Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.11.24 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Dán 7,13-14; Zsolt 92; Jel 1, 5-8; Jn 18,33-37

Jézus Krisztus, Világegyetem Királyának az ünnepe, mi ma együtt celebráljuk a holnapival: Szentséges Szűz Mária, a világegyetem Édesanyja és Királynője ünnepével.

Az év kezdete, de milyen értelemben? Az év kezdete, mert egy ünnepségen ünnepélyes kéne legyen az a lépés, hogy Jézus Krisztust a mi világegyetemünk, az én világegyetemem Királyává teszem. Az Ő Királyi léte minden nemzet felett, a világegyetem felett annak mértékében valósul meg, hogy minden ember önmaga Királyává teszi, akkor aztán kiterjed a királysága, nem erővel válik minden nemzet Királyává. És miért Király? Mert pap. A királysága abból a tényből származik, hogy ő a Legfelsőbb Pap, a királysága abból a tényből származik, hogy felajánlotta az életét a népéért, azokért, akik Királynak akarják, Ő felajánlotta az életét értük.

Mi tudjuk, hogy hogy az Alfa Kentauri bolygón van egy király, Aris, legfensőbb pap és az Alfa Kentauri királya. A királyság számunkra mindig a papsághoz kapcsolódik, az életfelajánláshoz: uralkodsz, mert szolgálsz, uralkodsz, mert felajánlod magad, uralkodsz, mert a többiekért fizetsz, nem azért, mert dominálsz. Jézus nem dominál.

Az elején tehát, ha Krisztus Királyt és Mária Királynőt akarjuk választani, akkor látnunk kell magunkban mindazt, ami nincs alávetve ez alá a királyság alá és át kell azt adnunk, mert Ő sosem fogja erőszakkal elvenni, még tőlünk sem; az engedélyedet kéri, de igent kell mondanod, akkor aztán elindul a folyamat.

Készüljünk fel.

Kérlek téged, ó, Anya, segíts meglátni azt magunkban, amiről azt gondoljuk, hogy átadtuk, azt gondoljuk, hogy nincs királyunk, de ha megengedjük neked, hogy behatolj a fényeddel, a te anyai szereteteddel, akkor valószínűleg találunk néhány királyt. Szeretnénk magunkban teljes mértékben egyesülni Krisztussal, az ő alávetettjei lenni, gyermekek, de mindig kockáztatjuk azt, hogy valamit a kezeinkben tartunk, talán azért, hogy neked tetszen, és az, amiről azt gondoljuk, hogy a te akaratod a királyunkká alakítjuk. Segíts nekünk mindezekben a kényes lépésekben, Ó, Anya, mert a nagy dolgokat, azt gondolom, hogy mondhatom, ennek a népnek a tekintetében, láttuk és átadtuk őket, de ezek a kényesek, valószínűleg veszélyesebbek a többieknél és akadályoznak minket. Maradjunk csendben egy pillanatra… némák, a gondolatokkal is, hogy valóban belülről lássunk.

A kérdés, amit Jézus Pilátushoz idéz, amikor azt mondja neki: „Te király vagy, a zsidók királya”. „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”, nézzétek, hogy ez egy olyan kérdés, amelyet mi is feltehetünk magunknak. Ma egy ünnepséget celebrálunk: Jézus Király, Mária Királynő. Azért mondjuk, mert eldöntöttük, megértettük, vagy mert valaki ezt mondta nekünk? Miért jöttetek ebbe a templomba, mert… Jézus Királyt ünnepeljük, de … Király számodra? Ez nem egy banális kérdés! Krisztus Királyt és Mária Királynőt választani csak akkor tudod, ha tudod, hogy mit akarsz… mert ha őket választod nem fordulhatsz vissza; ha Királlyá és Királynővé teszed őket, akkor az ekére tetted a kezed és nem fordulhatsz hátra[1]. Ha csak hallomásból teszed, akkor nem tetted meg. Azt mondod: „rendben, megyek egy ünnepségre”. Lehet menni az Egység ünnepségére is – jót eszünk, éneklünk – ugyanaz. Választani, az azt jelenti, hogy tudod, hogy mit akarsz, Királyként akarod Őt, mert legalább egy kicsit ismered, legalább egy kicsit érezted magadban, hogy mi az ő királysága, ami nem ebből a világból való, érezted, hogy mi az, ami a béke Királyát hozza. Legalább egy kicsi vonzódásod kell legyen irányába, ha Királyként akarod választani, nem teheted csak engedelmességből, máskülönben előbb vagy utóbb bizonyosan elhagyod.

Én a magam módján lefordítom: el kell döntenünk, hogy valóban keresztények vagyunk-e vagy elég megkeresztelteknek lenni. Véleményem szerint sokan vannak megkeresztelve, de keresztények kevesen vannak, nagyon kevesen. Keresztények abban az értelemben, hogy Krisztust választották, hogy Krisztusért, Krisztussal és Krisztusban akarnak élni, hogy Királyként választották és az életüket adták neki. Nézzétek, hogy Ők: Jézus és Mária csak akkor uralkodhatnak – és így rendelkezhetünk mindazokkal az előnyökkel, melyek az ő felettünk való uralkodásukból származnak – ha mi üdvözöljük őket és üdvözölni őket azt jelenti, hogy üdvözölni a szeretetüket. Nem választhatjuk és üdvözölhetjük őket, mert felismerjük, hogy egyébként hatalommal teljesek, felismerjük akkor is, ha nem hiszünk a végletekig. Nézzétek, hogy van, aki így tesz, sőt, gyakran megpróbálják Szentséges Szűz Máriát és Jézust is: „Ha létezel, tégy velem csodát”, nem?, mint azok a Kereszt alatt[2]. Én nem arról a hitről beszélek, hanem arról, hogy tudom, hogy létezik, de szeretném jobban megismerni és akkor kérhetek is, de azért, hogy megismerjem, nem azért, hogy legyen egy tanúságtételem, egy bizonyítékom.

Ha üdvözölöd a szeretetüket, akkor az első lépés, ami bekövetkezik, hogy Ők nemzenek téged, Isten gyermekeit nemzik, de ehhez ezeknek a gyermekeknek Istent, Jézust és Máriát kellett választaniuk, mint Királyt. Ezek kötelező lépések. Nem uralkodhatnak afelett, aki nem választ, nem uralkodhatnak – ez Evangélium – afelett, aki két világ között oszlik meg, nem lehet Isten és a mammon, vagy az egyik vagy a másik.[3] Nem lehetünk megosztottak, nem erre lettünk előre látva. Vagy Isten választjuk vagy, még akkor is, ha nem mondjuk ki: „egy másikat választottam”, azt választottad, akkor is, ha nem mondod. Én nem mondom, hogy a rosszat választod, nem, azonban, ha nem Istent választod teljes mértékben, akkor a rosszat választod, mert ennek a világnak a szelleme az ez. Ő éppen ezért jött a Földre, visszatért a második eljövetelében, hogy ezt nyomatékosítsa, és aztán a dicsőséges visszatértekor egy véget kell vetnie: ki az, aki Őt választotta és ki az, aki a világot. Nincs semmi középen, semmi sem lehet; most sok van, a tömeg középen van, de végül nem lesz semmi.

Az első lépés – gyorsan haladok, mert máskülönben órákat beszélnék – ahhoz, hogy Krisztus Királyt válasszuk az, az, hogy Máriát Anyaként válasszuk. Miért? Mert most, ebben az időben, a világ szellemének erejével csak Mária képes elindítani bennünk azokat a folyamatokat, melyek elvezetnek minket ahhoz, hogy vágyakozzunk Krisztus Király után. De elsőként Máriát kell választanod, Anyaként, mert Ő nem uralkodik, ha egyszer nem választod Anyaként. Nem akar Királynő lenni, a Királynői lét a következménye a ténynek, hogy Anya, ahogy Jézus Király a tény következtében, hogy pap, felajánlott. Mária ugyanígy. Anya, és Anya marad mindörökre, egy Anya, aki Anyaként vezet. Válaszd Máriát és Mária elvezet Jézushoz mindazokkal a lépésekkel, melyeket megtettet veled, melyeket jelez, mint Megváltó, lépések, melyeket megváltásként, szabadságként jelez neked, és mindazokban a lépésekben aztán Királlyá válik. Azonban végül mi az, ami mindig győz? Mindig az Élet, a nagybetűs Élet.

Jézus ezt mondja Pilátusnak: „Én király vagyok, de nem ebből a világból való.” Aztán ezt is mondja: „Ezért jöttem, hogy király legyek. Értitek, hogy ezekkel a szavakkal a megváltás és a királysága együtt haladnak? Nem elég tehát a megkeresztelés a megváltáshoz, el kell érkeznünk ahhoz, hogy azt mondjuk az életben: „Krisztus Király”. „Én ezért jöttem – mondja – hogy király legyek.” Világos, hogy nem érdekelte az, hogy a Zsidók királya legyen: a lelkek, az ember, az élet királya. Ha Júdea érdekelte volna, akkor teremtett volna egy másikat.

Számunkra is – nem romantikus módon – Krisztust Királyként választani, Máriát Királynőként, az azt jelenti, hogy nem ebből a világból vagyunk. Nem mondhatjuk azt Jézus Krisztusnak, hogy uralkodjon bennünk, ha ebből a világból vagyunk (a mi belső világunkról beszélek). Nem lehet bennünk egy világ, amely minden energiánkat elfogyasztja és akarni Krisztust Királyként, mert Ő nem ebből a világból való és nekünk sem kell ebből a világból valónak lenni. Követni az utat azt jelenti, hogy az ő országát válasszuk, annak a végtelen szeretetnek a megtapasztalását jelenti, azt jelenti, hogy Isten gyermekeiként éljünk. Azt jelenti, hogy az életünk központjává a királyságunk felfedezése válik, mert annak mértékében, hogy kibontakoztatom a papságomat – hallottuk, hogy egy papi népet nyert el, mindannyian azok vagytok – az a papság elvezet minket ahhoz, hogy királyok legyünk. A keresztelésből próféta, pap és király, de mind a Neki való felajánlásom dimenziójában kapcsolódnak, az én Vele való részvételemben, nem élhetek egy párhuzamos életet, miközben van egy királyom, aki egy másik életet él.

Azt hiszem, hogy nem tévedek, amikor azt mondom, hogy sokan szeretnék Jézust Királyként, de kevesen választják. Miért? Mert nem akarják elhagyni ennek a világnak a királyságát. Mert annak a mértékében, hogy közelednek Hozzá – és vágynak rá, sokakkal találkoztam –azonban van egy lépés, melyet sokan a lemondás lépésének látják, ezzel szemben a nyereség lépése, mert ott van a különbség. Emlékezzetek a gazdag ifjúra: „Mit kell tennem ahhoz, hogy elnyerjem…?” „A tízparancsolat” Már megtartom őket” „Ránéz és megszereti” „Mi hiányzik?” „Adj el mindent és kövess.” És elszomorodott.[4] Egy lépés, mely sokakkal megtörténik, mert abban az „adj el mindent” minden biztonságodat válságba helyezi, megijeszt. De neki muszáj volt azt mondania, Jézusnak, mert annak az ifjúnak a az a „minden” volt az ő királya, azok a bizonyosságok voltak az ő királya. Válságba kellett helyezze azt a királyt, nem lehetett két király, Jézus és egy másik, és ez mindannyiunk számára így van.

Én azt gondolom, hogy az élet utolsó napjáig – magamról beszélek, ti mind ügyesebbek vagytok – lesz néhány királyom és Jézus mindig válságba fogja helyezni őket, ahogy szép lassan haladok előre. Nem tehetem meg mindössze egyszer, fantázia azt mondani: megtértem. Ugyan! Elkezdtem, aztán egész életemben ott vannak a leverendő királyok, hogy Jézus felkerülhessen, mindig egyre kényesebbek, mindig egyre mélyebbek. Azonban tanúsíthatom, vagy tanúsítanom kell, hogy ez egy feltámadási és felszabadulási út, nem veszteség. Amikor valaki azt mondja nekem: „Oh, én mindent elhagytam” és nagyon ügyesnek érzi magát, azt kérdem: és mit hagytál el? Otthagytad a mocskot, hogy megszerezd az aranyat, és még dicsekszel is vele – mindent elhagytál… – maradj csendben. Azaz adj hálát Istennek, amiért elhívott és megadta az erőt, hogy válaszolj, mert ha nem adna neked erőt, akkor nem is válaszolnál. Ez egy igazság. Azaz a döntéssel, hogy Krisztus legyen a királyunk, elindul egy folyamat, egy folyamat, amely elvezet, hogy mindent legyőzzek magamban, mindazt, ami nem király; ezt a folyamatot a halál és feltámadás folyamatának hívjuk, meghalni önmagunknak és feltámadni Krisztusban. Jézus mindössze egyszer tette meg, nekünk folyamatosan végig kell járnunk ezt a folyamatot, naponta többször, meghalni önmagunknak és feltámadni: ez a feltámadás Krisztus Király, Mária Királynő.

Ehhez a folyamathoz szükség van mindazokra a dolgokra, amiket ismerünk… (máskülönben órákig itt leszünk): az ima, az Eucharisztia, közösség és…segítség… Mindenekelőtt minden nap megismételni az igenemet, mindig Tőle indulni el, mindazok a dolog, melyeket magatoktól tudtok (gyorsan haladok). Minden szükséges ahhoz, hogy elérkezzünk Krisztus Királyhoz és mindig egy vágyból indul el, mert ez az, hogy találkozni Krisztussal, ahogy mindig mondom, és megházasodni Vele, és nem vehetsz feleségül egy nőt, ha nem vágysz rá. Nem elég azt mondani: „Szeretem”, mielőtt még megszeretnéd vágysz rá, aztán megszereted, megismered, egyre jobban szereted, és ez így van Krisztussal is. És Ő azon a ponton többé kell váljon, mint a nő, akit választottál, ha házas vagy, mert: „Aki jobban szereti az apát, az anyát, a gyermekeket nálam, az nem méltó hozzám…”[5] Egy folyamat, de ha arra várnánk, hogy meglegyen az a szeretetünk ahhoz, hogy elkezdődjön, akkor sosem kezdődne el; kezdetben csak egy vágy van és kész, aztán halad előre.

Abban a folyamatban aztán ott vannak azok a lépések, amelyeket el kell mondjak, akkor is, ha mindig mondtam őket: hűségesnek maradni, mert lesznek nehéz pillanatok, igen. Hűségesnek maradni az mindig: „Szeretem Jézust, jobban, mindennél jobban”, mert folyamatosan, azokban a fájdalmas lépésekben, melyek e legszebbek, nincsen más szebb. Ő jön, hogy megkérdezze: „Jobban szeretsz náluk?” Hányszor mondtam nektek, hogy megríkatta Pétert: „Uram, tudod, hogy szeretlek” „Jobban szeretsz…? Háromszor kérdezte meg, aztán elkezd sírni is azt mondja: „Figyelj, mondd meg te”. Aztán mindig oda fog minket vezetni, mindig. „Jobban szeretsz az életnél? Szeretsz ebben a fájdalomban is? Szeretsz ebben a megpróbáltatásban? Hiszed, hogy itt vagyok? Vagy azt akarod, hogy közbeavatkozzak a szokásos csodával? Bízol bennem? Szeretnél velem együtt végig haladni ezen a megpróbáltatáson, aztán majd később fogod látni a csodát, az igazit, amikor felszabadítottalak? Ha én most csodát teszek veled, akkor megmaradsz annak, aki vagy, nem támadsz fel, meggyógyulsz, de nem támadsz fel. Ez más, jobb feltámadni, mint meggyógyulni, mert az aztán következményként érkezik.”

Ha hűséges maradsz, akkor Ő beteljesíti a megváltást benned, és mi az a megváltás? Egy új ember, egy szabad ember, egy feltámadt ember. Ez Krisztus Király ünnepe. Az év kezdete, mert ez kéne legyen: ma szeretném elkezdeni ezt a folyamatot, aztán haladunk előre. És fontos minden évben megújítani? Igen, én többször is megtenném egy évben, bizonyos időszakonként: egy törlés és újra kezdeni, mert törékeny teremtmények vagyunk, akarod vagy sem, mindig könnyebb számunkra azt választani, amit nem kéne. Ez normális. Ott is, nem kerülök a padlóra, de megint Jézust választom.

Amikor aztán elérkezünk ehhez, akkor ott a tetőfok, amit mi rögtön akarunk: „Új szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.[6] Mindannyian a kezdetektől fogva akarjuk ezt, hogy nyugodtan és boldogan éljük meg az egész Földön való áthaladásunkat a Mennyországig. Azonban az új szívet és az új szellemet akkor adja meg neked, amikor valóban Király, amikor nincs többé semmid, amikor azt mondod: „Nézd, nincsenek többé szemeim sem a síráshoz, nincs többé semmim”, akkor aztán megadja az új szívet és az új szellemet, és elkezdesz élni.

Kellemes ünnepet mindenkinek és meghívlak titeket, hogy kezdjétek el! Ne ijedjetek meg és mondjátok: „ötven év eltelt”. Kezdd el, akkor is, ha ötven év eltelt. Kezdje el az is, aki nem éppen fiatal, nem? (van valaki), kezdjétek el! Amíg nyitva vannak a szemeitek megtehetitek!

Rajtunk keresztül, a papságunkon, a korlátainkon keresztül fogadd az összes hozzánk hasonló lelket, akiknek ugyanezek a hibáik vannak, de szeretnének előre haladni; azokat is, akik nem tudnak megbocsátani maguknak, akik nem tudnak megbocsátani, hogy ma megkaphassák ezt a kegyelmet a felajánlásunkon, az imánkon keresztül. És mindazok, akik szeretnének megkeresztelve lenni, megkeresztellek benneteket, Mária és József neveivel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentháromság nevében felmentelek a bűneitek alól, belétek pecsételtem a Szentlélek pecsétjét és megadom nektek a Szűzanya Szeplőtelen Szíve győzelmének a jelét. Egyesítelek Jézus Krisztus világegyetemre kiterjedő Egyházával. Megparancsolom neked Sátán, Lucifer és minden démonodnak, ősdémonnak, hamis prófétának, antikrisztusnak, megparancsolom a szellemeknek, a gondolatodnak, a haragodnak, a csábításodnak, megparancsolom, hogy fedd fel magad, úgy, ahogy vagy, mindenki előtt: hamis vagy, egy nulla vagy, az vagy, aki a halált választotta. Hogy mindazok, akik tőled kapnak tudják, hogy véget ért az idejük mert a tied véget ért. Hívd vissza mindazokat az átkokat, amelyeket Isten gyermekeire dobtál, hívd vissza mindazokat a diktatúrákat, amelyek az ezotérián által uralják a világot, amelyek szolgává teszi az okkultizmuson keresztül, a szabadkőműveseken, az illuminátusokon keresztül. Mind együtt, mindazok, akik nem bánták meg, hogy Lucifert választották, hanem továbbra is őt akarják, menjetek mind vele együtt a kénes tóba, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Isten, Atyánk, aki a halhatatlan élet Kenyerével tápláltál minket, add meg, hogy örömmel engedelmeskedjünk Krisztusnak, a Világegyetem Királyának, hogy Vele együtt, vég nélkül éljünk a dicsőséges országában, az Új teremtésben. Ő él és uralkodik mindörökkön örökké.

Az Úr legyen veletek.

És Isten áldása ma, az ő királysága, melyet a szeretetével, a kegyelmével együtt hoz, hozza a megbocsátást, az Életet, a feltámadást, ereszkedjen le az egész Világegyetemre, ereszkedjen le minden jóakaratú emberre, akik azonban sok király alatt vannak elnyomva, ereszkedjen le, hogy erőt hozzon, hogy megadja a bátorságot mindenkinek, hogy elkezdjük a folyamatot, hogy Jézus Krisztust a Királyunkká tegyük, az életünk Királyává. Ereszkedjen le a szegényekre, a legkétségbeesettekre, azokra, akik a legnehezebb helyzetekben vannak, háborúban, börtönben, betegek. Ereszkedjen le azokra, akik vesztik el a reményt, azokra, akik vesztik el a hitet és adja vissza nekik az Életet, adja vissza nekik a bátorságot, hogy Jézussal együtt kockáztassanak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Lk 9,62

[2] Mt 27, 39-44

[3]Mt 6,24

[4] Mt 19, 16-22

[5] Mt 10, 37

[6] Ez 36,26