Esti mise – Pünkösd vasárnap

Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

Mauro gondozásában

2025.06.07. C év – Ünnepség

Olvasmányok: JOL 3:1-5; Zsolt 32; Róm 8:22–27; Jn 7,37-39

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

Bevezetés és megbocsátás

Elérkeztünk ehhez az estéhez. Mindannyiótoknak és mindannyiunk nevében azt kívánom, hogy mindannyian, a papságotokban, az emberiség érdekében lépjetek. Azt akarom, hogy lássuk egymást az amfiteátrumban, Mária gondolatában, lássuk egymást ennek az eseménynek az előestéjén, mert ez egy esemény lesz ebben az évben, Mária Szeplőtelen Szívében, az ő gondolatában. Megismétlem, mindazokkal a lelkekkel, mindazokkal a valóságokkal, mindazokkal az átmenetekkel, mindazokkal az átalakulásokkal, amelyek hozzánk, valamennyiünkhöz kapcsolódnak, készen arra, hogy felajánljuk életünket, hogy Mária nemzze bennünk Isten Fiát; ahogyan a Szentlélekben nemzette, mindannyiunkban nemzenie kell. És akkor valójában az a fény leszünk, az a bizonyságtétel, amely megújítja a Föld arcát.

A Föld arcának megújítása nem azt jelenti, hogy nagy dolgokat kell tennünk: engednünk kell, hogy Isten nagy dolgokat vigyen véghez általunk, Ő az, aki a nagy dolgokat teszi.

Jó lenne – én megpróbálom – egy kicsit megérteni Isten gondolatának ezt a cselekedetét, aki rád gondol, nemz, Máriának ad, Mária a Fiúhoz visz, megteremti benned a Fiút, és ezt a Szentlélekben teszi. Jézus, aki aztán a Szentlélekben elvezet titeket az Atyához. Megérteni egy kicsit a Szentlélek eme cselekvését, amely szerintem nagyon zavaros a keresztények elméjében.

Próbáljunk tehát Mária gondolatain keresztül belépni. Mária nélkül nem tudnánk semmit sem tenni, Mária mindig nemzi Jézust, Jézus nélkül semmit sem tehetnénk. Mindig ilyen cselekvés, ha megfigyelitek. Hagyjuk szabadon ebben az órában, hogy mindig szabadon hagyhassuk.

Készüljünk fel.

Kérlek téged, Anyám, mutass be mindannyiunkat, hogy Szíveden keresztül mutassuk be Egyházadat ezen a virrasztáson, ahogyan az első Jeruzsálemi virrasztás volt. A tanítványok és az apostolok köréd gyűltek, Jegyesed leszállt rátok, leszállt mindannyiukra, és elhozta a teljes igazságot.

Ó, Anyám, szíved által mutass be minket az Atyának, hogy az Atya megbocsátása leszálljon ránk, minden értelmezésünkre a Szentlélekről; szálljon le ránk, minden hibára, amelyet a Szentlélek ellen elkövettünk; jöjjön le, hogy megújítsa bennünk mindazt az utat, amelyet nehézzé és kanyargóssá tettünk, mert nem követjük a Szentlélek impulzusait. Hogy az Atyának a megbocsátását érezzük annak teljességében, hogy ne hagyjon keserűséget, hogy ne szorítkozzunk arra, hogy csak azt lássuk, hogy “hibát követtünk el”, hanem szemléljük Isten szeretetét, aki nem a tévedésünket nézi, aki már  új gondolatában, az új teremtésben tekint ránk, és hogy a megbocsátás éppen ez: hogy felszabadítsuk magunkat az életbe való belépésre.

Tehát, ó Atyám, szálljon le szereteted újra erre az Egyházra, ereszkedjen le az emberiségre, ereszkedjen le minden jóakaratú férfira és nőre, a kicsinyekre, a legkisebbekre, szálljon le a legelfeledettebbekre; szállj le azokra, akik anélkül, hogy tudnának róla, teljesen elmerülnek akaratodban, még akkor is, ha nem ismernek téged. Szereteted érje el a teremtést is, nyissa meg bennünk azt az igazi megértést, az igazi bölcsességet, az igaz tudományt, mely elvezet minket a megismerésedhez, a Fiú megismeréséhez, a Szentlélek megismeréséhez és  Szentséges Mária megismeréséhez is. Ereszkedjen le megbocsátásod a betegekre és a haldoklókra, gyógyítsa meg azokat, akik készek és meg akarnak gyógyulni az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Homília

Fehérbe öltöztünk (ünnep), nem pedig pirosba (pünkösd), mint holnap, pontosan azért, amit korábban mondtam: hogy Máriával legyünk. Próbáljunk meg Mária szívében lenni, gondolataiban.

Azt mondtam, hogy ez a Pünkösd nem olyan, mint a többi, nem olyan, mint a többi Isten gondolataiban, nem olyan, mint a többi Isten cselekedeteiben. Tőlünk, a válaszunktól függ a teljességében való kibontakozása, hogy a Szentlélek tanúivá, Jézus tanúivá, az Atya tanúivá váljunki. De ez a pünkösd nem olyan, mint a többi. Azért imádkoztuk a kilencedet, hogy az Úr egyre láthatóbbá tegye egyházát, és ezt meg is teszi; azonban tudjátok, hogy ez mindannyiunk válaszától függ, mert mi vagyunk az Ő Egyháza. Tudom, hogy megteszi a maga részét, mert Ő hű.

Pünkösd: de ki a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személye? Az Atya szeretete, amely a Fiúra száll, a Fiú szeretete, amely alászáll az Atyához, igen, de mi ez? Ő mindenekelőtt egy személy, és ahogy mi is kapcsolatban állunk Szentséges Máriával, aki segít nekünk abban, hogy kapcsolatunk legyen Jézus Krisztussal, aki segít nekünk az Atyaistennel való kapcsolatunkban, nekünk is meg kell tanulnunk, hogy legyen kapcsolatunk a Szentlélek Személyével, egy igazi, konkrét, cserén alapuló kapcsolat.

Ő az első ajándék, amelyet Jézus ad nekünk. Jézus dicsőítése, megváltása, Keresztje a Szentlelket adja nekünk első ajándékként. Olyan személyt ad nekünk, akivel beszélhetünk, megoszthatunk, megérthetünk; egy személy, aki végül a Vigasztaló, minden ajándék. Jézus előtt sok próféta volt, Ábrahám, a pátriárkák. Mindenkit Isten vezetett, de nem volt bennük a Szentlélek. Szent Mihály, Szent Rafael, az arkangyalok, az angyalok vezették őket. Jézus áthaladása nélkül senki sem kaphatja meg a Szentlelket.

Nemrégiben olvastuk az Apostolok Cselekedeteiben még Szent Pált is, akivel találkozik, és azt mondja: “Vajon megkaptátok a Szentlelket, amikor megkeresztelkedtetek?”.  “Mégcsak nem is tudtuk, hogy van Szentlélek. Elnyertük János keresztségét.”[1] Aztán megkereszteli őket. Péterrel megtörténik, hogy a Szentlélek leszáll a pogányokra. Azt mondja: “Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?”[2].

Az első dolog, amit meg kell értenünk, azok a részek, amelyeket nem vehetünk magától értetődőnek: üdvözlöd Jézus Krisztust, eljön a Szentlélek; nem üdvözlöd Jézus Krisztust, nincs benned a Szentlélek. Jézus Krisztus az egyetlen, aki leszállhat belső szentélyünkbe, Ő az egyetlen, akinek van kulcsa. Ő az. Az Ő feladata, mint a Szentháromság Második Személye, hogy kinyissa ezt az ajtót, hogy megszabadítson téged, hogy megszabadítson a gondolataidtól, az eredendő bűntől, az egódtól: hogy felszabadítson, hogy meggyógyítson. De aztán, aki elvezet a teljes igazsághoz, az Atya megismeréséhez, Isten gyermekévé váláshoz, az a Szentlélek. Tehát üdvözölni Jézust a megváltás megéléséhez, és Jézus megadja neked a Szentlelket, aki elindítja az átalakulás folyamatát, majd visszavisz Jézushoz, és Jézus a Szentlélekben az Atyához vezet. Ne tekintsétek őket technikai részleteknek, hanem konkrét dolgoknak.

Tudjuk, hogy ő a hét ajándék adományozója. Úgy gondolom, hogy a keresztények mindig is karizmák adományozójának tekintették, de semmi köze a karizmákhoz. Elhozza a Szentlélek hét ajándékát, amelyek nem karizmák. Majd később meglátjuk.

A Szentlélek az Atya gyengédsége, Ő az, aki végigvezet téged életed minden átalakulásán, minden megnyíló korlátotodon, bűneiden, amelyek meg lettek bocsátva, életetek megváltott helyzetein, hogy már nincs okotok kötődni, mert a Szentlélek átalakulásra vezet, a teljes igazságra, de Isten igazságára. Ne kövessük el azt a hibát, hogy a világ igazságára gondoljunk, és az Ő ajándékaira – a bölcsességre, intellektusra, tudásra, …- a világ szemlélete szerint gondoljunk. Ennek semmi köze a világhoz. A bölcsesség, amit a Szentlélek ad neked, az, hogy megismerd Istent; azt, ami a tudomány Istenben, az értelem Istenben, az Isten szerinti élet. Tehát ha te a világ szerint értelmezel, akkor csak az ellenkező oldalon állsz.

Ő a Vigasztaló. De miben vigasztal? Azt hiszem, leginkább azokat vigasztalja, akik találkoztak Jézus Krisztussal, akik felszabadultnak érzik magukat, akik látták Őt, akik akarták Őt, akik vágytak rá, és akik már nem találják meg, mert Jézus Krisztus visszatért az Atyához. Krisztus hiányában vigasztal minket. Nem tudom, érthető-e, mire gondolok. Azért vigasztal minket, mert Ő visszatért az Atyához. Az apostoloknak azt mondja: “Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”[3] Ez ma is így van, ma is. Azt mondom: vigasztal minket a ma esti szentáldozástól a holnap esti áldozásig; Huszonnégy órán át vigasztal minket, amíg újra be nem fogadjuk. De nem azzal vigasztal meg, hogy simogat minket, nem, hanem megnyitja bennünk a teljes igazságot.

Vigasztal minket erőfeszítéseinkben, mert mondjuk őszintén – legalábbis számomra – Krisztus követése az egyetlen dolog, amit tehetünk, a legszebb, de fárasztó, nehézségekkel teli. Megvigasztal az erőfeszítéseitekért, eljön, hogy elhozza nektek azt az édességet, az Atya gyengédségét, amely megízlelteti veletek a fent lévő dolgokat, ami bátorságot és erőt ad ahhoz, hogy tovább maradjatok a lenti világban. Ő a Szentlélek, a szeretet, az a szeretet, amely élővé és konkréttá válik és nemcsak az Atya és a Fiú között áramlik, hanem ha kapcsolatban élsz Vele, akkor érzed, az a szeretet, amely elmagyarázza neked, mi a szeretet, nem a világ szerinti, hanem az a szeretetet, amely a gondolataid átalakulásához vezet, ahhoz, hogy ki a szeretet, mi a szeretet: ez a Szentlélek.

A hét ajándék, mint mondtam, mind az Istenben való élet ismeretéhez, a Szentlélek hét ajándékához kapcsolódik. A karizmák lehetnek a csodák véghezviteléhez szükséges erők, a nyelveken való beszélés, vagy bármi, amit csak akartok, de nem a Szentlélek ajándékai. Valójában előtte is voltak, a Jézus előtti prófétákkal, míg a Szentlélek csak utánuk lett.

Tehát, hogy elkezdjük ezt az igaz tudás útját, Jézusnak el kellett vennie tőlünk az áteredő bűnt. Minden alkalommal, amikor Jézust választjuk – és ne mondjátok, hogy egyszer s mindenkorra választottam őt – minden alkalommal, amikor Őt választjuk életünk azon nehéz szakaszaiban, ahol az áteredő bűn még mindig van… megvan a maga hatása, ahol az áteredő bűn még mindig képes rabszolgának tartani, hogy a világnak megfelelően tartson, te Jézust választod. Válaszd Jézust, Ő még mindig nyit, még mindig megszabadít és megadja neked a Szentlelket, elindítja a feltámadás és az átalakulás útját, vagy nevezzük gyógyulásnak. Mitől? Önmagunktól???: a lélek gyógyítása, a lélek képességeinek gyógyítása – az értelem, az emlékezet, az akarat[4]–, amelyek mindig és minden esetben hajlamosak arra, hogy a világ szellemének uralma alá kerüljenek; még a felszabadulás után is fennáll a visszaesés veszélye. És Jézus ismét megszabadít, hetvenhétszer szabadít meg téged a megbocsátással, erőt adva, megadva neked a Szentlelket.

És itt kezdi azokat a szavakat, amelyek talán úgy tűnhetnek, hogy “az igazság szabaddá tesz”[5], a Szentlélek megadja neked a teljes igazságot“[6], mert Ő lesz az, aki segít megérteni Jézus szavait, megérteni Jézus cselekedeteit, megérteni a saját cselekedetedet ott, ahová nem jutottál el a gondolataiddal. Mindezt mindig gyengéden, mert Ő a szeretet. Soha nem lesz erőszakos ujjal mutogatással, hanem egy olyan cselekvés, amely Jézus-Szentlélektől jön, vagy inkább Mária-Jézus-Szentlélektől. Egyszerűen segít megérteni a járandó utat, megnyitja az utat előtted. Ez a teljes igazság: az utad, az igazságod, az identitásod. Megmutatja nektek az ajándékokat, amelyeket az Atya adott nektek, az ajándékokat, amelyeket Jézus adott nektek, az ajándékokat, amelyek körülöttetek vannak, megmutatja nektek az összes ajándékot, érezteti veletek a jelenlétét. Ő az, aki érezteti veled az Egyházat, mindazokat, akik elmerültek a Szentlélekben, Ő egy ajándék, amely testnek, Misztikus Testnek érezteti magát. És a gondolkodás igazi átalakulása csak Őbenne van, különben mi a gondolatainkat emberi gondolatból magasabb gondolattá alakítjuk át, de még mindig emberi, az emberi bölcsesség szerint bölcsebb, inkább fogalmakból, elméletekből álló, de ez nem a Szentlélek, hanem egy másik átalakulás. Ő Isten gyermekeivé alakít át minket.

Tudjuk, hogy a Szentlélek elleni bűn nem nyer bocsánatot. Azt hiszem, mindenkinek, legalábbis nekem, amikor meghallom, azt mondom: szent ég, mi ez? Mi ez? Mi ez a bűn? Azt hiszem, megvan az érettségetek – és ne nevezzetek eretneknek -, hogy megértsétek, hogy a bűn nem az, ami ellen talán mindig is harcoltunk, bármilyen helytelenek is, nem a korlátaink, nem a gyengeségeink, nem a hiányosságaink, nem az erőfeszítéseink, amelyek többé-kevésbé csúnyákká tesznek. Nem az a bűn, az a bűn megbocsáttatott, mindig, csak kérni kell. Az első olvasmányban is hallottuk, és Szent Pál levelében is, elég az Úr nevét segítségül hívni. Bűn az, ami elvezet ahhoz, hogy ne nyerj megbocsátást, nem annyira akkor, amikor ezt teszed, hanem azért, mert ha ezt teszed, ahelyett, hogy felfelé mennél, el kezdesz leereszkedni, leereszkedsz, lecsúszol, süllyedsz, és nem lesz megbocsátva, mert a pokol felé futsz, nem pedig a Menny fele. Íme, ez a bűn: a lázadás. Lázadni ki ellen? Isten ajándékai ellen, hogy ne fogadd el Isten ajándékait, ne fogadd el Isten segítségét, ne fogadd el az összes lehetőséget, amit Isten ad neked.Hogy ne fogadd be az Urat, aki minden módon megpróbál felemelni téged, hogy kitarts a gondolataidban, hogy kitarts ebben a visszautasításban, hogy visszautasítsd Isten segítségét. Hogyan lehet így megbocsátva? Visszautasítod. Nem fogadni el azt a kezet, amelyet Isten nyújt neked, mint Péter tette, amikor fulladozott[7], ha nem fogod meg azt a kezet, nem leszel megbocsátva: Te vagy az, aki nem… nem Ő az, aki nem bocsát meg neked, hanem te vagy az, aki nem akarsz bocsánatot kapni, te vagy az, aki ott akarsz maradni.

Ezáltal visszautasítani az utat, amelyet megnyit előtted, mert nem hallgatod meg az Ő hangját. Ez a Szentlélek elleni bűn, mondják, de ha megnézzük, ez a bűn azzal kezdődik, hogy nem fogadjuk el Jézus Krisztust, nem fogadjuk el Jézust. Aztán ennek eredményeként nincs meg a Szentlélek, és így tovább, minden bűnnel együtt. De legyetek óvatosak, mert rengeteg módja van, hogy nem fogadom be Jézust: amikor nem akarom megismerni, amikor csak azt akarom, hogy úgy segítsen az életemben, ahogy én akarom, amikor akarom Őt, de Jézusnak kell követnie engem, nem nekem követni Jézust, Neki kell csodákat tennie, hogy a dolgok úgy menjenek, ahogy én gondolom. Annyi árnyalat! Ha az egónkat és a gondolatainkat helyezzük a középpontba, az intuícióinkat helyezzük a középpontba, akkor már ott vagyunk, a mérleg nyelvén ezzel a bűnnel.

Ehelyett, annak tudatában, hogy Jézust az Atya küldte, felismerve, hogy Ő ismeri az Utat, Ő az Út, az Igazság és az Élet, segítséget kérve, utat enged annak, amit korábban mondtam: megnyit, adja a Szentlelket, és elvezet a teljes igazsághoz.

 

 

[1] Vö. ApCsel 19,1-6

[2] Vö. ApCsel 10,44-48

[3] Vö. Jn 16,5-7

[4] Vö. “A nagy fénysorompón túl”, 13. fejezet

[5] Vö. Jn 8,31-32

[6] Vö. Jn 16,13

[7] Vö. Mt 14,28-31