Jézus Krisztus Világegyetemre kiterjedő Egyháza

2024.03.28 – Elmélkedés

Mauro (hanganyag átirat)

Olvasmányok: Kiv 12, 1-8.11-14; Zsolt 115 (116); 1Kor 11, 23-26; Jn 13, 1-15

Jézussal szeretnénk lenni ebben a Triduumban. Nem csak szemlélni szeretnénk Jézus és Szentséges Mária cselekedetét ebben a Triduumban, hanem egyenesen velük lenni.

Ebben a pillanatban tehát az Utolsó Vacsorán vagyunk, ebben a pillanatban Jézus végrendeletét hallgatjuk, melyet mindannyiunkra hagyott. Az első olvasmányban hallottuk, hogy hogyan élték meg a zsidók a Húsvétot, a szövetséget, mely egy bárány vérén keresztül köttetett.[1] Az Utolsó Vacsorán az újszövetség van Krisztus Testével és Vérével. A módja, amit Isten, Jézus választott, hogy mindig velünk lehessen. Az Eucharisztiát ’közösségnek’ is hívják, és eldöntötte, hogy egy darab kenyérben és a borban maradjon, mely az Ő Vére, éppen azért, hogy megmutassa a testtel is való közösség dimenzióját. Megeszed, ez egy közösség, mely igen, szellemi, de konkrét is, Vele, egy személlyel, aki beléd lép és benned él. Egy dologgá válik veled.

Jézus elérkezik az Utolsó Vacsorához, miután három éven keresztül beszélt róla. Mindent elmagyarázott. Megmutatta a jelenlétét az Írásokban, minden prófétában. Megnyitotta az utat, melyen aztán az Egyház halad. Elmondta mindazt, ami történni fog Vele, korábban mondta el, tanúságtételként. „Elmondtam nektek, higgyetek bennem. Így, így, így lesz velem. Megmutatta az Atya arcát, és az Utolsó Vacsorán felkészül, hogy áldozat legyen, elfogyasztott, megevett áldozat. Felkészül, hogy az az áldozat legyen, aki minden bűnt helyrehoz. Tudjuk, hogy nem volt elég, hogy csak Jézus legyen az az áldozat, az emberiség is képviselve kellett legyen, Szentséges Mária által. Két áldozat van. Valaki azt fogja mondani, hogy ez eretnekség, de én újra kimondom.

Ezen a lépésen keresztül (tudom, hogy hiszünk benne a hitben, de megpróbálni áthatolni egy másik dolog) lerombolódik mindannyiunkban, minden emberben, az a fal, mely megakadályozza, hogy a valóságot lássuk, az a fal, mely megakadályozza, hogy az Atya hangját halljuk, az a fal, mely megakadályozza, hogy Isten gyermekei legyünk. Egy mű, melyet Ő végez, de hinnünk kell benne. Jézus abban a három évben megmutatta az utat mindenben. Azaz beszélt a részletekben, mindenkihez: ahhoz, aki házas, aki nem, aki szolga, aki katona…Mindenkinek megadta az utat, minden jelezve lett. Senki sem mondhatja: „A helyzetem az, ami akadályoz”, mert mindenkinek megmutatta az utat.

Megmutatta, hogy hogyan éljünk. Miért döntött úgy, hogy az Eucharisztiában maradjon? Már mindent elmondott. Az eucharisztiában marad – jól megmutatja nekünk Péter és az összes Apostol – mert amikor Jézus elszakad ettől a Földtől, amikor nem lesz többé jelen az Ő rezgéseivel, akkor az egész világ zavarba fog kerülni. Csak az Eucharisztián keresztül folytatja a szellemünk táplálását, az Eucharisztián keresztül továbbra is életet ad annak az örvénynek bennünk, mely fényt ad nekünk, mely megtanítja, hogy mit csináljunk, mely emlékeztet minket arra, amit Jézus mondott, emlékeztet minket arra, hogy kik vagyunk, hová megyünk: az Eucharisztia, Jézus!

Mikor cselekszik hatalommal? Én azt mondom, hogy nem elég hinni az Eucharisztiában, nem elég Szentmisére menni, szeretni kell. SZERETNI kell! Szeretni kell, nem tudom, hogy hogyan mondjam el, hogy hogyan szeressétek, de kérlek titeket: szeressétek az Eucharisztiát, és csodákat fogtok látni. Szeressétek! Jobban, mint az életeteket. Nem egy kenyér, nem bor: Jézus! Szeressétek. Szeretni nem csak azt jelenti, hogy imádjuk, leborulunk előtte, ostorozzuk magunkat, vagy amit akartok: Szeretni! És mindannyiótok szeret, ahogy tud szeretni, de szeressétek.

Értitek, hogy szeretni az nem csak menni és kérni: „Add meg, tégy így, segíts, hozd rendbe, védj meg”. Az nem szeretet. Ha az a szeretet számotokra, elnézést, de az nem szeretet. Szerintetek valaki, aki minden alkalommal akkor jön hozzátok, amikor szüksége van valamire, az szeret titeket?

Az Eucharisztia, Jézus velünk marad, az emberekkel marad, tudva – mert mindent tudott – hogy később hosszú ideig egyedül maradt a tabernákulumokban, tudva, hogy sokan megerőszakolták, hogy elvették és szentségtöréseket végeztek vele, hogy fekete miséket celebráltak Rajta, hogy egyes rítusokban használták, tudta, de szeretetből ott maradt.

Most tudjuk, hogy ez a dimenzió 2012-től meg lett állítva, azt mondta: „Elég”. Az Eucharisztia csak Jézus Krisztus Egyházában kerül felszentelésre, Jézus Krisztus papjai által. Mindenhol megkapják, de csak azok, akik részt akarnak venni Jézus Krisztus Egyházában, és csak az az ostya kerül felszentelésre, mely ezekbe a személyekbe lép be. Egy nagy csapás volt Lucifer seregei számára, az Eucharisztia nélkül.

Jézus most jelen van a második eljövetelében. Azok a rezgések, melyek hiányoztak visszatértek. Jelen van az Eucharisztiában. Az Eucharisztiában ott van az egész szentháromságos cselekedet, ha megnézitek: az Atya elküldi a Szellemét, hogy felszenteljen, a Szentlélek Jézus áldozata által lett elnyerve, Jézus újra belép a kenyérbe és a borba és újra felajánlja magát. Az egész egy szentháromságos cselekedet. De mit kell termeljen ez a szentháromságos cselekedet? Ez a szentháromságos cselekedet el kell vezesse Jézus Krisztus Egyházát, hogy megélje azt, amit az Evangéliumban olvastunk: lábat mosni, nem? Jézus, aki megmossa a lábakat. „Amit tettem azt nem érted”[2], Nem a lábak mosásáról van szó. Azt mondhatnánk más szavakkal, amit jézus mindig mondott: „Szeressétek Egymást, ahogy én szerettelek titeket.”[3]

Az Eucharisztia nélkül lehetetlen szeretni, ahogy Jézus szeretett minket, szeretni egymást, ahogy Jézus szeretett minket. Azonban van egy lépés, ez a dimenzió, hogy felajánlva legyünk egymásért, ez a dimenzió, hogy szeressünk, ahogy Jézus szeret. Ha nem tudjuk magunk között megtenni, ha nem tudjuk Egyházként megtenni, és ezt ki akarjuk vinni, a külvilágba, nem viszünk semmit. Jótetteket, karitatív tetteket viszünk, nagyon szép műveket viszünk, de nem visszük azt a szellemi dimenziót, azt a misztériumot, mely az Eucharisztia. Nem visszük azt, amit az Eucharisztia bennünk termel, más szavakkal, nem visszük a Szeretetet, Isten Szeretetét, emberi szeretetet viszünk, mely néha – jól tudjuk – többet árt, mint a kövek.

Nem azért mondom, hogy vitázzak, de ez a dimenzió, melyet most különösen Bergoglio hordoz, hogy megy lábakat mosni jobbra, balra, ez egy szentségtörés. Jézus az apostoloknak mosta meg, nem a muzulmánoknak. Megmosta az apostoloknak és az apostoloknak adta meg a feladatot: „Tegyetek így egymással[4] Ha nem tudjátok magatok között megtenni, akkor nem tudtok kifelé menni.”

A karitatív gesztusok, amikor emberivé válnak és a keresztények cselekszik őket, vagy még rosszabb, a keresztények képviselői, akkor zavart keltenek, és a szellem szintjéről a világ szellemének szintjére süllyednek. Romboló energiát hordoznak az Elsődleges energia helyett.

Az utolsó Vacsorán keresztül, ezen a szentháromságos cselekedeten keresztül nyer eredetet az Egyház össze Szentsége. De mi az Egyház? Nézzétek, hogy egy család. Az Első egyház Mária, József és Jézus voltak. Az Egyház ma, – ha az utolsó Vacsorán lennénk – az apostolok, Mária, a nők, a pásztorok, kevés személy; kevés személy, melyek pár óra múlva mind elmenekülnek, vagy szinte mindannyian, Mária és János kivételével, de egyébként ők az Egyház, üldözött, gyenge, mely elmenekül, de az Egyház, miért? Mert szeretik Jézust. Tévesen szeretik, nem tökéletesek, vannak gyengeségeik, de szeretik Őt. Így tehát cselekszik az Áldozat, cselekszik az Eucharisztia. De ha nem szereted Jézust, ha nem ismered, ha nem tudod, akkor semmi sem cselekszik.

Az, amit az Eucharisztia hordoz, az természetfeletti, egy misztérium. Azt mondjuk valójában „hitünk titka” a felszentelés után, de az a misztérium az, amely, ha szereted, ha hiszel, akkor megnyitja minden misztérium ajtaját. Az Eucharisztia elvezet a misztériumba, mert Jézus beléd lép. És Szentmiséről Szentmisére, Áldozattól, Áldozatig elkezdjük valóban szeretni egymást. Aztán minthogy az Egyház nem egy szekta, ahogy egyik család sem kéne az legyen, ha az a szeretet valós az Eucharisztia irányába, ha valós a Szentmisénk, akkor a többiekhez vezet, de átugrani ezt a lépést, az egy csapda. Remélem, hogy jól elmondtam.

A lényege azonban annak, amit mondani akartam nektek: próbáljunk meg egy lépést tenni a szeretetben e felé az ajándék felé. Ez el fog minket vezetni ahhoz, hogy ne úgy éljük meg a Szentmisét: „Részt vettem a Szentmisén.” Szeretni! Nem tudom, hogy mi mást mondjak nektek. Mindannyiótok nézze meg magát és szeresse az Urat, ahogy a férjet, feleséget, és a gyermekeket is szeretné, és még jobban, minthogy Jézus azt mondja: „Aki jobban szereti az apát, az anyát nálam, az nem méltó hozzám.”[5]

Kísérj minket, Ó Anya, hogy úgy éljük meg ezeket a napokat, ahogy te tetted. Tégy róla, hogy a szeretetünk eucharisztikus Jézus és az Ő bennünk lévő jelenléte irányába segítsen minket Jézussal együtt áthaladni a Kereszten is, segítsen minket észrevenni magunkban az árulásokat, melyeket Jézussal teszünk. Segítsen minket észrevenni, mikor vagyunk mi azok, akik megostorozzuk Őt ezekben a napokban, hogy észre vegyük, amikor mi tagadjuk meg Őt, amikor leköpjük, amikor megtépjük a szakállát. Hogy az Eucharisztia, amit ma magunkhoz veszünk, a te védelmed, a te szereteted segítsen nekünk keresztül haladni ezeken a megpróbáltatásokon, hogy feltámadjunk anélkül, hogy magunkba fordulva maradnánk, a korlátainkra fókuszálva, hanem feltámadjunk, hogy belépjünk az életbe, a valóságba, vágyakozva a feltámadt Krisztussal való találkozásra. A te áldásod szálljon le ma minden haldoklóra, minden betegre, mindazokra, akik életüket vesztették és Szent Mihály előtt vannak, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

[1] Kiv 12, 1-8.11-14

[2] Jn 13, 1-11

[3] Jn 13, 34

[4] Jn 13, 14-15

[5] Mt 10, 37