Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.04.22 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Olvasmányok: ApCsel 6, 1-7; Zsolt 32(33); Jn 6, 16-21

A mai, szombati Evangéliumban^[1] a háborgó tengerről, az imbolygó csónakról hallunk, és Jézusról, aki a tengeren járva közeledik. Ez a bárka, ha emlékeztek, Bosco Szent János álmában is megjelenik, ahol ez az imbolygó bárka, mely az Egyház és az egyetlen dolog, ami le tudta csillapítani ezt a tenger zivatarától feldúlt bárkát az az Eukarisztia és a Szűzanya voltak, az egyedüli pillérek, melyek képesek voltak biztonságba helyezni az Egyházat.

Azonban mindezen túl én arra gondoltam, miközben ezt az Evangéliumot hallgattam, hogy mindannyian láthatjuk az életünkben ezt a bárkát, mert mindannyiunknak végig kell csinálni egy folyamatot az életben, egy folyamatot, mely az örökkévalósághoz vezet; egy végig járandó út, tenger, melynek az érkezési pontja az örök élet, az igazi élet. Mindannyiunkra vár, hogy a helyes utat, a helyes irányt kövessük, és ennek az egyetlen módja az az, ha Jézust helyezzük a középpontba. Az egyetlen módja ennek az az, hogy valóban az életünkbe fogadjuk őt, de nem egy bármilyen átutazóként: hanem akként, Aki vezeti azt.

Tudom, hogy ezek olyan szavak, melyeket mondunk, ismétlünk, azonban ezek az alapjai annak az egyszerűségnek, amely valamilyen módon élteti az életet. Jézus a középpontban, “A fenti dolgokat keressétek^[2]”, tudni, hogy ezen az úton vagyunk, tudni, hogy a tenger háborog, hogy egy erős szél fúj, mely a világ szelleme és csak Jézus Krisztus tud gyorsan a megfelelő irányba igazítani minket. Amikor Jézus beszáll a csónakba, az gyorsan eléri a célját, minden lenyugszik, és ez így van a mi életünkben is, minden problémában, minden helyzetben, amikor oda helyezzük Jézust, akkor minden lenyugszik, minden megoldódik, mindenben látjuk a megoldást, bármiről is legyen szó.

Ha tágabban szeretnénk ezt értelmezni, tudjuk, hogy Jézus itt van, jelen van.^[3] Tudjuk, hogy az Egyháza, a mi Egyházunk, Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyháza az övé és Ő vezeti, az eszközein keresztül, de Ő vezeti. Tehát mindannyiunk feladata, csak az minden ember feladata, hogy hagyjuk Őt vezetni, hogy kövessük Őt. Nézzétek, hogy a lépések mindig ezek – és rögtön elnézést kérek, ha ismétlem magam – hogy üdvözöljük a megbocsátását, a megbocsátást, melyről ezt mondta: “Az én megbocsátásom feltámadás és élet”^[4], megbocsátás, melyet folyamatosan megad nekünk, melyet csak adni tud nekünk. Mi egyebet tehet még? Ránk vár, hogy befogadjuk.

Megbocsátva érezni magunkat, örvendezni ezért a megbocsátásért! Elnézést, ha ezt mondom, de ez sem figyelmen kívül hagyandó: elindul bennünk az öröm tudva, hogy meg vagyunk bocsátva? Mert ha egy kicsit még meggörnyedünk, az azt jelenti, hogy nem fogadtuk be teljesen azt a megbocsátást. Ha egy kicsit még megmarad bennünk a keserűség: “De valószínűleg, azonban, tévedtem…” Megbocsátott nekünk, el kell induljon az öröm! És abból az örömből elindulva megkezdődik az a folyamat, hogy megismerjük az Atyát és Azt, Akit az Atya küldött: az örök élet az megismerni az Atyát^[5]. De az első lépés az ennek a megbocsátásnak a befogadása, mert ez a bocsánat hozza működésbe a szellem törvényeit, mely elkezdi lerombolni a büszkeségünket, elkezdi lerombolni az önzőségünket, mely több akar lenni annál, mint ami a mi emberiségünk, mely azért is az sajátját akarja mondani. Elkezdi megértetni velünk, hogy teremtmények vagyunk, azonban a Teremtő által szeretve vagyunk. A megbocsátás az első lépés, a befogadott bocsánat. Ha innen indulunk ki, akkor ebből a megbocsátásból építhetjük fel az életünk alapjait. Ez is egy jel: ha nem tudjuk alapul venni ezt a megbocsátást, akkor az életünk nem fogja az Evangélium útját járni, mert az Evangéliumi élet ebben gyökeredzik. A megváltás itt gyökeredzik: Az Atya, aki elküldi a Fiút, a Fiút, hogy fizessen mindannyiunkért.

Tehát, aki nem üdvözli az életet, annak nincs örök élete, azonban üdvözölni a Fiút azt jelenti, hogy üdvözölni a Bocsánatot, nem a hatalmának az üdvözlése. Az a következmény, de először a bocsánat van. Azonban, ha ezekkel az alapokkal fogadom, akkor mi ez? Megbocsátok magamnak, megbocsátok mindig, mindenkinek. Hogy is tudnék nem megbocsátani, ha megbocsátva érzem magam? Ott valami tudathasadás van. Minden alkalommal, amikor nem tudok megbocsátani, a mélyben ott van a tény, hogy nem érzem magam megbocsátva, mert máskülönben automatikusan megy: olyan mértékben, ahogy kapom, elindul bennem rögtön a megbocsátás. Isten ereje teszi ezt bennem. Az ember nem tud megbocsátani, azonban, ha üdvözli a bocsánatot, akkor megkapja a kegyelmet ahhoz, hogy megbocsásson. Ez a következmény. A következő lépés: hálát adni, hálát adni Istennek mindenért. Elindul belülről az élet. Az Ő bocsánata feltámadás és élet, elindul a feltámadás.

És mit tesz valaki, aki feltámadt? Hálát ad. Más szemmel kezdi el nézni a világot. Ahelyett, hogy mindig azt látná, ami nem megy, mindent a “hálát adok Neked” magatartásban lát. Ha megnézitek, Jézus az Eukarisztiában való ottmaradása is ezzel kezdődik: “hálát adok neked, ó, Atyám”. Veszi a kenyeret és mondja az áldást, hálát ad^[6], tudva, hogy aztán Ő lesz az áldozati Bárány. És így történik mindenkivel, aki a kapott bocsánatra alapozza az életét, hálát ad. “Mindig örüljetek! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.^[7]”

A törvény egy dinamikája az, ami elindul, mert mit tesz a megbocsátás? A megbocsátás felszabadít, felszabadít minden félelemtől, mert Lucifer a halálfélelemmel tart minket a kezeiben^[8], azonban ez a félelem pont az áteredő bűnben gyökeredzik, hogy nem vagyunk tudatában, hogy Isten megbocsátott nekünk, abból az emlékből kiindulva, hogy valami olyat tettünk, ami nem Isten felé vezet, ami nem az élet felé halad, hogy nem vagyunk korrektek Istennel és a felebarátunkkal. Ez félelmet nemz, a bűn félelmet nemz. A bocsánat életet nemz és minden félelmet eltávolít. Eltávolít tehát minden aggodalmat, mert tudjuk, hogy senki semmi tud elszakítani minket attól a megbocsátástól, sem a halál, sem az élet, sem a fájdalom vagy a megpróbáltatások; semmi és senki sem szakíthat el minket Isten szeretetétől^[9], a megbocsátástól.

Értitek, tehát, hogy az Atya, és Annak, akit az Atya küldött megismerésének folyamata, ebből kiindulva valami élővé, gyorssá válik, belépünk egy folyamatos örvénybe, és az élet minden dinamikája ezt az örvényt támogatja. Nincs többé helyzet, ami jól megy, vagy rosszul, hanem MINDEN a javukra válik azoknak, akik üdvözlik azt a bocsánatot és abból a megbocsátásból szeretik Istent.^[10] Minden életté válik. Nincs többé szerencsés vagy szerencsétlen élet, az élet az élet, senki sem állíthatja meg, és mindig győz.

Milyen egyéb utat adott nekünk, milyen egyéb segítséget adott, hogy így éljünk? Nekünk adta az Eukarisztiát, a legnagyobb ajándékot, folyamatosan nekünk adja önmagát: Ő, aki folyamatosan belénk lép, magára veszi a helyzeteinket és felemeli a mennybe. Nekünk adta a szentségeket, nekünk adta Szentséges Szűz Máriát, nekünk adta – mondanunk kell – az összes útmutatást, mely a rendelkezésünkre áll, minden könyvünket. Tehát az életnek, mely meg akarja ismerni az Atyát, megvannak az eszközei ehhez: az ima, ismétlem, a szentségek, de a könyveink olvasmányai is. Minden az Atya megismeréséhez vezet. De ennek az ismeretnek az ereje mindig onnan indul: megbocsátva érzem magam, szeretve és érzem, hogy ez egy ajándék, mindaz, amivel rendelkezünk egy ajándék ahhoz, hogy megismerhessük őt. Vagy levághatjuk a saját szárnyainkat, foroghatunk magunk körül, próbálhatjuk megmenteni magunkat, kiszabva saját magunk büntetését mindazért, amit tettünk, tehát megtiltom magamnak ezt, vagy azt.

A következő lépés az mindig a belépés a hitben való szemlélésébe annak, ahogy Isten átalakítja a rosszat jóvá, ahogy Istennek sikerül irányítania ezt a megőrült, Istentől távoli világot; hogy hogyan vezeti Isten előre a történelmet, még Lucifert is – azt kell tegye, amit Isten mond. Őt is használja Isten, MINDENT. Szemlélni ezt a szeretetet, mely kormányozza a Világegyetemet, irányít minket. Látjuk magunkon, látjuk az egész világegyetemen. Ez tehát a GONDOLAT ÁTALAKÍTÁSA, melyet gyakran mondunk, ez az önmagunknak való meghalás és az átalakulásunk megengedése.

Mindennek a gyümölcse a Szentlélek ajándékai, mert annak mértékében, ahogy a gondolatunk megváltozik egyre jobban belép a szellem törvényeibe, egyre szabadabb lesz a Szentlélek cselekedete bennünk és így jönni fognak a Szentlélek gyümölcsei: béke, öröm, jóság^[11]. Elkezdünk Isten szemeivel látni, így látni fogjuk a testvérekben a jót, a szépséget, nem fogjuk látni a korlátokat, vagy ha mégis, akkor Isten szemeivel fogjuk látni őket. Elkezdünk úgy tekinteni a teremtésre, mint Isten ajándékára, dicsőítve azokat az egyszerű örömöket, amiket  Szent Ferenc is, aki megállt szemlélni egy patakot, egy virágot. Ez nem költészet, hanem a Szellem cselekedete.

Látjátok tehát, hogy amikor azt mondjuk, hogy rendkívüli időkben vagyunk, akkor azok azért rendkívüliek, mert a kegyelmek megsokasodtak, de mely kegyelmek? A karizmák? Nem! A kegyelmek, hogy fel tudjuk ismerni belülről Jézusnak ezt az élő jelenlétét, aki vezeti a történelmet és a megbocsátásából kiindulva teszi ezt.

Kérem tehát Szentséges Szűz Máriát, hogy segítsen felismernünk magunkban ezt a szeretetet. Kérem, hogy romboljon le minden korlátot, melyet ez elé a szeretet elé helyezünk, minden bűntudatot, hogy ez a szeretet valóban mindent megvilágítson bennünk és örüljünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

^[1] Jn 6, 16-21

^[2] Kol 3, 1-2

^[3] Jézus Krisztus KÖZBENSŐ ELJÖVETELÉRE utal itt a Földön, melyről első alkalommal Szentséges Szűz Mária beszél a 2020.12.07, “A Messiás idő” c. üzenetében, mely megtalálható ezen a honlapon: www.azujteremtesfele.com

^[4] Jézus üzenete, 2016.08.02 “Az én megbocsátásom feltámadás és élet”, mely 2022.10.22-én lett közzétéve ezen a honlapon

^[5] Jn 17,3

^[6] Mt 26, 26-28; Mk 14, 22-23; Lk 22, 17-19

^[7] 1Tessz 5, 16-18

^[8] Ennek a témának az elmélyítésére a “A Nagy Fénysorompón túl” c. könyv 14. “A halál” című fejezetét javasoljuk, Luci dell’Esodo kiadó

^[9] Róm 8, 38-39

^[10] Róm 8,28

^[11] Gal 5,22