Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2023.09.08 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

 

Olvasmányok: Róm 8, 28-30; Zsolt 12; Mt 1, 1-16. 18-23

A mai, szeptember 8 – Mária születése – napjának olvasmányai ha hittel, egyszerűséggel, bizalommal nézzük, ha egy olyan ember magatartásával nézzük, aki tudja, hogy kinek adta az életét, egy olyan embernek a magatartásával, aki felajánlotta az életét és tudja, hogy élete Isten kezében van és bízik abban, hogy Isten vezeti az életét, aki nem kérdőjelezi meg, hogy Isten hogyan vezeti, hanem egyszerűen minden történésben megpróbálja megérteni, hogy mit akar mondani neki Isten, próbálja megérteni, hogy hogyan vezeti Isten, próbálja megérteni, hogy mit kéne tennie, mit kéne elengednie, de anélkül, hogy válságba kerülne a felajánlása, az identitása, a bizonyossága arról, hogy Isten kezében van és onnan senki nem tudja kiszakítani, igen, ezek az Olvasmányok ezeket igazolják vissza.

Szent Pál a Rómaiaknak: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak”^[1]. Minden a javunkra válik. Ez azt jelenti, hogy nem történhet semmi rossz velem, mert nincs Rossz. Hogy jobban fejezzem ki magam: van rossz, de nem tudja a Rosszat tenni velem, ami a lélek elvesztése lenne. Elviheti a testem, de nem a lelkem, bármi történhet velem, de „az Istent szeretőknek minden javukra válik”.

„Mert akiket eleve ismert…”^[2], ha felajánlottam Neki az életem – tudjuk, hogy pusztán a vágy, hogy felajánljuk Neki az életünket azért jön, mert Isten belénk helyezte -. Közülünk senki, saját erejéből nem tud eljutni odáig, hogy felajánlja az életét Istennek. Ez egy olyan vágy, amit Isten helyezett belénk. Senkiben sincs ez benne, ha Isten nem helyezi belénk, nem ajánljuk fel az életünket. Ez a vágy a fogantatáskor kimondott „igen”-ből ered. Akik igent mondtunk, arra mondtunk igent, ami az életünk, az identitásunk, így az Atya a Fiúra bíz és a Fiú átad a Szentléleknek, aki képez minket. A Szentlélekben felajánljuk az életünket, de minden Isten cselekvése. Tehát, megismert: „akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette”^[3].

Az egész egy folyamat: minden a javunkra válik. Minden a javunkra válik a folyamat, az, hogy eljussunk a belénk helyezett Isten Fiának a képmásához, akik mi is Isten fiai vagyunk. Nézzétek csak meg, azt fogjátok mondani: „Túl könnyű”, de ez Isten gondolata. A nehézség az életben jön, hogy az élet során megmaradjunk ebben a hitben, a történések során: ráhagyatkozni Isten kezére, aki tudja, hogy hogyan vezessen – mi nem, Ő igen – az tehát, hogy felismerjük mindazt, ami abból az Isten képmásából ered, abból a folyamatból, amit Isten belénk helyezett. Nem beszélek itt az egymás segítéséről, a közösségről, az egymásért való felajánlásról, mindezeket tudjátok.

Valakinek a példája, aki ilyen volt: Szent József, ugyancsak a mai Evangéliumban^[4]. Túl nagy dolog volt számára megérteni, hogy Szentséges Mária a Szentlélek műve által lett terhes. Vagyis, mondjuk ki világosan: Szent József sem értette meg abban a pillanatban. Azonban, Isten fiaként, Igazként, tudta, hogy minden jóra fordul, egyszerűen azt mondta: „Elbocsátom titokban, hogy ne bántsák”[5]. És akkor lépett közbe Isten, és ahogy Isten közbelépett, ő üdvözölte. Ilyen volt Mária és József egész élete, könnyű Jézust említeni, mivel ő Isten. De őket kettőjüket, Szentséges Máriát és Szent Józsefet ezen a módon vezette Isten. Az ígéretet, hogy mindannyiunkat egyenként és együtt ugyanúgy vezet, mi is megkapjuk, ezt a vezetését és az egész Jézus Krisztus Egyházának a vezetését, aki kísér minket, minden eszközzel együtt. A lényeg a hajlandóság.

Van egy téves értelmezési módja is Szent Pál Rómaiaknak írt levelének: „Én igaz vagyok, választott vagyok, elrendelt vagyok, pap vagyok, felkent vagyok”. Ezzel már el is vagy veszve. Én tudom, hogy felkent vagyok, tudom, hogy pap vagyok, de azt is tudom, hogy Isten, a testvérek segítsége nélkül, hogy hagyjam magam képezni, átalakítani, fülöncsípni a gondolatom, ami tudom, hogy mindig – ha nem is mindig, gyakran – az Ő gondolatának az ellenkezője. Azonban mindez akkor tud megtörténni, ha én tudom, hogy Istennek minden lehetséges, és minden a javunkra válik, minden, a betegség, a halál, a szerencsétlenség, az éhínség, a dögvész. Minden a javára válik azoknak, akik szeretik Istent és hagyják magukat szeretni.

^[1] Róm 8, 28

^[2] Róm 8, 29

^[3] Róm 8, 29-30

^[4] Mt 1,1-16.18-23

[5] Mt 1, 19