Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.06.25 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Úr Jézus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindanyiótokkal.

Ez az ünnepet ünnepeljük, mely azt hiszem, hogy számunkra két szemponttal is rendelkezik, egy hálaadás Istennek Szentséges Szűz Mária ajándékáért, de egy szomorúság is, mely egy terhet hordoz, látni, hogy negyvenhárom év után Szentséges Szűz Mária még mindig nem lett elfogadva, és mindazoknak a kegyelmeknek a dimenziójára gondolni, melyek elvesztek. Arra gondolni, hogy az emberiség más lenne, ahogy az többször is előfordult a történelem során, egyszerűen üdvözölve Istent, üdvözölve Isten ajándékait, mert Máriát üdvözölni az nem volt aztán olyan nehéz teher. Ez az emberiség, mely nem csak hogy nem akarja az Urat, de még az ajándékokat sem akarja, melyeket az Úr ad neki. Aztán mind a teológia és az igazság kifogásait használják, de valójában azt mondják Istennek: „Maradj a saját házadban”, azaz: „Nincs szükségünk Rád”.

Valamilyen módon Őt követni, Tőle tanulni, az a sikeres felülmúlása mindennek, nem egy jósággal, mely felülmúlja Istenét, hanem egy jósággal, mely mindenki számára lehetővé kell tegye, hogy megváltozzon, azonban a valóságban. Azaz nem arról van szó, hogy visszautasítod Máriát, aztán úgyis meg lesz neked bocsátva… vigyázat. Nem kell elítélnünk, nem kell ítélkezzünk, azonban van egy teher az emberiségen ezen visszautasítás következtében. Próbáljuk meg felemelni. Ajánljunk fel mindent Máriának és Jézusnak.

Szentséges Szűz Mária üzenete, 2014. június 24:

„Kedves gyermekek,

Nagy örömmel áldalak meg titeket. Megáldom mindannyiótokat és minden házatokat; Isten házai, mert mindent, amit tesztek azt Istenért teszitek és mindenetek, amitek van, az Tőle származik.

Megáldom a könyvet, melyet nekem adtatok és amit én Istennek fogok adni. Ezzel a könyvvel egy új fázis nyílik a történelmetekben: terjeszteni és megélni a benne foglaltakat nagyon fáradságos lesz számotokra. Mindazonáltal nagyon szép és mély is lesz, a megújulása lesz az Istennel való életeteknek.

Örülök a lépéseiteknek és boldog vagyok, hogy minden pillanatban Istennek adhatlak titeket. Tudom, hogy számíthatok a felajánlásotokra és ezért hálát adok nektek.

Nektek mind, akik jelen vagytok, mindazoknak, akik a házakban élnek és a körülöttetek egyesült népnek megújítom ma ezt az ígéretet, melyet sok idővel ezelőtt tettem: a kis Međugorjém lesztek, bárhol is legyetek. Egy kegyelem, melyet megadok nektek, de egy erős elkötelezettség és egy nagy felelősség is. Bízom bennetek és tudom, hogy a szívetek készen áll az Úrra, ismerem az őszinteségeteket és ez elég nekem. Ne aggódjatok, ha kicsiknek érzitek magatokat, szegényeknek; én is így éreztem magam Gábriel Arkangyal előtt, de az Úr minden szegénységen túl megy, mert Ő minden gazdagság forrása.

Ma jobban, mint valaha és az elkövetkező időben kérlek titeket, hogy maradjatok egységben a Szívemmel és Szent József Szívével, és bennünk kettőnkben maradjatok egységben Jézussal, mert nélküle semmit sem tehettek. Mindig mellettetek leszek, mert az Anya mindig a gyermekei mellett marad; amikor mindenki más el is fárad, az Anya marad. Számítsatok mindig a jelenlétemre és én is számítani fogok rátok, számítani fogok a kicsi Međugorjemra, bárhol is legyetek.

Megáldalak a teljes szeretetemmel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

…ünnep, mert számunkra valóban egy ünnep megemlékezni Szentséges Szűz Mária Međugorje-i jelenéseiről, olvasni a szavakat, melyeket tíz évvel ezelőtt adott nekünk. Beszélt egy könyvről: ez a könyv a „A Világegyetem és lakói”[1] c. könyv volt, melyet Máriának adtunk miután befejeztük a nyomtatását és hallottátok, hogy Ő Istenhez vitte. Lehetne Međugorjeról beszélni, Szentséges Szűz Máriáról, leírni, hogy mi történt, leírni… hogy mit akart. Vannak világos üzenetek, ahol ezt mondja: „Mit akartam Međugorjétól, mit akarok tőletek”[2]. Én azonban feltettem magamnak kérdéseket, melyek veletek is megosztok, és azt hiszem, hogy ez a legjobb mód hálát adni Istennek Szentséges Szűz Mária ajándékáért és hálát adni Máriának.

Az első kérdés az: mi Međugorje számomra? Micsoda? Mit tett? Miért Međugorje? Nem lehet mindössze azt mondani, hogy Međugorje ugyan olyan, mint … Fatima, ugyanolyan, mint egy másik hely; láthatom a kapcsolatot, ami Fatima és Međugorje között van, de nem kerülhetem el, hogy megkérdezzem magamtól, hogy micsoda Međugorje. Negyvenhárom éve van itt közöttünk Mária, hogy velem van (mondom magamnak, aztán mindenki megkérdezi magától), negyvenhárom éve. Tudjuk, hogy azért jött, hogy egy népet képezzen az utolsó időkre. Meg kell néznem tehát: van ez a nép? Nem én válaszolok, válaszoljatok ti, fontos, hogy érezzétek, hogy megélitek ezeket a válaszokat, mindenki, nem mondhatom meg én. Másik kérdés: része vagyok ennek a népnek? Hagyom magamat képezni?

Immár tudjuk: van Mária Arcának a Portálja. Micsoda az? Mit jelent? Hogyan érinti az életemet mindannak a tudata, amit tudok – nemcsak a plébánia üzenetei – minden kapott útmutatás, mindaz, amit ezen a honlapon találok? Megérintenek? Kérdéseket keltenek bennem? Nem feltétlenül kell tudnom válaszolni, de legalább előidéztek bennem öt percnyi elmélkedést: mégis miért vannak mindezek a dolgok?

Ha szeretnénk egy kis történelmi áttekintést tartani – ahol nekem is ott kéne lennem az életemmel – mi változott meg Međugorjéban és bennem Mária jelenlétével? Mi változott meg? Folytattam az életemet? Azaz ugyanolyan maradt függetlenül attól, hogy ott van-e vagy sem…, mit tett? Tudjuk, hogy Međugorjéba emberek milliói mennek. Megváltoztatta ez a történelmet? Ezek a személyek találkoztak Istennel? Én találkoztam Vele?

Talán az, aki most megy oda kevésbé, de aki az első évekbe ment, egy olyan hely volt, ahol a rendkívüli jelek több, mint normálisak voltak, napirenden voltak. Sok szó el lett mondva Međugorjéról, ahogy más szentélyházakról, nagyon szépek – „A világ gyóntatója” -; sok új közösség született, vegyes közösségek indultak, közösségek melyeknek új szeleket kellett volna hozniuk (vagy hoztak, nem akarok én válaszolni). De megvan még az a szél? Én megkérdeztem magamtól. Mert ha jót akarok a Szűzanyának, egy feladat miatt érkezett – nem azért jött, hogy sétáljon egyet – azért jött, hogy szavakat hozzon, hogy egy életet hozzon, eljött, hogy útmutatást adjon, válaszoltunk? Válaszoltam? Vagy kihasználtam? „Nézd csak meg, ott van a Szűzanya is, akitől kérhetem, hogy segítsen nekem egy kicsit úgy élni, ahogy nekem teszik, ahogy én szeretnék, ahogy nekem jó, ahogy én akarom.”

Hogy segítsek magamnak a válaszadásban, megnéztem egy kicsit, hogy Mária hogyan cselekedett a pedagógiájában: egy kis maradékot akart képezni a plébániából, melynek egy jelnek kellett volna lennie az emberiség számára. Minket most így hív: „A kis Međugorje, bárhol is legyetek”. Lépésről lépésre vezette a plébániát, amíg egyszer megszűnt megjelenni, vagy helyesebb, sírva jelent meg. Három tanút választott a látnokokon túl: Slavko Atyát, Jozo Atyát és Tomislav Atyát. A Szűzanya választotta őket, de a világ visszautasította őket.

Visszatekintve láttam, hogy az elején a plébánia kitartott, kezdetben kihívták a kommunistákat, a kommunista uralmat (akkor az volt). Jozo Atya tizennyolc hónapot töltött börtönben, Slavko Atya a Križevac hegyre felmenve halt meg; Tomislav Atyát ki akarták dobni. Később aztán – és nem mondom meg hogyan, mindenki lássa, ahogy akarja – beszivárgott Lucifer. És mit tett? Én mondom, mert szerintem, ha nem nézzük meg az igazságot, akkor megváltoztatni sem tudjuk: mindent emberi szintre vitt le. És amikor azt mondom emberi szint, akkor nem csak az üzletekre, a panziókra gondolok – azok még el is mennek – emberi szintre vitte Szentséges Szűz Mária üzenetét, a túlélés lapos szintjére vitte, nem arra az újdonságra, amit Mária akart. Szép lassan minden kialudt.

Most egyenesen örülnek a međugorjeiak a Vatikán állításainak, aki azt mondja, hogy nincsen semmi természetfeletti. Azonban örülnek, mert így legalább beszélt a Vatikán. Mintha azt mondanánk: Vatikán több a Szűzanyánál, nem? Mindent el akarnak törölni, egy szentélyházként megtartani, ahová lehet menni, lehet menni imádkozni; imádkozni lehet, de nem természetfeletti. Többé semmi természetfeletti sincsen, Isten ki lett dobva a világból.

Ez elő lett segítve – és ezt is az igazságért mondom, remélve, hogy megtérnek, imádkozom a lelkeikért – olyan személyek által, akik tanúkká tették magukat és öt évvel később érkeztek el oda; de ők Međugorje tanúi, tanúk, miközben nem voltak ott. Ez az igazság. És beszélnek Međugorje nevében, amikor még azt sem tudják, hogy micsoda Međugorje: nem voltak ott. Nézzétek, hogy ez sajnos – továbbra is a valóságban, a változás reményében, nem ítélet, mindig lehet változni és remélem, hogy mind változnak – ez az Egyház történelme az apostolok után. Az apostolok halálával az Egyház így ment tovább: mindig megpróbálta kioltani a Szentlélek művét, mindig, száz évekkel később felismerve azt, de amikor élőek voltak mindig megpróbálta kioltani őket, megpróbált mindent normalizálni. Ha meg akarjátok nézni, Fatimát nézzétek meg…, Lourdot nézzétek… ott is így volt. Fatima körül a három látnokon túl sok valóság elindult. Mindegyiket elfojtották.

Nekünk most ezt mondja Mária: „A kis Međugorjem vagytok. Egy kegyelem, amelyet megadok nektek, de egy erős elköteleződés és egy nagy felelősség is”. Azt hiszem, hogyha mi is Szentséges Szűz Mária elé helyezzük magunkat – ha nem akarjátok Isten elé helyezni magatokat – és valóban minden életfelajánlásban, amit teszünk, hagyva, hogy Mária birtokba vegye az életünket, hogy a beteljesedéshez vezesse azt a tervet, hogy használjon minket, ahogy szeretne, ezt helyezve az első helyre, mindenekelőtt, mindenekelőtt, azt hiszem, hogyha nem így teszünk, akkor nem mondhatjuk azt, hogy „Mária, szeretlek”. Az igazságot kell mondanunk neki: „Szeretnélek szeretni téged, de nem vagyok rá képes; nincs meg az erőm hozzá, nem megy. Egy egész világ van ellene, az én egom van ellene. A keresztények is ellene vannak, mindenki ellene van.”

De ne rejtőzzünk el a mentegetőzések mögött. Azt hiszem, hogy egy sértés lenne Mária számára, aki egyébként szeret minket, akkor is, ha azt mondjuk neki: „Nem vagyok rá képes, nincs hozzá kedvem”, ugyanúgy szeret minket, ugyanúgy közbenjár jár értünk. Ne mondjátok azt Máriának, hogy szeretitek Őt azért, hogy elnyerjétek a közbenjárását: az egyébként is megvan; ugyanúgy szeret benneteket, és ha meg kell tegyen néhány csodát értetek ugyanúgy megteszi. Azonban legyünk őszinték: ez… a legnagyobb dolog, amit kért tőlünk, az a lehetőség, hogy részt vegyünk Istennek egy tervében, Vele együtt. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet negyvenhárom évvel ezelőtt adott nekünk: elkölteni az életet Érte, Érte élni, Vele élni, Vele lenni, Vele cselekedni, csodákat tenni Vele. Ez Mária ajándéka, Međugorje-é.

Nézzétek meg, hogy minden ismeret, melynek a birtoklásához elérkeztünk Szentséges Szűz Márián keresztül, ezen a honlapon keresztül is, megismerni egy kicsit Isten gondolatát – gondoljatok a könyvre, amelyet éppen bemutattunk, „A Világegyetem és lakói”, bemutatja a történelmet Isten szempontjából – az ő gondolata ismeretének birtokában lenni növelnie kéne bennünk a szeretetet az Ő irányába, a vágyat, hogy az övéi legyünk. Másképpen egyre inkább megismerni valakit és ez a valaki az Úr vagy Szentséges Szűz Mária, aztán továbbra is annak megmaradni, akik korábban voltunk, az azt jelenti, hogy visszautasítod. Ha megismerted és nem követed, akkor visszautasítottad. Megismétlem: nem egy ítélet, nem egy kritika.

Szeretném valóban bemutatni Szentséges Szűz Máriának ma a hálánkkal együtt a bocsánat kérést mindazokért, akik nem fogadták el Őt, akik akaratlanul kihasználták Őt, akik nem gonoszsággal, rossz szándékkal tették ezt; mindazokat, akik be vannak szorulva a rendszerekbe, a dogmákba, a… mindazokba a bonyolult dolgokba, melyek a hitet valami elérhetetlen, lehetetlen dologgá akarják tenni. Íme, őket mind szeretném Mária Szívébe helyezni, hogy ez az emberiség, minden lélek, aki áthaladt Međugorjéban, akinek a kezébe került Međugorje üzenete végre hagyni tudja magát Mária által vezetni, hagyni magát szeretni, átalakulni, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Luci dell”Esodo kiadó; http://www.lucidellesodo.com

[2] lásd 2023. május 25-i üzenet „A Szűzanya Medjugorje-i terve”; 2015. június 25-i üzenet „Ez egy ünnepnap”; 2019. június 24-i üzenet „Az egyház Édesanyja vagyok”; 2021. június 24-i üzenet, „Negyven év velem a Föld pusztájában”