Húsvéthétfő

2022.04.18 – Elmélkedés

Tomislav Vlašić atya (hanganyag átirat)

Kedves fivéreim, kedves nővéreim, ezen a Húsvéton szeretném kiemelni, hogy ez a Húsvét egy érkezési és egy kiindulási pont. Sok kereszténynek érkezési pont és kevésnek kiindulási pont, mert olyan, mintha Jézus Feltámadásának az ünnepével az út lelassulna és eltűnne. A Nagyböjt alatt mind bűnbánattal, jó cselekedetekkel, belső megtisztulással készülünk és ez így rendben is van, de a Húsvéttal érkezünk meg az Úr Feltámadásának azon pontjára, ahol Isten teljes erővel cselekszik bennünk. Ahogy Isten Jézus Krisztusban keresztülvitte a Feltámadást a Szentlélek erejében, úgy Krisztus Feltámadásának az ereje cselekszik bennünk ebben a folyamatban.

Nagyon fontos tehát, hogy mindazok, akik követik ezt az utat, lépjenek be annak a tudatába, hogy a kiindulási ponton vagyunk: Isten művét szemlélni, a sötétségben is, a pokol provokációiban is, minden – a Földön történő, számunkra láthatatlan – katasztrófában tudjunk látni, érzékelni.

Jézus Feltámadása és Mennybemenetele az ő beteljesedett cselekvése értünk, azonban a bennünk levő korrupciónak még nincs vége. Már ez a mai Evangélium is azt írja, hogy Izrael népének a vezetői tagadták Jézus Feltámadását, sőt, hamis tanúkat fizettek, hogy hazudjanak[1]. Jézus Krisztus feltámadása üdvösséget és ítéletet, kárhoztatást hoz. Krisztus Feltámadására és az Ő szellembeli cselekvésére nyitott lelkek a megmentés útját követik, azt az utat, ami a Jézuson keresztül, Isten által adott ígéretek beteljesedéséhez vezet. Azok az emberek, akik bezárkóznak és tagadják a Szentlélek erejét, elítélik magukat, vagy megállnak a felszínes spiritualitás szintjén, és nem fogják fel teljesen Krisztus Feltámadását.

Szent Péter az egyik tavalyi üzenetében elmondta nekünk, hogy Krisztus apostolainak feladata Krisztus feltámadása után az volt, hogy tanúságot tegyenek arról, hogy Ő, Jézus Krisztus beteljesítette az ószövetségi próféciákat, és azt mondja Szent Péter: „A ti feladatotok pedig Jézus Krisztus eljövetelének a hirdetése.[2]”. Amikor azt mondjuk, hogy feladatunk Jézus Krisztus eljövetelének hirdetése, nem gondolhatjuk azt, hogy csak olyan szavakat tudunk kimondani, hogy: az elhívás az, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy Jézus Krisztus élő közöttünk, különösen Jézus Krisztus közbenső jelenlétének ebben a messiási idejében, amelyben a kegyelem meg-megtörve, de erőszak nélkül cselekszik. A köztünk élő Jézus kegyelme feltámaszt bennünket, kommunikál mindazokkal, akik szellemben nyitottak.

És ahogy az apostolokkal is történt, úgy vonatkozik ránk is. Nem úgy történt, hogy amikor az apostolok meghallották Jézus Feltámadását, megváltoztak és azonnal elindultak tanúságot tenni erről. Jézussal haladtak előre negyven napig, hogy ki legyenek képezve, hogy be tudják fogadni a Szentlélek erejét. Ez az a tanúság, amit Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben Péterrel kapcsolatosan mondott, hogy az apostolok Húsvét után egy belső utazást tettek, amely idő alatt a feltámadt Jézus cselekedett köztük. Még ha mi a kozmikus Pünkösd felé is haladunk, az út ugyanaz: időkön haladunk át, földi és világegyetembeli eseményeken, liturgikus eseményeken és Isten átvezet minket ezeken az eseményeken. A részvételünk nagyon fontos.

Ezek az események mindig választás elé helyeznek: nyitottnak lenni a megmentésre, vagy zártnak, tagadni, hogy elvesszünk. De hova is vezet ez? Ez az új teremtésbe vezet, de abba az új teremtésbe, ami fel van gyorsulva bennünk, mert Jézus már készíti elő a megdicsőülését, a dicsőséges megnyilvánulását általunk. És amennyire mi befogadjuk ezt az erőt, ami átalakít minket, úgy ez az erő, mint ahogy az apostolok cselekedeteiben is, az emberi logikán, az emberi igazságosságon túl hat, amire mi azt mondjuk, hogy a csodák dimenziójában, de a csodák dimenziója az valami természetes, amikor a feltámadott Krisztussal együtt vagyunk és ennek a folyamatnak a tudatába kell jutnunk. A csend útjára vagyunk meghívva, mert Jézus a csendben van itt közöttünk, csendben van a világ számára, de beszédes azzal, aki halad előre.

Látjátok mi történt a Feltámadásban, a Pünkösd felé vezető úton. Nem volt elég az asszonyoknak látni Jézust, nem volt elég átölelni a lábát, nem volt elég az apostoloknak enni Jézussal, beszélgetni Jézussal. Meg kellett nyílnia egy másik dimenziónak, ahol a tiszta Szellem hat és túlvezeti a hívőket az érzékelés, a test érzékszerveinek határain. És akkor lesz vége a racionális lehetőségeknek, a hamis misztikának. Az igazi misztikusnak is el kell hallgatnia, hogy átadja a helyét, minden kapott jelt elhagyni, hogy a Szellem teljes mértékben tudjon hatni bennünk.

Tehát, már nem arról van szó, hogy ’látni’ valamit, vagy ’kapaszkodni’ valami láthatóba, az Evangéliumban olvasott bizonyos szavakba, hanem a feltámadt Krisztussal való kommunikáció, ami túlmegy minden logikán, minden szón, minden saját magyarázatunkon a Szentírásról. És ebben az időben vagyunk, különben nem jutunk el odáig, hogy szemtől szembe lehessünk Istennel, hogy szellemben és igazságban tudjunk kommunikálni vele[3].

Nagyon fontos így befogadni a csöndet, amiről tavaly is beszéltünk[4]. Egy kirobbanó, pulzáló csönd, ahol teljes mértékben kifejeződik a feltámadott Isten kreativitása bennünk, eredetiségünk és küldetésünk szerint. Láthatjátok, hogy ez egy nagyon, nagyon keskeny, mély mezőny, ami Isten egy műve, de minél nyitottabbak vagyunk Isten művére, annál könnyebben áramlik minden bennünk. Az emberi logika sem zavar, az események is, amiket Isten megenged, – azért engedi meg, mert az ember teremtette, választotta őket – nem fognak zavarni. Felül tudunk rajtuk kerekedni és megnyilvánítani, hogy a feltámadt Krisztus élő bennünk, és ezt nem szavakkal, hanem az életünkkel.

És akkor mindaz, amit tennünk kell ebben az időben, hogy maradjunk nyitottak az ő kezdeményezésére, inkább, mint a sajátjainkra. Akkor fog megnyilvánulni a Szentlélek kreativitása, a bennünk lévő szentháromság, ami a beteljesüléshez vezet.

Még egy dolgot szeretnék mondani. Mi megkaptuk a kegyelmeket, hívva lettünk erre az útra az egész emberiség érdekében, azokért, akik nem fogadták be ezeket a kegyelmeket, még a habozó lelkekért is. Isten mindenkit össze szeretne gyűjteni, azonban szükség van olyan személyekre, mint az apostolok, akik azonnal befogadják ezeket a kegyelmeket és szellemben mindezt megnyilvánítják. Ez fogja a feltámadt Krisztust megnyilvánítani, a fenséges eszközökön, az angyalokon, hűséges testvéreken keresztül, akik más dimenziókban élnek, a szenteken és mindazokon a testvéreken keresztül, hogy az életükben feltámadt Krisztust tanúsítsák azoknak, akik erre nyitottak.

Induljunk tehát ebbe az irányba, hogy összegyűjtsük ezeket a kegyelmeket mindenki érdekében, hogy túlcsordultak legyünk a kegyelmekkel minden megpróbáltatásban, amit ez a földi emberiség megél.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Mt 28, 8-15

[2] Szent Péter 2021 június 29-i üzenete „Haladjatok a szentek nyomdokaiban, velük közösségben” megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon

[3] Jn 4, 23

[4] Mennyei Atya 2021 augusztus 7-i üzenete „A Fiam kezeibe helyezlek benneteket“, megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s