Találkozni Istennel a pusztában – Hamvazószerda

2021.02.17

Mauro – Hanganyag átírat

„Hamvazószerda, Nagyböjt első napja – Úgy hiszem, hogy ez év Nagyböjtje különleges, mint minden esemény ebben az évben. Különleges, Jézus élő jelenléte miatt az Ő közbenső eljövetelében[1], a kapott kinyilatkoztatások miatt és mert Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyházaként, egyre közelebb kerülünk a harc, a küldetés szívéhez, ami azt is jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk az idők beteljesedéséhez.

Az olvasmányokban[2], ahogy valójában az egész Nagyböjt során, a hangsúly a bűnbánaton és a böjtön van, ami helyes, de egészségesen kell tenni. Meghívlak ebben az évben, Tomislav Atya szombati elmélkedésére utalva[3], hogy a megváltás útjaként éljétek meg ezt a Nagyböjtöt, egy élő és erős találkozásként az élő Jézussal, aki azért jött, hogy találkozzanak vele, aki közöttünk van és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azért jön, hogy befogadják és együtt működjön velünk, hogy a megváltás eszközei lehessünk az egész emberiség számára. Ezért a böjtnek és az imának segítenie kell minket, hogy találkozzunk Jézussal; nem érnek véget magukban.

Levele végében Szent Pál ezt mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”[4]

Ha nem vesszük komolyan ezeket a szavakat, most, elpocsékolva a Nagyböjt idejét, mostantól Húsvétig, anélkül, hogy befogadnánk ezt a kedvező időt, az azt jelentené, hogy nem figyeltünk a Szavaira, megint megkeményítettük a szívünket, egy felszínes kapcsolatot akarunk élni a Teremtőnkkel.

Továbbá, papi, prófétai és királyi népként, nekünk különösen meg kell élnünk ezt a találkozást és ez alkalommal könyörgéssel és imával, nem csak magunk számára, hanem a járványnak, ennek a helyzetnek a tekintetében is, ahogy Joel próféta kifejezte: „A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek!”[5] Nekünk is így kell könyörögnünk.

Annak érdekében, hogy megfelelően élhessük meg ezt az időt, láthatjuk, hogy az Evangélium[6] is a pusztába való visszavonulásról beszél. Közvetlenül megkeresztelése után, Jézus a pusztába ment, hogy felkészítse magát; hogy felkészüljön a küldetésre, negyven napra a pusztába ment. Az Evangélium beszél a titokban való imádkozásról, titokban való alamizsnaadásról, titokban való böjtről[7]; ami egy puszta. Úgy gondolom, hogy manapság nehéz pusztát keresni magunkon kívül, a kontextuson kívül, melyben élünk. De ez az az idő, melyben el kell mélyednünk magunkban és szemtől szemben állnunk magunkkal és Istennel. Ez a megerősítés ideje és így a megváltásé és Jézus élő jelenléte segít nekünk megtapasztalni a megváltás napi szakaszait, hogy fel lehessünk támasztva, ha így éljük meg ezt a negyven napot, a belső puszta idejét.

Ez Jézus felkészülése volt a küldetésére; hadd tekintsünk felkészülésként a saját küldetésünkre is, hogy egyre jobban felfedezhessük az identitásunkat; egy mély felkészülés. Nézzétek, hogy ebben a pusztában, melyet Isten megenged, hogy megtapasztaljunk magunkban, olyan helyzetekbe helyez minket, melyektől egyedül érezzük magunkat, annak ellenére, hogy ez nem így van; azokban a helyzetekben bizonyíthatjuk a hitünket: hol van? Min alapul? Istenen, vagy a bizonyosságainkon? Bizonyíthatjuk a reményünket: Kiben bízunk? Istenben bízunk? Hiszünk az akciójában? Bízunk a böjtben? Bízunk az imában? Bízunk egy fivérünkben vagy nővérünkben? Bízunk a Pápában? Bízunk Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyházában? Mindez csodálatos, de nem elég. A reményünk Istenben van. Itt az ideje, hogy megerősítsük: Kinek adtuk az életünket? Istennek vagy az Egyháznak? Istennek adtuk vagy egy másik személynek, még akár Isten nevében is?

Tudom, hogy ezek finom árnyalatok, de legyen bátorságotok megengedni a Szentléleknek, hogy belülről megvilágítson titeket. Konkrétan ezek a belső pusztai pillanatok, próbák a megfelelő idő, hogy megerősítsétek mindezt, amikor már nincsenek érzelmeitek, amikor nem vagytok jól, boldogok békében és örömben. Az ilyen megerősítést akkor kell megtennetek, mikor egy próbán mentek keresztül. Aztán látni fogjátok, hogy mi számít az életetekben, mire van valójában szüksége az életeteknek. Aztán alaposan meg fogjátok vizsgálni, hogy valóban az-e az egyetlen dolog, ami számít, hogy teljesítsétek Isten akaratát; hogy az akkor kimondott szép szavaitok, mikor jól vagytok igazak-e: „Uram, a Te arcodat akarom keresni”[8]. Csak a Te arcodat akarom; csak a Tied akarok lenni, a jegyesed szeretnék lenni. Ezt bizonyítjuk, mikor a pusztában vagyunk. Ilyen kéne legyen a Nagyböjt, hogy megengedjük Istennek, hogy a pusztába vezessen minket.

Ezt téve, ezeket a válaszokat adva, a mi identitásunk Isten gyermekeiként, papi, prófétai és királyi népként és – ebben az évben jobban, mint valaha – az identitásunk az Egyháza szolgáiként, minden nap egyre tisztábban megvilágosul: egy bizonyos szolgálat vagy egy bizonyos küldetés adta identitás, még egy egyszerű is. Jobban, mint valaha bennünk van a vágy, hogy imádkozzunk Istenhez a jókért és a rosszakért, hogy imádkozzunk Istenhez ezért az emberiségért, hogy imádkozzunk Istenhez, hogy teljesen találkozhassunk vele Jézus közbenső eljövetelében és egyek legyünk Vele. Ez egy kiáltás, mely valóban a szívünk mélyéről ered, mikor elvezetnek minket a belső pusztánkba. Isten nem azért teszi ezt, mert próbára szeretne tenni minket; azért teszi, mert, ha nem lépünk mély kapcsolatba Jézussal, azáltal, hogy felajánljuk magunkat Mária Szívén keresztül, nem fogunk boldogulni, mert a gonosz erőkkel való összecsapás nem vicc; ez az utolsó harc.

Így fontos, hogy meg legyünk erősítve; fontos, hogy eltávolítsunk mindent, ami terhel minket és oda vezetett, hogy elfelejtsük az alapvető utat. Ezen az úton, azt mondtam, hogy mindaz, ami még nem lett megváltva bennünk, aminek fel kell támadnia újra és átalakulnia, fel fog emelkedni; ez szeretetből kifolyólag is történik, mert, ha megközelítjük a beteljesedés idejét, és semmi tisztátalan nem lesz képes belépni Isten Királyságába, jó, ha minden a felszínre jön. Azt is mondtam, hogy Egyházként magunk miatt, Isten szeretete miatt és az egész emberiségért járjuk ezt az utat; ez egy papi út.

Mint mindig, arra utalunk, amit kért tőlük: „Azt kérem, hogy legyetek hűségesek és egyszerűek.” Továbbá Jézus közbenső eljövetele nem valami absztrakt vagy mágikus dolog, hanem valami nagyon egyszerű, ha szellemben érzékeljük. Még egyszer, Isten Fia az, aki leereszkedik, mert észleli, hogy az Eukarisztia nem elég; a rendkívüli eszközök nem elegek; az Édesanyja, aki jelen van, nem elég és ezért még egyszer eljön. Nem bonyolult, de be kell fogadnunk Őt és megélni egy kapcsolatot Vele.

Tehát mi az egyszerűség még egyszer? Az, amit az Evangéliumból ismerünk: hogy higgyünk, hogy szeressük egymást, hogy imádkozzunk mindenkiért és áldjunk mindenkit, a jókat és a rosszakat is. Azt jelenti, hogy megbocsássunk egymásnak, hogy mindenhol a jót támogassuk, hogy az igazságban maradjunk, anélkül, hogy ítélkeznénk, megengedve Istennek, hogy egy megvilágító fénnyé tegyen minket, ne ítélkező fénnyé, hanem egy fénnyé, mely lehetővé teszi, hogy lássunk. Ne ítéljetek senkit, még magatokat sem és keressétek továbbra is az Atyát a Fiún keresztül, ezzel a tudatossággal: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”[9] Maradjunk meg ezeken az egyszerű ösvényeken és engedjük meg Jézusnak, hogy elkísérjen minket a sivatagba az eljövetelével: Vele együtt el fogjuk érni a húsvétot, készen a feltámadásra.

Tehát még egyszer rábízom mindannyiunk útját Szentséges Máriára; Szent Józsefre és az egész Egyházra. Ereszkedjünk le a szellemünkbe örömmel és Jézussal. Örömmel haladjunk végig mindazon, melyet Jézus eltervezett számunkra, a jólétünkért és a feltámadásunkért; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

[1] Lásd MT 3,13-17; 4,1-11; Mk 1,9-13; Lk 4,1-13

[2] Gal 2,12-18; 2Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6, 16-18

[3] Lásd Tomislav Atya elmélkedése 2021.02.13-án „A megváltás misztériuma”

[4] Lásd 2Kor 6,1-2

[5] Lásd Jóel 2,17

[6] Lásd Mt 3,13-17; 4,1-11; Mk 1,9-13; Lk 4,1-13

[7] Lásd Mt 6,1-6,16-17

[8] Lásd Zsolt 27,8

[9] Lásd jn 17,3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s