Jézus krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.04.05 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Apcsel 10, 34.37-43; Zsolt 117 (118); Kol 3, 1-4; Jn 20, 1-9

Boldog Húsvétot mindenkinek!

Ezzel a vasárnappal, Húsvétvasárnappal elkezdődik a Húsvéti időszak; egy hétig húsvét lesz, aztán negyven napig húsvéti időszak. Ezzel a kezdettel látni fogjuk az első Egyházat – miután mindenki elmenekült, ijedtek, rémültek – ahogyan üdvözli a feltámadt Krisztust és ahogy nagy bátorsággal elkezdenek hirdetni. Látni fogjuk az Egyházat, melyet negyven napon keresztül készít fel Jézus, képzi a küldetésére, aztán az elindul.

Ezen emberek számára, az Egyház számára, mától kezdve többé semmi sem olyan, mint korábban, semmi sem olyan, mint korábban, megváltozik az egész életük, minden értelemben. Mindannyian teljes mértékben átalakulnak a feltámadás által. Amikor az új életről hallunk, a régi ember, mely meghal, az új ember, mely megszületik… nézzétek az első Egyházat: nem azok voltak többé, mint korábban. Befogadták a megbocsátást azért, hogy elmenekültek, üdvözölték az Életet, mely legyőzte a halált, az élet elindult bennük, az első nappá vált az életükben.

Tudjuk, hogy Szentséges Mária és Jézus az új Éva és Ádám. A megváltással, melyet együtt nyitottak meg, egy új korszakot nyitottak meg. Az, ami az áteredő bűn volt, az az állapot, melyet magunkra vettünk az áteredő bűnön keresztül, nincs többé. Újra megvan a lehetőség, hogy belépjünk teljes mértékben Isten Országába. Új szövetséget, új időt adtak. Tudom, hogy tudjuk, de próbáljatok meg elmélkedni magatokban.

Egyházként indultak és csak egy dolgot kellett tenniük: hirdetni „Krisztus feltámadt!” Befejezték az aggodalmaskodást, ki, hogy menjen-e halászni, ki ezért, ki azért; csak azt kellett mondják? „Krisztus feltámadt!”. Mert az apostolok hirdetése az ez volt, nagyon egyszerű. Mi volt a különbség ezen a kinyilatkoztatáson túl? Együtt éltek, szerették egymást, mindent közösségbe helyeztek, egy szívként és egy lélekként éltek.[1] És az emberek tömege – mert azt mondja, ötezer ember, hatezer, hétezer ember – miért keresztelkedett meg?[2] Mert látták, hogy mennyire szerették egymást.

Mondjátok, hogy nem változott meg az élet számukra és nem az volt a tanúságtétel, amit hordoztak. Nem voltak teológusok, nem végeztek szemináriumot, nem tanultak, senki, talán valaki a tizenkettő közül – Zelóta, Bertalan – de az összes többiek nagyon egyszerűek voltak. A leginkább munkálkodók a pásztorok voltak, akiket Izraelben az utolsóknak tartottak. Mindannyian Szentséges Mária körül, negyven napon át képezve, ahol Jézus elmondta nekik a dolgokat, melyeket nekünk is elmondott (olvassátok el az „Az Univerzum és lakói” könyvet[3] és aztán az alatt a negyven nap alatt elmondta nekik azokat a dolgokat. Várták a Pünkösdöt és elindultak. Egyenesen elindultak, mert más idők voltak, kettesével, valószínűleg többé nem is látták egymást, és mi nekik hála vagyunk itt.

Most tőlünk, ahogy tőlük annak idején, kérve van, hogy felébresszünk minden fogantatáskori igent, minden jóakaratú embert. Nézzétek, hogy azok, akik megkeresztelkedtek, mert látták, hogy mennyire szerették egymást, egyszerűen a fogantatáskori igenek voltak. Tőlünk ugyanez van kérve, ugyanez érvényes az életmódra is. Mi azonban, gondoljatok a kegyelemre, amellyel rendelkezünk: növekedett hozzájuk képest, növekedett, mert a beteljesedés ideje egyre közelebb van, mert az Égi Jeruzsálem egyre közelebb van, mert Jézus jelen van a második eljövetelében, a rezgések megemelkedtek. Ne ijedjetek meg a növekvő gonosztól. Ez is a kegyelem élő jelenlétének jele, mert minden előjön.

Mi a feladatunk? Az, hogy higgyünk, hogy a testünk minden sejtje ezt mondja és kiáltsa: „Krisztus feltámadt és legyőzte a világot!” Az a feladatunk, hogy higgyünk mindabban, amit láttunk, hallottunk; nekünk is kiabálnunk kell, ahogy nekik, kinyilatkozni minden félelmünknek: „Krisztus feltámadt. Miért félsz?” Hirdetni a többieknek: „Krisztus feltámadt”; kinyilatkozni minden megpróbáltatásunknak. Ahelyett, hogy belépnénk a megpróbáltatásba és nem tudnánk, hogy mit tegyünk, mondjuk: „Krisztus feltámadt!” és lépjünk be Vele.

Miért félek? A megpróbáltatásnak kell elmenekülnie, nem nekem. Betegségnek hívják, hirdessük a betegségnek: „Krisztus feltámadt!” Nincs utolsó szavad felettem. Megölsz, Amen, feltámadok én is. „Krisztus feltámadt”, én legyőztem a világot Vele együtt. Nincs probléma, Putyin vagy nem Putyin, legyőztem a világot. Mondom neki, mondom a „Kirilljének”, a fanatikusainak: „Krisztus feltámadt!” És előbb vagy utóbb el kell számolnotok és minden térd meg fog hajolni Előtte.[4]

Mi segít hirdetni mindezt? Ott van az Eucharisztia, Szentséges Mária, aki belépett a Szentháromságba. Van egy Anyám a Mennyben, aki azt választotta, hogy közöttünk legyen, de a Szentháromságban van, egy Anya, aki végtelen ígéretet tett, egy Anya, aki azt mondja, hogy Isten előtt meg fog szerezni mindent, ami szükséges. Egy ígéretet is tett nekünk: „Ha akarjátok el fogok jönni, hogy elvigyelek titeket”[5], annak, aki ezt a Jelet hordja. Mi egyebet akartok? Mondjátok a félelmeknek!

Amikor azt mondom, hogy minden sejtnek hirdetnie kell, az azt jelenti, hogy minden sejtnek szembe kell néznie ezzel a félelemmel, mondanotok kell neki, higgyetek nekem, akkor aztán el fog indulni az élet, a Feltámadt élete. Ott vannak a rendkívüli eszközök[6]: ha hiszünk, akkor teszik a dolgukat; nem mágikusak, azonban közbenjárnak, imádkoznak, hagyjuk ezt nekik és mi kiáltsuk: „Krisztus legyőzte a világot!”

A lépés azonban, ha így élünk, akkor nézzétek, hogy mindannyiunk számára ugyanaz lesz, mint az első keresztényeknek: semmi sem olyan, mint korábban. Annak mértékében, ahogy a sejtjeink észreveszik, hogy Krisztus feltámadt, akkor ők lesznek azok, melyek nem teszik lehetővé számunkra többé, hogy úgy éljünk, mint korábban. A ti saját testetek nem fog többé úgy éltetni titeket, mint korábban, a gondolatotok, a szellemetek, mert elkezdi a fenti dolgokat keresni, ahogy Szent Páltól hallottuk[7]: az életétét fogja keresni és az élete Krisztus, mert a mi életünk el van temetve, halott. Nem csak a szombat éjjelt fogja várni, hanem az Életet, hogy Krisztus visszatérjen, mert amikor visszatér, akkor az életünk fel lesz fedve. Ezek a keresztények. Tegnap azt mondtam: nem egy vallás, életmód[8]. Ha ezt választod, akkor ez az életmód: ahogy Krisztus, ahogy Mária. Arra gondolni, hogy keresztények, Isten gyermekei legyünk és ehhez a világhoz akarni igazodni, az egy nehézség és nem sikerülne, csak rosszul lennétek.

Feltámadt Krisztus megváltoztatja a gondolatomat, a létezésmódomat, az életmódomat. Akkor aztán én megváltoztatom a módot, ahogy a családot látom, a munkamódomat, ahogy az első keresztények tették, mindenki, ahol volt, de feltámadottként, megváltozva, átalakulva.

Ha az Ő Feltámadt élete belém lép, belénk lép, akkor van egy lépés, amely kötelező, mert a szellem a szellem törvénye: annak az életnek túl kell csordulnia, mert egyikünk sem képes teljes mértékben magában tartani Krisztus életét. Az az élet el fog minket vezetni a teljességhez, de kényszeríteni fog, hogy tovább áraszd, mindenki a maga eredetiségében, mert túl nagy az az élet. Ha megpróbálod magadban tartani, akkor felrobbansz, szétszakad a szíved. Közölnöd kell, élned kell, és így válunk tanúkká, így érintjük meg ezt az emberiséget, így érünk el mindenkit. Elérjük őket és mi is botlás köveivé válunk. Látni fogjuk azokat is, akik leválnak rólunk: ki eltávolodik, ki közeledik. Ez normális, része a keresztényi létnek.

Nem igaz, hogy mindenkivel egyet kell érteni. Én mindenkivel egyetértek, mert senkivel sincs problémám, mert mindenkit szeretek; de sajnos van olyan közülünk, aki nem tud egyet érteni, nem akar minket, nem akarja Krisztust. Ez a küldetésünk: lehetővé tenni ennek az életnek, hogy túlcsorduljon, hogy az ő kezei, lábai, szemei legyünk. És ő mindent meg fog újítani. Azonban előbb kiáltsátok magatoknak: Krisztus feltámadt!” Tegyétek ezt meg valóban minden nehézség, megpróbáltatás előtt. Ne meneküljetek a megpróbáltatástól, azonban így lépjetek bele. Haladjunk együtt az Úrral, hogy megnézzük, mi ez: Ő feltámadt, Legyőzte a világot, ezt is le fogja.

A jókívánság, amit kívánok nektek, és magamnak is, az pont ez: az életem Krisztusban van eltemetve, szeretem őt, Krisztustól vagyok és Vele együtt Krisztusért, Krisztussal és Krisztusban szeretnék élni, de ezt azért tehetem meg, mert az övé vagyok, máskülönben nem tudnék, nem használhatom. Azt szeretném, ha Ő használna engem. Krisztustól vagyok, az Ő tulajdona, megnyert engem és én hagytam magam megnyerni. Most hagyjátok, hogy Ő legyen. Tanúsítsátok ezt. Megismétlem: én legyőztem a világot, nem csak Krisztus, Én is vele együtt legyőztem a világot, legyőztem a régi embert és most várom az Új teremtést, várom, hogy megdicsőüljek Vele, várom, hogy együtt éljek Isten gyermekeivel, akik, ahogy én, Őt választották.

Boldog Húsvétot!

 

[1] Apcsel 4, 32-35

[2] Apcsel 2, 14-41

[3] Luci dell’Esodo Kiadó, http://www.lucidellesodo.com

[4] Fil 2, 9-10

[5] Szentséges Szűz Mária üzenete, 2019. December 31 „Ünnepélyes felszentelés Szentséges Szűz Máriának 2020 évére”, mely ezen a honlapon lett közzétéve

[6] Lásd „Isten rendkívüli eszközei” rovat, a http://www.azujteremtesfele.com weboldalon

[7] Kol 3, 1-4

[8] Mauro 2024. Március 30-i „Húsvéti vigília” elmélkedése, mely ezen a honlapon megtalálható