7. Úton a Krisztus Jézussal való találkozás felé

Elmélkedés – 2025.12.15

Mauro (hanganyag átirat)

Megpróbálok ebben a folyamatban a Szentlélekről, a Szentháromság harmadik személyéről beszélni.

Őt úgy definiálják, mint az Atya és a Fiú között áramló szeretetet, aki megérinti az egész teremtést, megérinti az egész emberiséget az univerzum bármely pontján: kijön az Atyából és a Fiúból, szüntelenül áthalad az univerzumon, mindent megérint és mindennek új életet ad, mindent visszaállít eredeti állapotába.

Ő Jézus első ajándéka, az első ajándék, amelyet a hívőknek adott. Ő az, akiről Jézus azt mondja: „Amikor elmentem, mindent megmagyaráz”.[1] Mindaz, amit Jézus elvetett, mindaz, ami fogantatásunk óta bennünk van – Isten emléke, képmása, hasonlósága – mind megnyílik és megmagyarázódik a Szentlélek által. Ő az, aki megfogantatta Jézust Szűz Mária méhében, az ő Jegyese, Szűz Mária Jegyese, Szentséges Máriáé. Ő Isten bölcsessége, aki, ahogy Jézus mindig mondja, az Atyától merít, a Fiútól merít, és minden embernek ad, minden embernek elmagyarázza. [2]

Ez így folytatható lenne a végtelenségig, de máris megérthető a Szentháromság szépsége: az egyik nem létezhet a másik nélkül, mindegyiküknek ugyanazok a kiváltságai, mindannyian szeretet: az Atya, aki teremt, Jézus, aki feláldozza magát, a Szentlélek, aki megszentel. Mindannyian szeretnek és szeretik egymást, de egyikük sem létezhet a másik nélkül; láthatóvá válik az igazi közösség szépsége. És Szentséges Szűz Mária pontosan ebbe a szeretet örvénybe illeszkedik be, mert ő is befogadja ezt a szeretetet, befogadja a Szentlélektől, Istentől kapott ajándékot, befogadja és vissaajánlja, befogadja és visszaadja az Atyának. Így van ez mindenkivel, aki bekapcsolódik Isten dinamikájába, aki a Keresztségtől kezdve elindul ezen az úton, hogy visszatérjen Istenhez, hogy találkozzon Istennel, mert aki bekapcsolódik, az felajánlja magát, hogy megismerje Istent, szeresse és szolgálja. És ez is mind a Szentlélek műve.

Jézus azt mondja: „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”[3], de Ő is, hogy az Atya műve beteljesedjen, adja a Szentlelket. Ő is, hogy elvégezze az Atya munkáját, a Szentlélekkel közösségben cselekszik. Mi is, ha a Szentlélek nem lenne, nem tudnánk kimondani az „Abba, Atya” szót.

Így tehát azt mondhatjuk, hogy bárki, aki örömmel választja, hogy engedelmeskedik Istennek, feltelik Szentlélekkel, amely aztán kibontakozik, újjáteremt, átalakít, kibővít. De abban a vágyban, hogy engedelmeskedjünk Istennek, hogy az Övéi legyünk, hogy meg akarjuk ismerni Őt, hogy alávessük magunkat az Ő akaratának – nem elég Istent Teremtőként elismerni, hanem el kell fogadnunk azt is, hogy Ő vezessen minket –, megtelünk a Szentlélekkel.

Ez a tűz, amely minden szennyeződést eléget, ez a bennünk lévő vágy, hogy Istenéi legyünk, hogy teljes életet éljünk, hogy megértsük a jót, hogy a jót kívánjuk és azt akarjuk tenni, Isten és embertársaink iránt. Minden, ami nem ebben a dimenzióban történik, még a szép dolgok is, hiányosak, nem érik el a teljességet; még a jó cselekedetek is, ha nem a Szentlélek művei, előbb-utóbb megtorpannak, mert Ő az erő, Ő az, aki képez, Ő, – ahogy az egész Szentháromságról elmondható,- az élet. A Szentlélek nélkül nem vagy élő.

Ajándékaiból tudjuk, hogy Ő a lélek védelmezője, a kedves vendég, az ügyvéd; azt is tudjuk, hogy Ő az, aki imádkozik bennünk. Számomra tehát úgy tűnik, hogy világosan tudnunk kell: Ő egy Személy, ez segít megérteni Őt és kapcsolatba lépni Vele. Ő egy Személy, és mint ilyen, közösségbe kell lépnünk ezzel a Személlyel. Ezt könnyebb Jézussal, az Atyával már megtettük ezt a lépést, de a Szentlélekkel is így kell tennünk, hogy megtanuljuk megérteni, megtanuljunk beszélni vele, megtanuljunk vele kapcsolatba lépni, kérdéseket feltenni neki, meghallgatni a válaszokat.

Azt hiszem, összefoglalhatjuk, hogy ne írjunk egy értekezést a Szentlélekről, hanem ebben a karácsonyi időszakban azt mondjuk: meg kell tanulnunk teret hagyni a Szentléleknek, és meg kell tanulnunk csökkenteni az egónkat, hogy a Szentlélek növekedhessen bennünk. Akkor könnyű lesz megértenünk a Szentháromságot, megértenünk a Karácsonyt, megértenünk… a megváltást, megértenünk ezt a beteljesülési időt, megértenünk, hogy helyes, hogy Jézus dicsőségesen visszatérjen, hogy végre befejezze Isten tervét, és így elindulhasson az új teremtés. Ismét minden oda vezet vissza, hogy el kell indulnunk abból a vágyból, hogy belépjünk Isten gondolatába, és a Szentlélek segít nekünk ebben.

Szentséges Szűz Mária, az Ő Menyasszonya, áldjon meg minket ezen az úton, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Vö. Jn 14, 26

[2] Vö. Jn 16, 13-15

[3] Vö. Jn 15, 5