A Szentlélek 1999. május 19-i üzenete

A testvéri közösségről szeretnék beszélni nektek, ami az életfelajánlás utáni lépés.

Igazából, az igazságban való életfelajánlás a szellemközösséghez (kommunióhoz) vezet. Jézus nem tudta volna magát az igazságban felajánlani, ha nem lett volna közösségben az Atyával és velem. Isten sosincs egyedül, mivel benne él és hat a Szentháromság három személye közötti közösség. Ez egy tökéletes közösség, mert tökéletes a szeretet, ami közöttük áramlik. Ti is meg vagytok hívva, hogy megvalósítsátok a felajánlottságban és a szeretetben való közösséget. Amikor nincs testvéri közösség, amikor nincs a hívek közötti kommunió egy közösségben vagy egy családban, azt jelenti, hogy nincs igazság, hogy az el van fojtva a lelkekben.

Ezzel szemben, ha Isten igazsága él bennetek, hordozza az isteni szeretetet és ez a Szentháromságnak való átadottság és azzal való közösség, ahol a három Isteni Személy egyik a másiknak átadja magát, és együtt adják át magukat mindannyiotoknak.

Így kéne történnie közöttetek is: a szellemközösség a bennetek lévő igazság tükre kéne legyen. Ahol gőg, hazugság, önzés van, ott nincs kommunió. Ahol Istenétől eltérő érdekek vannak, ott nincs kommunió, mint ahogy sajnos ma a keresztények között is előfordul: nem kevesen nevelkednek egyedül, szinte vadon, nem lépnek be soha a lelkük kertjébe, hogy megtisztítsák a gyomtól és nincsenek segítve sem, hogy magukba nézzenek. Ezekben az esetekben nem lehet kommunióról beszélni, legfeljebb egy többé kevésbé békés együttélésről.

Meg vagytok azonban hívva az igazi szellemközösségre, mert a Szentháromság három Személye nem korlátozza magát az együttélésre, hanem a tökéletes közösséget élik meg, szeretnek és szeretve vannak. A mennyországban is a tökéletes kommuniót élik, mivel a lelkek beléptek az igazságba és önmaguk igazságban való felajánlásába, ami arra kényszerítette őket, hogy az önzés minden típusát eltaszítsák maguktól, hogy be tudjanak lépni az igazi szeretetbe, ami másoknak adja magát, ami kölcsönösen adja át magát a másiknak. Ez a kommunió.

Az autentikus kommunió nélkül nem tudtok önmagatok igazi felajánlásához jutni. Aki nem képes kommunióban élni nem képes felajánlani magát, mert ez a képtelenség az önzés, individualizmus és énközpontúság jele.

Arra hívlak, hogy nézzetek önmagatokba, hogy felfedezzétek mi hiányzik még, hogy be tudjatok lépni a tökéletes közösségbe, mindenekelőtt Istennel, majd egymással. Ez az igazi keresztények jellemzője: egymás között eggyé lenni Istennel.

Én segítelek, hogy igazi közösségbe kerüljetek, mivel én vagyok a Szeretet. Azt is mondom még, hogy a másokkal való közösségben ti ajándékként hordozzátok azt, ami bennetek van. Ezért fontos az igazságban élni, hogy az igazságban tudjatok másoknak szeretetet adni, imádkozni és felajánlani magatokat. Ez az igazság nélkül nem lehet közösség.

Arra is kérlek, hogy engedjetek el minden elvárást Isten vonatkozásában, mert ez megakadályozza a vele való közösséget. Igazából az emberben van a gonosznak egy nagyon alattomos gyökere, ami arra készteti, hogy jutalmat várjon el Istentől, hogy cserébe kapjon valamit az áldozatért vagy az imáért. Ehhez egy másik aspektus is kapcsolódik, amiről Jézus beszélt nektek (Mt 20, 1-16), vagyis az Isten elleni zúgolódás, a kritika és Isten hibáztatása a műve miatt.

Természetesen Isten megjutalmazza az igazakat, ebben nem kell kételkednetek. Tehát nem rossz várni valamit Istentől, mivel ő a Legfőbb Jó és nem marad el megjutalmazni azokat, akik őt őszinte szeretettel idézik. Mindig megteszi, de a saját idejében és a saját módján. Ami rossz, az az, hogy csak abból a célból közeledni Istenhez, hogy valamit elérjetek. Ez nem hit, hanem önzés. Maga a jutalom utáni vágy egy beteges magatartás és ugyanaz a zúgolódás is. Mindkettő ugyanannak az ember lázadó gyökerének a megnyilvánulása, az áteredő bűnéé, a szeplőtelenség hiányáé.

Isten akaratának a nyugodt elfogadása mint ahogy a próbáké is a szeplőtelenség egy aspektusa: aki szereti Istent és felajánlja magát neki, nem hordoz magában zúgolódást. Aki teljes mértékben részt vesz Krisztus áldozatában, átadja magát az Atya jóságának, mint ahogy azt Jézus is tette. Tudja, hogy semmi rossz nem történhet vele, mivel az Atya nem akarhat rosszat a gyerekeinek. Azt is tudja, hogy az Atya által megengedett próba elvezet egy nagyobb jónak a megvalósulásához, mint ahogy az Jézussal is volt, és minden halál feltámadássá válik.

A piszkos, lázadó és gonosz lélek azonban nem érti meg ezt és elkezd zúgolódni, fellázadni az őt tápláló kéz ellen. Így tett Júdás és így tesznek az árulók is, mind. A mély lázadás mindazokra jellemző, akik nem ajánlják fel magukat, akik nem tudják és nem képesek megérteni Isten jóságát, mert maguk sem tesznek jót. Meg vagytok hívva azonban, hogy Isten jósága legyetek, de csak akkor tudtok az lenni, ha áldozatként felajánljátok a Krisztussal való egységet, máskülönben a ti jóságotok megmarad emberi együttérzésnek. A jóság, ami nem a Krisztus áldozatára alapszik, az emberi együttérzés. Tele van vele a Föld, de az nem Isten jósága, ezért a föld szeretetre szomjazik.

A zúgolódás át tud alakulni a másik kegyelmei iránti irigységgé is. Olvashatjátok az Evangélium abban a fejezetében, ahol a munkások zúgolódtak, mert az utolsók ugyanannyit kaptak, mint az elsők (Mt 20, 1-16). Aki részt vesz Krisztus áldozatában és Isten jóságává válik, nem lehet irigy, mert tudja, hogy mindenkinek van egy helye Isten tervében. És Isten előtt mindegy, hogy ki az első vagy az utolsó, Istenben nincsenek karrierek és kategóriák. Isten előtt csak mindenkinek az őszinte vágya számít, hogy része legyen Isten tervének. Így mindenki megtalálja a saját helyét, megvalósulását és boldogságát. Egy másiknak adott kegyelem nem tesz mást, csak hozzájárul mindenkinek a felemelkedéséhez, ezért nincs helye az irigységnek. Amíg irigyek lesztek nem lesztek békében és még kevésbé boldogok. Nem lesztek tökéletesek Istenben.

Az irigység is a szeplőtelenség hiányából származik. Ezért meghívlak, hogy haladjatok a szeplőtelenség útján, Máriát figyelve, aki sosem lázadt Isten ellen, egyetlen próbában sem. Nem irigyelt senkit, sőt, örülni tudott Erzsébettel, lelkendezni Isten jóságában, anélkül, hogy bárkit is irigyelt volna, megmaradva alázatosan mindaz a nagyság mellett, aminek párja nincs.

Támogatlak az utatokon és megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.