A Krisztus Király ünnepre vezető kilenced 3. napja

Az új népnek meg kell ünnepelnie ezeket az időket

2015. november 15. – Évközi idő 33. vasárnapja, Szent Mihály – B év

Olvasmányok: Dán 12, 1–3; Zsolt 15(16); Zsid 10, 11–14.18; Mk 13, 24–32

Kedves testvéreim, ezen a vasárnapon, Krisztus Király ünnepét megelőző utolsó vasárnapon és Krisztus Király ünnepét követő első vasárnapon, az utolsó dolgokról, az utolsó időkről van szó, és amikor ezeket a szövegeket olvassuk, azt mondják, hogy apokaliptikusak, és amikor a Jelenések könyvéről beszélünk, akkor azok rettenetes, szorongató dolgok. Ezt gondolják az ateisták és a keresztények, a hívők. Mi ma ezekről a dolgokról beszélünk, de hogyan beszélünk róluk, hogyan állunk hozzá ezekhez a bekövetkező eseményekhez? Véleményem szerint az új népnek méltóan kell felkészülnie, és ezeket az eseményeket úgy kell megünnepelnie, hogy átlépjen a dicsőséges időkön. A kereszténynél éppen ellenkezőleg is történhet, rosszabbul, mint egy ateistánál, mert ő sok kegyelmet és magyarázatot kapott, mégsem mozdult el az események felé. Az ateista nem ismeri ezeket, bizonyos dolgok nem érintik meg belülről, míg a keresztényben a szorongás egyre növekedhet. Így eljutottunk egy olyan pillanathoz, amikor ennek a népnek át kell élnie a fordulatot, a dicsőséges, nagyszerű események felé kell orientálódnia, szépen kell öltöznie, parfümöt kell feltennie, ünnepelnie, ünnepelnie kell ezeket az eseményeket.

A mai evangéliumban erről a megpróbáltatásról van szó, majd arról, hogy senki sem ismeri az Isten Fiának napját, csak az Atya, de szó esik azokról a jelekről is, amelyek kísérik, amelyek előkészítik. Tudjátok, melyek ezek a jelek? Ismernetek kell őket. Már megtörténtek. Szent Mihály megosztotta az emberiséget, elválasztotta a kiválasztottakat azoktól, akik akarnak is meg nem. Szent Mihályban látjuk azt az alakot, azt a szereplőt, aki megtestesíti azt az Isteni igét, amiről tegnap este beszéltünk, és amely a Szentháromság erejével tört előre. Ismerjük az eseményeket, már megtörténtek. II. János Pál ki akarta hirdetni az emberiség létezését az univerzumban. Mi történt? Ki akadályozta meg? Ő azonban életét adta, átment, átélte ezt az eseményt. A három rendkívüli eszköz már 2004 óta működésbe lépett, a Föld és az univerzum már nem ugyanazok. Jól tudjátok, hogy a középső univerzum megtért Jézus Krisztushoz. Jézus Krisztus üzenetének be kell hatolnia az alsó univerzumba is, és kemény próbára kell tennie a Földet a végső döntés érdekében. Ezeket az eseményeket már közölték veletek. Bejelentették azt az eseményt, hogy a kiválasztott népnek csatlakoznia kell a Központi Magcsoporthoz, hogy az egész világegyetemből kell kialakulnia az Egyháznak, Isten családjának. Hallottátok? És máris benne vagyunk. Örültök, vagy remegtek? Örüljünk. Azt javaslom, hogy örüljetek, és akkor mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez a nép, ez a kis maradék lesz maga az esemény.

Amikor Jézus ezekről a dolgokról beszél, és amikor a Liturgia összeállítja ezeket az olvasmányokat, szereplőket hoz elő, előhozza Szent Mihályt, aki úgy lendült előre, hogy az egész menny megmozdult, a felső világegyetem megmozdult, a középső világegyetem is, minden megmozdult. A Föld is megmozdult, látjátok a zavarokat. Azt mondták, hogy mindennek ki kell jönnie, a jónak és a gonosznak egyaránt. Azt mondták nekünk, hogy először a szellem világa született, aztán az anyagi világ. Milyen háborúk? A háborúk most a szellemek között zajlanak, hatalmas háborúk, és végül az anyagnak is át kell alakulnia. Rengeteg jelünk van, rengeteg eseményünk, csakhogy minden gyorsabban és erőteljesebben halad előre. Akkor már nincs idő az új nép számára igen, nem, mi, hogyan,… a dolgoknak világosnak kell lenniük, és azoknak a dolgoknak, amelyeket kaptunk, meg kell mozgatniuk ezt a népet, hogy elinduljon, hogy elinduljon a találkozásra Istennel, és hogy elinduljon annak érdekében, hogy kinyilvánítsa Isten arcát, kinyilvánítsa az igazságot.

Ma fordítsunk különös figyelmet a halottak feltámadására: „Sokak közül, akik a föld porában alszanak, felébrednek: egyesek az örök életre, mások pedig a szégyenre és az örök gyalázatra.” Ez a legfontosabb pont számunkra, akik belülről ébredünk fel a Szentlélek erejével, nem fanatizmussal, nem emberi fegyverekkel, nem vitákkal, veszekedésekkel, nem… egyszerűen a Szentlélekkel; mi magunk vagyunk az esemény, az az esemény, amelyre Isten eltévedt, elveszett, zavarodott gyermekei várnak, akik nem tudják, mihez kezdjenek ebben a sátán által terjesztett, mindent összezavaró és széttépő cselekvésben. Úgy tűnik nektek, hogy ez helyes? Nos, ebben az értelemben mondták, hogy az új népnek csatlakoznia kell a rendkívüli eszközökhöz, amely a rendkívüli kegyelem, hogy véghezvigye, beteljesítse a fő eseményt. Mi a fő esemény? A fő esemény Jézus Krisztus, aki szembeszállt a halállal, feltámadt, és az Atya jobbján ül, egyszer és mindenkorra megváltva mindannyiunkat. Ha csatlakozunk hozzá, akkor véleményem szerint ünnepélyesen kell öltözködnünk. Nem a ruhákra gondolok, hanem a belső ünnepélyességre, az ünnepélyes hitre, az ünnepélyes reményre, a szeretetre, az ünnepélyes irgalmasságra. Biztos hitünknek ünnepélyesnek és ragyogónak kell lennie, és mi magunk válunk az eseménnyé.

Itt, a Zsidókhoz írt levélben egy olyan kérdéshez érünk, amely alapvető fontosságú az új nép számára, hogy az papi nép legyen, és hogy a papi népnek új papjai legyenek. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy tiszta, szeplőtelen, Istennek tetsző áldozatot emeljenek fel. Ha tehetném, azt szeretném, ha az egész nép belépne Mária Szeplőtelen Szívébe a Kereszt lábánál, szemlélve Fiát, aki feláldozta magát az egész emberiségért. Nem hagyta, hogy ott letörjön, hanem azon az áldozaton keresztül látta az ünnepélyes, nagyszerű időket, a felemelt, megváltott gyermekeket. Ezt kellene felajánlania ennek a népnek, ezt az ünnepélyes, Istennek tetsző áldozatot, és az új papnak így kellene celebrálnia, a népnek így kellene ünnepelnie; nem azokat a miséket, azokat a szertartásokat, ahol a halottak járnak, akik szinte semmit sem érzékelnek, vagy csak valami felületeset. És ez az új nép küldetése; így az új nép is Szent Mihály mellett indul el, arra hivatott, hogy felébressze a többieket, és ahogyan Szent Mihály révén megosztották az emberiséget,az új nép az ellentmondás jele lesz, vagyis megosztja az embereket, mert aki az igazi ellentmondás jele, az a szíveket vizsgálja, hogy kihozza belőlük, amik valójában. Így végül Szent Mihály a nép nevében cselekszik, és az egész nép elmegy, hogy bezárja a poklot, és ez a Szentháromság műve.

Azt szeretném ajánlani nektek, hogy ne éljetek többé úgy, mintha semmit sem tudnátok. Elmeséltük nektek az eseményeket, és lehetőségetek volt megérinteni őket, és látni fogjátok az eseményeket. Hívást kaptatok, hívást kaptunk arra, hogy az események főszereplői legyünk, hogy szellemi nyugalommal kezeljük az eseményeket, annak ellenére, hogy az embernek szenvednie kell a megtisztulása érdekében. Így ünneplésünk, imádkozásunk ünnepélyes lesz, és a sötétségben nem tud majd ártani nekünk. Íme, ebben a képben figyeljétek meg a Földre érkező dolgokat. Nincsenek többé nagy vagy kicsi események; ezeket a bennünk, az emberiségben áthaladó Szentlélek ereje alapján mérjük. Minden eseményt Isten fog irányítani, és ha mi magasztos szinten leszünk – mi, a nép, amely egyesül az egész világegyetem Istenben lévő népével –, akkor képesek leszünk kezelni a dolgokat, és tudni fogjuk, hogyan válaszoljunk az embereknek. Akkor az embereket mindenfelől összegyűjtik Krisztus Misztikus Testének hatalmas cselekedete révén, amely ugyan a Misztikus Test, de még nem tökéletesen egyesült Krisztussal, és el kell érnie azt az egyesülést Krisztussal, amelyet a Szentséges Szűz Mária elért. Gondoljatok csak bele, hogy még Szent Mihály is vágyik erre a pillanatra önmagának, a szent angyalok is arra vágynak, hogy elérjék azt az egyesülést Krisztussal, amelyet a Szentséges Szűz Mária elért. „Nagyszerű idők ezek”, mondja a Szűzanya, „gyönyörűek; de rettenetesek azok számára, akik elutasítják Istent”. Nos, hát legyetek bátrak! A bátorság a fényből és az örömből fakad, és ez a hét számunkra bővelkedik a bennünk zajló eseményekben. Próbáljunk nyitottak lenni!

Megáldalak benneteket, hogy az Isten arcából sugárzó fény megvilágítson benneteket, hogy minden nap egyre inkább készen álljatok arra, hogy szemtől szembe álljatok Istennel, magatokba szívjátok azt a fényt, és a fény forrásától függő fénnyé váljatok, megvilágítsátok az eseményeket, és átéljétek a fényes eseményeket. Megáldalak benneteket, hogy felkészüljetek arra, hogy Krisztusban főszereplőkké váljatok ezekben az eseményekben, ne legyetek többé passzívak, se nézők, se „várakozók”, mert máris az események részesei vagyunk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Vélemény, hozzászólás?