II. Cikk – Értékes vagy a szememben

III. Rész – Keresztülhaladni a halálon és legyőzni azt

2025.02.23

Ezt írja Stefania Caterina a „Nagy Fénysorompón túl” c. könyvben:[1]

 Isten nem teremtette a halált

Több magyarázatot is kaptam a halálról. El lett nekem mondva, hogy minden keresztény meg van hívva, hogy keresztül haladjon a halálon, hogy legyőzze azt, ahogy Jézus is tette. A kiindulási pont ismét az Istennek való életfelajánlás, Jézus Krisztus által, Mária Szeplőtelen Szívén keresztül. Önmagunk felajánlása az isteni élet teljes résztvevőivé tesz minket. Krisztussal egyesülve romlatlanságot öltünk magunkra, megtapasztaljuk a feltámadást, mely a halál feletti győzelem.

Összegzem a kapott magyarázatokat.

„A halál a Sátán szolgája. Két formában jelenik meg: fizikai és szellemi halálként. Az első minden embert érint, a második azokat sújtja, akik a Sátánhoz tartoznak, akik kizárják magukat Isten szeretetéből és kegyelméből. Ez a halál két arca.

A Sátán gyűlöli az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett embert. Ezért a halál felé taszítja. Számára ez egyfajta küldetés, melyet nem Isten bízott rá, mivel Ő senki halálát sem szeretné. A Sátán abban a pillanatban vállalta magára ezt a feladatot, amikor megkísértette az őseiteket és az Isten elleni lázadásra vezette őket. Ettől a pillanattól kezdve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden embert a halálba vezessen. Mindenekelőtt a szellemi halálba, ami őt jobban érdekli, majd a fizikaiba is.

A halál nem Istentől származik, ahogy a Biblia is megerősíti: „Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg.”[2]

A Sátán két eszközt használ, hogy az embert a halálba vezesse: a betegséget, mely a fizikai halálhoz vezet és a bűnt, mely a szellemihez. Ezek a halál két fullánkja, melyeket a Sátán az ember ellen használ. Még az öregségből eredő halál is a gonosztól ered, annak ellenére, hogy a szervezet természetes folyamatának csúcspontja. Ezt a rosszat romlandóságnak hívják. Az áteredő bűn következményeként lépett be a világba, mert Isten nem halandónak teremtette az embert, hanem halhatatlannak. A Bibliában ez is meg van írva: „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.”[3]

Sajnos az emberiség nagy része elárulta Istent. Ennek következtében a fizikai halál kivétel nélkül mindannyiótokat érint. A szellemi halál ezzel szemben azokat sújtja, akik azt választották, hogy a Sátánhoz tartozzanak. Ők a legrosszabb halált tapasztalják meg.

Jézus Krisztus azért jött a Földre, hogy legyőzze a halált az egész világegyetemben. Azért jött, hogy elpusztítsa az ördög művét[4]. És a Sátán minden műve közül a halál a legnagyobb. A halál igazából a romlás, a teljes pusztulás, mellyel szemben az ember tehetetlen.

Jézus Krisztus eljött a Földre, az Atya által küldve, hogy legyőzze a halált. Sokféle módon legyőzhette volna, de Ő azt választotta, hogy a saját halálán keresztül tegye ezt meg. Ily módon átalakította a halált, a pusztulás eszközét a megtisztulás és a megváltás eszközévé. A Bibliában meg van írva: „halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, ¹⁵és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.”[5] Ez a megerősítés nagyon fontos, mert megérteti velünk, hogy a halál le lett győzve.

A halál le lett győzve Jézus Krisztus által.  Már csak véglegesen ki kell legyen űzve a világegyetemből, ami az idők végeztén fog megtörténni. Jézus Krisztus visszatértekor örökre le fogja választani a halált és a poklot a teremtésről.[6]

Megismétlem azonban, hogy a halál már le lett győzve. Jézus tehát nem azért jön el másodszor, hogy legyőzze a halált, mert már megtette, sem azért, hogy legyőzze a démont, mert már legyőzte. Jézus azért fog visszatérni, hogy véglegesen megsemmisítse a gonoszt.

Az, hogy a gonosz nem lett még teljes mértékben eltávolítva a teremtésből, Jézus eljövetele ellenére, az nem azért van, mert nem lett legyőzve, hanem azért, mert az embert próbára kellett tenni. Szabadon kellett választania, hogy csatlakozik-e Krisztus megváltó művéhez vagy sem. Isten azért engedi meg a gonosznak, hogy létezzen, hogy megtisztítsa az embert, a jó és a rossz, az élet és a halál közötti választás elé helyezve.[7]

Krisztussal együtt ti is legyőztétek a halált. Még ha megtapasztaljátok továbbra is a fizikai halált, a testetek fel fog támadni, amikor Krisztus visszatér. Fel fogtok támadni, mert Krisztus legyőzte a halált. A halálnak meg kell szűnnie és a helyzetetek vissza kell térjen a kezdetihez, az áteredő bűnt megelőző halhatatlan emberhez.

A Föld-i ember harcol a halál ellen. De ez nem a végső harc. Csak Krisztus fogja véglegesen legyőzni a halált, az idők végeztén. Mindazonáltal mind képesek vagytok győzni személyes harcban a halál, a bűn és a betegség ellen, ha teljes mértékben felajánljátok magatokat Krisztusnak, Szentséges Márián keresztül.

Aki felajánlja Krisztusnak az életét, mindenekelőtt a szellemi halált győzi le. Mivel Krisztusnak van felajánlva, hozzá tartozik és a Sátán nem tudja megérinteni. Aztán legyőzi a fizikai halált is. Értsétek meg ezt. Az ember születésének pillanatától kezdve a Sátán fújja rá a halál leheletét és ez működésbe kezd. A halál egész életében támadja az embert. Használja a bűnt, a betegséget, és azt a degeneratív folyamatot, mely az öregség, mely sokatok számára rosszabb, mint egy betegség. Mindez a halál műve, melyet a Sátán minden teremtményre rázúdít.

Isten korlátozza a halált az ember életének minden pillanatában. Ez egy olyan korlát, mely ellen a Sátán semmi sem tud tenni. Mindannyiótokért meg van szabva.

Így Isten megvédi az embert, míg el nem éri a teljességet és készen nem áll áthaladni a másik életbe. Csak ebben a pillanatban engedi meg Isten a halálnak, hogy végleges módon cselekedjen és csak akkor hal meg a személy. Ha Isten nem szabna határt, az emberiség nem létezne többé, mert a Sátán minden embert megölne, amint megszületett, mivel ez az ő műve.

Nincs olyan keresztény, aki nem találkozik a halállal és minden kereszténynek tudnia kell, hogy hogyan nézzen szembe vele. Ez a küldetésetek. A halállal szembe kell nézni az élet minden körülményei között. Ezt Krisztus nevében tudjátok megtenni, aki legyőzte a halált. Nem csak meg tudjátok, hanem meg is kell tennetek.

Arra kérlek, hogy legyetek erősek, bátrak, határozottak. A halál a Sátán szolgája. A Sátán lehelete a halál, ahogy Istené az élet. És ahogy Isten elküldi a Szellemét, mely az élet, úgy a Sátán is elküldi a leheletét, mely a halál. A Sátán lehelete a romlás. A halál a romlást jelenti. Ez az, ami az ördög irigysége miatt belépett a teremtésbe. Isten küld titeket, mint a Feltámadott tagjait, hogy szembeszálljatok a sátáni művel, hogy szembenézzetek és legyőzzétek a halált, a bűnt és a betegséget.

Minél többen vannak azok, akik a Sátánnak ajánlják magukat, annál jobban növekszik a halál és a romlottság. Ez különösen a Földön látható. Könnyedén megállapíthatjátok, hogy hogyan fejlődnek a betegségek és a pusztulás a bolygótokon. Ez azért van így, mert az emberiségetek nagy része a Sátán művéhez való csatlakozásával hatalmat ad neki és kitárja az ajtót a halál számára, melynek a Sátán az ura.”

(Szent Rafael arkangyal, 2001.02.12)

Kioldani a halál láncait

„A Sátán a halálfélelmet használja, hogy leláncolja és rabszolgáivá tegye az embereket. A ti feladatotok a halál láncait kioldani. Mindenekelőtt magatokban és aztán a titeket körülvevő valóságban, ott, ahová küldve vagytok.

A Sátán belecsepegteti az emberbe a halálfélelmet, belefecskendezi a lelketekbe, ahogy a kígyó fecskendezi mérgét, amikor harap. Nektek azonban az élet reményét kell hordoznotok, az egyetlen erőt, mely képes szembeszállni a halálfélelemmel. Amikor az életről beszélek, a teljességre, a boldogságra utalok, az Istenhez tartozásotok tudatosságáról, de ugyanakkor az örök életre is.

Fontos hinni az örök életben, mert a halált legyőzi az örök üdvösségben való remény. A fizikai halálotok értelmetlen lenne, ha nem reménykednétek az örökkévalóságban. Már most megtapasztaljátok a feltámadást, ha Krisztushoz tartoztok. Ez végérvényes valósággá fog válni Krisztus visszatértekor. Sok kereszténynek nehezére esik az örök életben hinni és elveszíti a valódi élet reményét. Számotokra azonban világos kell legyen, hogy az igaz élet nem a Földön van. A földi élet csak egy nagy felkészülés. A megpróbáltatás, a vetés ideje. A betakarítást csak részben fogjátok látni ebben az életben, a következőben viszont a maga teljességében. Sokan elbátortalanodnak, mert rögtön látni szeretnék a gyümölcseit mindannak, amit elvetettek, látni szeretnék a világot megváltozni.

Nem tudjátok saját erőtökből megváltoztatni a világot, csak az autentikus megtéréseteken keresztül. Később fogjátok látni mindannak a gyümölcseit, amit elvetettetek, mert a megmentés története egy, az egész világegyetemet átölelő történet. Meg vannak a szakaszai és a folyamata. Ti részei vagytok ennek a folyamatnak. Ne siessetek! Tudjátok meg, hogy mind learatjátok majd teljes mértékben mindannak a gyümölcsét, amit elvetettetek, ha nem itt, akkor a következő életben. Ha nem így lenne, akkor a földi létezéseteknek nem lenne értelme. Hordozzátok és ápoljátok magatokban az üdvösség reményét, az igazit, mely az Istennel való teljes egyesülésből ered. Ez a remény eloldja a halál láncait és legyőzi a Sátánt. Ne sok szót vigyetek az embereknek, vigyétek a reményt. Ez a nagy ismeretlen a mai emberek között, sok keresztényt is beleértve.”

(Szent Rafael arkangyal, 2001.02.03)

Halál nővér

„A Sátán gonosz, a halál gonosz. De Isten a Sátánt és a halált is képes eszközként használni. Amikor a személy eléri a teljességét, Isten megengedi, hogy a fizikai halál hasson. Ha felajánljátok magatokat Istennek, akkor el tudjátok fogadni a halált, mert nyitottak vagytok Isten életére. Ez az élet legyőzi a halált és lehetővé teszi, hogy „halál nővérként” fogadjátok azt, ahogyan Szent Ferenc beszélt róla.

A halál nélkül nem jöhetne el az ítélet. Az ítélet elkerülhetetlen, mert az emberiség vétkezett. Az ember tudatosan azt választotta, hogy vétkezzen, és ezért ítélet alá kell vesse magát. Először a halál jön, aztán az ítélet. A halál Isten elé vezet titeket. Ha Krisztushoz tartoztok, akkor a halál az örök boldogságba vezet. Elveszti az erejét abban, aki Krisztusban hisz.[8]

Ha teljes mértékben Istenhez tartoztok, Jézus Krisztuson keresztül, ha el vagytok telve a Szentlélekkel, akkor a Sátán vesztévé és zavarává váltok. Az életfelajánlásotok Istennek, Márián keresztül, a Sátán buktatóivá tesz titeket, akikkel szemben műve szétesik. A halál is összeomlik a Krisztushoz tartozó személlyel szemben.

A fizikai halál csak egy átmeneti tapasztalás. Isten az egész világegyetemet a halál fokozatos legyőzése felé vezeti. A ti halálotok csak egy zárójel a várakozásában a számotokra kedves személyekkel való békés és harmonikus újraegyesülésre, a test és a lélek végleges feltámadására való várakozásban.”

(Szent Rafael arkangyal, 2001.03.05)

[1]

[2] Bölcs 1,13-15

[3] Bölcs 2,23-24

[4] 1Jn 3,8

[5] Zsid 2,14-15

[6] Jel 20,14

[7] Móz5 30,15

[8] Jn 11,25-26