenben való bizonyosság él bennünk, a teljes bizalom Istenben, az ő művében és az ő vezetésében.

És mivel ezek a dolgok meg kell erősödjenek, a hit – az első felébredés után – megpróbáltatásra kell kerüljön. Van a hitben való megpróbáltatás, és a mai első olvasmány erről beszél nekünk. Meg kell legyen próbálva, tisztítva és megerősítve, hogy lehullhassanak mindazok az attitűdök, melyeket néha hitnek gondolunk, azonban nem azok, hanem vallásosság; azok a ragaszkodások, azok az ötletek, melyek be akarják határolni, szorítani a hitet. Azok az ötletek, melyek azt hiszik, hogy meg tudják érteni a hitet, meg tudják magyarázni; melyek azt akarják, hogy a hit adjon jelet, melyek hisznek, de csak akkor, ha a dolgok úgy mennek, ahogy elképzelik, melyek azt gondolják, hogy birtokolni tudják, hisznek, ha így történik, de ha nem, akkor nem hisznek. Ez nem hit. Lehet a hit magja, de növekednie kell és ezért megpróbáltatásra kerül. Egy hit, mely még számításokból, érvelésekből, emberi nézőpontokból, a mi nézőpontjainkból áll és abból az emberi tudásból, mely végül is egy kicsit büszkeség is, mely mindig azt hiszi, hogy tudja, hogy kell menjenek a dolgok, mi kell történjen.

Még jó, hogy Isten próbára tesz minket a hitben, mert a korábban leírt  hittel mindannyian azt mondanánk, ami a mai Evangéliumban van: „Honnét vette ezt Jézus, mit lett elmondva neki?” és megbotránkoznak. Nem nyitottak a hit cselekedetére, hanem be akarják szorítani azt. Így Jézus, mindazzal amit tesz és amit mond, nincs üdvözölve. Amikor azonban folyamatosan próbára van téve a hit – vegyétek a nagy szenteket; ha a Bibliát nézzük, akkor vegyétek Jóbot – az a hit megpróbáltatva, a tűz által megtisztítva – vannak részletek a Szentírásban, melyek ezt mondják: „A hit szeretetté válik” – a megpróbáltatott hit Szeretetet termel, nagybetűs Szeretetet. Aztán az a Szeretet – továbbra is megpróbáltatva, mert a megpróbáltatás nem hagy el minket – növekszik és ismeretté válik és az ismeret növeli a Szeretetet és a Szeretet növeli az ismeretre való vágyat és az ismeret növeli a Szeretetet. És ez a Szentlélek tüze, a Szentháromságos örvény[1], a Szentháromság.

Ez a Szeretet ebben az örvényben tiszta szeretetté válik, ahogy Szent Ferenc mondta.[2] Ezt mondta: „Ha nem érkeztek el ehhez a tiszta szeretethez a szellemi életben, akkor semmit sem tettetek.” Tehát, mikor Jézus próbára tesz minket, elvezet minket a megpróbáltatásba, vagy megengedi – mondjátok, ahogy szeretnétek – és abban a megpróbáltatásban megéljük a hitet… Nézzétek, hát nem egy szeretetbéli cselekedet ez, hát nem az ő módja, hogy velünk együtt építsen, abban a kapcsolatban, mely a tiszta szeretethez vezet minket, és az a dimenzió pedig a Vele való eggyé váláshoz vezet? „Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem”[3]. Abban az azonnali felismerésben, a misztikus egységből az azonnali felismeréshez jutunk ezeken a lépéseken keresztül, melyek megtisztítják a hitet.

Szent Ferenc jól elmagyarázta nekünk a tiszta szeretetet, azonban azok a szavak az életünkké kell váljanak. Imádkozunk az Úrhoz, hogy továbbra is tisztítsa meg a hitünket, hogy növelje azt, azonban, ha megnézitek ez ugyanaz. Az a mondat: „Jézus, növeld a hitünket” az ugyanaz, mintha azt mondanánk: „Tegyél próbára”. Ugyanaz. A hitünk növelésének egyetlen módja, amivel Jézus rendelkezik az nem az, hogy megnyit egy csapot, ami megtölt minket, hanem próbára tesz minket. És ez így van mindennel. „Uram, tegyél alázatossá”, „Rendben”. Olyan szép megpróbáltatásokat ad a büszkeségnek, melyeknek köszönhetően alázatossá válsz. Isten így segít nekünk növekedni, nincs más mód. Nem ingyenes kegyelmek vagy karizmák kérdése, a nagybetűs Kegyelemről van szó, a Szeretetről. És a legnagyobb Szeretet az a Kereszten feláldozott Szeretet.

Szent Ferenc ezt mondta nekünk: „A Szeretet semmi sem tart meg magának”. Sosem számít semmit, sosem kezd el érvelni: ’megéri-e nekem, vagy sem, helyes-e vagy sem’. „A tiszta szeretet szeret, a tiszta szeretet önzetlen”. Ha önzetlen, akkor nem csak hogy nem ítélkezik, hanem nem is tud ítélkezni, átengedi az ítéletet. Ugyanezt mondja Jézus: „Nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem”[4]. Ő, a tiszta Szeretet, nem ítélkezni jött, azt az Atyára hagyja. Átengedi az ítéletet. Mindig szeret! Mindent betakar, mindent remél, mindent elvisel, mindent megbocsát[5]; Szent Pál. Szent Pál és Szent Ferenc ugyanabban a szellemben éltek: „Szeretethimnusz”[6].

Tiszta szeretet: mit csinálunk, amikor a tiszta szeretetben haladunk? Mi az, ami jön? Mi az egyetlen dolog, amit tenni akarunk? Imádkozni. Szentséges Szűz Mária, aki az Atya előtt térdepelve imádkozik, közbenjár, felemel, felajánlja magát, könyörög. A szeretet, amikor valóban szeretet, nem képes egy ítéletet kifejezni, hanem csak imádkozik, könyörög. Megismétlem: Szentséges Szűz Máriát én így képzelem el és így írta le önmagát Ő is. Mindent Isten gondolata szerint tesz, sosem teszi oda a saját szándékait, csakis Isten gondolata szerint „Legyen nekem a te igéd szerint”; legyen neki a te igéd szerint”[7], ha valaki másért imádkozik éppen.

A szeretet, amikor valóban szeretet, sosem kényszeríti rá magát senkire. Ha kényszeríti magát, akkor az nem szeretet. Nem parancsol, Isten nem parancsol. A szeretet nem tanít, abban az értelemben, amit mi „tanításnak” vélünk. A szeretet átveszi az irányítást, a szeretet meghallgat, felemel, vigasztal, bátorít, előre mozdít, de nem tanít. Ha a Szeretethez fordulunk, akkor én nem hallom, hogy azt mondaná: „Tégy így, tégy úgy”. Megvigasztal, átölel, rád néz, megbocsát, előre mozdít és így bennünk elindul az, amit tennünk kell. A Szeretet jelzi nekünk az utat, természetesen, Jézus megmutatja nekünk, de hogyan? „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”[8] Ő teszi meg elsőként. Nem mondja azt: „tegyél így, tegyél úgy” azt mondja: „én ezt teszem, látod. Én így teszek”. Jézus az út, a szeretet, megmutatja nekünk végig járva azt és amikor az út a kereszt, akkor nem a többieket küldi, ő maga ment fel.

Tőlünk az lett kérve, hogy anyákként és apákként éljük meg életünk minden szolgálatát[9], hogy egymás édesanyjai és apjai legyünk az életben. Íme, apák és anyák ebben a dimenzióban, apák és anyák, akik megélik a szeretetet, megélik a hitet, mely szeretetté vált. Így lehetünk tanárok, lehetünk szakácsok, szolgálati papok, vagy egyszerű munkások, ha így éljük meg, akkor Isten eszközei vagyunk és elsődleges energiát hordozunk, eltávolítjuk a rosszat, exorcizálóvá válunk és minden karizmánk meg van, mert olyanok vagyunk, mint ahogy Szent Pál mondja: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Ezen felül egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek.[10] „Szeretethimnusz”. És ez nem valami olyan, ami csak egy felszentelt vagy egy pap… számára érvényes, mindenki számára érvényes, a legkisebbtől a legnagyobbig, bármilyen szolgálatot is végzünk.

Ha így élünk, nyitottan az újdonságra – a hit megnyit minket az újdonságra – Isten meg tudja nyitni előttünk az újdonságokat, mindazokat, amelyekre hívva vagyunk. Ha így élünk, akkor felismerjük Isten hangját, nem végezzük úgy, mint azok a Názáretiek a rengeteg kérdéssel: „Ki ez, mit csinál, miért teszi ezt?”[11], mert felismerjük belülről, de meg kell éljük ezt a folyamatot. Nem vallásosságról van szó, vagy a Názáretiek esetében arról, hogy zsidók-e, hogy mennek-e a zsinagógába, mert ez történhet egy zsinagógában, egy templomban, hallgathatjuk az olvasmányokat, tehetünk bármit, de nyitottak kell legyünk a hit dimenziójára.

Aki nem fogad el egy olyan tanúságtételt, melyet Jézus hozott, – amit mi is hordozhatunk és én remélem, hogy mindannyian hordozni fogjuk– annak csak egy oka van: nem fogadja el Isten életét, mert ha ezt nem fogadja el valaki, az azért van, mert nem akarja elfogadni Isten életét.

Kérem tehát Máriát értem, mindannyiótokért és Jézus Krisztus egész Egyházáért, hogy gyorsítsa fel ezeket a lépéseket a hitben, elvezetve minket, hogy érett személyekké váljuk és megéljük a tiszta szeretetet. Mária és Szent József áldása szálljon le mindannyiunkra, szálljon minden jóakaratú emberre, a kicsikre, szálljon azokra a helyekre is, ahol nem gondolnak rá, hanem valóban ezen az úton járnak a tiszta szeretet felé, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

[1] A Szentháromságos örvény témájának elmélyítéséhez az „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 1. fejezet „A Trinitárius örvény” c. részét javasoljuk, mely ezen a honlapon megtalálható

[2] Szent Ferenc üzenete, 2012.09.17 „Isten tiszta szeretete”, mely ezen a honlapon lett közzétéve

[3] Gal 2,20

[4] Jn 12, 17

[5] 1Kor 13

[6] lásd 5. lábjegyzet

[7] Lk 1, 26-38

[8] Jn 14,6

[9] A téma elmélyítéséhez a „2012, az emberiség döntő választása” könyv III. részének 4. fejezetét javasoljuk „Az apaság és az anyaság Istenben”, Luci dell’esodo

[10] 1kor 12, 31

[11] Mk 6, 1-6