Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.07.06 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átírat)

Goretti Szent Mária, szűz és mártír

Olvasmányok: Ám 9,11-15; Zsolt 84; Mt 9, 14-17

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Ú Jézus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen veletek. (És a te szellemeddel).

Szent Pál[1] szavai minden alkalommal emlékeztetnek minket, hogy nem a bűn, nem a megpróbáltatás, nem a nehézség az, ami elválaszt minket Krisztus szeretetétől és örömétől. Csak mi dönthetünk úgy, hogy elszakadunk. Ezt mondom magamnak, mondom nektek, oda kell figyelnünk, hogy ne az elszakadásra gondoljunk, arra a végleges elszakadásra, nem? hogy nem Krisztust választjuk; mi nem vagyunk abban a veszélyben. Azonban minden alkalommal, amikor a kicsi dolgokban nem választok a végletekig, akkor elszakadok a szeretetétől. Mennyit veszítek! Én vagyok rosszul. És azt hiszem, hogy itt mindannyian úgy vagyunk. Megpróbálom majd később is elmondani, az elmélkedésben.

Minden dolog, amit teszek, attól kezdve, hogy felkelek, amíg aludni megyek, ha nem Krisztus szeretetéért teszem, akkor egy kicsit elszakadok attól a szeretettől, mert a szellem egy törvénye, hogyha megteszem Érte, akkor Ő önmagát adja nekem. Önmagát nekem adva megvan az erőm, hogy szembenézzek az élettel. Ha nem így indulok el, akkor a legszebb dolgok is, amiket megtehetek – mondom a legnagyobbat: egy anya szeretete a gyermeke iránt – a legtisztább szeretet – ha az sem Krisztustól indul, akkor veszít, elveszti az erejét.

Mutassuk be tehát magunkat így, annak tudatában, hogy mindig szükségünk van erre az erőre. Akkor nem egy önmagában véget érő bocsánatkérés lesz, hanem egy szükséglet, hogy egységben legyünk vele. Arra is gondoltam, miközben énekeltünk, hogy Krisztusnak ez a szeretete mindig van. Milyen is lehet számára, amikor egy lélek végleg Lucifert választja? A szeretete nem lesz kevesebb az iránt a lélek iránt. Ő továbbra is szereti. Mi lesz? Nem tudom. Mi az a szabadság, mely hagy minket, látja, hogy ártunk magunknak, de továbbra is szeret minket és szabadon hagy minket?

Hívjunk vissza sok lelket, akik ezen a határon vannak, de még megmenthetőek. Hívjuk ide mindazokat, akik jóakaratúak.

És mindannyiuk nevében mondjuk: „Gyónom…”

….

Ennek a szombatnak az olvasmányai, a XIII. hétről, Ámósz prófétától elindulva, megkérdeztetik velünk: de a próféta Izraelért vagy kiért beszélt? Kire utal kihirdetve: „a hegyek édes musttól csepegnek, és minden dombot megművelnek…”[2], Aztán így folytatja a zsoltár, nem?: „csókot vált az igazságosság és a béke…”[3]. Nem zárhatjuk ki, hogy már a keresztényeknek beszél, mert prófétaként látta már az új időket, Jézus eljövetele utáni időket, amely újra élővé kell tegye bennünk a reményt, az Új Teremtésről beszélt, az új népről, mely nem osztja meg a zsidókat, a keresztényeket és a görögöket. Egy „új nép”. És ahogy Ámósz, úgy Izajás, Jeremiás és minden próféta is beszélt erről az új népről.

Azt mondtam, hogy ennek fel kell szítania a reményt, de az igazságot is, fel kell szítania a fényt az úton, mely meg lett adva nekünk, mert ha nem szítod fel ezt a fényt annak tudatába, hogy az Új Teremtés felé haladunk egy úton, akkor megkockáztatjuk, hogy minden olvasmányt a világ szelleme szerint olvassunk. És akkor te próbálod meg megalkotni az Ígéret Földjét, akkor Izrael továbbra is azt várja, hogy megtörténjen az, ami meg lett írva és miközben várja, látjuk, hogy mi történik. Mind a Szentírás emberi értelmezése.

Az Evangélium[4] folytatja ezzel a világossággal: „Új bor új tömlőkbe”. Példabeszédben mondja, de nézzétek meg, hogy aztán sokféleképpen megismétli, nagyon világos. Üdvözölni Krisztust egy választás, mely mindent megújít, egy választás, mely az újdonságba helyez, mely az újdonsághoz vezet. Egy választás annak a számára, aki az újat választja, de többé nincs hely a kompromisszum számára, nincs többé hely a féldolgok számára, új: „Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; Új bort sem töltenek régi tömlőkbe”. Új, minden új, nem hagyja félben a dolgokat. Egy választás azok számára, akik szeretetből teszik, a Jézus Krisztus iránti szeretetből, szeretetből mindazért, amit láttunk, amit mindenki látott, mert történelem mindaz, amit Jézus az emberért tett.

Azonban nézzétek meg, továbbra is az Evangéliumból, hogy világos, amikor azt mondja: „Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki nem veszett el közülük”[5]. Egy választás mindazok számára, akik igent mondtak a fogantatáskor, akiket az Atya adott Neki, akik az övéi. Egy választás, melyet nem mi hozunk, nekünk csak meg kell erősítenünk. Megpróbálom elmagyarázni. Én azt hiszem, hogy nem lehet azt mondani, hogy „megtértem”, ahogy nem mondhatja egy beteg, aki meggyógyul: „meggyógyítottam magam”. Beszéljünk egy csodáról, senki sem mondja azt: „csodát tettem magammal”, „Isten meggyógyított”. Ugyanígy a megtértnél. Én nem tértem meg, Jézus Krisztus térített meg, Ő az, aki fogott engem, Ő az, aki elcsábított, Ő az, aki megváltoztatott, átalakított. Én egyedül nem tudok kapcsolódni, én igent mondtam, de minden a kegyelem cselekedete. Volt egy kimondott igen a fogantatáskor, egy igen, mely felébredt a kegyelemtől az életben, de Isten műve. Senki sem tér meg, senki sem képes rá, ha Isten nem akarja.

Azt Evangéliumban ezt is mondja: „Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.”[6] De miért? Mert gonosz? Nem akarja megengedni, hogy valaki ezt a lépést emberi ravaszságból tegye meg, egy emberi megtérésért: „Megéri nekem megtérni”. Megtérsz, vagy pontosabban Isten megtérít és te szeretetből el vagy csábítva és kész. Csak a szeretetért.

Ezen lépés után, melyhez csatlakozol, új idő indul, mely elvezet az Új Teremtés teljességébe, de miután Ő megteteti veled azt a felébredési, megtérési lépést, elkezd élni az új ember. Minden új: új élet, új gondolkodásmód; ez is egy kegyelmi cselekedet, azonban szükséges részt venni.

Nézzétek meg, hogy egy nagy hiba megpróbálni fogni Istent és elhozni a világba. Ez nem az új világ. Ha te fogod Istent és a tiedbe viszed, ha fogod Istent és a kegyelmet az életedbe akarod vinni, az nem új tömlő, nem új ruha, régi. A lépés az az, hogy Istenhez vigyük a világot, nem Istent a világba. Istenhez vive a világot, belépsz abba az új élet dinamikájába, átalakulási, megtérési, feltámadási és felemelkedési dinamikába, ahol minden ott van.

Sokszor mondtuk: Jézus Krisztust választani az nem belépni egy vallásba. Egy élet, egy életmód, azt választani, hogy az övéi legyünk, azt választani, hogy szabadon hagyjuk az életünkben. Érte élni. A Szellemnek azokból a törvényeiből tehát, melyekről oly sokat beszélünk, ha te szeretetből választod Krisztust, úgy, ahogy mondtam, ha te mindig abból a szeretetből indulsz ki minden cselekedetedben, bármit is teszel, – mert itt megnyitok egy zárójelet: azt hiszem, hogy immár az emberek gondolatába került, hogy Krisztust választani az azt jelenti, hogy… szerzetessé, vagy apácává, vagy pappá válsz, de nem így van. Krisztust választani az mindenki számára elérhető – tehát, ha aztán az életed minden terén, bármit is teszel – munkák, játékok, tanulmányok – bármi – házas vagy, nem vagy házas – de Tőle indulsz, nem csak úgymond, hanem egy valódi kapcsolatban Vele, akkor elindul a Szellemnek egy törvénye, az, amelyik kormányoz, egy azok közül, amelyek a világegyetemet kormányozzák, amiért te Őt keresed és Ő hozzád jön. Te szereted Őt és Ő neked adja a Szeretetét, te Neki adod magadat és Ő neked adja magát. Tehát mindaz, amit teszel, megismétlem, munka stb. stb., többé nem te vagy az, aki teszed, hanem Krisztus teszi veled. Minden megváltozik. Itt van a keresztény. Ha nem így tesz, akkor nem keresztény. Így téve, Isten népe, a keresztény nép egy fénysorompóvá válik a gonosz ellen, a romboló energia ellen, az egész világ szelleme ellen, mely halad előre. Ha te nem Krisztusból indulsz ki, még akkor is, ha jót teszel (a jó az szép, nem azt mondom, hogy csúnya), de nincs meg ez az ereje, mely eltaszítja a gonoszt. Egy jó, mely ott véget ér. Nem tudom, hogy érthető-e. Ugyanaz a cselekedet, Istenből kiindulva egy olyan energiát termel, amely eltaszítja a gonoszt, eltapossa, egy exorcizmus.

Itt van a különbség (kéne legyen) a keresztények között, akik jót cselekszenek és az Állam között, mely jót cselekedhet. Az Államéi is szépek, de nincs meg ugyanazaz erejük. Azt mondom „állam”, hogy azt mondjam egyesület…, a kommunisták is tesznek jót, azaz próbálnak.

Ha mi az Iránta érzett szeretetből cselekszünk és így az Ő szeretetét kapjuk meg, minden helyzetben, bármi is legyen az – munka, betegségek, problémák, megpróbáltatások, minden – te az egész, mögötted lévő Egyházzal együtt nézel szembe vele, mert ahol egy van, ott van mindenki. Ahol van egy tagja a testének, ott van az egész Test. Nem feltétlen oldódik meg a probléma, de az biztos, és ezt garantálom számotokra, hogy a békében fogsz végig haladni rajta, anélkül, hogy kétségbe esnél. Szembe fogsz nézni azzal a dologgal és ki fogsz jönni belőle, ahogy Isten akarja és így győztesként, mégha nem is úgy ment, ahogy te gondoltad, hanem Isten gondolata szerint, tehát jól.

Világos, hogy ez megköveteli a hitet. Azonban elnézést, de ha az életünkben, a Földön való áthaladásunkban nincs meg ez a hit Istenben, ez a bizonyosság, hogy Ő az, aki vezet, hogy visszavezessen minket a gyermeki méltósághoz, ez a bizonyosság, hogy az új világ el fog jönni, és rögtön tehetünk érte, akkor mi értelme van Krisztusról beszélni, keresztényekről beszélni? Én azt nyilvánvalónak gondolom, hogy szükség van a hitre.

Látjátok tehát, hogy abban a hitben, amikor azt mondjuk: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik”[7], valóban hinni, minden feloldódik. Mondjátok meg, hogy mégis hol van probléma, ha én ebből a magatartásból indulok ki: tudom, hogy Isten vezet engem, tudom, hogy szeret engem, tudom, hogy minden a javamra válik, mert én Szeretem Őt és már érzem azt a szeretetet, amit megad nekem. Lehetnek olyan pillanatok, ahol nem érzed, nem látod ezt, ez világos, Azonban ott is, biztos vagyok benne és kérlek titeket, hogy tapasztaljátok meg, amikor nem érzitek, mondjátok meg neki. Mond: „Jézus, én tudom, hogy minden a javamra válik, de nem látom. Segíts!”. Azonnal látni fogjátok. Nem azt jelenti, hogy látni fogjátok azt, amit ti gondoltatok, de érezni fogjátok a békét, meg fogjátok érteni, hogy az az út. Jézus sosem fogja elmulasztani, hogy megadja nektek a békét, sosem fogja elmulasztani, hogy megadja nektek a fényt, hogy bármin keresztül tudjatok haladni. Keresztül kell haladnotok rajta, igen, de nem fog hiányozni a fény.

Természetesen ott van a szokásos előfeltétel: az életet Ő kell vezesse, nekem bíznom kell. Ha az én kezeimben tartom az életemet, akkor Ő, aki tiszteli a szabadságomat, tehetetlen marad, semmit sem tehet. Mondhatja nekem: „Mauro, már választottál. Mit kell neked mondjak? Bízz. Kövess. Gyere és kövess”. Nézzétek, hogy ez az áthaladásunk a Földön: egy nép, mely így él. Figyeljétek meg, hogy a Földet csak Jézus Krisztus tudja megmenteni, de csak egy olyan népen keresztül, amelyik megengedi számára, egy olyan nép, amelyik hisz, amelyik ebben a hitben él. Ha lenne egy kis maradék, amelyik így él, akkor minden háború megszűnne, minden járvány, minden megállna.

Itt azonban meg kell kérdeznünk – és azt hiszem, hogy mi keresztények mindannyian meg kell tegyük, senki sem kivétel – amikor Jézus megkérdi az apostoloktól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”[8]Mindannyiunknak tehát meg kell kérdeznie magától: „Számomra ki Jézus? Mi az én életemben? A jegyesem, az életem motorja?” Ő az, aki az Élet, mely nélkül nincs élet, azaz Jézus nélkül nincs élet. De tényleg, ha elveszik tőlem Jézust, akkor többé életről sem beszélünk, miről beszélünk? Számomra ez már egy ellentmondás, hogy továbbra is mondanunk kell magunk között: „Jézusból kiindulni, Jézus az első helyen”, egy kicsit már árulónak érzem magam, amiért mondanom kell, merthogy nyilvánvalónak kéne lennie.

Mondom nektek, hogy szerencse, hogy a világban még sok üldözött keresztény van, akik azért, hogy Jézust az első helyen tarthassák megöletődnek, akik azért, hogy az életükben Jézust tartsák az első helyen el kell hagyják a földjüket. Vannak! Üldözött keresztények, akik azonban nem hagyják el a hitet, megöletik magukat, elvesztik a munkát, mindent elvesztenek, elmenekülnek. És mi itt Európában harcolunk – és sikertelenül – hogy megtartsuk Európa keresztény gyökereit, és sok téren vesztettünk: az abortusz törvénnyé vált, joggá, joggá. Európa megtagadta a gyökereit. Ez egy üreget teremtett, egy üreget abban a fényfalban, mely eltávolítja a sötétséget. A sötétség belépett és ezért élünk azokban az időkben, amelyekben élünk.

Olvastam, hogy ebben a pillanatban – múltévi dolog, azt hiszem, hogy egy tavalyi statisztika – százötven millió rabszolga van a világon, többen, mint a rabszolgák idején. És tudjátok, hogy kik ők? Gyermekek és nők, akiket szexre használnak. Százötven millió! Amikor elolvastam elindult bennem egy ima, egy kérdés, melyet szeretném, ha mind együtt mondanánk, imaként: hol vannak a keresztények? Hol vagyok én? Senkit sem szeretnék vádolni. De mit helyezek fontos értékekként az életembe? Mi az, ami számít, mi az, ami valóban fontos? Mi az, amit megéri szolgálni, amiért érdemes fáradozni? Nézzétek, hogy nem csak a jótékonyságra gondolok, éppen a hitre gondolok, arra a hitre, amely szembeszáll a gonosszal, arra a hitre, amellyel, ha rendelkezünk, akkor azt mondja, hogy a hegyeket is el fogjuk mozdítani.[9] Hol van az a hit? Azonnal Jézus szavai jutnak eszembe „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”[10] Jézus az, aki meg fogja változtatni ezt a világot, Jézus tudja megmenteni ezt a világot, senki más nem tudja megtenni. Jézus nélkül semmi sem fog megváltozni, minden csak rosszabb lesz.

Szükség van tehát egy olyan népre, aki befogadja. Szükség van valakire, aki örömmel, szeretettel teszi, nem azért, mert meg kell tennie, nem félelemből, hanem szeretetből azt mondja Jézusnak: „Igen találni fogsz, itt vagyunk mi”. És Vele együtt munkába állni, elkölteni az életet Érte. Megismétlem, aztán befejezem: ha mindazt, amit teszünk az Ő szeretetéért tesszük, akkor garantálom nektek, hogy legalább a körülöttünk lévő kis világ megváltozik, mindenekelőtt mi megváltozunk, Véget fognak érni a panaszkodások, véget fognak érni… mert szeretetből teszed. És hogyan tudsz panaszkodni, ha szeretetből teszed? Hogy láthatod annak a terhét, ha szeretetből teszed? Igen, egy pillanatig azt fogod mondani: „Szenvedés!”, de aztán még nagyobb örömmel teszed, „és egyesítem őket e tiéddel, szeretetből”.

Kérlek titeket, mindannyian nézzetek magatokba. Szeretetből, amikor főzöm, szeretetből, amikor a másikra tekintek, szeretetből a betegek iránti szolgálatban, egy idős irányába, nem azért, mert kell: szeretetből. Mindent szeretetből. Minden megváltozik, mert elindul az a dinamika, amit mondtam nektek, a Szellem törvényéből. Egy törvény és Jézus tiszteli a törvényeket. Ti szeressétek és Ő szeretni fog benneteket és sokkal több lesz a tieteknél. Próbáljátok meg mindössze így mérlegelni magatokat, a szavakkal, melyeket Jézus mondott: „Ha te nekem adod magadat, akkor én neked adom magamat”. Azt hiszem, hogy egyikünk sem érzi magát egyenrangúnak Jézussal. Ez egy előnyös csere. Máskor azt mondta: „Te foglalkozz az én dolgaimmal és én foglalkozom a tieiddel”, azaz itt is nyerünk. A világ vár.

És Mária áldjon meg minket, áldja meg mindazokat a mindenhol elrejtett fogantatáskori igeneket. Hogy valóban elérhesse Mária mindazokat az ártatlanokat, szolgákat, mindazokat a visszautasított gyermekeket, mindazt a szenvedő emberiséget, aki semmit sem tett azért, hogy jobban szenvedjen, mint mi, szenved és kész; Hogy Mária szeretete el tudja érni őket, de a miénk is, a felajánlásunk, az imáink, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

[1] Róm 8, 35 -39

[2] Am 9, 13 -14

[3] zsolt 85,11

[4] Mt 9, 14-17

[5] Jn 17,14

[6] Mt 13, 10-13

[7] Róm 8,28

[8] Mt 16,13-17

[9] Mt 17,20

[10] Lk 18,8