A Szentlélek üzenete – 1999, május 22 – Pünkösd előestéje

“Megáldalak benneteket ezen az estén. Szeretnélek emlékeztetni, hogy minden erőfeszítés a spirituális életben felesleges, ha nem élitek meg az Istennel való intimitást. Kevés lélek van, aki felfedezte Istent még azok között is, akik azt állítják, hogy hozzá tartoznak. Kevés a lélek, aki barátként fedezte fel Istent és még kevesebb, aki Atyaként.

Szinte mindannyiatokból hiányzik az Istennel való intimitás, hiányzik a képesség, hogy belépjetek a csendbe és Istent a saját életetek részeként érezzétek. Mégis, mind meg vagytok hívva, hogy érezzétek a velem való bensőséges kapcsolatot; megvan erre a lehetőségetek, ha szerettek és képesek vagytok visszavonulni önmagatokba, a létezésetek legmélyebb részébe – ami ezáltal titokzatos, titkos és sérthetetlen – oda, ahol én élek. Úgy kell érzékelnetek ezt az érintkezést velem, mint valamit, ami termékennyé tesz benneteket, mert én vagyok az Isten Szelleme, az Élet Szelleme. Így, mint ahogy a házastársak közötti intimitásban megfogan az élet, úgy az Istennel való intimitásban a lélekben megfogan az Isteni élet. Erre az intimitásra hívlak meg titeket, ami nélkül nem lehet engem megtalálni. Nem tudtok megtalálni a különleges jelenségekben, sem a hangzavarban és zűrzavarban, ahol túl sok szó van. Csak a lelketek és az életetek intimitásában tudtok megtalálni.

Nagyon kérlek, hogy ne engedjétek meg senkinek, hogy megsértse az Istennel való intimitásotokat és tegyetek meg mindent, hogy a ti belső teretek csak Hozzá és hozzátok tartozzon és senki máshoz. Ne engedjétek meg a világ mérgének, annak, ami piszkos és gyáva, hogy belétek hatoljon és hogy megszentségtelenítse azt az intimitást, ami egyben a szentélyetek is.  Épp itt, a lelketek szentélyében kell csendben maradnotok, letérdelve imádnotok Istent.  

Azt is kérem, hogy tartsátok tiszteletben minden lélek intimitását, tartsátok tiszteletben mindig. Mindenekelőtt a papokat kérem: segítsetek minden rátok bízott lelket, hogy megtalálják magukban az Istennel való bensőségesség terét, tanítsátok meg őket, hogy tartsák ezt tiszteletben másoknál. Így kialakul egy egészséges közösség, ahol egyik a másikat segíti abban, hogy megtalálja és megélje az Istennel való bensőségességet és tisztelje azt mindenkiben.  Ebben a tiszteletben születik meg az Egyház, az igazi, mely a szeretet szentélye.

A személy intimitását tisztelni nem azt jelenti, hogy nem kell kijavítani a személyt. Ismét a papokhoz fordulok, de a szülőkhöz és tanítókhoz is: hagyjátok, hogy a személy érjen, hogy szabadon növekedhessen Isten előtt. Nem szabadon, hogy azt tegyen, amit akar, hanem szabadon, mert be van fogadva és tisztelve van a saját szabadságában, hogy növekedjen és döntsön. Így hat Isten, aki tiszteletben tartja a szabadságotokat. Hagyjátok, hogy az utolsó szó mindig Istené legyen és sosem a tiétek, mégha papok vagy tanítók is vagytok. Hagyjátok, hogy Isten legyen az, aki beteljesíti a művét mindenkiben. Rátok az vár, hogy előkészítsétek a terepet, mint egy kertész, aki előkészíti a földet a magnak, de a magot nem ő növeszti. Ezért, azt javaslom, hogy a dolgokat finoman, de határozottan mondjátok. Segítsétek a rátok bízott személyeket, hogy eljussanak egy világos egzisztenciális döntésre; néha a lélekben nem egoizmus, hanem inkább egy tudatlanság van az igazi jó tekintetében. Aztán hagyjátok, hogy mindenki szabadon válasszon és ne tegyetek semmit többet.

Nektek mind mondom: a ti feladatotok megmutatni az igazságot a testvéreiteknek és olyan messzire elvezetni őket, amennyire csak tudjátok az igazság fele. Ti azonban mindig tartsátok tiszteletben mások döntéseit, mégha fájdalmasak is, mint ahogy én is tiszteletben tartom, mégha látom is, hogy sokan elvesznek. Sokan közületek eljutnak az igazság szentélyéig és nem lépnek be. Ez szörnyű! Olyan, mint éhenhalni a bankettterem küszöbén, ahol az asztal zsúfolásig van minden jóval. Rengeteg lélek így él és hal meg.

 Az olyan oktatás és képzés, mely nem tartja tiszteletben a személyt az ő intimitásában, mindenekelőtt az Istennel való intimitásában, egy igazi és sajátos erőszakot képez. Így a személynek a lelke nincs segítve az érésben és a növekedésben, hanem beléje van oltva a fegyelem. Az intimitási tere el van foglalva a szabállyal, a formával és a törvénnyel. Így az a látszat keletkezik, hogy a személy jó és szent, mert betartja a szabályokat, de ez nem mindig igaz. Természetesen szükség van egy fegyelemre és szabálytiszteletre, de ennek korlátozások, kényszerek és erőszak nélkül kell történnie. A személy, aki segítve van, hogy Istenhitben és mások iránti tiszteletben növekedjen, természetes módon fordul az igazi belső fegyelem felé, mely Isten belétek írott törvényeiből ered. Sokszor azonban egy hatalmas dráma zajlik le a növekedés fázisában, mert a lelkek irányítása nincs rám hagyva, hanem az emberi elmére, az emberi tudományra, az emberi félelemre, és a félelem félelmet generál.     

A Szentháromsággal való kapcsolatba bele van foglalva az egész spirituális élet és az egész teológia alapja; ennél semmi sincs fontosabb. Az ember küszködik, hogy tanulmányozza, hogy ki Isten, hogyan találja meg Istent, mit tesz Isten, milyen tulajdonságokkal rendelkezik Isten – nem értette még meg, hogy ami valóban számít az az ő Istennel való kapcsolata, mert a Szentháromság Egy Istennel való intim kapcsolatban van az élet esszenciája, és minden, amire az életben és az életen túl szükség van. A ti Istenben és Istennel való életetekben újra generálódik és  helyére kerül a létezésetek, az intelligenciátok és minden képességetek. Minderre azonban  őszintén, alázatosan vágynotok kell, mert Isten nem ír elő semmit, és a szeretete sem. Folyamatosan keres benneteket, de nem kényszerít, szeret, de nem nyom el, kíván, de nem birtokol, hagyja, hogy szabadon válasszátok és megértsétek, hogy hol van az élet.

Megáldalak ma titeket, hogy mindig benneteket legyen az Isten iránti vágy – ha egy őszinte, világos, ambíció és kompromisszum mentes vágy lesz, akkor én nem fogom elmulasztani, hogy elvezesselek oda, ahova el kell vezesselek,  nevezetesen az Atyához a Fiú által. Mi Jézussal folyamatosan cselekszünk, hogy ti mind el tudjatok jutni a teljességhez, és mindaz, amit teszünk, az a ti életetekért van. Minden az életünkön keresztül halad, hogy elvezessen az Atya életéhez.

Nagyon szeretlek és védelmezlek, megadom nektek a kegyelmet, hogy megnyissatok a saját és a testvéreitek lelkében egy egyre nagyobb teret, az élet terét, mely a teremtés és a Teremtő között áramlik, a végtelen szeretet terét, mely folyamatosan újranemz.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”.