Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.04.08 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Apcsel 4, 23-31; Zsolt 2; Jn 3, 1-8

Ezen a napon Urunk születésének hírüladását ünnepeljük, és szép ebben a Húsvéti Időben megtenni, ahol látjuk a feltámadást és a megtestesülést. Lehetőségünk van arra, hogy szemléljük mindazt, ami az Isten akarta megmentés, az egész megváltás: Isten megtestesül és Isten feltámad és legyőzi a halált.

Húsvét második hete hétfőjének az olvasmányát vettük, és azt hiszem, hogy a mai Evangélium[1] segít nekünk a megtestesülésnek ezt a misztériumát szemlélni. Jézus válaszol Nikodémusznak: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”[2] Felülről megszületni! Nézzétek, hogy ez a felülről való megszületés, mindannyiunk számára, minden ember számára, a Mária kebléből való újjászületés, ugyanúgy, ahogy Jézus Krisztus megszületett, Szentséges Máriában. Ahogy Szentséges Mária Jézust hordozta a keblében, úgy hordoz mindannyiunkat. Mindannyiunk, minden ember, aki elérkezik ahhoz, hogy Krisztussal találkozzon, az azért van, mert Szentséges Máriától született, Mária méhéből, újjászületett fentről. Látjátok tehát, hogy nem számít, hogy hány évesek vagyunk ebben a fentről való újjászületésben. Nikodémusz ezt mondja: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén?[3] Lehetséges a szellem dimenziójában.

Mária egy misztérium, azonban az egyszerűség misztériuma, mely segíthet minket ugyanazt az utat végigjárni, melyet Ő is végig járt, melyet az Úr Jézus is végig járt. Nézzétek, hogy ha valóban egyszerűen szemléljük Máriát, egy normális dolog, természetesen a teljességhez elvezetve, ahogy Ő tette.

Mária az Eucharisztikus Nő. Nekünk mondva lett: „Éljetek élő Eucharisztiaként, váljatok Élő Eucharisztiává”. Nézzétek, hogy Mária mi volt. Magában hordozta az Eucharisztiát, mielőtt az megalapításra került volna. Mikor Jézust a méhében hordozta, nem Isten Fiát hordozta szellemben, lélekben és testben? Már élő Eucharisztia volt, már élő Tabernákulum volt.

Nekünk ott van az Eucharisztia pont azért, hogy ugyanazokat a lépéseket éljük meg, annak mértékében, ami mindannyiunk feladata. Egyikünk sem érheti el Mária nagyságát, de az Eucharisztián, az imán, a közösségen keresztül elérhetjük a teljességet. Mi is megtehetjük, sőt, Szent Pál ezt mondja: „élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”[4] A dimenzió, melyet Mária megélt a normalitásban, mint Anya, az Ő igenével[5], azzal, amit ezen az ünnepen mondott, amit ma ünneplünk.

Nézzük Őt abban a dimenzióban is, hogy tudjuk, hogy az elsődleges cselekedet szellemben van, milyen módon cselekedett Mária leginkább? Nekem nem úgy tűnik, hogy az Evangéliumban lennének Mária beszédei, Mária találkozói ezzel, azzal. Mária cselekedete mindig és csak szellemben volt: az ő folyamatos igene, mindannak az elfogadása, amit Isten nap mint nap elé helyezett, anélkül, hogy valaha is kételkedett volna, vagy feltett volna magának egy kérdést. A kérdései ezek voltak: elmélkedett a Szívében, meditált a Szívében.[6] De én azt gondolom, hogy Mária meditálása nem olyan, mint a miénk, hogy megyünk megerősítéseket keresni, itt, ott kell megtalálnunk, be kell szorítanunk oda, amiről azt gondoljuk, hogy az életünk, helyet találni számára, hogy beilleszkedjen.

Mária meditálása ez volt: „Mit kell tennem ahhoz, hogy belépjek ebbe, amit az Úr Jézus mondott nekem, ebbe, amit Isten mondott nekem, ebbe, amit a Szentlélek mondott nekem? Azaz, a Személye nem keresett semmi egyebet, mint azt, hogy Istent szolgálja. Ez más! Nem megpróbálni megérteni, nem azért meditált, hogy megértse mit is jelent, hanem hogy megértse, hogy mit kell tennie. Ő nem kérdőjelezte meg azt, ami mondva lett neki, csak próbálta megtestesíteni.

Van egy lépés ezekben a napokban, aminek megtételére meghívom magam és mindannyiótokat: a Keresztről Jézus Máriára bízza Jánost: „Íme, a te Anyád”, „Íme a Fiad”. És attól az órától magához vette őt a tanítvány.[7] És mindaddig, míg Mária fel nem lett véve a Mennybe, nem mozdult onnan. Meghívom mindannyiótokat, hogy tegyétek ugyanezt ebben az időben: vegyétek Máriát a házatokba, mintha Jézus azon a pénteken, mely nem rég volt, mindannyiunknak azt mondta volna: „Íme, a te Anyád”, „Íme, a fiad”. Vegyétek a házatokba, hallgassátok, kövessétek! Ne keressetek semmi mást, semmi egyébre nincs szükségetek. Nem annak kérdése most, hogy mit kell tennünk, mit kell mondjunk: legyetek Máriával. Hagyjátok, hogy Isten eszközei, a rendkívüli eszközei[8] legyenek azok, akik mindent előre visznek. Mi Máriával vagyunk. Nézzétek, hogy ezt jelenti a jobbik részt választani[9], mert ahol Mária van, az mindig a jobbik rész.

Máriával lenni az Isten cselekedetének a kísérését jelenti, szellemben, ahogy Ő is tette. Máriával lenni az azt jelenti, hogy Isten eszközei vagyunk ebben az időben, mert ő kiválóságból eszköz. Tehát valószínűleg azt kell megnéznünk: Mit kell megtanulnunk Szentséges Máriától? Én azt hiszem, hogy mindenekelőtt meg kell tanulnunk imádkozni, imádni, közbenjárni, meg kell tanulnunk mindig áldani, meg kell tanulnunk nem félretenni senkit. De a legnagyobb dolog, amit meg kell tanulnunk, az a csönd, a szűzi csönd; beszélt róla nekünk Szent József[10], és Máriában teljes hatalmában volt jelen.

Szent József, igaz az igazak között, Mária után a legnagyobb emberré vált, aki valaha is létezett és létezni fog. Miért? Mert Máriát szemlélte. Azzá vált, aki, Máriát szemlélve. Mária mellett léve, Máriára tekintve, Mária csöndjét hallgatva Szent Józseffé vált. És én mondom nektek, hogy mindannyiótok, mindannyiunk végig járhatja ezt az utat, Máriát szemlélve.

Mária csöndje, nézzétek, hogy nem egy passzív csönd, világosan mondja az Evangélium: „Elmélkedett a szívében[11]. De miről elmélkedett? Fel tudta ismerni Isten hangját, nagyon jól ismerte az írásokat, ismerte… Nézzétek, hogy háromévesen a templomba vitték, a templomban nőtt fel, tehát ismerte a papokat, a főpapokat, ismert mindent, azonban hallgatni tudta Isten hangját, aki bárkin keresztül beszélt.

Hallgatta a pásztorokat, amikor megérkeztek, hogy mondják: „Láttunk egy Arkangyalt, aki azt mondta nekünk: Dicsőség a magasságban Istennek, és nagy dolgokat mondtak neki arról a Gyermekről[12]. Hallgatta a Napkeleti Bölcseket[13]. Kik ők? Meghallgatta őket, meghallgatta Simeont: „és a te lelkedet tőr járja át”, Anna prófétát[14], mindenkit meghallgatott. Nem azt mondta: „Te nem vagy pap, nem hallgatlak meg; nem vagy érsek, nem vagy… nem tudom, hogy mi volt akkor, farizeus…Mindenkit meghallgatott és mindenkiben fel tudta ismerni Isten hangját, mindenkitől el tudott merülni a csöndben és meglátni, hogy mit kért tőle Isten. Tanuljuk meg!

Én azt mondom: nem hallottunk semmilyen diskurzust Máriától, azonban a Pünkösd Mária körül született, az Egyház Mária körül született. Nem szégyenkezem azt mondani: az Egyház Mária. Ha nem lett volna Mária, akkor nem lenne Egyház. Mária nélkül nincs EGYHÁZ, nincs. Az Egyház nem az Eucharisztia körül van: az Egyház Mária körül van, aki az Eucharisztiához megy, Mária körül van, aki imádkozni megy, Máriával együtt megy közbenjárni, Máriával együtt imádkozik. Vegyétek el Máriát és garantálom nektek, hogy az egyház kevesebb, mint két másodpercig marad fent, nincsen. Nem azért, mert Isten nem alkotja, hanem mert az ember MÁRIA NÉLKÜL nem tud meglenni. Az Egyház Mária, Ő nemzette, a Magasból született, de Ő nemzette, ahogy mindannyiunkat.

Sosem tett félre senkit, sosem ment keresni senkit. Mindig mindenkit fogadott, imádkozott mindenkiért, megbocsátott mindenkinek, megáldott mindenkit és mindenkit felkészített a Jézussal való találkozásra, és továbbra is így tesz. Szentséges Mária az, aki felkészít és Jézushoz vezet. Az egyetlen. Nézzétek, hogy az Arkangyalok is – fenséges eszközök, nem? tiszta szellem – Szentséges Máriától tanulnak, Őt szemlélik. Az Arkangyalok is, azt, ami az ima, Szentséges Máriától tanulják meg, még az Arkangyalok is. Tudnak Isten trónusa előtt lenni; éjjel és nappal várják, hogy Isten egy üzenetet adjon és nyilakként megindulnak, az ő feladatuk, és már ezt téve tökéletesek. Azonban az a lépés az imán túl, a lépés túl azon, hogy eszközök, akik ebben az időben itt vannak a Földön ebben a csatában is, tanítást és magyarázatokat kapnak Szentséges Máriától, még az Arkangyalok is.

Mária tudta, hogy kit hordoz a méhében, nem? Tudta, hogy Isten Fia volt, és mégis, tudva, hogy Isten Fia volt a méhében…azaz, hol van Mária alázata… sosem … a kezdetektől, megy Erzsébethez, az unokatestvéréhez. Nem Mária az, aki megy azt mondani, hogy „Isten Fiát hordozom”, Erzsébet mondja neki: „Minek köszönhetem, hogy az Uram Anyja hozzám jön?[15]. Nem Ő mondja: „Én…” később elkezdi: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben”[16], de később. Ő megy és kész. Ugyanígy a pásztorokkal, ugyanígy Simeonnal. Nem Ő mondja, hogy „Nézzétek, Isten Fia van a kezemben, nézzétek…”, a többiek ismerik fel.

Amikor azt mondom, tehát, hogy „tanuljunk Máriától”, nem akarok mást hozzá tenni, de azt hiszem, hogy már ezek a dolgok…, remélem, hogy mindannyian értitek. Mit akarunk mondani? „Itt vagyok, az Egyházban vagyok, pap vagyok, megértettem, hogy mi az ima, megértettem ezt, megértettem azt?”. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban, amikor valakinek közülünk megvan a bátorsága ahhoz, hogy azt mondja „megértettem”, az azt jelenti, hogy nem értett meg semmit, hogy a sötétségben van, mert ha Szentséges Máriának meditálnia kellett a Szívében, amikor valaki beszélt hozzá és én megengedem magamnak, hogy azt mondjam „megértettem” … Kérlek titeket, helyes az, hogy mondjátok azt, amit megértettetek, helyezzétek elé a szót „én azt gondolom, hogy megértettem és kérem a segítségeteket, hogy megerősítsétek a közösségben”, „azt hiszem, hogy megértettem, ti mit mondtok?”, „úgy tűnik számomra, hogy megértettem, mit mondtok?” Ha valaki úgy indul „megértettem” …

Ő senkit sem akart tanítani, csak szeretni akart mindenkit. Szeretnénk Máriától tanulni? Ne tanítsatok senkinek sem, egyszerűen szeressetek. Nem mondta senkinek sem, hogy mit kéne tennie, senkinek! Mégha mentek is a Valtortát olvasni, és én széltében, hosszában elolvastam. Csak ezt mondta: „Imádkozz…, menj Jézushoz…, kérj bocsánatok…, ne aggódj…”. Soha senkinek sem mondta: „Tégy így, tégy úgy”. Legfeljebb elküldte Jézushoz és kész. Szentséges Mária volt, az Egyház volt, Anya volt, Társmegváltó volt, volt… most is az! Azt hiszem tehát, hogy amikor azt mondom: „Fogadjuk a házunkba” sosem késő üdvözölni őt, sosem késő tanulni Tőle, és sosem tanultunk eleget Tőle. Akinek már ott van a házában, azt mondja nekem: „A kezdetektől fogva itt van”, rendben, de sosem elegendő az, amit Szentséges Máriától meg lehet tanulni.

Adjunk hálát megint Istennek tehát Szentséges Máriáért, ezért az ajándékért, mely azt hiszem, hogy az életnél is több, abban az értelemben, hogy az élet nélkül nem tudnék Szentséges Máriával találkozni, de tudatában vagyok, hogy Mária nélkül nem tudnék belépni az életbe. Nem tudom tehát, hogy melyik a nagyobb, egyik a másik nélkül nem lehetséges, mert megajándékozni engem az élettel – az élettel abban az értelemben, hogy „vagyok” – de aztán nem találkozom Máriával…, valószínűleg jobb azt mondani: „Jobb lenne nem megszületni”. Együtt haladnak.

Hálát adva Istennek Mária ajándékáért, imaként ma azt szeretném, Ó Anya, hogy segíts minket tanulni, hallgatni, segíts… úgy tenni, mint Te, hogy elengedjük magunkat, minden elképzelésünket, hogy a szolgáid lehessünk, mert szerintem az Úr Szolgálóleányának szolgái lenni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk. Köszönöm.

 

[1] Jn 3, 1-8

[2] Jn 3,3

[3]Jn 3,4

[4] Gal 2, 19-20

[5] Lk 1, 26-28

[6] Lk 2, 19, Lk 2, 51

[7] Jn 19, 25-27

[8] „Isten rendkívüli eszközei ebben az időben” rovat a www.azujteremtesfele.com weboldalon

[9] Lk 10, 38-42

[10] 2002. Március 19-i kollokvium, mely az „A Nagy Fénysorompón túl” c. könyvben található.

[11] Lásd 6. lábjegyzet

[12] Lk 2, 8-18

[13] Mt 2, 1-12

[14] Lk 2, 33-38

[15] Lk 1, 39-45

[16] Lk 1, 46-47