Részlet a Stefania Caterina és Tomislav Vlasic – Újraírni a Történelmet– II. Kötet – A Világegyetem és lakói c. könyv – IV. Rész – 3. Fejezetéből

1.      A lengyel Pápa

A lengyel nép különösen kedves Istennek. Valójában Isten válogatás nélkül szereti a világegyetem minden népét, mert mindenkinek az Atyja. Mindazonáltal, a Földön, a bolygón, ahol Jézus megtestesült, de ahol a legerősebb a sátáni jelenlét is, Isten kiválasztott pár népet, akiknek, ebben az időben az a küldetése, hogy életben tartsák a Jézus iránti hitet, a reményt és szeretetet. Olyan népek, melyek arra vannak hívva, hogy keresztény szentség élesztői legyenek, nemcsak az Egyház, hanem egész kontinensek és az egész Föld számára is. Ezek Isten által választott népek, de az Isteni választást mindig a válaszhoz való hűség, megtisztulás és felelősség kíséri. Ezért, ezek a népek sok szenvedésen mentek keresztül és mennek át még mindig; sok szent született közülük. Hárman vannak: a horvát, az olasz és a lengyel nép. Ma még jobban, mint valaha, amikor a keresztény hit sok népben meggyengül, ez a három nemzet arra hivatott, hogy megélje és megőrizze a kereszténység hiteles értékeit.

A lengyel népből született II. János Pál a történelem egyik legnagyobb és legkedveltebb Pápája. Sokat írtak már az életéről, ezért nem fogom elmondani, amit már tudtok, hanem arról fogok beszélni, amit nem tudtok. Ez a célja a mi történetünknek: megmutatni nektek azt, amit az emberi szemek nem láttak, de amit Isten olvasott az emberek szívében a történelem sorai közt.

1. János Pált az 1978-as végén választották meg. Akkor nem csak annak az évnek volt vége, hanem egy egész korszaknak. Valójában Isten be akart avatkozni, hogy döntő fordulatot adjon a történelemnek. Lucifer tombolt az ő Fény Konföderációjával, mely teljes erővel működött az alsó univerzumban. Az 1966-ban indított támadás kifizetődött: nyugtalanság, társadalmi feszültségek, zűrzavar, erkölcstelenség és perverziók burjánzottak a Földön. Különösen a 70-es években születtek és haltak meg vad diktatúrák, Európában a Kelet és Nyugat közötti feszültség ismét fellángolt azzal, hogy mindkét oldalon veszélyes rakétákat telepítettek.

Lucifer és követői a 80-as években egy harmadik világháborút terveztek, mely a két szuperhatalom – az USA és Szovjetunió – között tört volna ki, majd átterjedt volna a világ többi részére. A konfliktusba bevonódtak volna az alsó univerzumból származó szövetségesek is, akik segítették volna az Illuminátusokat a nevezetes Új Világrend kialakításában. Azonban, túl a borzalmas nukleáris háborún, melynek szokásos módon a célja a haszontalan emberek megsemmisítése, az Illuminátusok gazdagítása és a Föld geopolitikai rendjének az átalakítása, az emberiségeteknek számítania kellett volna az univerzum más emberiségeinek inváziójára is, természetesen nem barátságosra.

1976-ban, többek között, meghalt Mao Tse Tung, a kommunista Kína vad diktátora. Róla keveset beszéltek és kevésbé ismert, forradalmi hősnek és a nép barátjának tekintették. A mi szempontunkból nincs sok mondandó róla, csak annyi, hogy Lucifer és az Illuminátusok sok szolgájának az egyike volt, nem különbözött Hitlertől, Sztálintól, Mussolinitól, vagy mástól. A történelmetek tele van ilyen borzalmas személyiségekkel. Ha egyet ismertek közülük, mindet ismeritek, mivel a gonosz mindig ugyanúgy cselekszik, nem építő, hanem romboló. A módszerek változnak, de a végkifejlet mindig ugyanaz: megrontani, megtéveszteni, elpusztítani és uralkodni.

2. Totus tuus (Egészen a tiéd)

Ebben a komor panorámában Isten egy meglepő mozdulattal illesztette be magát: megjelent a lengyel Pápa, aki ismerte a nácizmust és a kommunizmust, egy Isten által kiválasztott nép fia volt. Egy, a Szentséges Szűz Máriának teljes mértékben felajánlott Pápa, aki mottójául a „Totus tuus[1]”-t vette át, igazi pásztor, nagy misztikus, kivételes kommunikátor volt. Pápaságát Isten rendkívüli módon vezette a történelem eseményein keresztül.

Isten különösen mellette állt, de nem azért, mert Isten egyik vagy másik egyént jobban kedvelné. A Szentlélek mindig, minden Pápa felett őrködött, akkor is, amikor emberileg nem voltak a feladatuk magaslatán. A történelem ugyanis ismert olyan Pápákat , akik nem voltak méltók erre a névre és mégis Isten rajtuk keresztül is hatott a népe javára, nem azért, mert nem látta bizonyos cselekedeteiket, hanem hogy sem szenvedtesse, sem megbotránkoztassa a hívőket. Ez nem jelenti azt, hogy Isten igazolja a rossz pásztorok bűneit, hanem azt, hogy Isten felülkerekedik az emberek nyomorúságán és az emberek cselekedetein túl cselekszik. Ha ez nem így lenne, az Egyház nem maradt volna fenn. De, mivel az Egyház nem az ember műve, túléli az embert és annak gonoszságait. Soha ne keverjétek össze az emberek által létrehozott Egyház szerkezetét az Egyházzal, mint Krisztus testével. Két, teljesen különböző dologról van szó.

A történelemben voltak olyan, sajátos Pápák, akiket Isten kiválasztott és vezetett, hogy nem csak az Egyház, hanem az egész emberiség Pásztorai legyenek. Ők Világítótornyok voltak mindenki, hívők és nem hívők számára egyaránt. II. János Pál egyike volt ezeknek. Legszentebb Mária szeretett Fia, akire már kora ifjan rábízta életét, tudta hogyan kell egyesíteni magában az erőt és gyengédséget. Mély intelligenciája egyesült lelkének különleges kegyelmeivel. Hűséges volt istenhez és az emberiség barátja volt, de nem hajtott fejet a hatalmasok előtt, még kevésbé a fennhéjazók előtt. És ezt be is bizonyította.

1. János Pál pápasága nagyon jól meghatározott binárisokon haladt: Isten irgalmassága, a Máriának való felajánlás, az emberiség iránti szeretet. Egyesek keménynek és konzervatívnak ítélték, de csak igazságos és rugalmatlan volt az emberi együttélés alapját képező értékekkel kapcsolatosan. Biztos keze az Egyházat és az emberiséget egy kényes és nagyon fontos cél felé vezette: a harmadik évezred felé.

3. Oroszország felszentelésének a kudarca

1. János Pál pápaságának első napjaitól kezdve sürgetőnek érezte, hogy Oroszországot Szentséges Szűz Máriának szentelje, amint azt a Szűzanya Fatimában kérte. Kelet fiaként közelről ismerte Oroszország hibáit, amiről Szentséges Mária beszélt. Elhatározta, hogy további késedelem nélkül nekilát a felszentelésnek, de ellenállási falba ütközött, amelyet a szovjet rezsim provokálásától való félelem és az Oroszország és Szentszék közötti kapcsolat esetleges további romlása diktált. Ezek voltak az emberi okok. De az emberi okok csak kivetülései annak, ami a spirituális világban mozog: Lucifer és az Illuminátusai nem engedhették meg, hogy Oroszországot, a játékuk igen fontos gyalogját a Szűzanyának szenteljék. Ezért minden módon ellenálltak a Pápának, különösen a Vatikánba beszivárogtatott embereiken keresztül.

Az emberek, sajnos, nem értik meg teljesen, hogy mit jelent egy népet a Szűzanyának szentelni. A démonok és cimboráik viszont tudják ezt. Amikor egy népet Máriának szentelnek, attól kezdve az az Ő különleges védelme alatt áll. Isten anyja Fiához irányítja azt és közbenjár az adott nép szükségleteiért. Isten gyermekeit nemzi e nép között, megvédi őket Lucifer pusztításaitól, megőrizve integritásukat és eltávolítva a gonosz csapdáit. A történelem tele van olyan fejezetekkel, amelyekben egész népeket kíméltek meg háborúktól és járványoktól a Szűzanya rendkívüli beavatkozásának köszönhetően, akit Nagyasszonyként hívtak segítségül. Minél inkább rábízza magát a nép Máriára, annál inkább meg van óvva a gonosztól. Ez az egyik oka annak, hogy Isten különösen a horvát, az olasz és a lengyel népet választotta: a Szűzanya iránti különleges tiszteletükért, mely évszázadokon át tartott. Az ateizmus ellenére, mely immár elárasztotta a horvát, olasz és lengyel népet, a három nép hite még mindig él és megőrizte erős, máriás lenyomatát, mely lehetővé teszi számunkra, hogy továbbra is táplálják Európa hitét.

Mindazonáltal, minél inkább Máriának van szentelve egy nép, annál inkább Lucifer és szövetségeseinek célpontjává válik, ez nyilvánvaló az említett három nép esetében is, akik sok megpróbáltatáson mentek keresztül, melyeket Isten megengedett, hogy megerősítse Isten iránti hűségüket és a Szentséges Szűz Mária iránti szeretetüket.

1. János Pál eltökéltségével szembesülve, hogy haladjon Oroszország felszentelésével, Lucifer fedezékbe menekült. Tudta, hogy a Pápát nem könnyű elbátortalanítani. Így kezdődött el II. János Pál ellen a Föld és más bolygók leghatalmasabb médiumainak az akciója: mindenféle átkok, fekete misék, sátáni rítusok és fekete mágia a személye és munkája ellen, egy igazi és sajátos támadás, ami aztán a haláláig meg sem állt. Isten anyja azonban betakarta palástjával ezt a különleges fiút, aki neki szentelte magát és pápaságát. Minden megpróbáltatás, amit Isten megengedett, nemcsak, hogy nem hajlította meg ezt a Pápát, hanem még erősebbé tette őt, annyira, hogy óriássá tette a hitben. Isten sajátos módon szólt a szívéhez, igazi misztikus volt, de rendkívüli élményeit visszafogottan élte meg, megőrizte a Király titkát[2].

A Szűzanya Fatimában azt kérte, hogy a Pápa a Föld összes püspökével együtt ünnepélyesen szentelje fel Oroszországot. Sokan közülük azonban visszautasították ezt, különböző okokra hivatkozva. Így elkezdett megtörni a Pápa és a Püspökök közötti közösség, ami egy erő az Egyházban. Ez megakadályozta, hogy a felszentelés a Szűzanya által jelzett módon megtörténjen. Ez egy nagy fájdalom volt II. János Pálnak, aki attól a pillanattól kezdve engesztelő áldozatként ajánlotta fel magát azért a súlyos engedetlenségért, amelyet sok Püspök a Szűzanya, Isten és a Pápa iránt tanúsított.

Ez után a felajánlás után a gonosz erőinek támadásai megsokszorozódtak. Lucifer nem tűrte ennek a kényelmetlen Pápának a jelenlétét, aki időközben minden erejével azon munkálkodott, hogy segítse Kelet-Európa népeit, hogy megszabaduljanak a kommunista diktatúrától. Lucifer és az illuminátusok haragja a Pápa ellen a tetőpontjára hágott.

4. A Pápa elleni merénylet

1981. június 13-án, a Fatima-i jelenés évfordulóján példátlan esemény történt, amely feszültségben tartotta az egész világot: egy gyilkos meglőtte II. János Pált a Szent Péter téren. A pokoli erők lecsaptak a Földi Egyház szívére. A Pápa élete veszélyben volt. Erről a hivatalos történelem bőségesen tájékoztatott benneteket, ezért nem fogok időzni annak a napnak a krónikájánál.

Isten azonban őrködött a Pápa felett és nem engedte, hogy Lucifer szövetségesei megvalósítsák céljukat, a Pápa megölését. A Szűzanya és a Szentek imája, egyesülve az Istenhez hűséges testvériségek imájával, elkerültette a legrosszabbat. Isten Anyja kérte, és meg is kapta a Fiától, hogy az angyalok és a hűséges testvérek jelen legyenek a merényleten, és mindegyikük a saját szintjén cselekedjen. A golyót csodálatos módon eltérítették, a Pápa sokat szenvedett, de életben maradt.

Ezután János Pál véglegesen megerősödött szándékában, hogy felszentelje Oroszországot és felfedje Fatima harmadik titkát. Nem tartotta véletlennek a támadás napja és a Fatima-i jelenés napja közötti egybeesést. Világos volt számára, hogy a Szűzanya nemcsak az Egyház iránti szeretetből mentette meg, hanem azért is, mert választott fiának nyilvánította őt, akitől az Anya a vágyai beteljesítését várta.

Lucifer dühösebb volt, mint valaha: nemcsak a merénylet vallott kudarcot, hanem egyetlen eredményként azt érte el, hogy még jobban motiválta a Pápát. Az Illuminátusok és a Fény Konföderációjának szövetségesei elbuktak és még Lucifer haragját is el kellett szenvedniük, aki súlyosan megbüntette őket.

Lucifer nem úgy cselekszik, mint Isten, aki megbocsát gyermekeinek és megérti gyengeségeiket. Éppen ellenkezőleg, rugalmatlan és bosszúálló, és nem tűr el hibát azok részéről, akik felajánlották magukat neki. Ez az oka annak, hogy a sötétség országa gyorsabban halad előre a Földön Isten Országánál: aki szövetséget köt Luciferrel tudja, hogy engedetlenség vagy kudarc esetén magára lesz hagyva, vagy még rosszabb, megölve, vagy öngyilkosságra kényszerítve. Így végzik sokan, akik ördögnek vannak felajánlva. Isten viszont nem erőlteti az ember szabadságát és kivárja, hogy megérlelődjön benne a döntés, hogy a Szellem törvényei szerint éljen. És, míg Lucifer fiai fáradhatatlanul dolgoznak, állandó büntető fenyegetésnek kitéve, a keresztények alszanak, azt gondolva, hogy Isten határozatlan időre elengedi őket, és mindig másnapra halasszák Isten melletti döntésüket. Így viselkedik a Föld emberiségének nagy része: csak akkor kezd cselekedni, ha az ura kényszeríti, ha szabadon hagyják, céltalanul vándorol és passzívvá válik.

Lucifer nyomására az Illuminátusok úgy döntöttek, hogy felgyorsítják a programokat és a lehető leggyorsabban kirobbantják a harmadik világháborút, még mielőtt Oroszországot felszentelnék és nyilvánosságra lenne hozva a világegyetembeli élet létezése. Istennek azonban teljesen más gondolatai voltak, béke gondolatok.

Így, azon a napon, amikor az Egyház Szűz Mária látogatása Erzsébetnél[3] napját ünnepli, vagyis május 31-edikén Szent Mihály, Isten parancsára leszállt a pokolba, hogy bejelentse Lucifernek és egész udvartartásának, hogy Isten még egyszer leküldi az Anyját, a Béke Királynőjét a Földre.

 

5. A Szűzanya jelenései Medjugorjéban

1981. június 25-én a Szűzanya megjelent hat gyermeknek Medjugorjéban, egy Bosznia-Hercegovinai faluban. Egy súlyos csapás volt Lucifer és az illuminátusok számára: Isten anyja pontosan abban a Kelet-Európában jelent meg, ahonnan egy új világháború szikrája kellett volna kirobbanjon, és a Béke Királynőjeként mutatkozott be. A Menny üzenete kristálytiszta volt.

Isten Anyja ezt a világ számára szinte ismeretlen falut választotta ki, hogy még egyszer megjelenjen a Földön. Az Istenbe és belé vetett hit miatt választotta azt a helyet, melyet a horvát nemzetiségű lakosok mindig is bizonyítottak. Ezek az emberek szembeszálltak a törökökkel, majd a kommunistákkal, anélkül, hogy meghátráltak volna, vagy elhagyták volna a Jézus Krisztusba vetett hitet, sőt Kelet Európában pajzsként szolgáltak először az oszmánok, majd a kommunista ateisták előre nyomulása ellen. Ezért a horvát nép kedves Istennek.

A Szűzanya azért jelent meg, hogy figyelmeztesse gyermekeit a közelgő veszélyekre, és arra kérte őket, hogy megtéréssel, böjttel és imádsággal élesszék fel hitüket. Eddig semmi újdonság nincs a többi jelenéshez képest. Valójában a Medjugorje-i jelenések több szempontból is Szűz Mária nagyon különleges beavatkozását jelentették.

Mindenekelőtt az időtartam miatt. Isten úgy döntött, hogy ezeknek a jelenéseknek ne legyen egy előre meghatározott határideje. Valójában arra szolgáltak volna, hogy kísérjék az emberiség útját bizonyos események felé, amelyek akkor következtek volna be, amikor az Egyház feltárta volna a világegyetembeli élet létezését, ahogy azt a Pápa szándékozta. Az Anya azért jött, hogy segítsen a Pápának és az Egyháznak, felkészítve az embereket az univerzum valóságának a megértésére.

Másodsorban, a Szűzanya hat különböző korú fiatalnak jelent meg, de rajtuk keresztül az egész Medjugorje-i plébániához szólt. Valójában, üzenetein keresztül közvetlenül szerette volna vezetni a híveket, hogy alkossanak egy magcsoportot, a plébánia egy kompakt magcsoportját, aki arra vágyik, hogy megismerje a valóságot úgy, ahogy az Istenben van. Ez a magcsoport tanúsította volna az egész emberiségnek azt, amit a Szűzanya feltárt volna és köré gyűltek volna a világ minden tájáról más Isten fiai, hogy más magcsoportokat alkossanak, az Egyház élő sejtjeit.

Medjugorje üzenete tehát nem az általános értelemben vett emberiségnek szólt, hanem annak a plébániának, amelyre egy nagy tanúságtétel várt volna. Első alkalommal fordult a Szűzanya egy sajátos plébániához, küldetést adva neki. Ezért sem szabott Isten határidőt, hogy időt hagyjon gyermekeinek a megértésre és tanúságtételre. A Medjugorje-i messzemenő üzenetnek lett szánva, a megtérésre és imára való kezdeti felhívások a hívek felkészülésének és megtisztulásának nélkülözhetetlen alapját képezték, csak ezekre az alapokra építhette volna a Szűzanya tanításait.

A jelenések harmadik különleges aspektusa az a tény, hogy ezek Szentséges Mária utolsó jelenései a Földön. Valójában a Földi Egyház, a világegyetembeli élet kinyilatkoztatásával kapcsolatos döntéséhez kapcsolódott: ha az Egyház felfedi, amit tud, a jelenések megszűnnek, mert beteljesítették szerepüket, ha nem teszik meg az Isten által meghatározott időn belül, akkor is megszűnnek, mivel Isten más utakat fog követni.

Végül, a Medjugorje-i jelenések kettős szálon szorosan kapcsolódnak a Fatimaiakhoz, amelyek természetes folytatását és befejezését képviselik. A II. János Pál ellen elkövetett merényletet követően, amely példátlan súlyosságú volt Isten számára a Pokol részéről, Isten felgyorsította a programjait azzal, hogy elküldte a Szűzanyát, mert látta, hogy az Egyház és az emberiség veszélyben van.

1. János Pál pápasága különleges módon kapcsolódott a Medjugorje-i jelenésekhez, amelyek néhány évvel a Pápává választása után kezdődtek. Ő azonnal hitt a Medjugorje valóságában és megértette ezen idők jelentőségét. Nem hiányzott belőle a Szentlélek világossága, mert amikor Isten különböző alanyokat von be egy műbe, akkor minden alanyon harmonikusan cselekszik. Ebben az esetben nemcsak Medjugorje látnokait és híveit hívták meg, hogy megértsék ezt a természetfeletti eseményt, hanem a Pápát is, aki felelős volt azért, hogy az egész Egyházat a Szűzanya által jelzett álláspontokhoz igazítsa.

A Pápa tehát nagyon jól megértette, hogy mi történik Medjugorjéban, függetlenül az Egyház hivatalos elismerésétől, amelyre különben Istennek nincs szüksége, az embereknek van rá szüksége, mert gyengék a hitben, nem Isten. Ennek bizonyítéka, hogy Isten számos beavatkozását a Földön az Egyház hivatalosan soha nem ismerte el, ettől függetlenül Isten sosem szűnt meg cselekedni általuk. A jelenések elismerése ezért nem szükséges ahhoz, hogy ezek a jelenések kifejtsék hatásukat. Ez nem jelenti azt, hogy az elismerés nem hasznos, sőt, Isten népe számára nagyon is hasznos, bátorítást kap a Menny hívásainak követésére és a megtérésre. Ezért, a hivatalos Egyház hiányzó nyilatkozata ilyen események vonatkozásában gyakran tragédia az egész Egyház számára. Isten népe nem kapott segítséget, hogy felismerje a látogatása idejét[4], aminek következtében sok hívő nem figyelt fel a Menny jeleire.

A jelenések kezdetének pillanatára minden készen állt Isten tervében. Medjugorje Isten és a Szűzanya minden beavatkozásának csúcspontját jelentette az Egyház és a Föld emberisége javára. Ugyanakkor ez volt a Szűzanya utolsó emlékeztetője a Földi népének.

Amit a Szűzanya Medjugorjéban tenni akart, rendkívüli volt[5]: közvetlen beavatkozás a plébániára és a híveire a saját maga által adott tanításon keresztül. Isten Anyja apránként és erőltetés nélkül vezette volna az embereket Isten teremtő, megváltó és szentesítő művének a megértésére az egész univerzumban. Sok zarándoknak kellett volna özönlenie Medjugorjéba, akiknek a helyi hívek tanúságot tettek volna, segítve őket abban, hogy belépjenek Isten valóságába. Ezáltal Medjugorjéből kegyelmek folyója áramlott volna Isten egész Egyházára és lépcsőzetesen az egész emberiségre.

Isten nagy tervéről volt tehát szó, amely Szentséges Mária által valósult volna meg, és amelyhez mindenkinek hozzá kellett volna járulnia: látnokoknak, papoknak, plébánosoknak, zarándokoknak. Medjugorje fájáról sok hajtás hajtott volna ki, Isten Anyjának tanítása sok hétköznapi és rendkívüli ajándékot virágoztatott volna ki a hívőkben az egész világból, hogy teljes mértékben megújítsa az Egyházat. Mindezekért cserébe Isten hűséget, az anyagi érdekekből és szellemi ambíciókból való kivetkőzést kérte mindenkitől. Mindenkitől kérve volt, hogy életét Istennek szentelje az Anya kezei által, de nem abban az értelemben, ahogy az emberek gondolják, vagyis, hogy magukra öltsék az egyházi életet, hanem hogy engedelmesen ráhagyatkozzanak Szentséges Máriára, hogy első helyre helyezzék Istent, minden más jó és vonzalom fölé.

A Szűzanya néhány titkokat bízott volna a látnokokra, amelyeket a megfelelő időben és módon feltártak volna, de amelyeket Ő maga magyarázott volna el a híveknek, lépésről lépésre, ahogy haladtak volna előre az úton. Időközben Isten elküldte volna az angyalokat és a hozzá hűséges világegyetembeli testvéreket, hogy meglátogassák a Medjugorje-i plébániát, hogy támogassák Szentséges Mária tanítását, szellemi és fizikai síkon végzett tevékenységük révén. Medjugorje Krisztus Misztikus Teste példátlan, egyhangú fellépésének a színhelyévé vált volna a Földön.

Egy ilyen esemény nagyságával szembesülve Lucifer megremegett és nagyszabású támadást indított Medjugorje, az Egyház, a Pápa és a horvát nép ellen.

[1] A kifejezés St. Louis Marie Grignion de Montforttól származik. A “Totus tuus ego sum et omnia mea tua sunt. Accipio te in mea omnia. Praebe mihi Cor tuum, Maria“, a Máriára bízott formula magyarul így hangzik: „Egészen a tied, vagyok, és ami az enyém, az a tied is. Téged fogadlak minden javamul, add nekem a te szívedet, ó, Mária!”

[2] Tób 12, 7

[3] A magyar Katolikus Egyház Sarlós Boldogasszonyként július 2-án ünnepli

[4] Lk 19, 44

[5] Szűzanya 2013. május 25-i üzenete “A Szűzanya Medjugorje-i terve”