6. Úton a Krisztus Jézussal való találkozás felé

Elmélkedés – 2025.12.13

Mauro (hanganyag átirat)

Karácsony közeledtével úgy gondolom, hogy helyes, ha nemcsak a Szentséges Szűz Máriáról beszélünk, hanem megpróbáljuk szemlélni Szent Józsefet is, aki nem volt jelentéktelen szereplő Isten üdvözülési tervében.

Szent Józsefet „az igaznak”, a legigazabbnak nevezik. Olyan ember volt, mint mi mindannyian. Ő is az eredendő bűn alatt volt. Nem volt olyan, mint Szentséges Szűz Mária, de Isten rábízta Fia, az Isten Fia gondozását, valamint Szentséges Szűz Mária, a Szentlélek menyasszonya és kedvenc leánya, egy olyan teremtmény gondozását, akire Isten különös figyelmet fordított.

Ő egy becsületes izraelita volt, betartotta a Törvényt. Mint minden izraelita, ő maga mondja nekünk a ránk hagyott szavaiban[1], hogy családot akart, gyermekeket akart adni Istennek.

Úgy gondolom, hogy Szent József mindannyiunk számára példakép lehet, egy hozzánk még közelebb álló alak, egy olyan ember példája, aki Istent keresi, aki tudja, hogy Istentől származik, és hogy Istenhez kell visszatérnie. Tehát ebben az Istenkeresésben egy ember, aki meg akarja ismerni Istent, és ezért nyitott marad, nyitott belül, nyitott Isten akaratának meghallgatására, és ez, figyeljetek, egy követelmény, amely mindannyiunkban meg kell, hogy legyen, mindannak ellenére, amit tudunk, ismerünk – ismerhetjük a Törvényt, a Bibliát, a Béke Királynőjének minden üzenetét –, de meg kell maradnunk Isten hangjának, Isten újdonságának figyelésében.

Megkérdeztem magamtól, miért ismerték el azonnali „igaznak” Szent Józsefet? Csak azért, mert betartotta az egész Törvényt? Voltak mások is, akik ezt tették. Hiszem, hogy a Törvény betartása a kiindulópont, természetesen, az alap, a Törvény betartása az alap, de Isten igaznak látta, mert látta József szívét, amely túlmutat a Törvényen, amely Istent keresi, azt a szeretetet keresi. Egy példa, ami túlmutat a Törvényen? Nem taszítja el Máriát, a Törvény azt parancsolta volna, hogy taszítsa el. És másokat is tesz az élete során, de az első az, hogy nem taszítja el, függetlenül attól, hogy mit mond a Törvény. Máriában tisztaságot lát, biztos abban, hogy nem hazudott; ezért nem érti, hogyan lehet terhes, és nem taszítja el. Nem ragaszkodik a Törvényhez, nem fanatikus. Egyébként a Törvénynek útmutatásnak kellene lennie, amelynek betartásával nem lehet hibázni, de ahhoz, hogy Istenhez jussunk, a Törvényen túl kell lépnünk.

Ez helyes, mert megkérdőjelezi saját meggyőződéseit, megpróbálja Isten fényében megvizsgálni saját elképzeléseit, még a legszentebbeket is, és készen áll az újdonságokra.

Ezek azok a feltételek, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Isten vezessen minket, és Józsefet, Szent Józsefet, Isten tudta vezetni, és ezt Gábriel arkangyalon keresztül tette. Nézzétek, ez érvényes mindannyiunkra: nyitottak, igazak, készek az újdonságokra, Isten akaratára rendelkezésre állók, valóban felajánlottak és Istennek adakozók, Isten vezet minket, és Isten tudja, hogyan kell vezetni minket. Gábriel arkangyal vezetésével máris láthatjuk az egyik alapvető pillérünket, nem igaz? – már említettem másokat is, mert igaznak lenni az integritás – a vezetésre való nyitottság a felajánlás, egy Arkangyal által való vezetés pedig a közösség. A három alapvető pillér, amelyet Isten adott nekünk, mindig is érvényes volt.

Ő közösségben él az arkangyalokkal. Tudjuk, hogy nem csak egyszer találkozott Gábriel arkangyallal, álmában: ő vezette, amikor azt mondta neki: „Vedd a gyermeket, és menj”[2], sokszor meglátogatták a názáreti házat[3]. De ő egy olyan ember, aki Szentséges Szűz Máriával, a feleségével is közösségben élt, a férfi és a nő közötti közösségben. Hogyan szemlélte Máriát? Tudatában volt annak, hogy ez valami titokzatos, valami nagy dolog, de elkötelezte magát ebben a közösségben.

És ahogy korábban mondtam: miért felajánlott? Egész életét megkérdőjelezte, egész életét megváltoztatta, hogy Istent kövesse, és nézzétek, ezt úgy tette, hogy egész családja és egész Názáret ellene volt. Mert néha talán azt gondoljuk: „Hát, lehetséges, hogy az egész családom azt mondja, hogy tévedek? Lehetséges, hogy mindenki azt mondja, hogy tévedünk?” Máriának és Józsefnek az egész falu, mindenki ellene volt, csak egyvalaki segített nekik.

Nem volt könnyű élete, rögtön megpróbáltatások elé állították, amint igent mondott az Arkangyalnak, megkezdődtek a megpróbáltatások, és ezekben a megpróbáltatásokban nyugodtan gondolhatta volna: „Hát, talán az az álom nem is volt olyan igaz, ki tudja, hogy az Gábriel Arkangyal volt-e, vagy… Biztosan, ha egy paphoz ment volna, az azt mondta volna neki, hogy az egy démon volt, és nem az Arkangyal, ahogy manapság is történik (mind démonok azok, akik megjelennek). Pedig ő volt az, Gábriel Arkangyal.

De a nehézségek ellenére továbbra is hitt. Szent Józsefnek nagyon nagy hite kellett, hogy legyen. Ha az életét nézzük, mindig az evangéliumhoz viszonyítva, és nem annyira, vagy csak a mi üzeneteinkhez viszonyítva, akkor ő egy olyan ember, aki tud szemlélődni, tud meditálni; szemléli Szentséges Szűz Máriát, szemléli a pásztorokat, amikor azok a jászolhoz jönnek, és azt mondják neki, hogy egy angyal küldte őket oda. Szemléli őket. Elképzelem, hogyan szemlélte a Három Királyt. Úgy gondolom, hogy Szent Józsefről is elmondható, vagy inkább el kell mondani: szívében elmélkedett, mint Szentséges Szűz Mária[4]; nézte, elmélkedett, imádkozott és nyitott volt Isten akaratára.

Mindig szemlélődve találja magát Istenének atyjaként és Isten Anyjának férjeként. És ott is elmélkedik. Szent József az, aki eredetiségével megnyitja előttünk az utat, és ismétlem, nagyon hasonlít ránk: eredetisége közel áll a mienkéhez. Tehát azt mondhatjuk, hogy Jézus, a Megváltó, és mint ilyen, Isten Fia, szemlélendő; Szentséges Szűz Mária, a Szentlélek menyasszonya és a Társmegváltó, aki sajátos módon egyesül Jézussal. De Józsefet nekünk úgy kell szemlélnünk, mint az embert, aki egyesül a megváltással és a társmegváltással, az embert, aki igyekszik közösségbe lépni Máriával és Jézussal. Ezt apaként, férjként teszi, és mindannyian meg kell tennünk a saját eredetiségünkben. Ő az első ember, aki egyesíti életét a Megváltóval és a Társmegváltóval, amit nekünk is meg kell és meg kell akarnunk tenni minden szentmisén és egész életünkben.

Szent József szerelmes Szentséges Szűz Máriába, szerelmes Jézusba, nemcsak mint Isten Fiába, hanem Máriába és nőbe, Jézusba pedig mint gyermekbe, akit látott felnőni, akit ő nevelt fel, aki emberi értelemben véve az ő fia. De ebben a szeretetben is hagyja magát átalakítani, nem kényszeríti rá másokra; van egy része ennek a szeretetnek, amely, mondhatnánk, emberi. Nincs ebben semmi rossz, és mint ilyen, hajlamos védeni, hajlamos birtokolni, nehezen adja oda mindazt, ellentétben Jézussal és Szentséges Szűz Máriával. És azt gondolom – talán tévedek –, hogy éppen Mária és Jézus iránti szeretete miatt nem tudott eljutni a kereszt alá, nem tudta volna elviselni. Mária és Jézus iránti szeretetének felülemelkedése túl nagy volt számára, nem tudta volna elviselni azt, ahogyan bántak velük, mert mindkettőjükkel rosszul bántak; ezért halt meg fiatalon.

Hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy számomra József többet jelent, mint az apostolok. Gyakran mondjuk, hogy az apostolok alakja – Péterről beszélünk, de mindannyian ilyenek – azért szép számunkra, mert olyan emberek, akik mindenképpen eljutnak a Mennybe, fel tudják emelni emberségüket, fel tudják dolgozni saját korlátaikat és hibáikat. Számomra József sokkal többet jelent. Ő az a példa, amikor van Isten iránti szeretet, Isten keresése, az a példa, hogy Isten szeretete hogyan hajlik az emberre és viszi el a teljességhez. Számomra öröm tudni ezt: egy egyszerű ember, asztalos, aki nem tudta annyira magasztosítani a szeretetét, hogy a kereszt alatt álljon – és adjatok hozzá, amit akartok –, de aki őszintén szerette Istent, őszintén szerette Szentséges Szűz Máriát és Jézust, és aki Isten terveiért egyszerűségében az egész életét adja. Nem prédikált, nem vett részt Jézus közéletében, de ő a „kiválóságból igaz”, ő az Egyház atyja Máriával együtt.

Isten egy ilyen emberre bízhatta a megváltás, a társmegváltás egész művét, és azt is mondom, hogy ezt is, amit mi az idők végén élünk. Számomra úgy tűnik, hogy ez mindenkinek normalitást, vagy inkább kivételességet ad, kivételességet a normalitásban, a természetfelettit a normalitásban, ami minden keresztény életének kellene lennie. Ahogy mondtam, teljes mértékben megélte az integritást, a felajánlást és a közösséget.

Vezessen tehát Szent József minket arra, hogy helyesen szemléljük a Karácsonyt (a Születést) és Isten egész tervét ebben az időben, különösen azt a tervet, amelyet Isten Szentséges Szűz Mária által valósít meg ebben az időben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Lásd Szent József 2021. március 18-i üzenetét „Mária, az új asszony” címmel, amely ezen a honlapon lett közzétéve

[2] Lásd Mt 2, 13

[3] Lásd 1. lábjegyzet

[4] Lásd Lk 2, 19