Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.05.18. – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Jo 3, 1-5; Zsolt 103; Róm 8, 22-27; Jn 7, 37-39

Elérkeztünk Pünkösd ünnepéhez. Az Egyház számára véget ér a húsvéti idő, mi azonban a Szentháromság ünnepéig szeretnénk megélni a húsvéti időt, de ugyanakkor az egész évben. A húsvéti idő a beteljesedéshez vezeti a megváltás minden eseményét, különösen Jézus megtestesülését és arra ösztökél minket, hogy Isten gyermekeivé váljunk az ebben az időben kapott összes ajándékon keresztül.

Pünkösdre valamilyen módon mindig úgy lett tekintve, mint az ünnepre, amely során a Szentlélek szétosztja a rendkívüli ajándékokat. Én azt hiszem, hogy sajnos csak akkor figyel fel valaki a Szentlélek jelenlétére egy személyben, amikor annak esetleg belső lokúciói, látomásai, próféciái vannak, de ez így nagyon korlátolt. Ez egy része a Szentlélek ajándékainak, de talán az is, amit ma este – szombaton, Pünkösd előestéjén – hallottunk, Joeltől, Joel prófétától, hogy mindenki számára ott van, elérhető, része egy olyan dimenziónak, ahol mindazokban, akik Isten felé haladnak bennük van a Szentlélek, és ez a normalitás.

A Szentlélek a Szentháromság Harmadik személye. Társalogva erről egy-egy keveset ezekben az években, azt hiszem, hogy mindig… a Harmadik Személyt a legnehezebb megérteni. Mind tudjuk, hogy van az Atya szeretete, van a Fiú szeretete, azonban valamilyen módon Ő egy galamb formájában van látva, nehéz behatárolni, elhelyezni. Szerintem a legegyszerűbb, ha az elsődleges funkciójában látjuk: az, aki egyesít, aki egyesíti az Atyát a Fiúval, egyesít minket az Atyához és a Fiúhoz, egyesíti a hívőket. Ő a szeretet, egy bizonyos értelemben a szentháromságos örvény cselekedete, elsődleges energia, akkor is, ha nem csak Ő (látni fogjuk) az, azonban valószínűleg segít így látni Őt, ahhoz, hogy megértsük Őt.

A Szentlélek mindenkiben jelen van, senki nem mondhatja azt, hogy nem rendelkezik vele. Ha nem rendelkeznénk a Szentlélekkel, akkor még azt sem tudnánk mondani, hogy „Atya”,[1] nem lennénk képesek beszélni, hallani, látni. Jelen van minden szentségben. Az Eucharisztia felszentelése során is a Szentlelket idézzük: „Küld el a Szellemedet”. Mindenütt jelen van, amikor felkensz, jelen van. Mindig minden a Szentlélek nevében kerül felszentelésre.

Az első ajándék, melyet Jézus ad: „Ha én elmegyek… jó nektek, hogy én elmegyek, mert eljön a Szellem”[2]. Az első ajándék. Mi tehát? A szentháromságos cselekedet beteljesülése. Bizonyos értelemben a megváltást sem csak Jézus teljesítette be: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek cselekedete volt, mindegyikük a maga sajátosságában. Az Atya, aki teremt elküldi a Fiút, a Fiú, aki felajánlja magát a keresztig, a kereszthalálig, de ha nem adná meg nekünk a Szentlelket, akkor a megváltás cselekedetét sem tudnánk megérteni még a megváltás cselekedetét sem, semmit sem tudnánk megérteni. Tehát szentháromságos cselekedet a megváltás.

Minden az Atyától indul, hogy az Atyához térjen vissza, de minden csak a Fiú által valósul meg, a Szentlélekben. Hányszor mondja Jézus: „Nélkülem semmit sem tudtok tenni”.[3] Azonban anélkül, hogy a Szentlélek elmagyarázná nekünk azt, amit Ő tett, és hogy mit kell tennünk, semmit sem tehetnénk. Tehát azzá kicsinyíteni, „aki a belső lokuciókat adja”, valóban nagyon korlátozó.

Az, amit most leírunk, látjátok, hogy a szentháromságos örvény[4], az az örvény, amely mindig cselekszik. Az, amit leírtunk, az az a közösség, mely egy a három alappillérünk közül: az életfelajánlás, a közösség és az integritás közül. A Szentlélek élő jelenléte nélkül lehetetlen közösségben élni, ahogy az élet felajánlása és annak elvesztésének vágya nélkül is lehetetlen elveszteni a gondolatunkat és lehetetlen a közösség akkor is, ha nem próbálunk meg önazonosan élni.

A Három közül – Atya, Fiú és Szentlélek – egyik sem képes egyedül cselekedni. Ez is elgondolkodtató: hogy gondolhatjuk mi, hogy egyedül bármire is jutunk? A Fiú azt teszi, amit az Atyától lát,[5] azt mondja, amit az Atyától hallott[6], a Szentlélek megerősíti mindazt, amit Jézus tesz, és Jézuson keresztül az Atyához vezet minket. Még a Szentháromság sem létezik egyedül. Természetesen az Atya végtelen, teremt, de… ha mi aztán azt akarjuk, hogy mindaz, amit teremtett visszatérjen hozzá, akkor szükség van a Fiúra és a Szentlélekre. A Szentháromságról beszélek… – és bennünk néha elindul, hogy egyedül akarunk jutni valamire.

Fontos, semmire sem vagyunk képesek Jézus nélkül, de a testvérek nélkül sem; semmire sem jutsz az Egyházon kívül, semmire sem jutsz a Misztikus Testen kívül, melyet Jézus fog a Szentlélekben elvezetni az Atyához, Jézus, aki végül bemutatja azt az Atyának, a Szentlélekben. Ide vagyunk beillesztve.

Tudjuk, hogy ez a szentháromságos cselekedet ebben az időben jobban cselekszik, mint valaha, a szentháromságos cselekedet felerősödött. Az Atya minden erőt a Fiúnak adott és beléptünk a Kozmikus Pünkösdbe, abba a Pünkösdbe mely csöndes, azonban erősebb, mint az, amit holnap ünneplünk az első Pünkösdre emlékezve, mert a Szentlélek felébreszti Isten gyermekeiben a hívást, a küldetést, az identitást, és ez egyesül az Egyház egész küldetésével az idők során. Tehát ez a cselekedet a maximumon van. Mi látjuk a sátáni örvényt a maximumon, az nagyon is látható: a gonoszság, a borzalmas dolgok, amik történnek, de ez mind Isten cselekedetének a következménye, aki határozottan halad előre. És Lucifer kénytelen eljátszani az utolsó kártyákat, mert mindent kijátszva, úgy, ahogy az most történik, egyenesen a vesztébe fog haladni. Kénytelen, szívesen tenne kevesebbet, de tudja, hogy nincs több ideje, és ha nem így próbálkozik tudja, hogy veszít, de…

Igaz, tehát, hogy a Szentlélek rendkívüli dolgokat ad, ez tagadhatatlan. Ha megnézzük azt, ami valóban számít, a valódi ajándékok, az ő hét szent ajándéka, ahol semmi rendkívüli sincsen (bölcsesség, intelligencia, Istenfélelem; hagyom, hogy egyesével elmélkedjetek mindegyiken) össze lehetne foglalni mindegyikről, hogy mit tesz: elvezet a teljes igazságra.[7] Ez a Szentlélek valódi és mély cselekedete. Ha mindazokat az ajándékokat, az ő hét ajándékát sok ember befogadná, üdvözölné és megélné, akik ezáltal Isten gyermekeivé válnának, a normalitássá válna a történelem újraírásához, és ahhoz, hogy már most megélhessük az új teremtést. Tudomány, bölcsesség, intellektus, ismeret, milyen más lenne! Gondoljatok minden funkciójára mely… az orvoslásban, a munkában, a… a Szentlélek ajándékaival rendelkezve hogyan dolgoznának az orvosok, hogyan dolgoznának a tudósok, hogyan dolgoznának a szülők, a professzorok, hogyan alakulna a mindennapi munka, az élet. A Szentlélek ajándékai nem a rendkívülihez szánt ajándékok, hanem hogy Isten gondolata szerint éljük meg a hétköznapit. Ez a Szentlélek cselekedete, mely a teljes igazság: Isten gyermekei vagyunk. Az élet igazsága, az igazság az ember megteremtéséről, az igazság a teremtésről. Az ember tapogatózva halad, próbákat tesz és azokon keresztül próbálja megérteni. A Szentlélek ajándékaival világos lenne, hogy miért történik ez, miért történik az; világos lenne az az ajándék, minden világos lenne a hét szent ajándékkal. Az igazság a nagybetűs Szeretetről is.

Ha megnézitek, ezzel szemben, ami a világban történik – mely ezen világ szelleme hercegének és az ő romboló energiájának a cselekedete – mindent beszennyezett: a tudományunk korlátolt, a bölcsességünk korlátolt, a szeretet az valami olyan, aminek semmi köze sincs a szeretethez, a munka szolgasággá vált, a technológia szolgává tesz. Ahelyett, hogy a szabadsághoz és a teljes igazsághoz vezetne, a semmit nem értéshez és a szolgaléthez vezet, hogy szolgává tegyen mindaz, ami kívülről jön, ahelyett, hogy az vezetne, ami belülről jön, a Szentlélek cselekedete. Többé nem az ember vezet, most itt van a mesterséges intelligencia veszélye, hogy a gépek elérkeznek ahhoz, hogy vezessenek minket. És látjátok világosan ezt az ütközést a Szentlélek és más szellemek között, amelyek megtestesülnek, nem csak úgy lebegnek a levegőben. Sajnos mondanunk kell, ott van az Evangéliumban: „mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál”[8], és ők gyorsak a dolgaik végzésében, sietnek, mi meg csak lassan, nyugodtan haladunk.

A Szentlélek felfedi előttünk a teljes igazságot Isten arcáról, Jézus által, és a Szentlelken keresztül megérted az Atyát, megismered, mert igen, Jézus felfedte, azonban, ha a mélyben nincs ott a Szentlélek, akkor nem érted meg. Valójában az apostoloknak megnyitotta az elméjét, hogy megértsék az írásokat[9]. És ez így van számunkra is. A Szentlélektől vezetve tehát, az Ő hét szent ajándékával, amit valóban meg fogunk érteni az az élet értelme, amit valóban meg fogunk érteni az a testünk; meg fogjuk érteni, hogy a gondolatunk hova tart, meg fogjuk érteni Isten gondolatát; meg fogjuk érteni minden dolog működését, minden törvényét, legyen az fizikai vagy emberi. Meg fogjuk érteni, hogy kik vagyunk. A Szentlélek cselekedete tehát, azon túl, hogy felfedi előttünk Istent, minket is felfed önmagunk előtt, minket Isten gondolatában. Ezek az ajándékok, az igazi ajándékok, többek, mint a rendkívüliek; a rendkívülieknek ezeket kell segíteni, máskülönben semmit sem érnek, máskülönben ezoterikussá válnak.

Láthatjátok, hogy a Szentlélek, ahogy az elején mondtuk, valami absztraktnak tűnhet, mint amikor azt mondjuk „a szellem törvényei”, „elmélyedni a szellemben”, egy kicsit mindig egy misztériumban maradunk. Láthatjátok azonban, hogy ezzel szemben valami nagyon konkrét dolog, a lehető legkonkrétabb, mert Nélküle semmi sem lenne abból, ami létezik, nélküle nem tudnál élni, megtestesülni, Isten gyermekévé válni. Azonban megvan a kegyelmünk, mely az első ajándékunk Jézustól. Tehát senki sem mondhatja azt, hogy nem rendelkezik vele, mindannyiunknak megvan, megvan az a láng, mely életben tart és amely a válaszunktól függően el tudja égetni az egész testünket, minden tisztátalanságunkat, minden gondolatunkat és el tud meríteni minket Isten gondolatában, a részvételünk mértékétől függően. De mindenki rendelkezik vele, egy ajándék, amit visszautasíthatsz, de világosnak kell lenned, azt mondva: „Nem akarom”. És nézzétek, hogy sokszor mi utasítjuk vissza, mert sokszor tudjuk, hogy mi a helyes és mégsem azt tesszük, visszautasítjuk a Szentlelket, hogy kielégítsünk egy szükségletünket.

Mi tudjuk tehát, hogy minden Isten gondolatából születik, minden a Szellemből születik, az ő szeretetéből, de mindennek meg kell testesülnie és nagyon konkréttá kell válnia. Látjátok, hogy amikor azt mondjuk, hogy semmi sem létezik, ami korábban nem létezett a szellemben, az nagyon valós, vitathatatlan, senki sem tagadhatja, még az sem, aki nem hisz: nem tudják megmagyarázni, de tagadni sem. Jézus megváltása az Atya egy ötlete volt, az Atya egy gondolata, megengedte, hogy helyreálljon a kapcsolat velünk a Szentlelken keresztül, a megfelelő módon. Jézus Krisztus nélkül nem tudnánk visszatérni ahhoz, hogy megéljük ezt a dimenziót; Krisztust üdvözölve, annak a mértékében, ahogy üdvözlöd, üdvözlöd a bocsánatát, üdvözlöd a szeretetét, szeretnéd megélni, hagyod magad átformálni, megadatik neked a Szentlélek, amely elvezet az Atya dimenziójába. Mindig szentháromságos cselekedet.

Szentséges Mária ott van a Szentháromságban, hogy közbenjárjon, hogy Anyaként nemzen. Azt hiszem, hogy szép látni, hogy van valami, ami békét ad, ami nem okoz aggodalmat, ami nem okoz félelmeket, mindazon túl, ami körülötted történik. Elvezet, hogy megismerd a nagybetűs Életet, a Szentlelket Jézuson keresztül és miközben megismered az Atyát, megismered a Fiút, megismered a Szentlelket, megismered magadat, abban az ismeretben megismered a gonosz szellemét, abban az ismeretben látod az eseményeket, tudod kormányozni őket. És mi ez, ha nem az ő hét szent ajándéka? Amely sokkal több, mint egy ajándék, hogy csodákat tegyünk, sokkal több, ez megismerni a valóságot, megismerni az igazságot, megismerni Isten gondolatát, a részvételre való vágy. Sokkal több, mint a képesség, hogy csodát tegyünk; a világ minden csodáját megteheted, amit csak akarsz, de amikor meghalsz, ha nem érkeztél el ehhez az ismerethez, akkor hová mész? „Csodát tettem a nevedben”. „Nem ismerlek.” – válaszolja, „Nem ismertük meg egymást, nem szerettünk egymásba az élet során. Tehettél csodát is, de én nem ismerlek. Távozz tőlem gonosztevő”. Ez az Evangélium![10] Ha ezt az életet nem használjuk arra, hogy megismerjük egymást, hogy szeressük egymást – és ez a Szentlélek ajándéka – akkor eldobjuk magunktól. Megmenthetünk minden afrikait, minden kínait, megtéríthetünk minden japánt – tegyetek ide, amit csak akartok – de ha nem így találkoztok Istennel, akkor nem ismer titeket. És csak ezen az úton nyilvánul meg minden a megfelelő fényben és mennyi hamis fény van, mennyi hamis próféta.

Látjátok, hogy ha szükséges, hol gyökerezik valóban a keresztényi vagy nem keresztényi lét, a megfelelőben lenni vagy a hamisban, Krisztusé lenni vagy sem? Nem attól függ „Ha a Pápa mondja neked vagy…”, hanem hogy keresed-e a Szentháromságot. Kevés az ami eretnekség, de eretnekség megtagadni a Szentháromságot és őt megtagadod akkor is, amikor nem akarod megismerni. Nem elég azt mondani: „Igen, igen, hiszek”, ha hiszel, akkor éld meg. Megtagadni a megtestesülést, a feltámadást. Csak ebben van az eretnekség, minden egyebet a Pápa talált ki, de tartsa is meg!

A Szentháromság nem szorítkozik a csodák, a nyelvek ajándékára, sokkal több, és én valóban szeretném magamnak, szeretném nektek. Üdvözölni, és valóban akarni az azt jelenti, hogy szabadon hagyni. És az egyetlen módja, hogy üdvözöljük az ismétlem, az élet felajánlása Jézusnak, Márián keresztül, mert a Szentlelket Jézus adja meg. Itt is, ők Hárman, a Szentháromság, olyannyira egységben vannak, hogy nem vágyhatsz a Szentlélekre anélkül, hogy Jézustól kérnéd. Ha van még mit a Szentlélekhez imádkoznod, ha nem adja meg neked Jézus, akkor nem kapod meg, kapsz egy másik szellemet, de nem a Szentlelket. A Fiún keresztül kell haladnod ahhoz, hogy elérkezz az Atyához, nem állhatsz meg a Fiúnál; ha megállsz, akkor semmit sem ér.[11] Azaz… ez a misztérium, amely fény, amely öröm, ahová Szentséges Mária bevezet minket. Ő az egyetlen, aki csak oda visz. Ha megnézitek, Ő az, aki mindig Jézushoz vezet, mert mindig Jézustól indul. Immár meg vagy teremtve, van egy lelked, vagy. Ő elvezet Jézushoz, Jézus megadja a Szentlelket és visszaküld Máriához, aki a Jegyes és képez téged, nevel téged, de mindig egy szentháromságos ajándék. Üdvözölni tehát a Szentlelket még egyszer azt jelenti, hogy vágyni rá és Jézustól kérni Őt, Márián keresztül, felajánlva neki az életet.

Megint azt jelenti (unalmas leszek), hogy megértettük, hogy az, ami ebben az életben számít az megismerni az Atyát és azt, aki az Atya küldött: A Fiút[12]. Őket megismerve megismered a Szentlelket, de mindenekelőtt mi az, ami örömöt ad, ami elvezet…? Azaz belépsz a valóság meglátásába, elkezded megérteni, hogy Isten gyermeke vagy, hogy Isten gyermekének lenni az nem valami „Igen, talán egyszer”. Nem, én ma Isten gyermeke vagyok. Lehetek ma, – ahogy Jézus mondta az Evangéliumban – egy dolog Vele[13], megengedve az Atyának és a Fiúnak a Szentlélekben, hogy bennem lakjanak. Bennem lehet a Szentháromság, beszélhetek, cselekedhetek. Aztán ott csodák fognak történni, de nem a csoda ajándéka, hanem az Isten gyermeki lét ajándéka, az ajándék, hogy megértettem, hogy mit jelent kereszténynek lenni, Krisztusénak lenni. Íme, a Szentlélek ebben az örvényben van.

Imádkozom megint Szentséges Szűz Máriához, a Szentlélek Jegyeséhez, hogy fogadjon mindannyiunkat a Szívébe, fogadja az utolsókat, a kicsiket, az egyszerűeket; fogadja azokat, akik nem állnak meg sokat mérlegelni, gondolkozni, érvelni, hanem érzik belülről, hogy mi az út, tudják, hogy mi az élet és abban az életben hagyják magukat használni azon túl, amit ismernek vagy nem ismernek. Hogy a Szívében találjon helyet minden kétségbeesett, a boldogtalanok, az egész Tisztítótűz, mely nem üdvözli a végletekig a Szentlélek ajándékát és ott időzik, tisztul. Hogy a Szentlélek valóban, Szentséges Szűz Mária szándékaiért szabadítsa ma fel a Tisztítótüzet is, ereszkedjen le minden fogantatáskori igenre, ébressze fel őket, és hogy a Föld Isten gyermekein és az Ő Egyházán keresztül megújuljon, olyanná váljon, ahogy Isten gondolatában van, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Gal 4,6

[2] Jn 16,7

[3] Jn 15,5

[4] „A Nagy Fénysorompón túl c. könyv” 1. fejezet, „A szentháromságos örvény és a cselekedete”

[5] Jn 14, 30-31

[6] Jn 14,10

[7] Jn 16,13

[8] Lk 16,8

[9] Lk 24, 44-49

[10] Mt 7,22-23

[11] „A Nagy Fénysormpón túl” 1. fejezet „Jézus elvezet az Atyához”

[12] Jn 17,3

[13] Jn 17, 20-21