2022.04.14 – Elmélkedés

Tomislav Vlašić atya (hanganyag átirat)

 

Kedves fivéreim, kedves nővéreim,

örülök, hogy mind ugyanabban az Eucharisztiában tudunk részt venni, az Úr Vacsoráján.

Be szeretnélek vezetni ebbe a napba. A délelőtti misén a kenetmisét celebrálták. Két jelentése is van ennek: az olajkenetés, az olaj felszentelése, de ugyanakkor a mi szentséggel való kenetünknek is, mert ezen a napon minden pap megújítja az Úrnak tett ígéreteit és ugyanakkor a szentmise résztvevői is megújítják keresztségüket. És a kenet akkor száll alá, amikor van egy őszinte ragaszkodás a keresztséghez, az életszentséghez, máskülönben a Szentlélek nem tudja megerősíteni szavainkat, amelyekben ígéreteinket újítjuk meg.

Induljunk ki ebből a pontból: lépjünk be az Eucharisztia ünneplésébe, az Úr utolsó vacsorájába. Ez az ünnep nem emlék, hanem emlékünnep, annak az emlékünnepe, amit Jézus az apostolokkal élt meg, ez egy élő emlékünnep ebben az időben, amikor Jézus Krisztus közöttünk van a Szentlélekben, a köztes eljövetelében. A cél részt venni ebben a kegyelemben, nem egy üzenet emlékeként, hanem valamiként, ami belép a tudatosságunkba a kozmikus dimenzióba és a mikrokozmosz dimenziójába.

Összpontosítsunk tehát először a mikrokozmosz dimenziójára. Jézus belénk lép egy sajátos, végleges módon, a Kínszenvedésén keresztül és mindent az Eucharisztiában fejez ki. A mi részvételünk is Jézus ezen gesztusában, ami áthalad a halálán az örökkévalóságba, magára tudja venni és magára kéne vegye a saját jellemzőjét: a mi önátadásunkat, hogy bennünk élhessen, ahogyan Máriában és Márián keresztül élt. És ez bevezet minket a Szellem jelenlegi idejébe, amikor Jézus szellemben jelen van. Azt mondják: azok, akik őszinték, nyitottak a szívükben, érezni fogják, hogy részt tudjanak venni abban az életben, amit Ő ad nekünk, hogy az életünket adva, az Ő életét kapjuk[1]. Emlékezzetek csak vissza, hogy a Szűzanya Az élet nem élet Isten nélkül[2] könyvben azt mondta: „Az élet egy szeretetmisztérium[3]”. Aztán elmagyarázta „A misztérium szó nem feltétlenül valami homályosat, megfejthetetlent jelent, … Isten szemében a misztérium végtelenséget, mélységet, meghittséget és szentséget jelent.“

Tehát, ez a vacsora ebbe vezet be minket. Más szavak még, amiket a Szűzanya mondott: „Az élet, amit Isten nekünk ad, megállíthatatlan”. Ez azt jelenti, hogy amikor Jézus kommunikálja nekünk életét az Eucharisztiában, mindent megkapunk, de nem mágikus értelemben mindent, hogy azt gondoljuk, hogy részt vettünk egy rítuson és vége, hanem megad mindent, mint ahogy megad mindent a növekedéshez minden embernek, minden gyereknek. És mi le tudunk győzni minden magunkban és magunk körül, hogy ne aludjon ki ez az élet, hogy a halál és a pokol sem tudják kioltani ezt az életet, sőt. Ha mi közösségben vagyunk Krisztussal, a halál nem más, mint egy ugrópont a végtelenbe.

Ezen a ponton nagyon lényeges látni, hogy hogyan veszünk részt. Ez az Úr Vacsorájának az ünneplése nem olyan, mint általában, hogy a keresztények nagy része részt vesz a Szentmise rítusában, hanem ez az Úr Kínszenvedésének a kezdete. Bennünk, a mi belső világunkban, mikrokozmoszunkban, ezen a három napon mi végighaladunk a Jézussal való életünk alapvető eseményein. Ez a Krisztus Áldozatában való részvétel, mint tudjuk, minden erőt felszabadít bennünk, és, megkapva este az Eucharisztiát, mi különösen elhatározzuk, hogy részt veszünk a halálában, a Kínszenvedésben, a halálában, hogy eljuthassunk a feltámadáshoz.

Azzal a dinamikával, amivel mi válaszolunk, válaszol Isten, mint ahogy az Evangélium mondja: »amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek![4]«. Vannak tehát bizonyos törvények, melyeket látnunk kell magunkban, hogyan mozog a szellemünk, a lelkünk. Ahhoz, hogy részt vegyünk Krisztus Áldozatában és eljussunk a feltámadáshoz, szabadok kell legyünk a választásban, hogy felszabadítsuk magunkat belülről minden bálványtól, ami félelmet kelt bennünk. Csak ha szabadok vagyunk belülről, tudunk szabadon választani.

Egy másik aspektus: a mi szabad választásunk az, hogy Krisztus éljen bennünk. Krisztus, minden dinamizmusával, az életünk központi pontjává válik. És akkor nem lehet más választás, mint végigjárni az ő útját, végighaladni életünk alapvető eseményein: megpróbáltatások, keresztek, a démon fenyegetései, a halál fenyegetése és mindent megadnak, de csak, ha részt veszünk. Csak a szabad választás vezet a tiszta szeretethez. És itt hozzá kell tennünk még egy szót: a nagyvonalú választás; nem a mindennapi szükségletek szerint, mert azt megkapjuk, meg még annál is többet, hanem az a választás, hogy szeressük azt, Aki a Szeretet, aki a végletekig átadta magát értünk. Akkor lesz a választásunk döntő. Júdás választása, aki áldozott és sok adományt kapott Istentől, a halál választása. A különbség Jézus halálának szentsége és feltámadása között, az maga a halál. És akkor a nagyvonalú szeretetünk skálája szerint választhatunk, hogy Isten Jézus Krisztus által bennünk lakozzon és bennünk minden ajándék, minden kegyelem felrobbanjon, hogy az élet maga felrobbanjon a maga mérhetetlenségében, mindig a mindennapi élet megpróbáltatásain keresztül.

Könnyű azonosítani az utolsó Vacsora ünneplésének emlékét a lábmosással, és elkerüli a figyelmet, hogy » Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« [5], hogy az ember az életét adja a másikért Krisztusban azt jelenti, hogy az élő Krisztust adja a másiknak. Krisztus vérét fogyasztva, ugyanezt tegyük, de ne véres módon, hanem spirituálisan, életünk nedvét Krisztusnak adva, felebarátunk megmentésére. A lábmosás egy külső jel, és szolgálatunkat még a jótékonysággal sem tudjuk azonosítani. Ott van Krisztus szeretete, amely mindenkit felülmúl és az élet Kenyere, amelyet az életünkön keresztül adhatunk.

Azt hiszem emlékeztek, hogy mondtuk nektek, hogy Isten benépesíti a Földet, hogy megváltoztassa a nemzedékeket, azokkal a nagyvonalú lelkekkel, akik élhetnének a Felső Univerzumban is[6]. Ha ez a nép – aki a Világegyetemre kiterjedő Egyház maradványának tartja magát – komolyan venné ezeknek a lelkeknek a kíséretét a fogantatástól a halálig, néhány generáción belül megváltozna a Föld. Ez egy hatalmas küldetés és rajtunk keresztül halad, a mindennapjainkon.

Tehát ma este, miközben Jézus önmagát adja nekünk, ez meghívás arra, hogy átadjuk magunkat Neki, hogy Ő átalakítson minket és az élet kenyerévé váljunk, a megmentés vérévé, mert Ő bennünk van és bennünk él, és minden, ami bennünk történik, rajtunk keresztül, az Ő műve, hogy az Atyát a Szentlélekben dicsőítse.

Lépjünk be tehát ebbe a Szent Triduumba azzal a szándékkal, hogy átéljük ezeket a bennünk lévő eseményeket, ezt a dinamizmust, ugyanabban a dinamizmusban, amivel látjuk Jézust közöttünk áthaladni és elérjük magunkban a feltámadást. A feltámadás és a feltámadás napja ebben az évben nem ugyanaz, mint az egyéb Úr Húsvétjának az ünneplése. Belefoglalódik Jézus azonnali jelenlétébe közöttünk, bele van helyezve ebbe a kegyelembe, ebbe a dinamizmusba. És Húsvét után pedig egy újabb dinamizmus indul el bennünk és az egész húsvéti időszakban.

Kívánok nektek egy jó, kegyelemmel teli szakaszt a Krisztussal való bensőségességben, de abban az örömben, ami felszabadul bennünk az élet mérhetetlensége miatt, amelyet sem a múlt, sem a jövő nem fojthat el, mert Jézus Krisztus az élet bennünk. Áldott Húsvétot kívánok.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] A Szűzanya 2020 március 24-i üzenete „Jézus jelenléte“, megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon

[2] A könyv az emberiség édesanyja Stefania Cetarinának adott 2017. és 2018. közötti üzeneteit tartalmazza, megjlelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon

[3] Az emberiség Édesanyjának 2017. december 13-i üzenete a fent idézett könyv 29. oldalán található

[4] Lk 6, 36-38

[5] Lk 22, 19

[6] A Szentlélek 2012 január 28-i üzenete „Csodagyarekké tettél“ megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon; Jézus 2020. április 12-i üzenete „Átadok nektek minden, a Földön megvalósuló jót” megjelentetve a www.azujteremtesfele.com honlapon