Felkészülés a Mindenszentek ünnepére

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2022.10.29 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Évközi XXX. hét – páros év, szombat

Előttünk van Mindenszentek ünnepe, aztán közvetlenül utána a halottak napja.  A Mindenszentek ünnepéről szeretnék ma beszélni veletek.

Ez az ünnep nem csak mindazoknak az egybegyűjtése, akiket minden nap megünneplünk, – minden nap van néhány Szent – hanem az ünnep, a megemlékezés és így a közösség velük, mindazokkal, akik az életük során Jézus Krisztust keresték; ismeretlenek, akikről nem tudunk, de Isten emlékszik rájuk. Mindazok, akik első helyre helyezték Jézus Krisztust, az első helyre helyezték az igaz Isten megismerését a történelem során. Mindazok, akik az életükben bármit is tettek – akkor is, ha nem voltak viszonyítási pontok – éltek, szenvedtek, örvendeztek, de mindig az Istenben való hitben, a Krisztusban való hitben, a bizonyosságban, hogy van egy élet a halál után, hogy van egy találkozás az igaz Istennel. Mindazok, akik így éltek szentek, ők a Szentek.

Ünnepeljük azokat az igazakat is, lelkiismeretes személyeket, akik az életük során hallomásból sem ismerték Jézus Krisztust. Talán más vallásokban éltek, vagy teljesen ateistákként – ahogy valaki mondja – sosem találkoztak sem Istennel, sem Krisztussal, valószínűleg az elméjükkel nem is keresték őket, de lelkiismeretesen élve a halál után találkoztak Vele, és abban a pillanatban kérték, hogy meg legyenek keresztelve. És így, ezen a napon ünnepeljük mindazokat is, akiket megkereszteltünk, akiket ti mind megkereszteltetek. Garantálhatom nektek, hogy mind nagyon hálásak nektek, nekünk, hogy megkapták azt az ajándékot és így nagy barátaink vannak a mennyben. Ünnepeljük őket Mindenszentek napján.

Egy nagy Ünnepség, mely néha kicsit rejtve marad. A köztudatban az van, hogy a Szentek immár elérték a Mennyországot, jól vannak, nyugodtak, az örök fényben vannak. Azt hiszem, hogy ezekben az években megértettük, hogy a Szentek nagyon is aktívak. Velünk vannak a folyamatos változásban, átalakulásban, az Új Teremtés felé vezető utazáson. A különbség az az, hogy a fényben vannak, másképp látják a dolgokat, beléptek Isten gondolatába, Krisztuséba és ezért nagy segítségek. Most, jobban mint valaha, tudjuk hogy pont itt vannak, velünk együtt, mert a harcban, mely a Földön zajlik az első sorban vannak. Nagy segítséget nyújtanak nekünk, hogy újraírjuk a történelmet és Istennel együtt felépítsük az Új Teremtést.

Ezekben az utóbbi napokban imádkoztunk a békéért és a Szentek mind jelen voltak az ő imáikkal, ők tudják, hogy mit kérjenek. Ők is az életük során, – ahogy mi most – sokszor imádkoztak valamiért, amit felismertek; most az imájuk olyan, mint egy nyíl, egyenesen megy, mert tudják, hogy mit kérjenek, tudják, hogy hol kérjenek, kitől kérjenek.

Tehát fontos számunkra, hogy közösségben éljünk a szentekkel, akiket a kezdetektől fogva megvallunk, de valószínűleg sosem értettünk meg teljes mértékben. A Szentekkel való közösség nem azt jelenti, hogy csak akkor imádkozunk hozzájuk, mikor szükségünk van rájuk, azt jelenti, hogy egy valós kapcsolatunk van velük. Ők most ismerik Krisztust és az ima, amit legszívesebben meghallgatnak és amit mit gyakrabban kéne mondjunk, az „segíts megismerni Krisztust”. Vannak sajátos Szentek, akikhez könnyebben fordulunk, talán vannak hasonlóságaink, szimpatikusak nekünk…: „Segíts megismerni Krisztust, vezess el Krisztus megismeréséhez” és ők nem fogják elmulasztani, hogy így tegyenek.

Mi megszoktuk, hogy a családjaink szentjeire gondoljunk, a holtainkra és ez emberileg helyes is, de ne feledjétek el, hogy Isten polgártársai vagyunk, a Szentek családtagjai[1], mindegyiké, tehát ugyanazzal a bizalommal, mellyel egy családtaghoz fordultok, forduljatok hozzájuk is. Ha az ima: „Segíts megismerni Krisztust”, biztos, hogy meg fognak hallgatni és előre fognak vezetni.

Ugyanaz a közösség – amit többször mondtam, ne felejtsétek – az őrangyalainkkal, az Arkangyalokkal. Ha mi felvesszük ezt az egészséges szokást – hívjátok csak szokásnak, akkor is, ha nem a megfelelő szó – nagy gyümölcsöt fog adni; beszélni az angyalokkal, beszélni a Szentekkel, beszélni Szentséges Szűz Máriával, Szent Józseffel, Jézussal. A megfelelő út ahhoz, hogy belépjünk a szűk ajtón, hogy átalakuljuk, az ez a párbeszéd.

Én úgy vélem, hogy a Mindenszentek ünnepe, – ahogy minden nagy Ünnepség, vagy legalábbis majdnem mindegyik – egy világos példa is arra, hogy a világ szelleme, – ami aztán Lucifer szelleme – hogyan hoz zavart; hogyan próbál szembe állni velük. Itt is mind a nagy dolgokra gondolunk, a sátáni rítusokra, … igen, sajnos azok is vannak, de valószínűleg az egyik legnagyobb kár, melyet a világ szelleme tesz az az, hogy beszivárogjon a NORMALITÁSBA és NORMÁLISSÁ tegye azokat a dolgokat, melyek nem azok. Haloween-t ünnepelnek Mindenszentek helyett. Mindenki ezt teszi, a plébániák is. A télapót ünneplik Jézus születése helyett és minden keresztény így tesz; télapó itt, télapó ott. Egy csúf öregasszonyt ünnepelnek január 6-án, aki egy seprűn megy, az Úr Jézus megnyilvánulása helyett, egy csúf öregasszonyt! Ugyan már. Az augusztus 15-ei szabadságot ünneplik a Mennybe Felvett helyett.

Mindezek, melyekre mondhatnátok, „ugyan, nincs benne semmi rossz”, ugyan! Nagyon is sok rossz van, mert beszivárogtak a NORMALITÁSBA. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy mi is be vagyunk darálva Isten Szelleme és a világ szelleme által is, akkor ez ennek egy példája lehet. Nekünk megvan a világosságunk. Nem azt mondom, hogy most váljunk… farizeusokká, akiknek minden áron jaj itt, jaj ott, de legalább vegyük észre, hogy a világ hogyan szivárgott bele mindenbe.

Teszek most egy ajánlatot arra az éjszakára, mely elvezet a Mindenszentek ünnepére. Pont ebben az időszakban, amely ilyen sajátos, erősen jelen van a romboló energia, mely szembeszáll az elsődleges energiával, van ez az egyensúlyban lévő béke, mindezek a borzalmas helyzetek, amiket nem sorolok fel, miért nem imádkozunk mindannyian azon az éjszakán, ha valakinél ott van, – ahogy nálunk is – a Szentség, miért nem töltjük az egész éjszakát Szentségimádásban, pont a Szentekre, Mindenszentek ünnepére való várakozásban? Imádni velük, velük lenni Jézus előtt, Szentséges Szűz Máriával mindazokért a szegényekért, akik szellemeknek öltözve fognak járkálni, a tököket ünnepelve.

Mindenszentek ünnepe, megkérdeztem magamtól és ezzel zárom, mi a szentség? A szentség nem az, hogy olyan személyekké váljunk, akikről a naptárakban megemlékeznek! A szentség az nem csodák tétele, a szentség nem az imák vagy a Szentmisék száma, melyeken részt vettünk. A szentséget sokféleképpen meg lehet határozni, de az egy létezési mód, az életmód. A szentség egy személy, Isten: „Legyetek szentek, mint az Atyátok”[2]. A szentség az a gondolat átalakulása, a szentség az Krisztus keresése minden erővel, a teljes elmémmel, teljes lelkemmel, az egész testemmel[3], keresni Őt mindig, ez a szentség.

A Szentlélek hét ajándékának a kifejezése a szentség. Nem a rendkívüli ajándékoké, az nem szentség, hanem a Szentlélekéinek. Békés embernek lenni. A szentség a boldogságok kifejezőjének lenni. November elsején mindazokat ünnepeljük, akik a történelem során ilyenek voltak. Egyszerűség, teljesség, egyensúly. Nem annak a szent létnek a keresése, mely véget ér önmagában, hanem pont egy élet gyümölcse, mely Krisztust keresi. Valójában a szentség nem emberi mű, hanem Isten műve. Isten tesz minket szentekké. Jézus Krisztus az, aki a lehetőséget nemzi a megváltásával, Szentséges Szűz Mária a társmegváltásával és minden eszköz az ő cselekedetével, és a mi részvételünk így: „Ezt kívánom, igen szeretném.” Aztán Isten műve elindítja a szentég művét, minden ember, mindannyiunk megdicsőülésének művét.

Én azt mondanám, hogy a szentség az a hit. A hit Istenben, a bizonyosság, hogy Isten mindenre képes, hogy Isten mindent átalakít, hogy Isten minden mindenkiben, jelen van mindenkiben, mindenki által működik. Isten műve formálja át a mi döntésünket és elvezet, hogy megváltoztassuk a gondolatot, hogy felébressze bennünk az ő képmását és hasonlatosságát, a teljességet. Ez a szentség.

Két nagyon egyszerű dolgot kérnek tőlünk: a hit és az egyszerűség, az egyszerű élet. Így élve szentek vagyunk. Szent Pál ír a Szenteknek, akik itt vannak meg ott vannak. Olyan személyek, akik úton vannak, mint mi. Ha Szent Pál ma írna nekünk azt mondaná: „A Szenteknek, aki Jézus Krisztus Egyházának tagjai a Földön.”

Tehát próbáljunk meg ezzel a tudatossággal érkezni el ehhez az ünnephez. Egy öröm. A Szentek polgártársai, Isten családtagjai, vágyni, hogy részt vegyünk velük együtt, mert barátok, nem szuper emberek, vagy… barátok és dolgozni akarok velük, imádkozni akarok velük, örvendezni, sírni akarok velük és így haladva ott leszünk, ahol ők, mind együtt, hogy felépítsük az Új teremtést.

Tehát mindenkinek egy szép felkészülést kívánok, és az örömet, hogy Szenteknek érezzük magunkat a Szentek között.

És Isten áldjon meg minket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Ef 2, 19

[2] Leviták 20,26

[3] Móz 5 6,5; Mt 12,30

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s