Szombat, Az Úr Megkeresztelkedésének előestéje

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.01.07 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: 1Jn 3,22-4,6; Mt 4, 12-17; 23-25

A holnapi ünneppel lezárul a Karácsony-i időszak és Jézus Krisztus a Megkeresztelkedésével elkezdi a nyilvános életét, az ige hirdetést.

Jézus, aki a törvény alatt született, azért jön, hogy megváltsa azokat, akik a törvény alatt vannak, jön, hogy beteljesítse a törvényt. Ha megnézzük a szentségeket is, a Keresztelés már Jézus előtt is volt. Jézus felemelte azt a szellemi jelentősége szintjére. A pusztán rituális dimenzióból olyan értékké és szellemi kegyelemmé emelte azt, amely elindítja Isten életét az emberben. Jézus azért jött, hogy lerombolja azt az ember és Isten között lévő falat, amely megakadályozza az embert abban, hogy felébressze magában a Szentlelket, melyet már fogantatása pillanatában megkapott, minden ajándékot. Jézus  óta a keresztények Benne vannak megkeresztelve, Általa, az Ő Vére által vannak lemosva és így Krisztus Testévé válnak, Krisztus részévé.

Azért jött, hogy beteljesítsen, de ha megnézzük az egész megváltás történetet, a teremtéstől kezdve, mindig meg volt ez a terv, melybe beilleszkedett Isten és az ember cselekedete, Istené, aki a kezdetektől fogva keresi az embert, minden eszközével megpróbálta – mi jalaposan képezve lettünk ennek kapcsán az “A Világegyetem és lakói”[1] című könyvön keresztül – véghez vinni ezt a teljesség cselekedetét, mely Jézus dicsőséges visszatértével el kell érkezzen, azonban előre haladtunk az utóbbi két században, különösen ebben az utolsóban. Látni lehet, hogy az idő gyorsan halad, hogy elérkezzen ehhez a teljességhez. Rengeteg dolog fel lett fedve és meg lett magyarázva, amit korábban csak hitből lehetett megérteni. Semmi furcsa, vagy új dolog nincs, de beteljesítette mindezt mindazon által is, amit kaptunk. Nem változtatta meg, hanem megvalósította.

Mindeközben Szent János Apostol levelét olvassuk, már beszéltünk róla ezekben a napokban. Ha jól megnézitek, amiben különböznek a levelei Szent Pál leveleitől – de Szent Péter és Szent Jakab leveleitől is – az az, hogy nem adnak utasítást: “Tegyetek így, tegyetek úgy”. Szent Pál a különböző egyházaknak ír, mindannyiuknak egy bizonyos helyzet alkalmával és ő arra hat. Szent János nem. Ő a tanúságtátételét hozza mindarról, ami az ő találkozása volt Jézussal, az élet Szerzőjével, a találkozásról a Fénnyel[2], a Fénnyel, mely az ő sötétségébe ereszkedett le – az emberiség sötétségén túl -, mit okozott benne Jézus Krisztus. Egy tanúságtétel.

Jézus Krisztus három éve közöttünk van a második eljövetelében[3]. Én azt gondolom, hogy elérkezett az idő számunkra, Isten népeként, az ő Egyházaként, egyénenként, de mindannyian együtt is, hogy elkezdjünk elmélkedni azon, hogy hogyan kell tanúságot tennünk. Van egy tanúságtétel, ami mindannak a hordozása, amit Jézus mondott, amit az eszközök mondtak. Ezt tettük ezekben az években és oktatva lettünk. El lett nekünk magyarázva és megértettük, de a mi tanúságtételünket is meg kell tegyük, hogy mit tett bennünk a Jézussal való találkozás, mit tett bennem: kivel találkoztam, kit láttam, kit érintettem meg, kiről döntöttem úgy, hogy követem, mi ébresztette fel bennem a vágyat, hogy megváltoztassam az életem.

Ez nem ellentétes az Evangéliummal, van egy rész, ahol Jézus azt mondja, hogy nem fogad tanúságot az emberektől.[4] Nem fogad tanúságot az emberektől az emberi szavak, emberi képesség tekintetében, hanem mindazoktól fogadja, aki üdvözlik Jézust, megkapják a Szentlelket Jézustól és a Szentlélek tesz tanúságot bennük. Ez mindig egy szentháromságos cselekedet. Így nem az emberektől fogad tanúságot, hanem Istentől, ahogy Szent Pál mondta, mikor azt nyilatkozta: “Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az Atyám Szelleme, mégha két perc múlva aztán azt is mondja: “Távozz tőlem Sátán!”[5].

Tehát ez a dinamika el kell vezessen minket, – ahogy elvezette Pétert is – hogy tanúságot tegyünk, nem azért, mert a test vagy a vér kinyilatkoztatta nekünk vagy mert megtanultuk, vagy olvastuk, hanem mert az Atya fedte fel előttünk. Tehát nem használhatjuk egy üzenet szavait, hanem a sajátjainkat kell használjuk, a mi életünk kell legyen az én és a mi tanúságtételünk. Van az egyén tanúságtétele és van egy népé, az Egyház.

Nézzétek, hogy ebben a folyamatban, a beteljesüléshez való elérkezéshez Istennek szükséges van az Egyházára, arra az elrejtőzött Egyházra a katakombákból, amely azonban most kijött a fényre, mert az Atya kihozott minket és ez nem azért történt így, mert most ügyesebbek lennénk, hanem pont azért, mert közeledünk a beteljesedéshez és ebben a beteljesedésben szükség van az Egyházra. Ezért jöttünk elő, nem azért, mert nincsenek korlátaink, hanem mert ebben az időben vagyunk.

Ezekben a napokban elkísértük Benedek Pápát a halálában. Nyolc éve a csöndben volt és mégis sokakat, mindenkit elképesztett, ahogy rögtön üdvözölve lett, ahogy a nép bizonyos értelemben “azonnal Szentté” akarta tenni, kiemelte, hogy a legszebb dolog, amit Benedek tett az ez a csönd, meg lettek érintve a csöndtől, az ő imájától, melyet a nép érzett. Azt szeretném mondani, hogy ez a katakombákban lévő Egyház tanúságtétele.

Én biztos vagyok benne, hogy Benedek Pápa sokat fog nekünk segíteni, sokat fog segíteni az Egyháznak – nem nekünk, az Egyháznak, – ha az Egyház részei vagyunk, akkor segít, Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyházának. Bizonyos értelemben az ő nyolc évig tartó visszavonulása a csöndben az pont egy Istentől való ember magatartása: nem harcol, nem vitatkozik. Hallani fogjuk a holnapi olvasmányban Ézsajás prófétát[6], nem áll le vitázni, nem hajlítja meg a törött nádat, nem oltja el a kanócot. Hagyja Istent cselekedni, imádkozik, csöndben van, felajánl, felemel, nem áll le vitázni. Sokat kell tanulnunk ebből a magatartásból.

Mi is ebben az utóbbi  két évben beléptünk a csöndbe a rendkívüli és a fenséges eszközökkel együtt[7] (idézőjelben mi is beléptünk). Milyen jót tett nekünk a covid időszaka, milyen jót tett nekünk ez a két év. Nem azt mondom most, hogy ezt kell tennünk, de elmélkednünk kell azon, hogy a csönd, a leválasztás, a visszavonulás elvezet minket, hogy aztán megéljük a teljességet. Nézzétek meg egy kicsit a jótékonykodási aktivitás – “karitasz” értelemben – és az ima, az imából való elindulás között a különbséget. Benedek Pápa írt egy Pápai körlevelet, amely egy kicsit a mi, egy valódi keresztény középpontja is: “Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó”, ez volt a címe. És ez a pápai körlevél sok szenvedést okozott neki a Vatikánban és a püspökök részéről. Nyílvánosan kritizálta őt sok püspök, bizonyos nemzetek püspökeinek vezetői is. És ez volt az egyik ok, amiből megértette: “Az egyetlen lehetőségem Istenben maradni, engedni Istennek, hogy cselekedjen, az a csendbe való visszavonulás; mert ha az Egyház belsejében nem üdvözlik Jézus Krisztust egyetlen Megváltóként, akkor mondjátok meg, hogy mégis mi mást kéne tennem?

Ez az a tanúságtétel, amelyet hordoznunk kell. A mi mindennapi életünkben – ahogy korábban mondtam, ahogy Szent János Apostol tette – Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, de az én életemben, – és így tudom majd tanúsítani mindazoknak, akik most nehéz helyzetben vannak, – hogy az én életemben Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, a neve megment. Nem szavakkal, meg kellett érintsem és aztán mondhatom: “Én is megérintettem az élet Szerzőjét, megérintettem a Megváltót, láttam, láttam cselekedni, hallottam, Vele voltam.”

Én azt hiszem, hogy Benedek Pápa halála egy olyan esemény, mely megnyitja 2023-at, ami – nyilvánvalóan – nem véletlen, hanem része a történelem ezen kibontakozásának, Isten akciója, mely beavatkozik ezzel az eseménnyel is. Segíteni fog, segíteni fog nekünk Benedek Pápa és ez az esemény is.

Megismétlem tehát, hogy fontos az, hogy – elmélkedve, meditálva – egyre jobban megértsük az identitásunkat és küldetésünket, hogy ne kockáztassuk meg azt, hogy ellaposodjunk a jólétben a mi szintjeinken, hogy jól megvagyunk ezzel, azzal…. Egyre jobban meg kell értsük: “Mit kell tennem ebben az időben, ezekkel az eseményekkel, mit kér tőlem a többiek felébresztésének érdekében?” A mi cselekedetünk miért egy olyan cselekedet, mely sosem ér véget önmagában? Mindaz, amit Isten nemz a többiek érdekében van.

Sokat növekedtünk ezekben az években – mondanom kell – növekedtünk a hitben és ez nem hamis alázat, jól látszik abból, ahogy a szentségeket celebráljuk, különösen a Szentmisét. Senki sem mondhatná, hogy nem élünk hittel, hogy nem éljük meg a Szentmisét, tele vagyunk gyengeségekkel és bűnökkel, de nem mondhatják azt, hogy nem növekedtünk ebben. De ez az erőnk kell legyen. A celebrációink és a kegyelem, hogy megtehetjük, meg kell adják az energiát, a kegyelmet és a bátorságot, hogy elérkezzünk a tanúságtételünkhöz.

Ezért mindannyiótoktól kérem: elmélkedjetek, imádkozzatok, kérdezzétek meg magatoktól, kérdezzük meg együtt, hogy hogyan lépjünk be 2023-ba és hogyan hassunk rá, mit kell tennünk.

Isten áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

 

 

[1] “Újraírni a történelmet – II. Kötet – A Világegyetem és lakói”, Luci dell’Esodo kiadó

[2] 1Jn 1, 1-10

[3] Jézus KÖZBENSŐ ELJÖVETELE Szentséges Szűz Mária 2020 december 7: “A messiás idő” c. Üzenetében lett bejelentve, mely a www.azujteremtes.com honlapon lett közzétéve

[4] Jn 5, 31-34

[5] Mt 13-23

[6] Iza 42, 2-6 ; 6-7

[7] Isten rendkívüli eszközei témájának elmélyítéséhez az “Isten rendkívüli eszközei” rovat olvasását javasoljuk a honlapunkon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s