Tanúvallomás

 

Finale Ligure, 2025. október 21.

Ezen a napon celebráltuk Tomislav Vlašić atya temetését a Finale Ligure-i Szentélyházban. Az ünnepség során Stefania Caterina a következő szavakat intézte hozzánk.

Kedves testvéreim!

ezen a számunkra oly ünnepélyes napon szeretnék hozzátok szólni, ahogyan azt Tomislav atya halála előtt megígértem. Ő nagyon szerette volna, ha tudjátok, hogy az a tanúságtétel, amelyet az elmúlt években hoztunk nektek, nem szűnik meg az ő halálával.

Mindannyian tudjátok, hogy az Úr küldött minket a Földre, és hívott minket, hogy tagjai legyünk a Központi Magcsoportnak, és hogy megismertessük az emberiséggel Isten tervét, hogy Krisztusban újraegyesítse az egész teremtést. Elmagyaráztuk nektek, hogy ez az egyetlen üdvösségi terv az egész Univerzum számára, hogy nincs más, és ma is megismétlem nektek.

Az Úr már fogantatásunk óta hívott minket erre a küldetésre, de Szentséges Mária volt az, aki kiválasztott minket. A Szűzanya megkérte Istent, hogy a Központi Magcsoport tagjai azok legyenek, akiket az Ő Szíve kíván, és az Úr meghallgatta imáját. De minden tagnak válaszolnia kellett. Az atya és én azonnal elfogadtuk, hogy tagjai legyünk a Központi Magcsoportnak, amelynek küldetése egyszerre egyszerű és nagy:

• hirdetni minden embernek Krisztus központi szerepét és bejelenteni az egész Univerzum újraegyesítését Benne;
• Jézus Krisztus közvetlen hatalma alatt élni és cselekedni, a hét nagy Arkangyal rendelkezésére állva, hogy így megnyissuk az utat az új teremtés felé az egész Univerzum emberisége számára;
• hajlandónak lenni az emberiség keresztjének hordozására, abszolút hűségben Istenhez és törvényeihez.

Haláláig az atya és én a Központi Magcsoport Földön élő tagjai voltunk, együtt a Rómában élő fivérrel és nővérrel, valamint a Jeruzsálemben élő fivérrel és nővérrel. Azonban, mivel a római és jeruzsálemi testvéreknek számos nehézséggel kellett szembesülniük, csak Tomislav atya és én kaptunk hívást, hogy nyíltan hirdessük a Krisztusban való összefoglalás tervét, amiről már szó volt. Szóban és könyveinkben ismételten hirdettük és elmagyaráztuk mindazt, amit kinyilatkoztattak nekünk.

Emberi szempontból ez sok áldozatot követelt tőlünk: üldöztetéseket, rágalmazásokat, elhagyásokat és árulásokat. Sokat szenvedtünk, de mindig teljesítettük Jézus minden kérését, egészen az utolsóig, amikor megkérdezte, hogy hajlandók lennénk-e valamit hordozni Érte. Igen-t mondtunk, és nem sokkal később Tomislav atya és én egy nagyon nehéz útra indultunk, amely a stigmák ajándékában csúcsosodott ki. Átszúrt oldala, fájó kezei és lábai Isten ajándéka volt, gyönyörűséges mindannyiunk számára, akik elfogadtuk, de rettenetes azok számára, akik elutasították.

Tomislav atya mindent szeretettel és abszolút hűséggel viselt. Minden pillanatban mellette voltam, ezért tanúja lehettem Tomislav atya kimondhatatlan fizikai szenvedéseinek, amelyeket lángoló hittel, reménnyel, a rá bízott lelkek iránti szeretettel viselt, soha nem panaszkodva, soha nem kérdezve, hogy miért. Mindig és csakis örömmel engedelmeskedett, még akkor is, amikor a fizikai fájdalomtól sírt.  Kétségtelenül állíthatom, hogy harminchárom éven át egy szent mellett éltem és dolgoztam, aki ma a Mennyben ragyog. Kihívok bárkit, aki az ellenkezőjét állítja.

Ma azért vagyok itt, hogy elmondjam nektek és mindazoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, hogy Tomislav atya halála nem állítja meg Isten ezen művét. Az a tény, hogy ő most a szellem dimenziójában van, én pedig a Földön maradtam, semmit sem jelent, mert a Szentlélek cselekvése nem ismer határokat és akadályokat, és mert két ember közössége Istenben, ha hiteles, akkor felbonthatatlan. Ezért küldetésünk folytatódik azokon az új utakon, amelyeket Isten megnyit.

Tomislav atya szelleme most hihetetlenül megerősödött, és mindannyian, akik szerettük őt, érezni fogjuk jelenlétét és erejét. Azok is érezni fogják, akik nem szerették őt.

Tomislav atya élete utolsó napjaiban többször is megismételte, hogy mindig velünk lesz. Most rajtunk a sor, hogy ugyanolyan erővel és bátorsággal válaszoljunk, amivel ő rendelkezett, ahogyan ő tanította nekünk. A magam részéről biztosítani szeretnélek titeket, hogy amíg élek, és ha Isten is úgy akarja, együtt fogok dolgozni és elkötelezem magam veletek együtt, hogy ezt a művet továbbvigyük. Imádkozni fogok és felajánlom az életemet Istennek mindnyájatokért és mindazokért, akiket az Úr erre az útra küld. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy keressük a drága gyöngyszemeket, amelyek a lelkek; nem mindig láthatók, mert eltakarja őket a világ sara, amely elrejti Isten gyermekeinek szépségét. Krisztus nevében és Szentséges Mária Szívében fogjuk keresni őket, összegyűjteni, megtisztítani és felajánlani az Úrnak Királyi koronájához.

Tomislav atya gyermekeiként szeretett minket, végtelen szeretettel, mindig szerette és megbocsátott azoknak is, akik megsebezték. Ugyanezt biztosíthatom nektek is a magam részéről. Segítségetekkel igyekszem anyátok, testvéretek, barátotok lenni. Folytatom küldetésemet azzal az erővel, amelyet Isten adni fog mindnyájatokért.

Biztos vagyok benne, hogy ha együtt maradunk a hitben, a reményben és a szeretetben, jelek leszünk ennek az emberiségnek, amely sok jelet keres, de csak egy jelre van szüksége: Jézus Krisztusra, Aki meghalt, feltámadt, felment a mennybe, az Atya jobbján ül és az Univerzum királya.

Személyesen meg vagyok győződve arról, hogy „Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza” egyre láthatóbbá válik. És bár a világ szemében, különösen Krisztus ellenségeinek szemében ez az Egyház szinte jelentéktelennek tűnik, mi tudjuk és tapasztaljuk, hogy szellemileg hatalmas, mert elválaszthatatlanul egyesül az Egyháznak az Univerzumban jelen lévő többi részével, amely akkor fog teljes mértékben megnyilvánulni, amikor az Úr úgy akarja, és amely az Égből alászálló Egyház lesz.

Kérem az Urat, hogy mindazok, akik az igazi életet keresik, félelem nélkül, ítélkezés nélkül kopogtassanak ennek az Egyháznak az ajtaján, és Isten családjára találjanak bennünk. Adja, hogy ennek az Egyháznak az élete szabad legyen, ahogy mindig is az volt, a sablonoktól, a ritualizmustól, a legalizmustól, a hierarchiától és minden lelki elnyomástól. Szabad nép vagyunk, mert Isten szereti a szabadságot, nem kényszerít, hanem javasol, nem tör be az ajtón, hanem finoman kopogtat, és mi meg akarjuk nyitni neki. Ezért, kedves testvéreim, kérem, ne hagyjátok kárba veszni azokat az értékes ajándékokat, amelyekkel az Úr megtöltötte lelketeket. Ne hagyjátok el ezt az utat, még ha nehéz napok, próbatételek is jönnek. Az Úr segíteni fog nekünk. Aki ma visszafordul, annak később már nem lesz ideje, mert az idő rövid. Az Úrnak sürgősen meg kell mentenie népét, és vissza kell hoznia az utolsó elveszett bárányt is. Azt akarja, hogy segítsünk Neki művében.

Siessünk tehát, testvéreim, hogy teljesítsük mindazt, amit az Úr kíván. Én veletek leszek. Imádkozni fogok és belső hallgatásban leszek, hogy megértsem Isten akaratát, és kinyilatkoztassam nektek, – ahogy mindig is tettem, – mindazt, amit Ő akar.  Isten megadott nekünk és mindig megad nekünk mindent, amire szükségünk van. Megadta nekünk Tomislav atyát, aki a mi szentünk, atyánk és e mű alapítója, aki Krisztusban él értünk. Egy jó és hű szolgáló, aki végre belépett Ura örömébe, abba az örömbe, amelyet senki sem vehet el tőle. Mindig hálásak leszünk Istennek, hogy megadta nekünk.

Köszönöm mindnyájatoknak az együtt megtett utat és azt, amit még meg fogunk tenni.

Az Úr töltsön meg minket kegyelemmel, fénnyel és erővel, hogy teljesítsük azt, ami Neki tetszik. Szentséges Szűz Mária és Szent József őrizzenek meg minket a Szívükben.

Az Úr áldjon meg benneteket és adjon nektek békét. Én is megáldalak benneteket.

                                                                                                                           Stefania Caterina