III. Cikk – III. Rész – Az emlékezet nélküli dimenzió

 

A szöveg hivatkozásai:

Az „Újraírni a Történelmet – II. kötet – Az Univerzum és lakói” c. könyv

1Kor 9.16-19.22-27

Lk 6,39-42

és az évközi XXIII. hét péntek olvasmányai (páros év), 2014. szeptember 12

 

Hanganyag átirat Stefania Caterina és Tomislav Vlašić Atya elmélkedéséből

Tegnap a bomlasztó energiáról beszéltünk. Ez a bomlasztó energia, amely a Lucifer vezette angyalok egy részének lázadásával, az emberiség egy részének lázadásával és azzal a szövetséggel, amelyet a Föld emberei, őseink Luciferrel kötöttek, az emberiségek sokféle választása alapján az egész univerzumba behatolt. Ez az a korrupció, amit mi a Földön nagyon jól ismerünk. Kövessük tehát, mit mond nekünk a Szentháromságos Szellem, milyen helyzetben vagyunk, mit kell tennünk.

Olvasunk egy részletet az „Az Univerzum és lakói” c. könyvből.

„Az emlékezet-nélküli dimenzió

Az egész emberiség el lett távolítva a Nagy Fénysorompó feletti dimenzióból, arra várva, hogy Isten akarata szerint átalakítsa a teremtést. A hűséges ősöket meghívta Isten az angyalokkal együtt, hogy együttműködjenek Vele a teremtés átalakításában. Precíz feladatokat bízott rájuk, melyeket nagy felelősséggel és szorgalommal hajtottak végre. Isten megjutalmazta őket, szinte teljes egészében meghagyva nekik lelkeik eredeti képességeit. Intelligenciát adott nekik, hogy megértsék a teremtést irányító törvényeket. Így kezdték meg küldetésüket, mely a mai napig tart.

A bizonytalan és hűtlen ősök egy ideiglenes és meghatározatlan dimenzióba lettek elhelyezve a Nagy Fénysorompó alatt, az emlékezet-nélküli dimenzióba. Itt a döntésképtelen és a lázadó ősök elvesztették az emléküket mindarról, amik a kezdetektől fogva voltak. Mind a döntésképtelenség, mind a hűtlenség módosította eredeti tisztasági állapotukat, és többé nem voltak tisztában az identitásukkal. Lelkeik képességei fokozatosan elhalványultak, a bizonytalan ősökben kevésbé, mint a lázadókban. A Föld ősei jobban visszafejlődtek, mint a többiek Luciferrel kötött szövetségük következtében, mely azonnal a világegyetem legtörékenyebb embereivé tette őket.

Amikor Isten bevégezte művét, az emberiség újrakezdte útját, egy, az eredetitől nagyon különböző teremtésben. Az Istenhez hűséges emberiségek előnnyel indultak, örömmel és Isten felé irányulva, folytonos szellemi és emberi fejlődésben. A bizonytalan emberiségek lelkesedés nélkül kezdték meg útjukat, eltökélten, hogy csak a saját jólétüket keressék. A hűtlen emberiségek magukkal vitték az áteredő bűn súlyos csomagját, mely nagyon fárasztóvá tette az útjukat. Mivel egy nagyon alacsony ismereti szintről indultak, újból meg kellett tanulják mindazt, amit elfelejtettek. A természettel való kapcsolat is kompromittálódott és nehézzé vált: az Isten ellen lázadó ember immár el kellett szenvedje döntéseinek következményeit. Keményen kellett dolgoznia, hogy kordában tartsa az ösztöneit és a természetet, mely szintén a bűn hatása alá került, így többé nem volt engedelmes.

Mi történt a bizonytalan és a lázadó ősökkel? Elszakadtak Istentől, és habár különböző árnyalatokkal, de úgy döntöttek, hogy önmagukban éljenek, a saját képességeikben bízva. A földi ősök Luciferben és az ő hamis ígéretében is bíztak, hogy majd olyanná teszi őket, mint Isten. Amikor az ember elszakad Istentől, elveszíti az identitását, eltávolodik az élet forrásától és többé nem emlékszik arra, hogy Isten gyermeke. Ez az elhagyatottság és az üresség érzését kelti benne. Támaszt keres és hamis biztonságokat teremt magának, mígnem bálványokat épít, amiket az igaz Isten helyére helyez. Ez sem tölti be azonban az ürességét. Isten megengedte, hogy ezek az emberek elveszítsék az emlékét annak, akik voltak, mert tudta, hogyha emlékeznének, akkor örökre összetörné őket a bűntudat. Isten nem semmisítette meg az identitásukat, és nem vonta meg tőlük gyermeki méltóságukat, de azt sem engedte meg, hogy lelkük képességei megmaradjanak ugyanannak, mint korábban, mert a rosszra használták volna azokat, hogy kielégítsék önzésüket. Ez nemcsak őket, hanem leszármazottaikat és az egész univerzumot is tovább károsította volna. Képességeik „elszunnyadtak”, mintha lepecsételték volna őket, arra várakozva, hogy egy napon a Megváltó, Jézus Krisztus felnyissa őket: Jézus eljött közétek, bevégezte a feladatát, de az emberiségetek nagy része visszautasította és továbbra is visszautasítja. Ezért a képességeitek továbbra is tehetetlenek maradnak. Csak azokban fognak felébredni, akik hisznek Jézusban, meg tudják tagadni önmagukat és képesek követni Őt. Minden emberi próbálkozás ellenére – aki Lucifer segítségét is keresi, hogy hatalmas lehessen – lelkeitek képességei csak Isten gyermekeiben fognak teljesen felébredni, azokban, akik valóban azok és nem azokban, akik azt állítják magukról, hogy azok.

A Teremtő világegyetemet átformáló műve hatalmas volt, de nem végleges: Isten meghatározta, hogy egy napon az egész teremtés visszatér majd eredeti pompájához: nemcsak az ember, hanem az összes teremtmény is egy napon a Nagy Fénysorompó fölé emelkedik, a tiszta szellem dimenziójába. A megígért Megváltó megnyitja az utat az ÚJ TEREMTÉS felé mindazok számára, akik teljes szívükből Istent szeretnék szolgálni.

Jézus Krisztus, Isten Fia és Megváltó feláldozta magát az emberiségért. Megfizette a tartozást az Isteni Igazságszolgáltatásnak, helyreállította az egész teremtés sorsát és megszabadította Lucifer rabszolgaságából. Jézus halála és feltámadása után minden embernek megvan a lehetősége, hogy új életet éljen, bármilyen bolygóhoz is tartozzon, de egy feltétellel: el kell ismerje Jézus Krisztust Istenként és Megváltóként és el kell fogadja, hogy egyesüljön Vele. Mindaz, amit Isten teremtett, vissza kell térjen Istenhez; de minden csak Jézus Krisztuson keresztül térhet vissza, aki az Út, az Igazság és az Élet. Ezért a megváltás kinyilatkoztatása a világegyetem minden sarkát el fogja érni, hogy mindaz ami létezik, újra egyesülhessen Krisztusban.”

A könyvnek ebben az üzenetében megérintettük annak a szakadéknak a mélységét, amelybe estünk. Megérintettük a nagy reményt is, mely az örömből származik mindazért, amit Isten előkészített számunkra: egy új univerzum, egy teremtés, mely szebb annál, ami kezdetben volt, amikor még semmilyen bűn nem szennyezte be. Képzeljétek el egy kicsit, hogy elveszítitek az emlékezeteteket: milyen tragikus esemény egy ember számára elveszíteni az érzékeit: nem érezni önmagát és a világot maga körül. Az áteredő bűnnel az ember, különösen a Földön, így esett el, így vesztette el az identitását. Elaludtak lelkének a képességei. A legrosszabb dolog az az, hogy még Isten sem tudott segíteni rajta. Miért? Mert az ember olyanná vált, mint egy kisgyermek, aki nem volt képes sem dönteni, sem a képességeit használni. Mondom nektek, hogy a Föld, ahogy van, nagyon sokat fejlődött. Nem a Föld tudósainak, hanem a szenteknek köszönhetően. Jézus Krisztus eljövetelének kilátásában és Isten sok földi gyermeke szentségének köszönhetően a Föld fejlődött, és Isten fel fogja ébreszteni a jóakaratú embereket és mindazokat, akik szeretnének felébredni.

Valóban el kell gondolkodnunk a tényen, hogy még Isten sem tud segíteni rajtunk. Kiálthatunk: adj nekünk kegyelmeket, adj nekünk ajándékokat, adj nekünk rendkívüli dolgokat, de Ő nem adhatja meg nekünk, mert veszélyesek vagyunk, rombolóak vagyunk önmagunkkal és másokkal szemben. Tehát itt felmerül a felelősségünk, hogy felemelkedjünk, hogy sokat imádkozzunk, hogy Jézus elküldje a Szentlelket a szívünkbe, és fokozatosan átalakítson minket. Hogy bennünk a Szentlélek vágyai legyenek, ne pedig az önzés vágyai, hogy bennünk legyen a vágy, hogy visszatérjünk a tiszta Szellem törvényeihez. Nézzétek, hogy az evangélium minden szava a tiszta Szellem törvénye. Mennyire elhomályosulnak, amikor olvassuk őket, mert eldobunk mindent, ami kényelmetlen. Még a keresztség sem elég: meg kell élni a keresztséget, és el kell érni a Krisztussal való misztikus egyesülést. A feledékeny földi ember, az identitásáról is megfeledkező ember problémája az az, hogy hamis biztonsággal rendelkezik, autonómnak érzi magát, és néha egyenlőnek érzi magát Mesterével, Jézus Krisztussal: meg kell alázkodnunk, és alázatosan kell kérnünk Jézustól a kegyelmet, hogy felébresszen, átalakítson és bevezessen minket az új teremtésbe. Fel kell ébresztenünk felelősségünket önmagunkért és másokért. Felmenőink bukásáért mi viseljük a következményeket; a sátánisták gonoszságáért is mi viseljük a következményeket; közömbösségünk, felületességünk miatt az egész Föld és az univerzum viseli a következményeket. Hallgassuk meg Szent Pál a Korinthusiakhoz írt első levelének 9. fejezetét: “Mi tehát a jutalmam?”, mert ő hirdeti az evangéliumot. “Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.“

Megáldalak benneteket, hogy a Szentháromság egy Isten Szelleme leszálljon rátok, erőteljesen felébressze életeteket, hogy fokozatosan tudatosítsátok, mit jelent kereszténynek lenni, mit jelent Isten gyermekének lenni, milyen ragyogást mutat Isten gyermeke. Megáldalak benneteket, hogy megértsétek, mit jelent az életünket Istennek adni, az életünket Jézus Krisztusnak adni, felajánlani az életünket – ez az egyetlen módja annak, hogy túllépjünk a saját zavarodottságunk határain, és Ő túlvezet minket minden tudomány, minden emberi bölcsesség határán. Ami az univerzumban Istenen kívül mozog, összetör, magával ragad minket. Csak ami az élet forrásából jön, az táplál, alakít át, elevenít meg, hogy egy napon a feltámadásba juttasson, sőt a testben való feltámadásba is eljuttasson minket, a Nagy Fénysorompón túlra, Isten Országába. Megáldom mindazokat, akik hallgatnak, és mindazokat, akik hallgatnak rátok, hogy ebben az időben mindenütt bőséges kegyelem terjedjen az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.