…Részlet a hamarosan megjelenő “A nagy fénysorompón túl” c. könyvből

Egy olyan élményt osztok meg, mely nekem nagyon sokatmondónak tűnik. 1998-ban egy gyermek lelke jelent meg előttem, aki kilenc évesen hunyt el egy autóbalesetben. Azt mondta, hogy Annának hívják és holland. Anna imát kért, és hogy meg legyen keresztelve, amit meg is tettem. … A keresztelésnek hála Anna belépett a Mennyországba és többször is visszatért hozzám, hogy köszönetet mondjon és segítsen, különféle dolgokat elmagyarázva nekem. Az őrangyalok ünnepének előestéjén, – melyet október 2-án ünnepelnek – a következőt mondta nekem:

„Az őrangyalok valóban a legjobb barátok közül valóak, a legjobb barátok, akikkel az ember rendelkezhet. Amikor a Földön voltam, éreztem az angyalok jelenlétét. Tudtam a jelenlétükről, mert olvastam néhány könyvben, de soha senki sem beszélt nekem róluk.

A szüleim nem voltak hívők és én nem beszéltem nekik az angyalokról, különben azt mondták volna nekem, hogy mindezek csak mesék. Én azonban valóban hittem bennük. Egy pap elmagyarázta nekem, hogy mindig imádkozzunk az őrangyalhoz, amikor az úton sétálunk és én így is tettem.

Aztán, amikor meghaltam, a Tisztítótűzben végeztem, mert nem voltam megkeresztelve. Itt az őrangyalom volt a társaságom, támogatott és segített. Megértettem, hogy az angyalok sosem hagynak el minket. De ahhoz, hogy érezni tudjuk a segítségüket, tiszta szívűnek kell lennünk, mert ők nagyon tiszta lények és nem képesek egy tisztátalan lélek mellett maradni, eltávolodnak tőle. Ha a lélek jó, tiszta és nyitott rájuk, valóban tudnak segíteni neki, hogy jobban megismerjék Istent és a Felé vezető utat.

Az angyalok nagyon szeretik az embereket, testvérekként. Különösen a legkisebb, védtelen lelkeket szeretik, mint amilyenek a gyermekek. Nagyon szeretik a felszentelt személyeket is, akik Istent választják, mert ők hozzájuk hasonló lelkek, szeretettel követik őket. Sajnos kevesen imádkoznak az őrangyalukhoz, még a felajánlásban élők között is. Sokan nem hisznek a jelenlétükben, vagy mesebeli személyekként gondolnak rájuk. Pedig ők Isten fényének sugarai. Az őrangyalok képesek a Tisztítótűzben maradni, hogy segítsék védenceik lelkeit. Valójában sosem hagyják el a rájuk bízott lelkeket, míg azok be nem lépnek a Mennyországba. Igazából az angyaloknak nem lenne kötelező a Tisztítótűzben maradni. De ők közel szeretnének lenni védenceik lelkéhez, és így visszautasítják azt a boldogságot, hogy mindig a Mennyországban legyenek. És ez mennyire szép! Sok léleknek nincs más segítsége a Tisztítótűzben, csak az őrangyaluk. De sok tisztítótűzbeli lélek visszautasítja az angyalok segítségét, bár látják őket és nagyon egyedül vannak. Félnek, hogy az angyalok erővel kényszerítik őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Bizonyos lelkek olyan makacsok, hogy egy lépést sem hajlandóak tenni! Én egyszerűen nem értem, hogy miért, mivel nagy utat tehetnének meg és ide jöhetnének a Mennyországba, ahogy én is tettem, és ehelyett még csak tudni sem akarnak róla. Az angyalok nagyon szenvednek emiatt. Magukkal szeretnék vinni ezeket a lelkeket a Mennyországba.

Az Úr mindenkinek különböző őrangyalokat ad, de nem mindegyiket együtt. Az élet folyamán, különböző angyalok váltják egymást egy személy mellett, mert a lélek nem mindig van ugyanazon a szinten.

Amikor gyermek, akkor van egy őrangyala. Aztán ahogy növekszik más őrangyalokra bízzák őt, mindig egyre erősebbekre. A személy mellé, aki úgy dönt, hogy Istennek ajánlja magát, egy erősebb angyalt helyeznek. Ha később a személynek különleges küldetéseket kell véghez vinnie, egy még erősebb angyalt kap, mert a Sátán jobban megfogja próbálni. A Sátán is a személy növekedésével arányosan egyre erősebb démonokat helyez mellé, ezért az Úr egyre erősebb angyalokat ad.

Mikor a lelkek elhagyják a tisztítótüzet, hogy belépjenek a Mennyországba, az őrangyalaik nagyon boldogok. Aztán örökké az általuk megvédett lelkek mellett élnek. Mi, akik a tisztítótűzben vagyunk, nem vagyunk angyalok, más természetűek vagyunk. Az én őrangyalaim – akik vigyáztak rám az életben – mindig velem vannak a Mennyországban. Most, hogy itt vagyok, még fényesebbek, mint korábban. A Tisztítótűzben kevésbé volt erős a fényük. Minthogy kapcsolódunk egymáshoz, ahogy növekszem a szentségben, ők egyre jobban ragyognak. Az őrangyaloknak szükségük van a szeretetünkre. Kapcsolódnak hozzánk. Így, ha jók vagyunk, az angyalok boldogok és ragyognak, különben szenvednek. Ti azt gondoljátok, hogy az angyalok nem képesek szenvedni, mert tiszta szellemek. De ki mondta ezt nektek? Az angyalaink szenvednek amikor rosszak vagyunk!

Az emberek nem értik, hogy milyen nagy ajándékok az őrangyalok. Nem tudják, és elpazarolják ezt az ajándékot, kidobják. Tudjátok, hogy az angyalok szenvedése is visszahat a világegyetemre? És tudjátok, hogy ti is felelősek vagytok, ha az angyalok nem tudják úgy kifejezni az erejüket, ahogy ki kéne? Ti is hibásak vagytok, mert nem szeretitek őket és nem imádkoztok hozzájuk. Így az angyalok rákényszerülnek, hogy nagyon korlátozottan cselekedjenek, hogy ne ártsanak a szabadságotoknak.

Az angyaloknak olyan szépségük van, amit el sem tudtok képzelni! A szépségük a jóságból fakad. Olyan jó lények, hogy bennük a gyűlölet legkisebb nyoma sincs meg. Bennük minden szeretet és fény. Szépek az angyalok, olyan szépségek, amit az emberek nem képesek felfogni. Amikor ide jöttök, akkor majd látni fogjátok, hogy mi a szépség. A Földön nem lehetséges, akármilyen szép dolgok is vannak. Az igazi szépség itt látható.”

(A kicsi Anna, 1998.01.10)