Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.07.03 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Gyógyító Szentmise

Olvasmányok: Ef 2, 19-22; Zsolt 116; Jn 20, 24-29

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Az Úr Jézus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindannyiótokkal. (És a te szellemeddel)

Arra gondoltunk, hogy ma, ezen az ünnepen – számunkra egy ünnep, ünnep Tomislav Atya számára, de ünnep azért is, mert Szent Tamás védőszentként lett nekünk adva. Mindig közel van hozzánk. Egy Szent Rafaellel, minden szentünkkel és a védőszentjeinkkel, aki közbenjár értünk, aki imádkozik, aki kegyelmeket ad nekünk – és éppen ma döntöttünk úgy, hogy elkezdjünk egy művet, mely része a megbízatásunknak: felszabadítani a rabokat, elüldözni a démonokat, hirdetni, hogy Isten Országa közel van, hogy az Úr közel van[1]. És ez minden félelmet eltávolít. A félelem eltávolítja a reményt, a félelem eltávolítja Istent, nem arról van szó, hogy Isten eltávolodik, hanem mi távolodunk el, félelemből.

Tőlünk ezzel szemben kérve van és megbízatást kaptunk, megismétlem: vigyétek a békét, a szeretetet az egész világegyetembe, De ha újra össze akarjuk foglalni, én mondom? vigyétek el a hírt az egész világegyetembe, hogy van egy Atya, hogy gyermekek vagytok. És amikor az az „Atya” szó áramolni fog bennetek, akkor garantálom nektek, hogy minden félelem el fog múlni. Amikor a tudat, hogy van egy Atyánk az egész lényünket birtokba fogja venni, akkor győztünk.

Tehát a félelmekből való gyógyulásért felajánlott Szentmise celebrálásához az első dolog az: próbáljunk meg belépni ebbe a kapcsolatba az Atyával. Aztán Ő meg fog minket gyógyítani a Fiún keresztül. Minden az Atyától indul azonban.

Az egész lényünket, a lelkünket, tégy róla, Ó Atya, hogy a te szereteted, a te életed egyszerűsége mindannyiunkat elnyerjen; tégy úgy, hogy a te szereteted lerombolja mindazokat a képeket, melyek elvezettek minket ahhoz, hogy féljünk Tőled, hogy a lelkünkről lehulljanak mindazok a szavak, melyek megsebezték az alakodat, melyek egy ítélkező Atyát mutattak be nekünk; hogy a lelkeink kigyógyuljanak abból a sérülésből is, melyet az emberi apánktól kaptunk.

Ó, Atya, szeretnénk imádkozni, hogy meggyógyuljunk a félelemből. A legnagyobb félelem az a Tőled való félelem. Lehetetlennek tűnik félni a Szeretettől és mégis így van. Ma tehát az egész Egyház, Szent Tamás és Szentséges Szűz Mária közbenjárására áradjon a szereteted erre az emberiségre, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

***

Örülök, hogy Szent Tamás napján celebráljuk ezt a Szentmisét a félelmekből való gyógyulásért. Nem csak azért, mert velünk van és velünk együtt fog imádkozni, hanem Tamás magatartása miatt is („Ha nem teszem a kezem, nem hiszem…[2]”) ez a félelemnek egy tipikus magatartása. Félelem, melynek nincs meg a bátorsága ahhoz, hogy higgyen, mert hibáztatja magát, hogy elárulta az Urat, hogy nem volt a Kereszt alatt és Isten szeretetét, Jézusét a saját maga tettei alapján mérlegeli. Így elindul a lélekben egy magyarázkodás, egy romboló mechanizmus, mely elvezet ahhoz, hogy ne higgyen. Azonban Szent Tamás megtette a lépést: „Én Uram én Istenem”.[3]

Ha ma szeretnénk tehát megpróbálni meggyógyulni a félelmekből, akkor az első lépés az őszintének lenni és megnézni a félelmeinket, mitől félek. Nem küldhetjük el mindazt, ami akadályoz minket, mindazt, amitől félünk, mindazt, ami fékezi az életünket, kimagyarázva őket, többé – kevésbé helyes magatartásokkal.

Nézzétek, hogy ahogy Jézus tett Szent Tamással, úgy fog tenni mindannyiunkkal. Nem mondott egy mágikus imát: megjelent, Tamásnak volt egy kérése: „Ha nem teszem oda az ujjam…” Azt mondta: „Tedd oda!” Nagyon konkrét. És miközben erre a gesztusra késztette, én mondom, hogy Tamás felujjongott a Szentlélekben: „Én Uram és Én Istenem”. És így van mindannyiunk számára, ha ma mindannyian meg tudjuk nézni a félelmeinket és Jézussal együtt keresztül haladni rajtuk. Ez az előfeltétel.

A félelem a gonosz legerősebb fegyvere. A hit ellentéte, a remény ellentéte. Mindannyian tudjuk, hogy a félelmen keresztül, különösen a halálfélelmen keresztül Lucifer szolgaként tart minket[4]. Mert ennek a kimondásában ott van a megerősítése mindannak, amit korábban elmondtam: ha szolgák vagyunk, akkor nem vagyunk szabadok és nem tudunk ujjongani: „Én Uram és én Istenem”, a Szentlélek teljességében.

A félelem közvetlenül az áteredő bűnhöz kapcsolódik, onnan indul. Ha megnézitek, Ádám és Éva szabadon beszélgettek Istennel. Isten lement hozzájuk este, hogy beszélgessen Ádámmal és Évával. Én azt hiszem, hogy sok pár volt, nem? Lement Isten, beszélgettek. Ennek a lépésnek a következtében, melyet leírok, az áteredő bűn[5], Isten lement megint: „Hol vagy?” „Elrejtőztem. Félek. Megijedtem”.[6] Minden onnan indul: félelem Istentől. Az azt megelőző napig beszélgetsz vele, aztán félsz.

Nézzétek, hogy attól a pillanattól kezdve – és mi az áteredő bűnben vagyunk, tudom, hogy azt mondjuk magunkról, hogy igent mondtunk a fogantatáskor, az új teremtésre lettünk előre látva, azonban mi itt, a Földön, az áteredő bűnben vagyunk. Hogy senki ne gondolja: „Én megúsztam”. Szentséges Szűz Mária az áteredő bűn nélkül lett előre látva, hogy megfoganja Jézust, de mindenki más…  Szóval, attól a pillanattól kezdve, abból a bűnből, a lélek elkezdett menekülni Isten elől. Elkezdett elrejtőzni, és ebből a menekülésből születik minden lelkiállapot. Abból az Istentől való menekülésből született minden bűn, minden tévedés. Abból a pillanatból ott, származik a mi gondolatunk, a lélek gondolata, mely elszakadt Istentől. És abból a pillanatból ott kezdünk el egy folyamatot ahhoz, hogy visszalépjünk Isten gondolatába.

A mi lelkünk azonban megalkotta a saját gondolatát, sokkot kapott, megijedt. Próbáljátok meg elképzelni, hogy mit jelentett számára az Istennel való beszélgetésből elérkezni oda, hogy féljen Istentől. Egy sokk, nem! Nem?! Onnan született a léleknek minden dimenziója, amelyeket most nehezünkre esik elmeríteni a szellemben. Már ebből megértitek tehát, hogy helyes egy Szentmisét celebrálni a félelmekből való meggyógyuláshoz. Nem kell hibásnak éreznünk magunkat, amiért félünk, ez normális. Ez a normalitás, ha felismerjük, akkor nagyon sok lélek számára fog megnyitni egy utat, az egész Tisztítótűz számára, mert ők is félnek. Még mindig a Tisztítótűzben vannak, mert félnek. Tudjátok, nem? hogy a Szűzanya csak a nagy ünnepekkor ereszkedik le a Tisztítótűzbe, mert félnek. Elvinni nekik tehát ezt a kinyilatkoztatást, amit most teszünk: „Normális félni, de van egy Megváltónk az Atyánál”, az első lépés a felszabadításukhoz. Ellazulnak, megpihennek és készek arra, hogy hagyják magukat meggyógyítani. Tegyétek meg ti is a lelketekért. Normális.

Ha nem tesszük meg ezt a lépést, hogy azt mondjuk: „Normális, nyugodj meg lelkem, pihenj, maradj nyugton!”, akkor végtelen menekülési utak indulnak el benne. Elkezd magyarázkodásokat keresni és belépsz abba a dinamikába, amely szintén minden ember dinamikája, hogy keresi Istent, de fél tőle. Folyamatos: „Keresem, akarom, de sosem vagyok képes teljes mértékben átadni magam.”

Azokból a félelmekből egy nagy könyvet is írhatnánk, a sok félelemből, melyek mind onnan indulnak. Csak néhányat sorolok fel, mert ha nem…: félelem a tévedéstől, félelem az ítélettől, Isten ítéletétől, a többiek ítéletétől. Félelem minden újdonságtól: mindaz, ami új, félelmet kelt bennünk; minden új javaslatnál az első dolog a félelem. Félelem attól, hogy nem lettünk megértve. Ha megnézitek, én is hányszor mondom: „Jól magyaráztam? Megértettétek?” Egy félelem. Félelem a többiektől, félelem a sötéttől, félelem a fénytől. Mindentől félünk. Nem mind, de van, aki fél a sötétségtől, aki bezárkózik egy szobába, mert fél a fénytől. Van mindenféle félelem.

Miért történik ez? Mert, ha nem lépünk ki az áteredő bűnnek ebből a dinamikájából, Istentől segítséget kérve, akkor a félelem vezet minket. Minden módon ő vezet. Így tart szolgaként a gonosz. Mert a haláltól való félelem is mindenekelőtt a gyenge hit. Mindig az az ismeretlentől való félelem: mi lesz? az újdonságtól; mert senki sem tudja, hogy hogyan lesz. Aztán természetesen vannak normális félelmek is. A fájdalomtól való félelem normális, az oroszlántól való félelem normális. Azaz nem azt mondom, hogy minden félelem téves. Ha a félelem vezet tehát, akkor egyetlen kiútként látod a bizonyosságokat, a biztonságokat, hogy azok békét adnak neked. Azonban, ha megnézitek, pont azok a bizonyosságok akadályoznak meg abban, hogy valóban meggyógyulj.

És valójában, Jézus az Evangéliumban, mely mind egy folyamat a félelemből való meggyógyuláshoz, az egész – „Ne féljetek” a leggyakoribb kifejezés az Evangéliumban – az egész folyamatban elengedteti veled minden bizonyosságodat, mert azok megakadályozzák a gyógyulásodat, megakadályoznak abban, hogy újra érezd az Atyát.

Azt hiszem, hogy mindannyian látjuk ezeket a magatartásokat és mindannyiunk számára világos, hogy ezek a magatartások távol vannak a hittől. Világos, hogy ezek a magatartások szembemennek azzal a szeretettel, amelyet Isten iránt érzünk, azzal a bizonyossággal, hogy Ő szeret minket, hogy értékesek vagyunk számára; szembe mennek azzal a bizonyosággal, hogy Ő a tenyerén hordoz minket, hogy semmi rossz sem fog történni velünk. Tudjuk, hogy szembe mennek egymással, de őszinték kell legyünk, ahogy az elején mondtam: valamennyi félelem még van bennünk. És ezért akarjuk celebrálni ezt a Szentmisét, az emberiség tanúiként szeretnénk ezt megtenni. Azonban ahhoz, hogy valóban eszközök legyünk, nekünk kell megélni ezt a gyógyulási kapcsolatot Jézussal, a többiek javára, nekünk kell áldozatnak, oltárnak és papnak lennünk, ha egyet értetek.

Kérlek titeket tehát, hogy helyezzétek magatokat kényelembe és tegyetek egy lépést a hitben: „Jézus meg akar gyógyítani”. Az Atyaisten elküldte a Fiát és rajta keresztül meg akar gyógyítani. Ez a magatartás bennünk már egy mosolyt kéne keltsen, már egy örömre kéne megnyisson benneteket: „Az Atyaisten meg akar gyógyítani”.

Hallgassátok tehát a hangomon keresztül, ahogy Jézus az, aki beszélni akar hozzátok: „Gyermeknek érzed magad?”

Válaszoljatok neki, mint amikor megkérdezte Pétertől: „Szeretsz engem?”

„Bízol bennem? Bízol a művemben? Tisztában vagy vele, hogy egy teremtmény vagy? Tisztában vagy vele, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy? Tisztában vagy vele, hogy nélkülem nem tudod legyőzni a félelmet? Békét ad neked tudni, hogy az én feladatom meggyógyítani a lelkedet, hogy az én feladatom elmeríteni azt a Szentlélekben, hogy az én feladatom gyermekké tenni és visszavezetni téged az Isten gyermeki méltóságodhoz?

Ez békéd ad neked vagy a te erőddel szeretnéd megtenni? Megijeszt ez a rám hagyatkozás? Ha megijeszt, akkor mond meg. Megijeszt, hogy nem tehetsz semmit a szeretetem fogadásán kívül?

Ha nem félsz, akkor tegyél egy lépést előre, hagyj szabadon, ne tarts semmit az elmédben, a szívedben. Hagyj el minden terhet, hagyd el a gondolataidat is, még a legszebbeket is. Hagyd lehullani minden imádat, minden szükségletedet.

Hagyd lehullani a kötelességeidet, a számodra kedves személyeket, a problémáidat. Engedd el a világot, minden típusú feszültséget.

Ne félj, hagyj szabadon! Ne próbáld meg elrejteni előlem a legintimebb érzelmeidet: én adtam őket neked. Azt is én adtam neked, amiről azt gondolod, hogy nem helyes. Hagyd szabadon a legmélyebb vágyaidat, én adtam őket neked. És azokat az emlékeket, amelyekhez olyannyira ragaszkodsz, amelyekhez néha folyamodsz, hagyd őket. Hagyd, hogy mindent megújítsak. Az Atya megadta nekem az erőt, hogy újra teremtsek. Meg tudom újítani a lelkedet, a testedet és a gondolatodat.

Haladj át velem együtt mindenen, ami még emlékként, fájdalomként a felszínre tőr. És te is, mint Szent Tamás mond: „Én Uram, Én Istenem”.

Mond velem együtt mindannak, ami még megijeszt: a jövőnek, a halálnak, a betegségnek: „Én Uram és én Istenem”.

Eldöntöttem, hogy veletek együtt újra írom a Történelmet. Eldöntöttem, hogy veletek egy új népet alkotok, egy népet, mely nem fél Istentől, egy népet, mely hagyja magát szeretni és amely szeretne szeretni. Hagyjatok szabadon!”

Énekeljünk (Ne félj, ne aggódj. Csak Isten elég. Isten hűséges szeretet)[7]

Továbbra is Jézus mondja nektek: „Én meggyógyítottalak, most ti jöttök. ügyeljetek, hogy ne legyen még rosszabb. Ha megint visszatértek a félelemhez, ha megint visszatértek a magyarázkodások kereséséhez, megálltok az újdonság előtt, hogy féljetek a jövőtől, amelyet előkészítettem számotokra, akkor a félelem vissza fog térni és birtokba fogja venni az életeteket.”

Azt javaslom tehát: tegyetek úgy, ahogy a nagy tanúk tettek: Ábrahám, a nagy szentek mind, újak vagytok, meggyógyultatok, gyermekek vagytok, menjetek ki Jeruzsálemből, menjetek ki mindabból, ami még a félelembe való visszatéréshez fog vezetni. Nézzétek meg, hogy a világ így kigondolva, ahogy van, mindezeknek a félelmeknek a megteremtésére lett kigondolva, úgy lett kigondolva, hogy lerombolja a hit és az Istenben való bizonyosság dimenzióit, „Én Uram, én Istenem”. A legnormálisabb dolgokat is azért gondolta ki Lucifer, akarta, találta fel, hogy blokkolják Isten gyermekeinek a cselekedetét.

Nem véletlenül mondja Jézus: „Menj ki, hagyd, hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat[8], szakadjatok el”. Bízzatok Istenben, el fog vezetni benneteket a teljességbe, az élet teljességébe. El fog vezetni a konkrétba, hogy az erejének és a dicsőségének tanúi legyünk. Ezért gyógyított meg bennünket. Ha nem érkezünk el ehhez, akkor mire jó a gyógyulás? Hogy megint megbetegedjünk?

„Ne forduljatok vissza. Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, az nem méltó Hozzám.[9] Az a „Nem méltó hozzám”, az olyan, mintha azt mondaná: „Nem méltó az életre, nem méltó arra, hogy szabadon éljen”, mert visszafordul, mert megint máshová megy keresni. Vesd magad Istenbe, vegyél részt a művében, de minden erőddel vegyél részt, az egész lényeddel. Csak így fogod a százszorosát visszakapni, kifejezni az Isten gyermeki lét örömét és meg fogod tapasztalni Jézusnak ugyanazt az örömét, „az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.”[10]

És megáldalak titeket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A te áldásod, Ó Atya előzzön meg minket mindenben, ami ebben az életben ránk vár. A te áldásod készítsen fel mindenkit előttünk, akivel találkoznunk kell, ébresszen fel minden fogantatáskori igent. A te áldásod távolítsa el Lucifert előlünk és az ő egész seregét.

Az áldásod készítse fel a teremtést is, hogy előttünk és körülöttünk minden a te apaságodat fejezze ki, fejezze ki a te szeretetedet. Kérlek téged, Ó Atyám, hogy áld meg különösen mindazokat, akik ebben a pillanatban hívva vannak, hogy válasszanak, hogy döntsenek; hogy a te áldásod eltávolítson tőlük minden félelmet, eltávolítson tőlük minden emberi érvelést, minden emberi aggodalmat; hogy a te apaságod vegye körbe őket, hogy a te szereteted oldja fel őket egy sírásban, egy örömtől való sírásban.

A te áldásod készítse elő az utat az Egyházad számára, készítse elő az utat a rendkívüli és a hétköznapi eszközök számára, készítse elő az utat a gyermekeid számára. Itt az idő, hogy örüljünk, itt az idő, hogy arassunk, itt az idő, hogy tanúságot tegyünk a te teljes hatalmaddal. Ez az erő áradjon minden korházra, minden haldoklóra, áradjon a Tisztítótűzre; hogy a te erőd ereszkedjen le mindazokra, akik ebben a pillanatban börtönben vannak, mindazokra, akik szomorúak, mindazokra, akik vesztik el a reményt. A te erőd ereszkedjen le a pokolba is és emlékeztesse Lucifert és az övéit, hogy számukra véget ért, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Menjünk békében (Istennek legyen hála).

[1]Mt 10,1.7-8

[2] Jn 20,25

[3] Jn 20,28

[4] Lásd „A Nagy Fénysorompón túl, 14. fejezet „A halál – A halálfélelem”, 259. oldal Luci dell’Esodo kiadó

[5] Ter 3, 1-7

[6] Ter 3, 8-10

[7] lásd az éneket: “Solo Dio basta” su:  https://www.youtube.com/watch?v=9Oi7bGZi9bA&list=PLu1d0FIqu4ibSJVJaYjGHExtOo12-117Y&index=4

[8] Mt 8,21-22; Lk 9, 59-60

[9] Lk 9, 61-62

[10] Jn 15,11