Jézus Krisztus Világegyetembeli Egyháza

Mauro gondozásában

2025.11.28

Ezzel a vasárnappal kezdődik az Advent. Az Advent az év egyik legfontosabb időszaka, egy nagyon szép időszak, a várakozás ideje. Egyébként a Karácsony érkezésével véget ér a jubileumi év is, egy különleges év, amelyben az Úr a jubileumon keresztül, második eljövetelével, élő jelenlétével itt a Földön, összegyűjtött mindent, amit összegyűjthetett, mindazokat, akik hagyták, hogy szeretete magával ragadja őket, és elhatározták, hogy valóban elkezdik keresni az életet.

Jézusra, a Megváltóra való várakozást, mint mindig, egész lényünkkel kell előkészíteni, meg kell próbálnunk megérteni, be kell lépnünk ebbe a misztériumba, ami igazán számít: a Megváltó születése, annak a születése, Aki újra megnyitja a történelmet, mert minden ember az Ő születése, halála és feltámadása után nyerte vissza a kegyelmet, az erőt és a hatalmat, hogy   élete Jézus halálán és feltámadásán keresztül ismét Isten gyermekének életévé váljon. Ez egy nagy rejtély, Isten szeretetének a rejtélye, és ennek a szeretetnek az elfogadása, legalábbis annak a megkísérlése, hogy a Szentlélek elmagyarázza nekünk, ez az, ami megváltoztatja az életünket, de csak akkor változtatná meg, ha a keresztények elfogadnák. Megváltoztatná ennek a világnak a történelmét is, ebben az időben is, nem csak kétezer évvel ezelőtt. Lehetővé tenné az embernek, hogy újra felfedezze, mit jelent Isten gyermekének lenni, a teremtésnek, hogy az emberen keresztül szemlélje Isten gyermekeit, és így minden Krisztusban összefoglalódna.

Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a világ, a világ szelleme minden nagy ünnepen, minden nagy ünnepségen megpróbálta elterelni a figyelmet arról, ami fontos, és a kevésbé fontos dolgokra irányítani a figyelmünket, amelyek éppen azért, mert talán nem mélyen helytelenek, elterelik a figyelmünket – Karácsony esetében – Isten hatalmas szeretetéről, Aki nekünk adta a  Fiát. Ha a Karácsonyra gondolunk, a Karácsony szelleme, a Karácsonyapó mindent a lélek, az érzések, a szeretet, az érzelmek szintjére hoz… látszólag minden nagyon szép, kedves, mindenkinek szeretnie kell egymást, de alapvetően, higgyétek el, szerintem látszik, hogy az a célja, hogy elterelje a figyelmeteket arról, hogy belenézzetek magatokba, és megmondjátok, mit jelent Jézus születése.

Ezért arra buzdítom magamat és titeket, hogy idén ne álljatok meg Jézus születésének szokásos ünneplésénél. Mindenki, annak függvényében, hogy mennyi idős, hányszor élte meg a Karácsonyt! Ne álljunk meg a szép szavaknál, ne álljunk meg az érzelmeknél, hanem próbáljunk mélyen elmélkedni – Karácsonykor meg fogjuk hallani –: „Fiút kaptunk”[1] , mit jelent ez. És próbáljuk meg szemlélni azt a szeretetet, az Atya szeretetét, Aki nekünk adja a Fiút.

Gondolkodtam, és ezt nektek is elmondom, milyen lehetett az angyalok, a világegyetembeli hűséges testvérek számára megérteni Isten Atyát, Aki úgy dönt, hogy nekünk adja Jézus Krisztust, a Szentháromság második személyét, az Atya szeretetét, a Fiú szeretetét, Aki a mi szeretetünkért vállalja az emberré válást. Hiszem, hogy az angyaloknak szükségük volt egy kis időre, hogy megértsék ezt, és Isten alázatossága előtt ismét rácsodálkoztak, hogy milyen nagy Ő, mennyire érdemes szeretni ezt az Istent.

Tehát, amikor ezt a Gyermeket nézzük, amikor a Karácsonyra tekintünk, igyekezzünk gyorsan haladni, hogy vágyakozzunk utána, hogy szeressük. De ebben az időben ne csak Gyermekként szeressük – hiszen már felnőttek vagyunk –, hanem Feltámadottként is, hogy szeretetünk dicsőségesnek nevezze, és gyorsítsa dicsőséges visszatérését. Többször is bejelentettük nektek: Jézus az ajtók előtt áll; nézzétek, valóban így van. Emeljük fel tekintetünket az ég felé, és próbáljuk meg szemlélni a fenti dolgokat, a fenti életet, kezdve a Karácsonytól; szemléljük a fenti életet azokkal, akik már élvezik azt. Isten szeretetének befogadása azt is jelenti, hogy megismerjük, megértjük Őt.

Ahhoz tehát, hogy megértsük Őt, ki segíthetne nekünk jobban, mint a szentek, az angyalok, a Szentlélek, a Szentséges Szűz Mária? Ez a szeretet, ismétlem, a dicsőséges Jézus személyében akar visszatérni, a teljes életre akar vezetni minket. Minden nap Karácsony, ha hagyjuk, hogy ez a szeretet megérintsen minket, és ha keressük. A történelemnek be kell teljesednie. A kereszténység a dicsőséges visszatérés nélkül csak egy vallássá válik, valami érzelmes dolog maradhat, de befejezetlen. Az egész Szentírás azzal zárul, hogy „Minden befejeződött”, de nem minden valósult meg.

Jézus dicsőséges visszatérése, a korrupció és a halál feletti végleges győzelem központi helyet foglal el a kereszténységben, és mindenki részvételét igényli. Mi vágyunk rá, keressük, meg akarjuk ismerni, szeretjük, mert megérdemli, hogy szeressük, már csak azért is, mert nekünk adta Fiát, az Ő Fiát. Mindennek Jézus Krisztusban kell összefoglalódnia, mindennek vissza kell térnie eredeti dimenziójába: az embereknek és a teremtményeknek. Haladjunk tehát így ezen az Adventen, ne pazaroljuk el a kegyelmeket, és szánjunk időt a meditációra, a reflexióra, a fenti dolgok keresésére. Beszéljetek angyalaitokkal, a legkedvesebb szentekkel, cseréljetek eszmét, ahogyan egy barátotokkal vagy testvéretekkel tennétek itt a Földön, és meglátjátok, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk a Szentlélek törvényeinek megismeréséhez, és jobban közeledünk a Mennyei Jeruzsálemhez.

Az Úr áldjon meg titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Vö. Iz 9, 5