Húsvéti Triduum

Mauro (hanganyag átírat)

2021.03.31

„Holnap elkezdődik a húsvéti Három napos lelki gyakorlat, a nagybetűs, mert minden héten megtapasztaljuk ezt a Három napot és jó ezt megtapasztalni, mert segít nekünk jobban megérteni a megváltásunkat, Isten irántunk érzett szeretetének mértékét. Azonban, amit ezekben a napokban celebrálunk az konkrétan a megemlékezés, mindannak a megújítása, amit Jézus elszenvedett.

Minden évben, ezekben a napokban, ezen a héten amikor Izaiás próféta olvasmányait hallgatjuk, kapcsolódva a Zsoltárokhoz, lenyűgöz, hogy hogyan vetítette előre és írta le a próféta és a Zsoltárok is az egész Szenvedést, minden részletében; a Szenvedést, mely felöleli Jézus minden tanítását és a megváltás egész dimenzióját. De, ha közelebbről megnézzük – és ez konkrétan Jézus közösségi életének három éve, amit jobban ismerünk – minden egy  visszakövetése volt annak, ami a Szenvedésben történt, sűrített formában; az alatt a három nap alatt számos alkalommal keresztülment rajta; a kereszten kívül, ami csak egyszer történt meg.

Úgy hiszem, hogy ez az év nagyon fontos számunkra, mélyebb. Még egyszer, a próféta szavai különleges jelentéssel bírnak számunkra és mélyen megérintenek minket: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem”[1]. „Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok”[2].  Ez azért van, mert az idő egyre rövidebb lesz és mert Jézus itt van közöttünk az Ő közbenső eljövetelében. Az élő jelenléte tágítja a szellemünket, megadva a békét és a fényt, mely fokozza a reményt; ez a remény most már bizonyossággá kéne váljon, de azt hiszem, hogy ez már megtörtént. Nem csak reménykedünk, hanem biztosak vagyunk benne, hogy meg fog történni. Ez a bizonyosság, hogy Isten vezeti a népét, mindannak ellenére, ami körülöttünk történik; bár az idők sötétnek tűnhetnek, ott van a bizonyosság, hogy Isten vezeti és irányítja a történelmet.

Azt mondtam, hogy ebben a Triduumban Jézus húsvéti útját szemléljük. Szemléljük Jézus útját, de nem csak azért, hogy emlékezzünk rá, hanem hogy felismerjük, ebben a békében és ebben a bizonyosságban, ahova már megérkeztünk: Jézus felülkerekedett a halálon bennünk. Látjuk, hogy mitől szabadított már meg minket; azt is felismerjük, hogy mi az, amitől még fel kell szabadulnunk, de el kell kerülnünk a magunkba fordulást. Abban a békében és derűben látjuk, amely abból a bizonyosságból származik, hogy Isten irányít minket, hogy senkit sem fog elhagyni, aki meg szeretne mentődni. Ez Isten műve: megteremtett, megváltott és megszentelt minket. Nem csak egyszer, hanem folyamatosan ezt teszi és most is ezt teszi, értem, a népéért és azokért, akik megengedik Neki, hogy cselekedjen. Ez pontosan azért van – meghallgattuk a Szenvedéstörténetet vasárnap[3], meg fogjuk hallgatni pénteken[4] és hallgatjuk ezen napok folyamata során -, mert ezeken a folyamatokon keresztül látjuk Isten hűségét és Jézus Krisztus hűségét; a hűségét az Ígéreteihez és a szövetségéhez; Jézus hűségességét Istenhez. Mindannyian érezzük és ez a hűség adja meg nekünk a bizonyosságot, hogy nem fogunk elveszni; csak akarnunk kell.

Számos alkalommal elmondták nekünk, hogy legyünk hűségesek és egyszerűek; valóban, a hűségünk egyszerű, mikor bízunk Jézus hűségében, Isten hűségében. Akkor válik bonyolulttá és nehézzé, amikor magunkra számítunk, amikor azt hisszük, hogy egyedül is megvagyunk. Már sikerrel jártunk, mert Jézus legyőzte a világot, de hinnünk kell Jézusban és kapcsolódnunk kell az Ő hűségéhez.

Egy másik gondolat, ami ebben a három napban bennem támadt – Hétfő, kedd, szerda – az azzal kapcsolatos, ahogy Jézus továbbra is tanított a templomban, az utolsó napig, míg le nem tartóztatták Csütörtök este. Azon az estén a legnagyobb tanítást adta nekünk, amikor belépett a csendbe addig, míg a megváltást be nem teljesítette. Közösségi életének három évében, folyamatosan tanított minden nap, éjjel nappal, mindig, az utolsó pillanatig. Még ezen a héten is, minden nap elment a templomba, aztán visszavonult a Getszemáni kertbe és folytatta az apostolok tanítását. Lazaruszba is elment, ahogy hallottuk[5]; folytonosan, „alkalmatos, alkalmatlan időben”, ahogy Szent Pál mondaná[6].

Azt is észrevettem, hogy mind János Evangéliumában[7], mind Máté Evangéliumában[8], tegnap és ma is, Jézus nyíltan figyelmeztette Pétert, mikor azt mondta neki: „Az életemet is odaadnám érted! Jézus azt felelte: »Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”[9] Már megtette szegény Péterrel, mikor a Tábor-hegyről jöttek le és azt mondta neki: „Távozz tőlem, Sátán”[10]. Ugyanakkor nem figyelmeztette nyíltan Karióti Júdást, aki valóban elárulja Őt. János leírja Jézus szavait az Evangéliumban: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom”[11], de csak Jánosnak mondta. Máté evangéliumában Karióti Júdás az, aki megkérdi: „Rabbi, én vagyok az? Ő ezt mondta neki: Te mondtad”[12]. Azonban Jézus mindig kétséget hagyott és sosem adott ítéletet, mert az apostolok biztosan megtámadták volna Júdást; Jézus mindig kétséget hagyott. Nyíltan megfeddte Pétert, mert ismerte az utat, melyen haladni fog és azt is ismerte, hogy milyen utat fog Júdás választani.

Tudjuk, hogy ezekben az időkben már nem lehet áruló, ahogy azt elmondták nekünk néhány évvel ezelőtt. Jól megértettük ezt. Nem lehet többé áruló, aki blokkolja Isten terveit, aki eltéríti vagy megállítja őket. Nem lehetséges, ahogy Szent Mihály Arkangyal egyszer mondta nekünk: „Még, ha Én (Szent Mihály) el is árulnám Őt, Isten terve akkor is haladna előre. Többé nem lehet megállítani őket; be kell teljesedniük.” Azonban mindannyian elárulhatjuk magunkat; nem árulhatjuk el Isten programjait, de elárulhatjuk magunkat, az identitásunkat, a hívásunkat; megtagadhatjuk, hogy szabadon éljünk; elronthatjuk Isten velünk kapcsolatos tervét; megtagadhatjuk azt, hogy szabadok legyünk; megtagadhatjuk, hogy Isten feltámadt gyermekei legyünk, mert Isten mindenkit szabadon hagy.

Igazán el akartam ezt mondani, mert senkinek nem szabad azt gondolnia, hogy Isten elvette a szabadságunkat. Mindannyiunknak meg van a szabadsága, mind egyénként és népként is. Még, ha mindannyiunk, mint nép, mint Jézus Krisztus Egyháza itt a Földön, el is áruljuk Istent, a program akkor is folytatódna. Ilyen értelemben nincs többé olyan áruló, mint Karióti Júdás.

Mindannyiunk nevében, valóban boldog húsvétot és Feltámadást kívánok nektek. Remélem Jézussal kezditek ezeket a napokat, de nem szomorúsággal, még ha Istenünk szenvedésének szemlélése mélyen meg is érint minket. Ezeknek az érzéseknek teret kell nyitniuk a szellemnek, a hűségünknek és a szeretetünknek iránta. Fel kell ébresszék a vágyunkat, hogy teljesen részt vegyünk, hogy elérjük az örök életet, a valódi életet és elvezessen minket, hogy azt mondjuk: „Itt vagyok! Most teljesen részt szeretnék venni az Egyházadban, részt venni abban, ami szeretnél tenni ezért az emberiségért”. Jézus szemlélése, aki megjárja a Kálváriát, Jézust, aki szüntelenül szenved, felébreszti a vágyat bennünk, hogy ezt mondjuk: „Én is Veled szeretnék lenni; Szűz Máriával együtt” Így kívánok boldog húsvétot mindannyiótoknak és boldog Feltámadást vasárnapra.

Kísérünk az utatokon és megáldunk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

[1] Iza 49, 1

[2] Iza 50, 4

[3] Mk 14,1-15,47

[4] Jn 18,1-19,42

[5] Jn 12,1

[6] 2 Tim 4,2

[7] Jn 13,21-33, 36-38

[8] Mt 26,14-25

[9] Jn 13, 37-38

[10] Mt 16,23

[11] Jn 13,23-26

[12] Mt 26,25

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s