2019. május 18

 Jézus üzenete

 A hit ereje

“Kedves gyermekeim,

az én szívem örvendezik itt látva benneteket. Elégedett vagyok az eddig megtett utatokkal, az út során meghozott döntéseitekkel, és az úttal, amit még velem szeretnétek megtenni.

Mondtam nektek, hogy van bennetek egy nagyon nagy erő, a szentháromság szeretetáramlatának az ereje.[1] Az az erő, ami életre hozott és életben tart benneteket. Azt is mondtam, hogy használjátok ezt az erőt. Hogyan használjátok? Mi tudja működésbe hozni? A ti hitetek. Csak hittel tudjátok magatokban aktiválni a szentháromság szeretetáramlatának erejét. A hit nem egy elmélet, hanem a keresztények ereje, egy hatalmas erő. A világ nem érti meg, de ti meg vagytok hívva, hogy megértsétek.

A hitet gyakorolni kell, máskülönben közömbössé válik bennetek. Akkor gyakoroljátok a hitet, ha hisztek, ha szívetekből, kételkedés nélkül azt mondjátok: “Én hiszek”.  A kétely az az erő, ami ellenáll a hitnek és minden létfontosságú folyamatot lezár bennetek. Az egzisztenciális kételyről beszélek, ami teret nyer bennetek, amikor nem érzitek magatokat méltónak, képesnek, amikor korlátaitokat valami legyőzhetetlennek látjátok.

Én azonban megtanítottalak titeket arra, hogy hittel a hegyeket is el tudjátok mozdítani[2]. Nem egy külső képről van szó: a bennetek lévő kételyhegyekre gondolok. A bennem lévő hit erejével el tudjátok mozdítani és tengerbe hajítani a kételyhegyeiteket. Fontos, hogy elkezdjétek ezt tenni. Egy szóval a tengerbe tudjátok dobni mindazt, ami akadályoz benneteket, és az a szó: “Én hiszek”. 

Gyermekeim, a világnak szüksége van a hitre. Anélkül nem lehet elmozdítani a hegyeket, amelyek szétzúzzák az emberiséget. Én nem küldtelek a világba anélkül, hogy először feltöltöttelek volna erővel. Odaadtam nektek a Lelkem, ami erő, szeretet és intelligencia. A Lélek által életben tudjátok tartani a hiteteket és ezzel megnyitni az utat magatoknak és az emberiségnek.

Meghívlak titeket, hogy kezdjetek el hinni. Nem meséket mondtam nektek, hanem biztosítottalak benneteket, hogy ha kértek az én nevemben, én megadom azt, amit kértek[3]. Mindent megadok, amit nem érdekből vagy önzésből kértek. Nem önző egészséget kérni; az egészség egy isteni adomány és el kell hinnetek. Melyik gyerek nem kéri az apjától azt, ami neki kell? Az apa tudja, hogy mit adjon vagy mit nem. Ugyanúgy, amikor valamit kértek tőlem, csak akkor adom oda nektek, ha az a javatokat szolgálja. Ha nem, akkor nem adom oda. És akkor miért gyötrődtök ezzel a kétellyel: “Kérnem kell vagy nem?”. Kérnetek kell, mert Isten fiai vagytok és, hogy az Atyátokkal egy szeretet és bizalmi kapcsolatban lehessetek.

Kérj és megadatik[4]. Eljött az ideje, hogy ez a nép komolyan elkezdje azt kérni, amire szüksége van. Itt az ideje, hogy a világ megtudja, hogy ez a nép mindent megkap Istentől és, hogy csodákat tud tenni. Az én népemnek csodákat kell tenni! Ne gondoljatok különleges dolgokra; ha majd azt akarom, olyanokat is fogtok tenni. Mindenekelőtt a születendő élet csodájáról beszélek, ami még a világ pusztaságában is megszületik, és ami megnyitja az utat az emberiségnek; egy olyan nép csodájáról beszélek, aki Isten szeretetében él.

Testvéreimnek és beteg fiaimnak mondom: kérjétek a gyógyulást és kérjétek, hogy én tudjalak meggyógyítani. Ne kételkedjetek és Én meggyógyítalak.

Kinyilvánítom a világnak, hogy ÉN VAGYOK és ezt a népemen keresztül fogom megtenni. Azt várom tőletek, hogy bízzatok bennem. Ezért megismétlem: higgyetek! Ne kételkedjetek többet és én megadom nektek azt, ami kell nektek. És akkor tudni fogjátok, hogy ÉN VAGYOK.

Megáldalak és elküldelek benneteket a világba a hit erejével. Emlékezzetek, hogy én bármit meg tudok tenni értetek, de csak ha hisztek és ti bármit meg tudtok tenni értem, ha hisztek. Ez a hit elvezet benneteket az új teremtésbe. A hit erejével az én népem velem együtt fogja kormányozni a világegyetemet.

Megáldalak gyermekeim minden szeretetemmel és az egész szentháromsági szeretetáramlat erejével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.

[1] Jézus 2019 április 20-i üzenete “A trinitárius örvényereje” .

[2] Mt 17,20; Mt 21,21; Mk 11,23

[3] János  16,24

[4] Mt 7,7-8; Lk 11,9-10