Szent János apostol üzenete

2020 június 11 – Úrnapja ünnepe

Szent János Apostol üzenete

Az utolsó vacsora

Kedves testvéreim,

Megáldalak benneteket eme, a világegyetemben szétszórt Isten Egyházának neves napján. A Földön ma emlékeztek meg az Eucharisztia bevezetésére az utolsó Vacsorán. Az Ostyában megjelenő Krisztus Testének és Vérének tisztelegtek.

Ugyanakkor, az utolsó Vacsorán, az Eucharisztia bevezetésén túl még történt valami ugyanolyan jelentős dolog is: Jézus Kínszenvedésének a kezdete. Pont akkor történt meg az, hogy Jézus átadta önmagát, mielőtt még elindult volna a Kálvárián. Az asztalon lévő kenyeret és bort átalakította a saját Testévé és Vérévé. Felajánlotta nekünk, Apostoloknak még mielőtt az emberi félelmeink elárasztottak volna. Az utolsó Vacsorán Jézus felajánlotta önmagát és szembeszállt az Iskarióti Júdásban már jelenlévő Luciferrel. Engedélyt adott neki, hogy azt tegye, amit tenni akart. A szavakkal, amiket az Evangéliumban olvastok „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb![1] Jézus Lucifernek engedélyt adott, ami nélkül a démon nem tudott volna Isten ellen tenni.

Azon a drámai Vacsorán, amikor Jézus bejelentette egyikünk árulását és megitatta velünk a Vérét, kiemelve azt, hogy az érettünk adatik, mi remegtünk. Kezdtük megérteni, hogy megvalósulóban van az, amit Jézus a Kínszenvedéséről már előre elmondott. A lábmosással az Úr megmutatta, hogy meddig terjed Isten szeretete, hogy leereszkedett, hogy az embert szolgálja, de ugyanakkor azt is megmutatta, hogy nekünk is szolgálnunk kell a többieket, mint ahogy Ő szolgált minket.[2]

Egy drámai éjszaka volt az, amin ámulattól ás félelemtől remegtünk amiatt, ami történt és ami még meg kellett történjen. Még nem kaptuk meg a Szentlelket és minden rémülettel töltött el. Amikor Getszemániban láttuk az őröket érkezni, megértettük, hogy Jézus emberi kalandja a vége fele közeledik. Én azonban a lelkemben megértettem, hogy valami sokkal nagyobb kezdődött. Az utolsó Vacsorán Jézus azt kérte tőlünk, hogy újítsuk meg az ő emlékére a kenyér és a bor átalakítását az ő Testévé és Vérévé, mint ahogy azt Ő is tette. Kimondva ezt, hatalmat adott nekünk és minden idők papjainak, hogy ugyanezt cselekedjék, folyamatosan, az idők végeztéig.

A vacsora után, mielőtt elment volna Getszemániba, Jézus azt kérte tőlem, hogy menjek és vegyem magam mellé az Édesanyját és maradjak vele az Ő haláláig. Én tudtam, hogy Jézus meg fog halni, mégha emberileg vissza is utasítottam ezt a valóságot, meg azt is, aminek még meg kellett történnie. Elmentem az Anyáért és ez számomra egy nagyon mély, fájdalmas pillanat volt. Pillantásaink egy mély csöndben keresztezték egymást. Mindketten tudtuk, hogy mi fog következni. Anyánk úgy szenvedett, mint Jézus és én nem tudtam hogyan vigasztaljam, nem voltak emberi eszközeim a vigasztalásához. Ő volt az, aki az erejével megvigasztalt engem. Mindig Ő volt, aki minden próbában megvigasztalt minket.

Azon a tragikus és nagy estén Jézus itt hagyta nekünk a Testét és a Vérét, amit most az Eucharisztiában tiszteltek. Ezt a Mennyben is tisztelik az Angyalok és a Szentek.

Minden alkalommal, amikor az Eucharisztiát ünneplitek, folytassátok azt, amit mi Apostolok elkezdtünk és újítsátok meg a hatalmas átalakulási csodát, amikor a kenyér Testté és a víz Krisztus Vérévé válik. Ez az egyetlen igazi táplálék ezen a Földön élő embereknek. Még nem értettétek meg teljesen ennek az értelmét. Nem tudjátok, hogy mennyire szenvednek Isten gyermekei azokon a bolygókon, ahol Lucifer hat és ahol nincs Oltáriszentség. Isten kegyelméből azonban a Hét nagy Arkangyal, a Központi Magcsoport tagjai és az új papok betöltik ezt az űrt.

Amikor felemelitek az Ostyát és a kelyhet a miséiteken, spirituálisan sok testvért tápláltok az alsó Univerzumbeli bolygókon is, ahol nincs jelen az Oltáriszentség. Azt kérem tehát, hogy legyetek tudatában, hogy ti időben megörökítitek azt, amit Jézus az utolsó Vacsorán tett és amit mi Apostolok a halála után tettünk. Minden alkalommal, amikor Krisztus Áldozatát ünnepeltük az első keresztény közösségekben, mi Apostolok  mély örömmel és Krisztus iránti hálával újra átéltük az utolsó Vacsorát. Magunkban éreztük a Feltámadás erejét. Minden celebrációtok egy részvétel kéne legyen nemcsak Jézus Áldozatában, hanem a Feltámadásának erejében is rengeteg lélek érdekében.

Minden Szentmisében ti felajánljátok magatokat és előrelátjátok az eseményeket, hogy Jézus Áldozatában el legyen fogyasztva minden, ami volt, ami van és ami lesz. Elfogyasztódik a gonosz, és a démon ereje eltávolítódik. Ezért gyűlöli Lucifer annyira az Eucharisztiát és próbálja meg mindig, minden módon meggyalázni. Ismeri ennek a Szentségnek a hatalmát és a nép Eucharisztikus Áldozaton való részvételének az erejét. A részvételetek az egyetlen lehetőségetek a gonosz legyőzésére. Jézus segítsége nélkül, aki fizikailag belétek lép az Eucharisztián keresztül, nem lenne lehetőségetek azon a szörnyű, kígyókkal és skorpiókkal teli száraz pusztán átkelni, ami a Földi életetek. Milyen segítségetek lenne az Oltáriszentség nélkül?

A pap és a nép igazi részvétele nélkül Krisztus Áldozatában, az Eucharisztia nem tudja kifejteni hatását. Egy kicsit a Kereszteléshez hasonlít, amikor hiányzik az Istennek felajánlott élet. És ez minden Szentségre vonatkozik. A Szentmisén való részvétel fontos, de ugyanolyan fontos magatokba fogadni az Oltáriszentséget is. Csak a részvétel nem ad annyi erőt, mint az, amikor magatokhoz veszitek az Élő Krisztust.

Értitek hát, hogy mit jelent magatokba fogadni Krisztust a szentháromsági erővel és az ősenergiával, amit Az magában hordoz? Mert a személyek, akik hidegen, szórakozottan, sietősen közelednek az Oltáriszentséghez nem tudnak hozzáférni az erejéhez. Olyan, mintha a Jeruzsálem-i templomban lévő fátyolhoz hasonló fátyol lenne, ami nem engedte a népet, hogy a Szentek Szentjét lássák. Mindez részben a papoknak volt köszönhető, akik nem úgy celebrálják a Szentmisét, ahogy azt kéne, mert nem ajánlják fel önmagukat, részben pedig a népé, aki ugyanúgy viselkedik, mint a pap.

Ti azonban arra vagytok hívva, hogy jól értsétek mit akar jelenteni az, hogy részt venni a Szentmisében és magatokhoz venni az Oltáriszentséget. Ez nem egy rítus, nem egy formalitás és mégcsak nem is egy parancsolat: ez a saját életetek, az a táplálék, amit Isten ad „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital[3], mint ahogy azt Jézus mondta.

Élő Eucharisztiává kell válnotok, máskülönben a küldetés elbukik. Ha nem az vagytok a Földön, akkor mik vagytok? Fújtatók, prédikátorok, fanatikusok, vallásos közösség tagjai? Mik vagytok? Sok templomban, szerzetesrendben és kolostorban az Oltáriszentséget meggyalázzák mindenekelőtt az ünnepségeken résztvevő személyek hidegsége által. Ez súlyos. Sok vallásos ember kezd egyszerűen valamilyen Kongregációnak a tagja lenni, aki mindent inkább a Kongregációért tesz meg mindent, mint az Istenért. Inkább egy struktúráért élnek, mint Jézusért. Ez veletek nem szabad megtörténjen. Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza fontos, egy alapvető eszköz, de egy eszköz. Először Isten van és utána az eszközei. Ne kövessétek el azt a hibát, hogy magasabbra helyezzétek az Egyházat, mint Istent.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

**********************

Szent János szavai után a mai nap szentje, Szent Barnabás apostol is szeretett volna tanúságot tenni.

Szent Barnabás apostol üzenete

„Egy pár dolgot szeretnék hozzátenni az itt elmondottakhoz a saját tapasztalatomból. Én nem vettem részt az utolsó Vacsorán, mint ahogy Szent Pál sem, akivel hosszú ideig közreműködtem. Mindazonáltal, az eucharisztikus ünnepségekben a mi első keresztény közösségeinkben, a mi a nép hite élővé változtatták Krisztus Áldozatát. Azt éreztük, amit az Apostolok éreztek az utolsó Vacsorán: az emberi árulás miatt érzett fájdalmat, Jézus a Kereszten átélt szenvedését és a Feltámadás erejét. Ez kell bennetek is megtörténjen. Nektek is lehetőségetek van megérezni, minden ünnepségetekben Krisztus utolsó Vacsorája ünneplésének az erejét.

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza meg kell örökítse azt az erőt és nem egy rítust kell ismételnie. Élővé kéne tegye Jézus jelenlétét, mert Ő minden Szentmisében hat, megújítva a kenyér és bor saját Testévé és Vérévé alakításának hatalmas csodáját.

Ez az Egyház feladata, a szeretetcselekedeteken túl. Az Egyház minden cselekményének az alapja az, hogy aktuálissá tegye minden Szentmisében a transzszubsztanciáció[4] hatalmas csodáját. Ez a hatalmas csoda az egész Világegyetemet táplálja, nemcsak a Földet, hogy az oltáraitokon kiárasztott Krisztus Vérének egyetlen cseppje se vesszen el.

Amikor összegyűltök a Szentmisét megünnepelni, érezzétek magatokat a Cönákulumban, ahol Jézus az utolsó Vacsoráját ünnepelte, mint ahogy mi, második generációs Apostolok is éreztük. Ezt megtapasztaltuk, többek között János, Péter és a többi Apostolok tapasztalásai által is, akik közvetíteni tudták mindannyiunk felé az élő Krisztus iránti szeretetüket. Ugyanazt kérem tőletek is, sok szegény ember nevében, akiknek nincs meg az a kegyelmük, hogy részt vehessenek minden nap a Szentmisén. Nagy a felelősségetek, de nagy kell legyen az örömötök is.

Minden Szentmisében érzitek Krisztus szenvedését a Kereszten, ami minden ünnepségen megújul, eztaz árulást nemcsak Iskarióta Júdás követte el, hanem az emberiség nagy része. Ne engedjétek tehát meg, hogy a Kereszt szenvedése erősebb legyen, mint a Feltámadás ereje, mert különben egy patológikus szenvedés marad.

Krisztus Vére minden bűn bocsánatáért áradt, nemcsak az eredendő bűnéért. Jézus megfizetett a felmenők bűneiért és újrarendezte a kapcsolatot Isten és az emberiség között, de Vérét árasztotta a ti személyes bűneitekért is. Személyesen szeretett mindannyitokat és életét adta mindannyitokért és mindenkiért. Fontos, hogy bizonyosak legyetek abban, hogy Krisztus Kereszten kiárasztott Vére minden oltáron ott van és minden bűnötök eltörli. Ez megérteti veletek, hogy mi a feltámadás: a halál  és a bűn – mely a halál okozója – feletti győzelem. Ezért mondtam azt, hogy Krisztus Feltámadásának ereje mindig jelen kell legyen a Keresztáldozat kiegészítőjeként. A Keresztnek nem szabad uralkodnia a Feltámadás felett és fordítva sem, hanem egyensúlyban kell lenniük. Amikor Jézus az ő Testével és Vérével belétek lép, egy regeneráló fürdőbe mélyedve kell éreznetek magatokat és érzékelnetek kell magatokban a szentháromság erejét. Ne feledjétek, hogy nemcsak Jézus lép belétek az Eucharisztia által, hanem az egész Szentháromság.

Emlékezzetek arra is, hogy Szentséges Mária az Egyház egy mintája és eszköze, mert egyetlen emberi lény sem vett részt és nem is fog, úgy mint Ő a Fiú Áldozatában. Az Anya, az ő mindenhatóságával közvetíteni tudja nektek az igazi részvételt az eucharisztikus Áldozatban. Tőle és Vele tanulva ti is részt vehettek Krisztus Áldozatában és Feltámadásában.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

**********************

A Szent Jánossal és Szent Barnabással történt találkozásunk után megkértük Isten Anyját, hogy áldjon meg minket.

Szentséges Mária Áldása

„Én mindig mellettetek vagyok. Az én Anyai, Királynői és Társmegváltói feladatom, hogy segítselek megtapasztalni, minden próbátok és szenvedésetek közt Jézus Feltámadásának a győzelmét. Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza nevében megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.


[1] Jn 13,27

[2] Jn 13

[3] Jn 6,55

[4] A transzszubsztanciáció Krisztus valós jelenlétét jelzi az eucharisztikus szentségben, a kenyér és a bor teljes átváltozásából Krisztus Testévé és Vérévé, a Szentmise alatt a celebráló pap által elmondott eucharisztikus imádsága által (Oxford Languages definiciója)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s